0.rész - Halloweenért (Halloween-i speciális dupla epizód)

2011. október 30. (Vasárnap)
....
(A busz egy esti járatán két nő ül az egyik a hátsó ajtónál közeli ülésen, a buszablakok be vannak húzva, a késő októberi csípős levegő üti meg a leszállók arcát. Marie, miközben mutatóujjával végigfésülte egyenes, gyönyörű fekete haját, s füllhagató csücsült mindkét fülében, egyik karja az előtte levő ülésbe kapaszkodott, másikkal a telefonján pötyögtetett, mellette a szintén gyönyörű és fiatal bár egy évvel idősebb Serena ült, piros vászonkabátot viselt, hosszú és hullámos haja beterítette vállait és mellkasát, egyik karját a az előtte lévő ülésre helyezte, s közben próbált egyhelyben ülni, holott a busz folyton gyorsan vette be a jobbra, s a balra kanyarokat, emiatt sokszor majdnem elhagyta egyensúlya, s majdnem beleborult barátnője ölébe. A Nap jócskán elhagyni készült a horizontot, emiatt az idő egyre hűvösebbre fordult. Marie és Selena válltáskáikkal leszálltak egy elhagyatott hzánál, a külvárosból ugyanis ide kellett kibiciklizniük, hogy eljuthassanak az iskolába és persze a városba.Serena divatos ruhákat viselt, imádott magassarkúban parádézni, szoknyában és olyan ruhákban flangálni, amelyek minél többet mutattak meg gyönyörű testéből, alakjából és kebleiből, szerette ha a férfiak az utcán meglátva azonnal a nyálukat csorgatták utána, és a hasonló vagy akár idősebb nők megvetve, irigységüket ezzel takarva néztek rá, persze Serena mindigis az elérhetetlent játszotta, szerette bolondítani a férfiakat, de mindig tudta hol a határ.Marie viszonylag egyszerűen volt felöltözve, fekete farmerjében és tornacipőjében, valamint kabátjában masírozott le a buszról Serenat követve, belekócolt csodaszép hajába.Marie olyan lány volt aki szerette a konzervativitást, szerett szexi lenni, de csakis visszafogottan és konzervatívan, visszahúzódó volt és kedves, szeretett törődni másokkal és soha nem nézett le senkit.Ahogy a két lány a közeli ház kerítéséhez közeledtek,Marie válltáskáját a kerítés mellett álló biciklije csomagtartójára rögzített, míg Serena a kormányra erősített fémkosarába tette, divatos, puccos táskáját, amely inkább illett egy délutáni bevásárló maratonhoz, mintsem hogy tanszereket pakoljanak bele.Miközben a lányok, ügyes-bajos dolgaikat intézték a biciklijük körül, Marie elővette a zöld biciklisjelző mellényét, mire Serena megszólalt)
Serena:Az meg minek?!
Marie:Nem akarom, hogy ha erre jönnének a rendőrök, elkapjanak.
Serena:Nem fognak!...Netán, ha mégis... majd leszerelem őket.
Marie:Hogyan?
(Serena elmosolyodott, majd mit sem szólvál rákacsintott barátnőjére)
(Marie eközben a kerítéssel körbevont házra kukucskált, át a hatalmas sövényeken, melyek diszkréten elrejtik a házat)
Marie:Vajon Macey néni itthon lehet?
(Serena vállat vont, majd felpattant kétkerekűjére)
Serena:Jobb, ha nincs itt a közelben. Kijönne és megint a szappanoperáiról kezdene el beszélgetni. Elég hetente egyszer hallgatni. Sőt, nekem már az is sok.
(Marie elmosolyodott)
Marie:Izgulok a holnapi Halloween bál miatt.
(Serena elképedt)
Serena:Te izgulsz?! Az én feladatom volt a vendéglista összeírása és a dekorációk beszerzése.
(Marie torkát köszörülve mélyen Serena szemeibe nézett, hogy kicsikarjon tőle egy számára igazán fontos vallomást)
Serena:És persze köszönöm, hogy eljöttél velem a suliba, és segítettél nekem, hogy a bizottsággal együtt kidekoráljuk a tornatermet.
Marie:Na ezt akartam én hallani. Nagyon szívesen.
Serena:Tudom, hogy rád mindig számíthatok.
Marie:Persze. De tényleg.
(Serena és Marie egymásra néztek, kissé megkönnyebbülve, ígyhát felpattantak kerékpárjaikra, majd elindultak a hazavezető úton, amelynek árkait fák és bokrok ölelték körbe. Néhány perc múlva, Serena a biciklijével leállt azon út előtt amely levezet a számukra otthonra támogató útegyenesről, és merengve nézte azt a nagy ódon,mégis nemrég felújított kastélyt a közeli távolból amelyhez a leágazó út vezetett. Marie észre sem vette, hogy barátnője megállt, ezért néhány tekerés után, hátranézve fedezte fel, hogy Serena leszállt a biciklijéről, nylíván valami sokkal érdekesebbet találván. Marie megfordult majd visszatekert és beállt a lány mellé, aki még mindig mosolyogva a kastélyt bámulta, a már szinte sötétségbe boruló égboltot mit sem érdekelvén)
Marie:Jobb lenne ha sietnénk, már így is elég sötét van.
Serena:Látod ezt?
Marie:Igen, a szanatórium. Már itt áll vagy több mint 50 éve, mi van vele?!
Serena:Valaki megszökött innen.
Marie:Tessék?
Serena:Nem is olvastad?! Az újságban volt.
Marie:Te olvasol újságot?!Ez érdekesebb.
(Serena elmosolyodik barátnője pimasz igazságcentrikus szemrehányásán)
Serena:A mai számban volt, hogy a szanatórium veszélyeztetett szárnyából megszökött egy elmebeteg férfi, akit azért zártak be ide, mert miután feldarabolta élettársát és a gyerekeit, evett a húsukból. Plusz a vérüket és az egyéb belső szerveiket különböző duncosüvegekbe tuszkolta bele és eltette őket a konyhaszekrénybe. A férfi az azt követő napokban teljesen természetesen viselkedett. Csak a közelben élők vették észre, hogy a férfi élettársa és a gyerekek egyáltalán nem jelennek meg a ház környékén. Amikor az egyik pletykás vénasszony bejelentést tett a rendőrségre, azok azonnal kijöttek, s mivel nem találtak otthon senkit, betörték az ajtót. A ház átvizsgálás után az egyik gyerek holttestének darabjait a wc-ben, a nőét és a másik gyerekét pedig a kádban találták meg. Ugyanazon a napon mikor a férfi hazaért a rendőrök azonnal elvitték. A bíróságon csak annyit mondott, hogy boldog volt, amikor feltrancsírozta a családtagjait, s hogy még milliószor megtenné azt, s nem csak a családtagjaival. A mai újság írta, hogy megszökött, holott már pár napja nem találta a személyzet a szobájában, de nem akartak bajba kerülni, ezért nem merték elmondani még az igazgatóságnak sem. De hát. Aki titkolózik, az előbb utóbb úgy is lebukik. Nem de?!
(Marie kitágult pupillákkal nagy levegőt vett, majd újra a kastélyra meredt)
Marie:De azóta már elfogták és visszahozták ide, nem?
(Serena utálattal teli hangon folytatta mondandóját)
Serena:Senki nem tudja merre van. Azóta már bárhol lehetnek, lehet, hogy épp itt vannak valahol, vagy ki tudja. Az is lehetséges, hogy elbújt az egyik romos házban, vagy az erdőben bandukol, vagy már rég új életet kezdett, s megjátssza magát. Lehet, hogy normális embernek adja ki magát. Akkor bárki lehet az.
(Marie mindigis tudta, hogy Serena legnagyobb hobbija az ijesztgetés, imádott halálraijeszteni mindenkit és bárkit, ha lenne ilyen tantárgy a suliban, ő csillagos ötöst érdemelne belőle. Persze Marie ennél már okosabbnak szerette volna magát tudni, ezért fittyet hányt barátnője, ijesztegetésnek vélt információjára)
Marie:Ez a mai újságban volt?
Serena:A maiban.
Marie:Nem hiszek neked.
Serena:Ha akarod átviszem neked amint haza értünk.
Marie:Vedd úgy, hogy szavadon fogtalak.
(Serena érzékien nézett Marie szemeibe)
Serena:Engem bármikor a szavamon foghatsz.
(Hirtelen a közeli bokorból a két lány különböző hangokra lesz figyelmes, majd Marie összerezzen és remegő hangon szól Serenahoz)
Marie:Menjünk már hallod?!
(Serena még mindig mosolyog)
Serena:Csak nem félsz?!
Marie:Á, dehogy, csak nincs kedvem, hogy néhány pszichopata feldaraboljon az éjszaka közepén.
Serena:Ugyan!Nem darabolnának fel.Előszőr elrabolnának, aztán megerőszakolnának, minden nap, majd éheztetnének, végül az ürülékedből kellene majd táplálkoznod, miközben be vagy zárva egy sötét helyre, ahol alig kapsz levegőt, végül megcsonkítanának és megvárnák, ahogy elvérezz, s aztán az élettelen hulládat szentségtelenítenék meg egyszerre akár többen is, szexuálisan.
(Marie arcára az ijedség és az undor ült ki egy szempillantás alatt, miközben szóról szóra elképzelte azokat a szörnyűségeket, amelyeket barátnője mesélt neki, ezek után ijedten és remegő hangon szólt Serenára)
Marie:Te nem vagy normális.Menjünk már!
Serena:Én imádnám.Tökéletes befejezés lenne a számomra.Mindig arról álmodtam, hogy egyszer brutálisan megölnek.
(Serena elneveti magát miközben Marie remegve markolja kerékpárja kormányait)
Serena:Nem tudom miért, de vonzódon az efféle őrültségekhez.
Marie:Ez inkább gusztustalanság.
Serena:Köszöntelek a való életben.
(Kis idő múlva, Serena beadja derekát, majd mindketten visszaszállnak biciklijükre és tovább tekernek a már sötét éjszakában)
(Marie néhány percig még nem mer megszólalni, de megpróbálja elterelni az előző gyomorforgató témát valami sokkal kellemesebbre)
Marie:Tudom, hogy már vagy százszor elmondtam, de még mindig úgy izgulok a Halloween miatt. Anyu holnapra hozza a kifaragni való olajtököket, vagy 12 darabot, és ezt csak otthonra.
(Serena elneveti magát)
Serena:Te minden évben tele rakod a házat kifaragott tökökkel.
Serena:Viszont a sulisokkal nem kell aggódnod. A gyíkok megcsinálják az ottani faragást, hogy valami plusz díszt kapjon a terem.
Marie:Ez igazán nem szép. Kihasználni őket. És ne nevezd őket így.
Serena:Most miért?! Ha ez az igazság?! És különben is, ők ajánlották fel. Rajonganak értem. Még szép.
(Serena önkényesen hajtotta fel fejét, s rendíthetetlenül bámult bele a sötétségbe)
Marie: Egyébként meg, anyu elment Tina nénikémhez a tökökért, úgyhogy egész este egyedül leszek otthon, mert csak holnap délelőtt jön haza, és magasan ajánlom, hogy átgyere hozzám, ugyanis nem szeretnék egyedül lenni ma este. Főleg azok után, amiket meséltél.
Serena:Remek!Benne vagyok!Mikor menjek?
Marie:Mihánst haza értünk, amint tudsz.
Serena:Okés.
(Nemsokkal később Serena és Marie már a külváros közelében jártak, ahol bekanyarodtak egy utcába, melynek egyenes utját házak és világító utcai lámpák ölelték körül, néhány tekeréssel később, Serena és Marie megálltak egy egyszerű kertesház előtt, ahol Serena lakott, majd a postaládánál mindketten leszálltak kerékpárjukról)
Serena:Akkor?
Marie:Akkor...gyere!...Ja és siess! És ne felejtsd elhozni az újságot is amiben benne van az a pszichopata hapsi.
Serena:Oké! De ne mond ki hangosan azt, hogy pszichopata. A pszichopaták azonnal elkapják azokat, akik ezt a szót vélik hallani.
(Marie egy pillanatra megállt, körülnézett, és mivel az ő házuk csak egy kanyarnyira és néhány lépésre volt barátnőjétől, már nem ült fel bicajára, csak maga mellett sétálva tolta azt, miközben Serena bevonult saját házukba.Miközben Marie a kerékpárját tolta és elhaladt a Serena háza közelében lévő kanyarban amely lenyílt az erdőbe, fényeket pillantott meg szikrázni a fák mögött, majd hangokat és ajtócsapódásokat vélt hallani.Kissé megrezzent, majd szaporább léptekkel tolta tovább bringáját.Mikor hazaért, benyitva a házba, első dolga az volt, hogy bemenjen szobájába amelynek ablaka pont az utcára nyílt és az utcai lámpa pont bevilágított szobájába, ezért mindig világosabb van, mikor a sötétben kell aludnia az ágyában, és kinyissa az ablakot, majd mikor ezt megtette, felsóhajtott miközben táskáját ledobta íróasztala elé, és jobb kezét legyezőként használta)
Marie:Te jó ég. Mi ez az áporodott szag? Pedig én reggel szellőztettem, erre emlékszem.
(Az íróasztalára nézve, azonnal megtalálta a bűz forrását, s felsóhajtott)
Marie:Ah. Legközelebb azonnal ki viszem a tojásos rántottát, ha nem megy le az egész.
(Marie ezután nyitva hagyva szobája ajtaját a konyha felé vette az irányt, ahol csinált magának egy szimpla csokiskrémmel töltött szendvicset, majd egy pohár tejet kiöntve egy bögrével visszament szobájába, és bekapcsolta a televízióját, és kedvenc zenei csatornáján, meghallva egyik ledkedvesebb számát, elkezd evés közben táncolni, majd énekelni. Miután a zeneszám véget ér, leül ágyára, majd kortyol egyet a bögre tejből és tovább kapcsolgatja televízióját, amikor hirtelen az ablak alá vízszintesen pár centi vastagságban szórt kis követ összességén recsegő léptek nyoma hallatszik.Marieban megfagy a vér és hirtelen nagyot nyel, majd leteszi bögréjét az ágya mellé a padlóra és feláll.Újbóli léptek hallatszódnak a tőle pár lépésre lévő ablak felől, a követ ropogása, csak akkor ropognak így, ha valaki sétál rajtuk.Marie elgondolkodik, majd a rémült arckifejezése hirtelen unottba vált át, és hangosan felkiált a szobából)
Marie:Serena, ez nem vicces!
(Hirtelen sirí csend veszi át az egész szobát és a kinti szférát is, az ablakból már nem szűrődik be semmilyen zaj.)
(Marie odasétál az ablakhoz, majd kinéz rajta, de egy árva lelket sem lát, csak hideg szellő cikázik végig a bokrokon, ami egyre vadabbá, s kacérabbá tűnik válni.Marie felszólal az ablakból)
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő... sőt kezdesz lesüllyedni tudod?!
(Marie kimászik az ablakon, majd a kapubejárathoz sétál, miközben hörgéseket hall az egyik utcára néző bokruk mögül, amely jócskán kilóg az utcára)
(Marie kilép az utcára, majd a bokorhoz közeledve felszólal)
Marie:Oké, jólvan, megijedtem. Most örülsz? Na most már igazán előjöhetnél!
(Marie még közelebb sétál a bokorhoz)
Marie:Serena!
(Mikor már elég közel van, a bokor mégjobban kezd rezegni, s morgó hangok hallatszanak ki belőle)
(Marie megáll majd megdönti fejét, kissé mérgesen szólal meg)
Marie:Serena az már komolyan nem vicces!
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér hirtelen egy erős kéz szegeződik a vállára, s mikor megfordul egy borzasztó rémalakot vél felfedezni, kinek zöld képe van, ráncos bőre, s az arca foltokban véres)
(Marie felsikolt, majd Serena lekapja magáról a maszkot, s elkezd nevetni)
Serena:Háhá!
(Marie gyorsan kitörli szemeiből a könnyeit, majd összegörnyedve öleli meg Serenát. Még ziháltan, de már nevetve reagál)
Marie:Ezért megöllek! Halálra rémítettél!
Serena:Akkor elértem a célom.
Marie:Ezt nem hiszem el.
(Serena gyönyörű fogsora elvakította az éjszakát az utcai lámpa alatt, majd átkarolta Marie-t, s mindketten besétáltak a házba. Marie amint belépett a szobájába, valami furcsát érzett, s megállt. Serena nem feszélyezte magát. Csak leült az íróasztalhoz, s bekapcsolta az asztali számítógépet)
Serena:Ugye nem baj, ha felnézek MSN-re?
(Marie még mindig a szoba közepén állva, kissé megszeppenve vette észre, hogy szekrényéből ki vannak szórva ruhái a földre, s hogy a pohár tej amelybe belekortolyt, akárcsak a maradék omlettje, a csokis kenyerével szőrén-szárán eltűnt)
Marie.Nem. Nem baj.
Serena:Akkor oké.
(Serena oldalra néz, s látja, hogy a tv mellett álló szekrényből a ruhák a földre vannak hányva. Ekkor meglepődötten felszólal)
Serena:Húha. Én azt hittem, hogy csak a rossz lányok ennyire rendetlenek. Csak nem eltitkolsz előlem valamit?
(Marie még mindig meglepődötten nézte a ruhákat, s az ágya melletti üres poharat, az íróasztalon heverő üres tányérat, s óvatosan lépkedett a ruhakupac felé is, hogy felszedje azokat. Amint leguggolt, hogy egyenként összeszedje azokat, valami hátborzongató nedves tapintásra lett figyelmes, amelyet jobb tenyere érzett. Megfordította a fehér topot, amelyre véletlenül rányúlt a színes kupacból, s rémülten vette észre, hogy a ruhadarabon véres, koszos, eldeformálódott kézlenyomat díszelgett. Eközben Serena már a billentyűkön pötyögött, s közben felnevetett a monitort bámulva, majd Marie-ra nézett, s odaszólt)
Serena:Valami baj van?
(Marie tovább válogatta a ruhákat, s megpróbálta elrejteni rémületét, mikor válaszolt)
Marie:Nem. Minden rendben.
(Marie nagy levegőt vett, eközben háttal Serenanak elszörnyedve tanulmányozta a kézlenyomatot ruháján)
...
2011. október 31. (Hétfő)
...
(Marie egy fekete farmernadrágban, tornacipőben, s egy kék kapucnis pulcsiba, kócos hajjal rohan ki az ajtón, amint az előszoba ablakából megpillantja ahogy anyja egy terepjáróval hajt be az udvar közepére, melynek hátsó része tele van különböző nagyságú, s formájú pirosas, s narancs színben pompázó olajtökökkel)
(Marie odarohan a kocsihoz. Ekkor Clara száll ki a járműből)
Marie:Anya! Te jó ég! Ennyit ki sem tudok faragni!
Clara:Oh, én is örülök, hogy megjöttél. Te hogy vagy? Én köszönöm jól. Kösz, hogy kérdezted.
Marie:Ne haragudj.
(Marie mosolyogva öleli át anyját, majd a kocsi platójához megy)
Marie:Hú. Vannak itt jó nagyok is.
Marie:Tina néni hogy van?
Clara:Jól van. Viszont szeretné, ha azért felhívnád néha. Ha már nem látogatod meg őket.
Marie:Én is el akartam menni veled, csak hát. Pont Halloween. És ez a kedvenc ünnepem. Jobban várom, mint a karácsonyt.
(Marie elkezdi ölbe venni egyenként a tököket, majd a ház mögötti terasz asztala mellé támasztgatja őket, amely pár lépés távolságban van csak a járműtől.)
Clara:Serena hol van?
Marie:Már haza ment. De itt aludt. Nem voltam egyedül.
Clara:Helyes.
(Clara a földre szegezi tekintetét. Karjait farzsebjeibe biggyeszti, s mint egy tinilány harapja el száját)
Marie:Mi a baj?
Clara:Semmi. Arra gondoltam, hogy Tina nénikét és Alfred bácsikád mennyire meg vannak együtt.
Marie:És apára gondoltál?
Clara:Nem akarok erről beszélni!
(Clara szapora léptekkel besétál a házba. Marie tovább pakolgatja le a tököket, s hirtelen észreveszi, hogy néhányukra valamilyen piros festék tapadt. Aztán jobban vizsgálgatni kezdi a vörös színű anyagot, s határozott meggyőződést állít fel magában: ez vér! Ami ezen zöldségekre száradt! Még friss vér.)
...
(Serena elegáns fehér ruhájában - amely egyrész szoknya ként is viselkedik, hogy kiemelje szexi, frissen gyantázott, fényes combjait - rohant végig a folyosón, hogy az annak végén álló ajtót szinte teljes erővel törje be. Amint benyitott apja irodájába, az épp egy dohányzóasztalnál ült három öltönyös férfival, s amint Serena az asztal tartalmára pillantott, mely egy épp vele szemben háttal elhelyezkedő nyitott bőrönd volt, az egyik mogorva, bár iszonyatosan jóképű, harmincas férfi azonnal becsukta a táskát. Serena apja meglepődött, s kissé elpirult, akárcsak a lánya)
Serena:Apa?! Zavarok?!
Max:Nem kicsim, dehogy! Csak azt hittem, hogy a barátnődnél alszol, és nem vagy itthon.
Serena:Ott aludtam. De már itthon vagyok.
Max:Remek. És jól érezted magad?
Serena:Aha.
(Serena körbepásztázta szemeivel a dohányzóasztalt, melyet előtt a fekete, bőrfotelben ülő öltönyös férfiak úgy védtek szembogarukkal, s katonás testtartásukkal, majd Serena apja felállt, s elegáns szürke öltönyében, bézs nyakkendőjét megigazítva sétált lányához az asztaltól egészen az ajtóig, melynek félfájának még mindig Serena támasztotta csípőjét)
Max:Mit szeretnél kincsem?
Serena:Igazából, kellene egy kis pénz.
Max:Mennyire volna szükséged?
Serena:15.000 elég lesz.
(Max a farzsebébe nyúlt, elővette fekete bőrből készült bukszáját, majd kivette a papírpénzt, s Serena markába nyomta)
Max:Tessék.
Serena:Köszönöm szépen.
(Serena lassan odahajolt apjához, majd forró csókot nyomott arcára, s megfogta kosztümét a férfinak, hogy közelebb húzza apját magához, s ekkor odabújt füléhez, hogy szájával gyengéd, de fenyegető hangnemmel a következő szavakat súgja)
Serena:Nem kéne itt fogadnod a cimboráidat. Ha nem akarod, hogy hívjam a rendőrséget.
(Serena hátralépett, majd mélyen apja szemeibe nézett, aki kissé megijedt, majd nagyot nyelt)
Serena:Szeretlek apa.
(Serena mosolygott, majd levett egy szöszmötöt apja válláról, aki meglepődve, s leesett állal, megjátszva válaszolt)
Max:Én is szeretlek drágám.
(Serena sarkon fordult, becsukta maga mögött az ajtót, majd eltűnt)
...
(Marie a konyhapult előtt áll, miközben kezében egy tálat tart, amelyben egy csokimasszát kavar fakanáljával, amikor hirtelen Serena lép be a konyhába, és kérdően ránéz)
Serena:Te meg mit csinálsz?
(Marie zavartan válaszol)
Marie:Semmit...én csak..
(Serena rápillant az asztalon álló muffin kapszulatepsire)
Serena:Már megint muffint sütsz, ugye?
(Merie hirtelen nagy levegőt enged ki száján, majd megszólal)
Marie:Lebuktam.
Serena:Semmi sincs, amit elrejthetnél előlem, én mindent tudok.
(Serena mosolyogva és üdén ül le a konyha asztalhoz, majd a széken hátradőlve mutatóujjával kör-körösen rajzolgat képzeletbeli köröket a tepsi bemélyedéseinek szélén)
Serena:És?...Claudia hol van?
(Serena gondtalanul és mosolyogva érdeklődik, miközben Marie még mindig a kakaós masszát keveri a kezében tartott táljában)
Marie:Hívtam, de azt mondta nem ér rá.
(Serena gyönyörű fogsorát megmutatva mosolyodott el, most még jobban, mint máskor)
Serena:Hát persze. Ez az igazi Claudia. Jó tudni, hogy valami soha nem változik. A barátaira soha sincs ideje, de dugni mindig van.
(Marie kissé elszörnyedve, összeráncolt homlokkal reagál Serena kijelentésére)
Marie:Miért mondod mindig ezt?
Serena:Talán, mert ez az igazság.
Marie:Hogy érted?
Serena:Úgy értem, hogy Claudia imád a tűzzel játszani, bár ezt mindannyian tudtuk eddig is. Csak az a baj, hogy ő nem csak egy tűzzel játszik egy időben. Imád egyszerre több tűzzel játszani, s persze tudjuk, hogy aki a tűzzel játszik az megégeti magát... Na de mi lesz így Claudiával?
Marie:Nekem még reggel van ehhez. Vegyük, hogy kevésbé ködösen fejezed ki magad, jó?
(Serena szuszog egyet)
Serena:Én csak azt mondom, hogy gondolatban biztosan szexi lehet kefélni egy apukával. De azért élőben nem vállalnám be.
(Marie összeráncolja homlokát, majd elkezdi beletenni a muffánpárnákat a tepsi lyukaiba, s eközben odasúg a vele szemben ülő Serenahoz)
Marie:Claudia lefeküdt valakinek az apjával?
Serena:Valakinek?! Jó vicc. Szerintem nincs olyan apa aki nem ment volna végig azon a kis beteg komplekszuszos hüvelygombás ringyón.
Marie:Serena ne mondj ilyet! Claudia a barátunk... Legalábbis, azt hiszem.
Serena:Most miért, mikor ez az igazság?! A bátyja sem különb. Láttam a filmjeit. És Alexandra is mesélt pár dolgot.
Marie:Alexandra?
(Miután Marie kitöltötte muffinpárnákkal, felvette a konyhapultra helyezett csokiskrémmel teli tálat, majd leült az asztalhoz, Serena elé, s feltöltötte a tepsi bemélyedéseit krémmel)
Serena:Andreas legutóbbi barátnője.
Marie:Miért, mit mesélt?
Serena:Rá akarta venni Alexandrát, hogy szarjon a szájába mikor szexeltek.
Marie:Ez undorító Serena! Csak tudnám honnan jönnek neked ezek!
Serena:Honnan jönnek nekem ezek?!
(Serena elképedve áll fel az asztaltól, majd az ajtóhoz sétál, de mielőtt még kiemenne, visszaszól Marie-nak)
Serena:Claudia, Andreas meg az egész család egy szociopata, beteg, félresikerült állománya az emberi fajnak. Ha nem akarod, hogy szörnyű dolgokat műveljenek veled, akkor kerüld el őket, minél messzebbre. Ezek bármire képesek. Tapasztalatból beszélek.
(Marie nagy levegőt vett, s maga elő meredt, majd tovább folytatta a muffinpárnák feltöltését, eközben Serena már az udvaron járt, s mikor épp távozott volna a kapun, Claudia lépett volna be Mareie háza tájára)
Serena:Te meg mit keresel itt?
Claudia:Jöttem segíteni. Bocsi, hogy egy kicsit késtem.
Serena:Mert?! Csak nem sokáig tartott téged kinyalni?!
(Serena körülnéz, majd óvatos megjegyzést tesz)
Serena:Tényleg nehezen mész el?! Vagy csak szimplán imádod a ráncos farkakat?!
Claudia:Mi a bajod?!
Serena:Ha mégegyszer megkörnyékezed az apámat, akkor szívni fogsz. Világos?!
(Claudia összeszorított fogakkal ront neki Serenanak, majd mindketten egymást püfőlik, s kezeikkel egymás hajában vesznek el, húzzák egymást jobbra-balra miközben hangos sikolyokban törnek ki, s végül a földre kerülve is megpróbálja egyik a másikat totálisan kivégezni, akár egy pankrációban.)
Claudia:Ribanc!
Serena:Nem én fetrengek még a saját apámmal is!
Claudia:Ó, dehogy nem!
(Miközben a földön hemperegnek, s egymást haját tépdesik, egyik pillanatról a másikra Claudia kerül Serelan felé, s megragad egy hegyes végű faágat, melyet Serena nyakába szúrna mikor Marie hirtelen kilép az ajtón, s meglátja őket)
Marie:Itt meg mi a fene folyik?!
(Hirtelen mindketten beszüntetik macskaviadalukat, majd Marie a Claudia kezében ágaskodó botra néz, s a lány pozíciójára, aki épp ledöfné Serenat. Claudia ekkor feláll majd elhajítja a botot, belekócol hajába, s elballag a helyszínről)
(Az összekócolt hajú, összekoszolt ruhájú Serena barátnőjére néz, majd ravasz arckifejezéssel, érzékien felszólal)
Serena:Divide et Impera!
Marie:Tessék?
Serena:Oszd meg és uralkodj!
...
(Órákkal később, Marie már a precízen kifaragott tököket rakta ki a ház ablakába, az ajtóba, s még számos helyre az udvarban, hogy az arra járó kocsisok, s gyalogosok is megcsodálhassák kreativitását. De nem is igazán ezért tette ki. Egyszerűen imádott gyönyörködni abban, hogy külöünböző rémalakokat, boszorkányokat, s sőt még macska alakokat is ki tudott vágni a tökökből, amelyek igazán nehéz kézimunkát igényeltek. Marie elhelyezvén a ház körül a tököket, mécseseket dugott belsejükbe, majd meggyújtotta azokat, s tetejükkel megpróbálta lezárni a kifaragott zöldségeket. Visszarohant a házba, ugyanis egyre hűvösebbre és hűvősebbre vált az idő. Amint belépett a házba, zsebrevágta a gyufásdobozt, majd a folyosóra pillantott, s alig hitt két szemének. Piros foltokban virító cipőnyomok vezettek egyenesen végig a folyosón, amelyet Marie szemeivel, s lépteivel követett, mígnem elért a fürdőszobába, ahol a zárt ajtók mögül pakolászást, s műanyagflakonok zörgését hallotta, majd hirtelen a fürdőszoba szekrény csapódását, amire egy kicsit megrezzent. Jobb kezével óvatosan a kilincshez közeledett, s közben végigfutott hátán a borzongás. Minden pillanatban arra gondolt, vajon ki lehet az ajtó mögött, s mikor lenyomta a kilincset benyitott a fürdőbe)
Clara:Drágám!
Marie:Anya?!
(Clara épp kilépett a helyiségből, kezében egy flakon körömlakk lemosóval)
Clara:Tiszta festék a kezem.
Marie:A lábnyomok.
(Marie a padlóra mutatott)
Clara:Te jó ég! Ezt én csináltam?! Ahj.
(Clara ekkor hirtelen idegesből átment aggódóvá ahogy lányára pillantott)
Clara:Valami baj van drágám?! Csak nem megijesztett valaki?
Marie:Nem...Nem..
(Marie kissé elmélyedve, s elgondolkodva, üveges tekintettel bámult a padlóra)
Clara:Mikor indulhatunk?
Marie:Még összepakolom a sütiket a bulira és már mehetünk is.
Clara:Az körülbelül mennyi?
Marie:A süti?
Clara:Nem. Mennyi idő.?
Marie:Ja. Ö. Negyed óra.
Clara:Remek.
(Clara kiviharzik a folyosóról, s eltűnik a bejárati ajtó mögött, ami kivezet az udvarra. Marie leguggol, s szemügyre, majd pedig ujjai ügyébe veszi a foltokat. Mikor szétken egyet, s a szájához veszi, hangosan, s elszörnyedve felszólal)
Marie:Ez nem festék!
....
(Később Marie már egy piros földig érő köpenyben lépett be a tornaterembe, amelynek bordásfalai tele voltak díszítve narancssárga-fekete girlandokkal, különböző dekorációkkal, tökökkel, s mindenféle papírlapra, s poszterre nyomtatott rémségekkel, pókhálókkal, s persze az egyéb effekteket sem szabad kihagyni. A zene kellemes popzene volt. A terem hátsó felében egy Frankensteinnek öltözött srác állt a keverőpult mögött, s adagolta a termet megtöltő fiatalságnak a rongyrázós zenét)
(Serena persze azonnal odarohant Marie-hoz, s mindketten beljebb sétáltak, hogy elvegyüljenek a tömegben. Serena nővérke ruhában volt, véres sztetoszkóppal a nyakában, s fehér jelmeze, miniszoknyája is tele volt művérrel.)
Serena:Na végre, hogy itt vagy! Hogy tetszik a dekoráció?
Marie:Isteni! Imádom! És olyan sötét van itt bent. Annyira tetszik, hogy csak a pulzáló, színes diszkólámpák és a diszkógömb világít.
Serena:És amúgy te minek is öltöztél?
Marie:Piroskának. Mi sem egyszerűbb.
Serena:Háh. Csak nehogy megtámadjon téged a farkas.
Marie:Ugyan.
Serena:Igaz. A mamám szokta mindig mondogatni. A farkastól nem kell félni. A farkatlan meg úgy sem bánt.
(Serena miközben egy lágy poénnal próbálta oldani a feszültséget, melyet Marie-ban érzett, erősen pásztázta szemeivel, s nyakával a környéket, majd ké srácra vetette tekintetét, s azon tekintet rajtuk is maradt.)
(Serena a két srác szájáról próbálta leolvasni amit épp beszélgetnek, miközben őt, s Marie-t nézték. Serena persze megpróbálta megjátszani, hogy átnéz rajtuk.)
Jeremy:Látod azt a két csajt.
(Az előtte álló focistának öltözött izmos, magas, jóképű,s tökéletes fogsorú srác válaszolt macsó viselkedésű haverjánek)
Kevin:Ja. Miért?!
Jeremy:Az a pirosban! Az ott Marie.
(Kevin leméri Marie-t, majd elharapja a száját)
Kevin:Aha.
Jeremy:Még a tanév végéig úgyis megdugom.
Kevin:Ez az haver!
(Kevin és Jeremy összeütötték öklüket, majd felhúztak egy pohár alkoholos puncsot)
(Serena amint leolvasta a srácok szájáról, hogy miről is beszélgetnek, csupán, mint aki a levegőbe beszélne, hangosan, s érdekesnek vélve az egészet felszólalt)
Serena:Háh. Ez érdekes.
Marie:Micsoda?!
Serena:Látod azt a két srácot?
Marie:Aha. Pont felénk közelednek. Miért közelednek felénk?!
(Marie megrémült. Serena magabiztos volt. Mikor a srácok odaértek, azonnal le is szólították a lányokat)
Kevin:Heló csinibabák.
Jeremy:Sziasztok! Gyönyörű vagy Marie.
(Marie kissé naívan, visszahúzódva, s aranyosan válaszolt)
Marie:Köszönöm szépen. A te kalózjelmezed is nagyon klasszul áll rajtad.
Serena:Ne dícsérd őt Marie. Ki tudja, hogy miért jött ez ide!
Jeremy:Valami bajod van?
Kevin:Nővérkének úgy tűnik agyára ment az ápolás. Engem azért leápolhatna a mosdóban. Na mit szólsz?!
Serena:Ne is figyelj rájuk! Délutánonként egymás szobájában maszturbálnak.
(Marie álla majdnem leesik, eközben Serena magabiztosan, s tudatosan forful a fiúk felé)
Serena:Amíg nem lesz seggbekuki addig nincs baj azzal, hogy kiveritek egymásét. A pszichológusok szerint az erősíti a baráti köteléket.
(A fiúk képe hirtelen égni kezd, majd egyikük kissé dadogva szól rá Serenara)
Jeremy:Te hülye vagy!
Serena:Miben fogadunk, hogy van rá bizonyítékom, és hogy képes vagyok arra, hogy azt a bizonyos bizonyítékot itt mindenki szeme láttára levetítsem a nagyképernyőn? Egyenesen a DJ mögül láthatja mindenki a ti kétszemélyes kis intimpartitokat. Én figyellek titeket. Én mindent látok. Jobb, ha most azonnal lekoptok, ha nem akartok balhét.
(Kevin felemeli két kezét Serena felé, majd vállon fogja a totálisan piros képű Jeremy-t, s mindketten lelépnek)
Marie:Mi volt ez?
(Serena összeszorított szájjal, s rideg hangon válaszol)
Serena:Patkányírtás.
....
(Marie az egyik süteménnyel telirakott asztalnál ácsorog, miközben különböző formájú, színű, s ízű falatokat tesztel le nyelvével, s amelyik jobban ízlik neki, abból többet is bekap. Eközben egy magas, tetőtől talpig szürke szőrös jelmezbe öltözött, jóképű, fekete hajú, s barna szemű férfi szólítja le Marie-t az asztalnál, miközben a farkasjelmezéhez tartozó fejét az egyik kezében cipeli)
Mike:Hé, Piroska. Ugye nem egyedül mész haza?
(Marie nagyot nyel, majd elpirul, ahogy látja rámosolyogni az arcán gödröcskékkel teli, tökéletes fogsorú férfit, aki egyébként első benyomásra eléggé férfias és imponáló)
Marie:Nem.
(Mike összeráncolt homlokkal, érdeklődően néz Marie-ra)
Mike:Nem találkoztunk mi már valahol?
(Miközben Marie és Mike az asztalnál ismerkedtek, Serena két álarcos, báli ruhás lányhoz sétált a terem másik felében)
Serena:Sziasztok csajok!
Vanessa:Szia.
Camilla:Szia. Hogy ityeg?
Serena:Odaadta nektek Olivia, amit kértem tőle?
Camilla:Öö. Igen.
(Camilla egy összehajtott hófehér borítékot vesz elő vajszínű retiküljéből, majd átadja Serena-nak)
(Serena arckifejezése hirtelen démonivá válik egy kérdés erejéig)
Serena:Remélem nem nyitottátok ki!
Vanessa:Dehogy!
Serena:Helyes! Még beszélünk.
(Serena ezzel faképnél hagyja a lányokat, majd kiviharzik a teremből. Negyed óra múlva már annál a folyónál van, amelyhez Marie-val szoktak lemenni nyaranta, hogy megmártózzanak benne. De most másabb volt a terep. Sötét volt, és fogvacogtató hideg. Serena leállt a folyón átívelő híd szélére, majd kiszállt a kocsiból. Fellépett a magasított betonalapra, majd az oldalt ívelő korlátba kapaszkodott. Elsátált a zöldre festett korlát végébe, majd az onnan levezető lépcsőről lesétált a híd alá. Elemlámpájával a kezében pásztázta körbe a híd alatt homokos, agyagos területet, majd mikor megfordult hirtelen meghátrált, ahogy egy éles hang szólt felé)
Claudia:Serena. Serena. Serena. Csak nem gondolod, hogy ilyen könnyen elkaphatsz, hm?
(Serena elmosolyodott, ami Claudia-t kissé bizonytalanná tette, majd önelégülten válaszolt, miközben szürke divatos szövetkabátjában vacogott)
Serena:Azt hitted nem tudom, hogy itt vársz majd engem? Már egy ideje rájöttem, hogy Olivia hiteltelen fülesekkel bombáz el engem rólad.
Claudia:Mondhatsz rólam akármit amit csak akarsz. De úgy sem tudod bizonyítani. Valójában az vagy amid van. Ennyi vagy. Egy nagy semmi.
Serena:Több bizonyítékom van, mint amennyiről te valaha is álmodnál.
Claudia:Óh, netalán-tán, arra gondolsz amikor apucid jól megdugott?
(Claudia elneveti magát)
Claudia:Na az jó volt. Tudtam, hogy az ablakból végignézted, és hogy felvettél minket. De vajon képes lennél rá, hogy leleplezz engem, s hogy leleplezd a saját apádat is? Mégis mit mondana édesanyád? Mit mondanának az ügyfelei a cégnél? Apuci szűrét anyuci örökre kipenderíteni, ami megszüntetné az eddig elapadhatatlannak látszó pénzforrást is. Nem lennének többé divatos cuccaid. Puccos, márkás ruháid. Apuci nem pénzelne többet. Lelépne, mint a sicc. Főleg ha rászállnának a botrány miatt. Gondolkozz. Sakkot adtam. A következő lépésemmel, mint bástya a királynőt ütlek le a pályáról.
(Claudia elvakultan Serena szemébe néz)
Claudia:Most te lépsz.
(Serena elmosolyodik, majd lehajtja a fejét, végül felnéz Claudia-ra. Mikor már nyílna Serena szája, mégsem szólal meg, csak mosolyogva elhalad Claudia mellett, mert tudja, hogy ő soha nem veszíthet. Végül felmenvén a lépcsőn beszállva kocsijába elnyargal)
(Claudia önelégülten, fülig érő szájjal vigyorog, majd az egyik közeli bokorból előlép Andreas)
Andreas:Meg fogtuk?
Claudia:De meg ám!
(Claudia odarohan Andreas-hoz majd mindketten hevesen csókolózni kezdenek egymással)
...
Mike:Szóval itt laksz?
(Mike érdeklődve nézte a fekete kocsiból Serena házát, miközben az anyósülésen Marie szedelőzködött, hogy végül elbúcsúzzon és kiszálljon)
Marie:Nem. Ez a barátnőm háza. Azt mondják valami miatt sebesen távozott a buliról. Lehet, hogy hazajött.
(Marie a kocsiból próbálja körbepásztázni szemeivel az ablakokat, melyek sötétek. Az utcát csakugyan korom színű sötétség fedte be. A sűrű ködöt csak az árok mellé, 10 méterenként állított utcai lámpák próbálták megtörni, de mindhiába.)
Mike:Találkozunk még ugye?
Marie:Remélem! Köszönöm, hogy elhoztál.
Mike:Én köszönöm, hogy elhozhattalak.
(Marie könnyed mosolyt lejt a férfi felé, majd mikor kiszáll a kocsiból, a férfi is kiszáll)
Mike:Had adjak neked valamit búcsúzóul.
Marie:Micsodát?
(Mike kedvesen, ártatlanul, s szendén sétál át a jármű másik oldalára, majd végigsimítja Marie hosszú, bársonyos haját. Mikor száját közelíteni lassan, s gyengéden Marie ajkaihoz, a férfi belemarkol a lány hajába, majd nekirántja fejét a kocsinak, s teljes erővel beleveri azt a járműbe.)
Mike:Ezt te kis kurva! Most jól megbaszlak!
Marie:Ahuh!
(Marie sikít, majd megszédül, s az orrából hirtelen elered a vér. Önkívületlenül borul a földre, majd a férfi elkezdi vetkőztetni a lányt, aki gyenge karjaival próbál ellenálni, de ekkor a férfi öklével elkezdi verni Marie arcát, miközben szájából is folyni kezd a vér, végül Marie előtt minden elhomályosodik.)
Mike:Elájultál ribanc?! Na nem baj, így legalább könnyebb lesz!
(A férfi felülről vetkőztetni kezdi a lányt, mire hirtelen egy tompa ütést érez a jobb fejféltekéjén, amitől felszakad a fejbőre, s azonnal vérezni kezd kobakja. Mikor megfordul Serena újabb ütést próbál rámérni kezében egy hosszú fatuskóval, de mikor a tárgy felé közeledik, a férfi megragadja azt mielőtt még újabb sérülést okozna neki, majd kikapja Serena kezéből, s elhajítja azt. Serena visszarohanna a házba, hogy segítséget hívjon, de az út közepén a férfi a lány után ugorva leteperi azt, majd markolgatni kezdi melleit, s közben csókolgatja nyakát. Egyik kezével befogja Serena száját.)
Mike:Te is dugni akarsz te kis ribanc, mi?! Hát akkor kettesben fogunk kefélgetni a barátnőddel, miután jól megdugtalak téged is!
(Serena csak nyökögni volt képes, majd hirtelen megemelve testét sikerült átfordulnia, de úgy, hogy egyik pillanatról a másikra a férfi került Serena alá. A lány a férfi legnemesebb szerszámába küldte izomtól dagadó öklét, kétszer is, ami a férfit meghátrálásra késztette. Míg a férfi családi ékszereire helyezte kezét, a fájdalomtól amely végignyilalt testében, Serena felkapta az elhajított fatönköt, s odaszaladt Mike-hoz, akinek fejét önkívületlenül verni kezdte)
Serena:Te mocskos! Szemét! Hímringyó! Áh!
(Seren észre sem vette, hogy a férfi már egy ideje nem mozdul, de még mindig ütötte, vágta őt, s már felismerhetetlenné torzult el vérbe fulladt arca... Serena meghátrált, majd nagy levegőt vett, s óvatosan körbe nézett, de csak néhány kutyaugatást hallott a közelben, végül hónaljánál fogva megfogta a férfit, s beemelte a kocsiba, majd rácsukta az ajtót. Végül Marie-hoz hajolt, akinek pulzusa egyre csak lassult, s fejét, már a szilárdnak tűnő, megalvadt vér díszítette, akárcsak egész arcát. Amint Serena felnézett, s levette tekintetét Marie-ról, egy magas, vékony, fekete kabátba burkolózott, borostás arcú, rövid barna hajú férfit pillantott meg, aki dühös, de megszokván az efféle látványokat, mégis rejtett ijedtséggel, s érdeklődéssel vetett férfias és határozott pillantásokat vörös szemeivel Serena-ra)
Henrie:Serena! Te meg már megint mit műveltél?!
(Serena nagy lélegzetet vett, majd felállt, végül odarohant a férfihez, átölelte, s megcsókolta őt.)
.....