6.rész - Hat, a tombolásért

Az előző részek tartalmából:
....
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek.
...
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
....
Marie:Ki mászkál Serenáék udvarán?.
Clara:Ó, az biztos az új lakó.
...
"látom jól érzed magad a ribancaimmal. remélem nem ébresztettelek fel. álmodj szépeket, amíg még tudsz. Serena"
...............
Serena:Szóval.Sikerült megtalálni egy újabb darabkánt.Remélem nem támadtak meg a piócák.Tudod a piócák olyanok, mint az emberek. Észre sem veszed őket, de már szívják a véred. Minden egyes darabkával közelebb kerülsz majd az igazsághoz, ezt ne feledd. Tudni akarod az igazságot? Keresd az igazságot. De most ne akárhol. Keresd itt. Keresd az x-et.
(Serena a következő pillanatban ijedten hátranéz, miközben a háttérből léptek zaja szűrődik be szobájába, majd a kamera felé nyúl és a videó elsötétül)
(Camilla baránője ágyán ücsörög miközben aggódva fürkészi Marie tekintetét, aki újra és újra csak a videót nézi)
Camilla:Nem néztük már meg elégszer?
Vanessa:Igen. Egyszerű az egész. A következő videódarabka Serena szobájában van. Csak meg kell keresnünk az x-el jelölt pontot a helyiségben és kész. Olyan ez, mint egy kincskeresős játék.
Camilla:Ha engem kérdezel, kezd egyre unalmasabbá válni ez az egész.
(Marie szemei hirtelen a monitor egy azon pontjára fókuszálnak mélyen s erősen, majd a következő pillanatban a lány egy nagy levegőt vesz s megjátszva magát, nyugodtan válaszol)
Marie:Ki kell derítenünk mi történt Serenaval.
(Camilla nagy levegőt vesz, majd egy pillanatra komorság önti el őt, a padlóra néz, majd Marie combjára helyezi jobb kezét)
Camilla:Ki fogjuk. De csak a biológia témazáró után.
(Camilla mély pillantásokat vet Vanessara)
Camilla:Mennünk kell.
Marie:Rendben menjetek csak.
Vanessa:Megleszel?
Marie:Majd írok, ha találtam valamit.
Camilla:Jólvan. Mi is.
(Camilla és Vanessa kisétálnak Marie szobájából, eközben Marie még mindig a számítógép képernyője előtt gubbaszt s közben tekintetét a videó egy megállított képkockájára szegezvén a gyönyörű Serena háta mögött, a könyvespolcon egy ismerős katona fémfigurát pillant meg. Ugyanebben a pillanatban Marie elméjén egy emlékfoszlány cikázik át, ami megdermeszti a lány egész testét:
(Marie és Serena válltáskáikat cipelve a délelőtti órák után, a délutániakat próbálják felpezsdíteni, miközben a város főterén sétálgatnak. Egyik pillanatról a másikra Marie megáll az egyik kirakat előtt, amelyben egy fonográfra, egy kopott plüssmackóra és egyéb régiségekre szegeződik tekintete, majd megszólal)
Marie:Ezek olyan szépek.
(Serena végignéz a kirakaton, majd mosolyogva megszólal)
Serena:Igen. Van néhány rejtegetni valójuk.
(Marie kérdően néz Serenara)
Serena:Úgy értem, elég jó cuccaik vannak.
Marie:És a boltosfiú is elég helyes.
Serena:Úgyan már. Beadná neked, hogy szeret, végül megdugna aztán kidobna.
Marie:Most miért mondod ezt?
(Serena kissé zavarbaejtve néz a földre, majd belekócol hajába s határozott hangvétellel válaszol)
Serena:Mert az ilyen bájgúnárok mind egyformák. Egy sem kivétel.
(Marie elmélyülve néz Serena szemeibe, majd a következő pillanatban egy hatalmas csörömpölésre ébred, amelyet az íróasztalán álló óra ébresztő jelzése okoz. Marie ijedten eszmél fel, s szedi össze magát az asztalról, később realizálván, egész éjjel eme tárgyon aludt, még csak át sem öltözött, sőt ami még ennél is aggasztóbb, hogy hamarosan el kell indulnia, ha nem akar elkésni az iskolából.)
(Ugyanebben a pillanatban Vanessa vállán sulitáskájával lép ki a konyhára, hogy elköszönjön anyjától, aki mosolyogva támasztja a konyhapultot)
Vanessa:Elmentem suliba, majd jövök.
(Vanessa még mielőtt kilépne az ajtón, anyja vállon fogja őt, majd rejtélyesen mosolyogva magyarázza meg tettét)
Haley:Várj egy kicsit.
(Vanessa megáll, megfordul, majd mit sem sejtve, kérdően néz egy középmagas, karcsú, vállig érő szőke hajú, divatos öltözetű anya kék szemtükrébe)
Vanessa:Miért?
Haley:Valamit mondanom kell, illetve mutatnom.
(A következő pillanatban Vanessa előtt egy laza öltözetű, magas, jóképű, vaskos férfi jelenik meg, sármos arccal és őszülő hajjal és fülig érő mosollyal öleli át Vanessat)
William:Hékás! Hát tőlem már el sem akarsz búcsúzni, ha?!
(Vanessa szó szerint a férfi karjaiba ugrik örömében, majd boldogan reagál)
Vanessa:Apa! Hazajöttél!
William:Igen, és még egy jó ideig itthon is maradok!
Vanessa:Ez csodálatos! El sem hiszem. Annyira hiányoztál!
William:Te is nekem édesem.
(William forró csókot nyom lánya homlokára, majd Vanessa anyja is átöleli a két számára szeretett személyét)
Haley:Valójában az éjszaka közepén jött haza, de nem akartalak felkelteni.
Vanessa:Pedig igazán felkelthettél volna.
(Kocsidudaszó hallatszik be az ablakon)
Vanessa:Ez Camilla!
Haley:Mit szólnál, ha ma nem mennél iskolába és elmennénk valahova, csak mi hárman, hmm?
Vanessa:Az isteni lenne, de előbb beszélnem kell Camillaval, hogy ne várjon rám, ma nem megyek.
Haley:Rendben van, menj csak.
(Vanessa leteszi táskáját az ajtóba, majd mikor épp kirohanna a bejárati ajtón, az apja felszólal, mire Vanessa megdermed)
William:És hol van a másik barátnőd, Serena?
(A lány megfordul, majd kissé remegő hangon, halkan válaszol)
Vanessa:Apa. Serena...
(Újabb kocsidudaszó szűrődik be a házba, most hosszabb s hangosabbnak is tűnik oly sürgető)
Haley:Menj csak. Addig én beszélek apáddal.
(Vanessa gyors biccentését, kiviharzása követi, majd megpillantja a kocsiban ülő Camillat és odarohan hozzá)
Camilla:Indulhatunk? Máris késében vagyunk! Hol van a táskád?
Vanessa:Bocsi, de ma nem megyek, ezért is akarok szólni, hogy ne várj rám, inkább siess.
Camilla:Miért nem?
Vanessa:Apu hazajött.
Camilla:Oh. Ez nagyszerű. Mikor?
Vanessa:Tegnap hajnalban, szóval most elmegyünk valahova együtt, mint régen.
Camilla:Jó szórakozást.
Vanessa:Köszi.
Camilla:Ha bármi van, írj.
Vanessa:Okés. Neked meg jó szórakozást a suliban.
(Camilly mély és kissé szarkasztikus tekintet vet barátnőjére, majd integet s elindul a járművel)
(Ennek megyező időintervallumban Marie épp bringájával veszi be az első kanyart, miközben az iskolába teker sietve, majd eme kanyar bevétele után, hirtelen megjelenik az útközepén Christopher, két kezét kitárva állítja meg Mariet, aki kissé idegesen fékez le a férfi előtt)
Christopher:Szia!
(Marie kissé zavarbaejtve válaszol)
Marie:Öö, heló.
Christopher:Ugye nem sietsz sehova sem.
Marie:Tualjdonképpen de. A suliba.
Christopher:Akkor gyors leszek. Este lesz a házavató bulim, és szeretném ha eljönnél. Ha gondolod hozhatsz magaddal bárkit, úgy is sokan leszünk. Persze csak ha lenne kedved hozzá.
(Marie félelmében azonnal rávágja válaszát)
Marie:Nem! Ne haragudj, de aznap nagyon sokat kell tanulnom.
Christopher:Péntek este?
Marie:Igen, mert hamarosan év vége, és ilyenkor mindenki belehúz tudod, hogy jobb jegyeink legyenek, meg ilyesmi.
(Christopher nem veszi meg mit Marie árul, ezért sejtelmes arckifejezéssel adja a lány tudtára, hogy tudja, ez csak egy üres kifogás)
Christopher:Aha!
(Marie agyában a következő pillanatban átfut néhány nagyon is ésszerű gondolat)
Marie:Amúgy, a kertben lenne, vagy a házban.
Christopher:Természetesen a házban, de ha akarod lehet a kertben is, ha úgy eljönnél.
Marie:Valójában, ha a házban lesz, akkor talán lehet róla szó.
Christopher:Nem kell tanulnod aznap este?
Marie:Serena volt a legjobb barátnőm, imádtam ezt a házat. Főleg belülről, mert annyi emlék kapcsolódik hozzá.
Christopher:Értelek. Szóval, akkor eljösz?
Marie:Nem mondom biztosra. Inkább, mondok egy talánt.
Christopher:Nekem az is megfelel.
(Christopher az út szélére áll)
Christopher:Akkor most utadra engedlek.
(Marie elneveti magát)
Marie:Jólvan. Szia.
(Christopher nem válaszol, csak a lány után integet)
...
(Marie berohan az osztályterembe, ahol Camilla a középső padban osztálytársaival kuncog, majd a lány kézenfogja Camillat és kihúzza a folyosóra)
Marie:Van egy tökéletes tervem, hogy szerezzük meg a következő naplódarabkát.
(Camilla kissé ijedten néz Mariera)
Camilla:Igen?
Marie:Christopher az új lakó, akiről már meséltem, ma éjszaka tartja a házavató buliját, amire egy rakás embert meghívott, legalábbis remélem. Szeretném ha elmennénk a partira, valahogy belopóznánk Serena szobájába és megszereznénk a darabkát, vili?
Camilla:Mikor kezdődik?
Marie:Nem tudom, gondolom úgy este nyolc körül, miért?
Camilla:Csak kérdeztem. De nem gondolod, hogy kicsit túlságosan is túlliheged ezt az egészet, mintha teljesen ráálltál volna erre a dologra. Mintha anélkül már enni vagy inni sem tudnál, hogy ne tudd hogy szerezd meg a következő videónaplódarabot.?
Marie:Serena a legjobb barátnőm volt, és...
Camilla:Az enyém is, de lehet, hogy jobb lenne ha hagynánk leülepedni ezt az egészet.
Marie:Nem azt mondtad, hogy mindenben segítesz, hogy mellettem állsz?
Camilla:De.
(Marie kissé zavarodottan áll Camilla előtt, aki nagy levegőt vesz, majd így reagál)
Camilla:Csak az a baj, hogy szerintem Vanessa nem tud jönni.
Marie:Miért?
Camilla:Az apja mivel pilóta, és a legközelebbi repülőtér jó messze van innen, el kellett költözni, hogy a munkájának éljen, és most hazajött, és ahogy láttam nagyon boldog volt, hogy végre újra láthatták egymást.
Marie:Értem.
Camilla:Akkor, hogy legyen? Nyolcra menjek hozzátok?
(Camill visszasétál osztályába, mikor az ajtóban állva újra megszólítja Marie)
Marie:Igen. És még valami.
(Camilla visszafordul az ajtóból)
Camilla:Igen?
Marie:Suli után eljönnél velem, az egyik boltba, meg kell néznem valamit.?
Camilla:Ó. Vásárlás, na ezt már jobban szeretem, hát persze.
(Camilla besétál az osztályba, majd Marie is visszabandukol sajátjáéba)
...
(Vanessa, és a lány szülei egy jégkrémes bolt kinti teraszán ülnek, miközben egy, az üvegasztalon álló fagylaltoskelyhekből kanalazzák a mennyei krémet, ugyanakkor felhőtlenül nevetgélnek)
Vanessa:Annyira örülök, hogy itthon vagy.
William:Ezt már vagy ötödszörre hallom.
Haley:Bocsásd meg neki.
(William és Haley mosolyognak, majd szájoncsókolják egymást)
Vanessa:Örülök, hogy ismét ilyen boldogok vagytok együtt.
William:Mi csak azért vagyunk boldogok, mert te is az vagy drágám.
Vanessa:Ezt olyan jó hallani. Meg látni is.
(Vanessa a következő pillanatban megpillantja a közelben elsétáló Mariet és Camillat, majd oldalra néz és felkiált)
Vanessa:Hé! Azok ott a barátnőim.
(Anyja kissé, lerázóan, de fedve szándékát, kedvesen szól lányának)
Haley:Nem akarsz odamenni hozzájuk beszélgetni? Ma még nem is találkoztál velük.
Vanessa:Camillaval már beszéltem reggel.
Haley:És mi van Marieval?
William:Hé, ki az a Marie? Le vagyok maradva.
Vanessa:Tudod mit, idehívom őket és bemutatom neked Mariet. Imádni fogod.
(Vanessa felugrik, majd futni kezd egyre csak távolodó barátnői után, kiabálni kezd, mire azok megfordulnak s Vanessa néhány szempillantás alatt már utol is éri őket)
(William kérdően néz Haleyre)
Haley:Egy újdonsült barátnője.
William:Áh.
Haley:Beszélni akartam veled valamiről.
William:Miről drágám?
(William megszorítja Haley kezét, mire a nő kiszabadítja karját a férfi szorításából)
Haley:Valami komolyról.
(William ijedten reagál a nő reakciójára)
William:Csak nem valami gond van?
Haley:Terhes vagyok.
(William arcára döbbentség ül ki)
William:De mi nem is. Vagyis. Hogy lehet...?
Haley:Már egy jó ideje találkozgatom valakivel, akivel úgy néz ki egyre komolyabb a dolog.
(A férfi kissé dühösen és becsapva érzi magát, ingerülten kérdez)
William:Hogy mi?!
Haley:A szülői értekezleten ismerkedtünk meg, Vanessa egyik osztálytársa apjának a bátyja, nagyon kedves, jóravaló és aranyszívű férfi.
William:És én nem vagyok az?
Haley:Én nem ezt mondtam.
William:Te képes voltál megcsalni engem, olyannyira, hogy már össze is feküdtetek és gyereket vársz tőle?! Akkor mi volt ez az egész?! A csók, a reggeli ölelés, és amit ma egész nap kaptam tőled?! Csak színjáték vagy mi a fene?!
Haley:Vanessa nem tud semmiről. Ezt mind érte teszem. Jobb neki, ha úgy hiszi, együtt vagyunk és boldogok. Én csak őt akarom megvédeni, mégis mit képzelne rólunk?
William:Én egészen máshogy látom. Szerintem csak magadat akarod ezzel megvédeni. Mindenkivel azt akarod láttatni milyen szerető család vagyunk, és közben meg félrekefélgetsz, miközben én folyton azt vártam, mikor lehetek veled, hogy mikor lehetünk együtt. Undorító vagy. Te egyáltalán nem gondolsz senkire sem, csak magadra.
Haley:Nézd én megértem, hogy csalódott vagy...
William:Hagyd a fenébe.
(William feláll majd felkapja zakóját melyet a szék háttámlájára tett mielőtt helyet foglalt volna, majd zsebébe nyúl s néhány papírpénzt vág az asztalhoz, majd elviharzik a helyszínről, mind ezt másodpercek leforgása alatt)
(Ugyanekkor)
Vanessa:Sziasztok. Ti mit kerestek erre?
Marie:Te mit keresel erre?
Vanessa:A szüleimmel beültünk egyet fagyizni. Nem akartok csatlakozni.
Marie:Az jó lenne, de előbb be kellene néznük egy régiségboltba.
Camilla:Mi?! Egy régiségboltba? Azt hittem vásárolni megyünk.
Marie:Az előző videónaplóból láttam egy régi figurát Serena szekrényén, amelyet néhány évvel ezelőtt láttam a Hilda & Velma régiségbolt kirakatában. Hoztam magammal egy képet Serenaról, hátha tudnak mondani valamit róla.
Vanessa:Értem. Azért csak ráértek egy fél percre nem? Főleg te, Marie. Be akarlak mutatni apunak, még úgysem találkoztatok.
Camilla:Az nem apukád, aki épp elrohan a fagyizóból?
Vanessa:Hogy?
(Vanessa hátranéz, majd megpillantja sietve távozó édesapját a helyszínről)
Vanessa:De furcsa. Jobb lesz, hogy ha most visszamegyek.
Camilla:Menj csak.
Vanessa:Majd hívlak titeket.
(Vanessa a fagylalzozó felé rohan, miközben Marie utánakiabál)
Marie:Ráérsz ma este nyolckor?
Vanessa:Nem tudom.
(Marie a combjára csap)
Marie:Ahh.
(Vanessa odarohan a székben ülő anyjához, aki üveges tekintettel pillant a főtéren megforduló emberekre)
Vanessa:Anya! Apu hova rohant el? Be akartam neki mutatni Mariet.
Haley:Óh, az egyik barátja telefonált. Fél úton lerobbant a kocsija, ezért az apád elment érte. Azt mondta várjuk meg otthon. Minden rendben van. Ne aggódj.
Vanessa:Értem.
(Vanessa helyet foglal álmosollyal küszködő anyja előtt, majd nagy levegőt vesz s megszólal)
Vanessa:Ugye tudod, hogy nem tudsz jól hazudni?!
Haley:Parancsolsz?
Vanessa:Mindig úgy hazudsz mintha könyvből olvasnád, csak az a baj, hogy ahogy előadod az elég pocsékul sikerül az esetek 99%-ban.
(Haley álla kissé leesik, szemei kikerekednek, majd tovább figyel lánya monológjára)
Haley:Miről beszélsz?
Vanessa:Tudok Ryanről. Hogy te meg ő találkoztok. És azt is tudom, hogy terhes vagy. Amikor egyik nap bevásároltál láttam az egyik blokkon a terhességi tesztet, és amikor megcsináltad és vártál vele, én besurrantam a fürdőszobába és láttam. Láttam, hogy pozitív lett. És ha le akarod tagadni, csak menjünk haza, és ha isten az isten a teszt doboza még a fürdőszoba kukájában hever.
(Haley hatalmas levegőt vesz)
Vanessa:Ezért rohant el apu? Mert elmondtál neki mindent?
(Haley megszeppenve ül egyhelyben)
Haley:El akartam mondani.
Vanessa:És mégis mikor?
Haley:Nem tudom, de elmondtam volna.
(Vanessa felveszi kistáskáját székéről, majd elrohan)
...
(Marie és Camilla megállnak egy kirakat előtt, tele régi holmikkal)
(Camilla a kirakatra pillant majd felszólal)
Camilla:Életemben nem láttam még szokol rádiót, meg még gramofont sem.
Marie:Gyere!
(Marie és Camilla benyitnak a karamell színű függönyökkel elszürkített helyiségbe, amely tele polcokkal tartotta magán a port és a régiségeket, mindent ami az előző évszázadokból származott)
Marie:Jó napot!
(Camilla barátnője háta mögött fedezte őt, miközben szemeivel fürkészte a boltot)
Lukas:Ó jó napot.
(Egy magas, ősz hajú, vékony, bézs színű inget és sötétbarna színű kardigánt viselő, szemüveges férfi lép elő egy a bolt hátsó részében álló ajtó mögül s egyenesen a pult mögé sétál)
Lukas:Segíthetek valamiben?
(Marie elővesz a táskája egyik rejtett zsebéből egy képet Serenaról, majd az üveglap alapú pultre helyezi)
Marie:Igen. Nem is tudom, hogy kérdezzem. Ismeri ezt a lányt? Úgy értem, emlékszik, hogy vásárolt már itt?
(Lukas a kezébe veszi a képet, majd alaposan szemügyre s határozott mozdulatokkal helyezi vissza azt a pultra)
Lukas:Ö-igen-igen. Sokszor járt már nálunk. Nagyon sok mindent vásárolt. Elmondása szerint imádta, ezt a boltot.
(A férfi felsóhajt)
Lukas:Serena, igen. Főleg mikor ő és az unokánk
(Hirtelen egy női hang szűrődik ki a bolt hátsó helyiségéből, majd egy idős asszony lép elő)
Gizelle:Lukas, segítenél a...
(A nő feleszmél, hogy vevőik vannak)
Gizelle:Ó jó napot. Mi járatban erre? Netán segíthetek?
(Marie a pulton fekvő képre mutat)
Marie:Csak erről a lányról érdeklődnénk, Serena Simone.
(A nő a képre néz, majd azonnal felkiált)
Gizelle:Sajnálom, de még soha nem láttuk itt ezt a leányzót.
(Marie a férfira néz)
Marie:De az előbb azt tetszett mondani, hogy ismerte őt.
Gizelle:Ó a férjem vajákos egy vénember, össsze-vissza beszél mindent.
(Gizelle erőltetett nevetéssel beszél, majd Marie kezébe nyomja Serena mosolygós képét, majd vállon fogja a két lányt és kitessékeli az üzletből)
Gizelle:Sajnálom, de épp zárunk.
Camilla:Dehát még csak 3 óra van, az van kiírva, hogy 7-ig vannak nyitva.
Gizelle:Igen, általában, de most leltározunk. További szép napot. Viszlát.
(Gizelle kitoszigálja a lányokat, majd bevágja az ajtót, kulcsrazárja azt s átfordítja az ajtón lógó nyitva táblát, zárvára)
(Camilla és Marie kissé megdöbbenve s ijedten néznek egymásra)
...

5.rész - Öt, a rejtélyekért

az előző részek tartalmából...
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta már bárhol lehetnek.
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
.....
Marie:Ki mászkál Serenáék udvarán?.
Clara:Ó, az biztos az új lakó.
....
Marie:Mikor költöztél ide?
Christopher:Tegnap éjjel.
....
Marie:Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, de honnan ismertétek Serenát?
Vanessa:Serena volt a legjobb barátunk.
...
(Marie az előszoba ablakánál állva, üveges tekintettel bámul át rajta, miközben a reggeli napfény sugarai rávetődnek kócos hajfürtjeire, egyre csak elmered a nem kevésbé messze álló, szemközti ház kertjében poló nélkül ásó Christopher kidolgozott teste felületén, amely jó pár súlyzót és konditermet látott már. Egy ezüst nyaklánc csillogott nyakában, miközben mozgásának köszönhetően meg-megcsillant a nap szerteszóródó fény nyalábjaiban. A lány az igazi katarzist akkor érte át, mikor a férfi a közeli fának támasztotta munkaeszközét, majd a földről felvette ásványvizes palackját, s amint azon üveg szája elérte a férfiét, az üveg tartalmából néhány csepp, akarva s akaratlanul is a férfi tökéletesen kidolgozott testén landolt, végigfolyván egészen a hasán, találkozva köldökével, véget érvén szürke szabadidőnadrágja élén. Marie szája egy pillanatra egy bizonyos elámultságnak s elaléltságnak köszönhetően egy 'o' alakot formált meg pillanatok alatt. Mit sem sejtvén, hogy valaki eközben a lány háta mögött settenkedett, majd egy szemrebbenés alatt, termett egy erős szorítású kar a vállán, s ezt követően egy ismerős hang szólalt meg)
Clara:Te meg mit nézel olyan serényen?
(Clara jobbra és balra és kinéz az ablakon, majd önelégült mosollyal néz lányára, tudván, mi is folyik Marie elméjében, aki viszont elpirulva, zavartan próbál kifogásolhatatlan választ találni, amellyel talán megmagyarázhatja, mi is ez a titokzatos vonzalom amely szemeit a férfi testére csábította és jó darabig nem engedte róla levenni azokat)
Marie:Én csak felmérem a terepet. Vagyis...
(Clara határozott és megértő hangvétellel, kedves hangterjedelemmel válaszol)
Clara:Persze. A terepet mi?!
Marie:Én csak...
(Clara elmosolyodik lánya kétbalkezessége hallatán, majd mutatóujjával a falon lógó órára mutat, intvén erre Mariet, hogy ideje elindulnia buszra, ha nem akar elkésni az iskolából)
(Marie ebben a pillanatban hirtelen feleszmél, mint akit legmélyebb álmából vertek volna fel, majd átbattyog a konyhára, melynek asztala mellett már ott áll válltáskája, benne tankönyveivel s tízóraival együtt. A lány hátat fordítvány anyjának, aki követi őt a konyhába, azonnal a táskához lép, majd felveszi azt. Eközben anyja szintúgy serényen készül munkahelyére, kávéjának termoszba öntésével a mosogató felett, mikot gúnyosan felszólal)
Clara:Christopher helyes férfinak tűnik, nem gondolod?
(Ugyanebben a pillanatban Marie tettetvén sértődöttségét e kérdés hallatán, szarkasztikusan válaszol anyjának, aki a válasz hallatán elnevi magát)
Marie:Majd jövök anya!
(Miután mari kilép az ajtón, Clara hirtelen, egy számára fontos dolog esze ágába ötléseker, mely néhány pillanattal később történik, a mosogató felöl hangosan s kérdőn felkiált)
Clara:Drágám?!
(Észlelvén, hogy lánya már az udvaron tartózkodik s hogy ne késse le távozását, a már megtöltött termosztátot az asztalra helyezi, majd sebesen kifut az udvarra, miközben lánya már a kapuajtón tolja ki kerékpárját, Clara gyorsan odaszól neki)
Clara:Drágám?!
(Marie érdeklődően anyjára szegezi tekintetét)
Marie:Igen?!
Clara:Ha megkérnélek, úgy is útban van az iskola felé, beugranál Dr. Thomashoz és elkérnéd tőle a vérvizsgálatom eredményeit?
Marie:Persze... de miért csináltattál vérvizsgálatot?
(Clara kissé zavartan kezd magyarázkodni)
Clara:Csak egy általános vizsgálat, semmi komoly. A munkahelyen kérték mindenkitől, hogy menjen el egy szokásos vizsgálatra. Biztosra akarják tudni, hogy mindenki rendben van.
Marie:Értem.
Clara:Köszi.
(Clara háláját kifejezvén azonnal visszamegy a házba, majd Marie becsukja maga után a kapu ajtaját, mikor azonban felpattanna kerékpárjára, hirtelen csipogni kezd mobilja farmere zsebében, amelyet azonnal elővesz nadrágja rejtekéből s azonnal keresni kezdi a készülék jelzésének okait. Néhány pillanat múlva ijedten olvassa az üzenetet, amelyet a szöveges üzenet információi szerint, elhunyt barátnője, Serena mobiljáról adtak fel s amely a következőket tartalmazta: "Vigyázz kit nézel! ; Serena")
(Marie ekkor hatalmas levegőt vesz, majd körülnéz, de nem lát senkit. Beleharap szája bal alsó csücskébe, majd elgondolkozik az eseten, amelyet még mindig egy hatalmas átverésnek vél, majd felugrik biciklijére és sebesen elszelel, mintha mi sem történt volna)
...
(Az iskolai folyosó csengője hirtelen felcsörren s majd az egyik osztályban tartózkodó diákokat egy középmagas, csinos, jól öltözött, kecses s igencsak kedves, hosszú, barna, hullámos hajú, barna szemű szépség próbálja néhány pillanatig feltartóztatni)
Ms. Welsch:Tudom, hogy ez így sok volt a 0. órára, de szeretném, ha a következő órára mindenki készülne, ugyanis egy írásbeli számonkérésre számíthatnak mind azok akik megjelennek. És persze a végzet azokat is utol éri az azt követő órán, akik esetleg...
(Csúfosan folytatja...)
Ms. Welsch:.. a véletlen folytán nem tudnának eljutni az órámra.
(A tanárnő asztala előtt elhaladó diákok közül egyszercsak megszólítja a számára legszimpatikusabbat, majd odahivatja közel magához és azonnal szóba elegyed vele, aki persze szerényen s visszafogottan szólal fel a meglepődöttségtől)
Camilla:Igen, tanárnő?
Ms. Welsch:Már egy jó ideje figyellek téged, de soha nem voltam biztos abban, amiben most az vagyok.
Camilla:Miben tetszik biztos lenni?
Ms. Welsch:Camilla! Az eddigi 3 évnyi kémiadolgozataid mind hibátlanok lettek, és be kell valljam én még ilyet nem láttam. Már jó pár éve tanítok itt, de a te eredményeid és az érdeklődésed a kémia iránt, igencsak kimagaslóak a többi diákhoz képest ebben az osztályban, sőt az egész évfolyamban. Mellesleg utánanéztem az általános iskolai bizonyítványodnak és amint olvastam kémiából már a tantárgy megjelenésekor igencsak szép eredményeket értél el.
Camilla:Mire akar kilyukadni?
Mr. Welsch:Most csupán arra szeretnélek ösztönözni, hogy előérettségit tegyél kémiából, ez nagyban segítene, hisz jövőre legalább eggyel kevesebb tantárgyra kellene készülnöd, valamint ha azon gondolkozol, hogy olyan egyetemre menj, amellyel hosszabb távon is kamatoztathatod a kémia iránti tehetségedet és tudásodat, szívesen ajánlanék neked néhány kifogásolhatatlan felsőoktatással foglalkozó intézményt.
(Camilla nagy levegőt vesz, pupillái egy pillanatra kitágulnak, majd meglepődötten szólal fel)
Camilla:Nem is tudom. Én csak egy kis gondolkodási időt szeretnék kérni.
Mr. Welsch:Ezt természetesen meg is kapod. De ne gondolkodj túl sokáig. Neked ez a hivatásod. Higyj nekem!
(A tanárnő karjaiba veszi tankönyveit, majd határozott pillantásokka, mégis búcsúszó nélkül hagyja a teremben Camillat, aki kissé összezavarodottan mozdulatlanul áll tovább, nagy levegőket kapkodván)
...
(Marie határozott lépésekkel sétál fel a lépcsőn, miközben fejében csak is az jár, hogy rég nem látott háziorvosukat fogja meglátogatni, s hogy mennyire nem szereti a rendelőket se a kórházakat, azoknak kinézete, berendezése, s főleg szaga nem az, mely most igazán szeme, szájának ingere. A lány belép az épület fehér ajtóján, ekkor azonnali bepillantást nyer a rendelőbe, melynek egyik sarkában egy ruhafogas áll, s a szoba közepén sok-sok szék üti meg szemét, majd oldalra nézvén megpillantja a résnyire nyitva hagyott orvosi rendelő ajtaját, melyből halkan kiszűrődik a kedves, jószívű, sármos, krisztusi korban járó doktor kacér hangja. Marie óvatos léptekkel közelít az ajtó felé, majd mikor bekopogna a már megnyílt ajtón, a kis résen keresztül valmi egészen érdekeset és furcsát pillant meg, amely azonnal ledermeszti egész testét, olyannyira, hogy még kopogni sem képes.)
(Az orvos asztala mögötti nagy székben, Mr. Thomas ölében egy nála jóval fiatalabb, csinos nőszemély ül, miközben egymást simogatják, cirógatják s csókolgatják. Szemeikben ég az egymás iránt érzett szerelem tüze, amely szinte izzóvá teszi a levegőt körülöttük s eme heves érzelmek viharait érezni is az atmoszférában. Marie tovább bámulja a gerle párt.)
Mr. Thomas:Tudod, hogy nem úgy értettem.
Vanessa.Persze.
Mr. Thomas:De akkor is szeretnélek elvinni valahova vacsorázni.
(Vanessa vad pillantásokat mér a plafonra, mintha meg sem hallotta volna, amit a férfi mond)
Mr. Thomas:Voltál már étteremben?
Vanessa:Az első randinkon is oda akartál vinni.
Mr. Thomas:Persze, mert a mai férfiak már nem viszik étterembe a kedvesüket.
Vanessa:Én nem úgy értem...
(Vanessa kissé elszomorodik, majd a földre szegezi tekintetét, miközben a férfi erős, biztonságot adó szorításaival próbálja éretelmeztetni, hogy a nőt, ki az ölében ül, mindennél jobban szereti)
(A lány komoran megszólal)
Vanessa:Csak a feleséged.
Mr. Thomas:Már régóta válófélben vagyunk.
Vanessa:Mégis úgy érzem, hogy ez nem helyes.
Mr. Thomas:Talán nem helyes, hogy boldognak érezzük magunkat. Nem helyes, ha úgy érzem te vagy a mindenem?
(Vanessa nagy levegőt vesz, majd a nyakánál átkarolja a férfit, mélyen a szemeibe néz s miközben tekintetük egybefonódik, halkan megszólal)
Vanessa:Szeretlek!
Mr. Thomas:Én is szeretlek! A világon mindennél jobban.
(A férfi belekócol a lány hajába, mikor karórája megsérti a nő arcát, az azonnal odakap tekintetével a férfi karjára s ijedten realizálja, hogy ha nem indul el hamar, akkor el fog késni az iskolából)
(Vanessa kiszabadítja magát a férfi forró öleléséből, majd felkapja az asztal mellett a földön heverő táskáját, eközben a magyarázkodás közepette még egy búcsú csókot is nyom kedvese ajkára)
Vanessa:Mennem kell. Elkések.
Mr. Thomas:Majd hívlak.
Vanessa:Jólvan. Jó munkát.
Mr. Thomas:Vigyázz magadra.
Vanessa:Szeretlek.
Mr. Thomas:Imádlak.
(Vanessa kirohan az ajtón, hirtelenjében, Marie szerencséjére nem vette észre, hogy a lány az ajtó mögött állt, mindent látott s hallott. A megélt események ellenére megdermedve vár tovább, miközben a férfi a szobában észreveszi, hogy kedvese az asztal mellett felejtette sálját. Thomas felkapja a ruhadarabot, s remélvén, hogy az épület előtt még elcsípheti Vanessat, kisétál a szobából, amikor hirtelen becsukja maga mögött az ajtót, megpillantja az ajtó mögé megbúvó Mariet)
(A férfi és Marie tekintete összetalálkoznak, majd a lány nagy lélegzetvétellel próbál könnyíteni pulzusán, amely a lebukás tudatával az egekbe szökött pillanatok alatt)
...
(Marie a doktor szobájában ül az asztala előtt, amikor a férfi mégegyszer az ajtóban állva körülnéz a váróteremben, majd becsukja maga mögött az ajtót, megkezdvén ezzel monológját)
Mr. Thomas:Vanessaval előszőr akkor találkoztam, amikor a régi orvosától átiratkozott hozzám. A feleségemmel már nagyon régóta nem jöttem ki. Egyszerűen nem éreztem már semmit. A terhessége után..
(Marie kíváncsian közbeszól)
Marie:Terhessége? Szóval terhes?
Mr. Thomas:Az volt. Jó pár évvel ezelőtt.Van 3 szép gyermekünk. Talán a terhességi depresszió okozta, hogy sokkal ingerültebb lett. Egyszerűen már nem foglalkozott velem, és egymásra is alig volt időnk. Én megpróbáltam minél többet dolgozni, hogy ne kelljen hazamennem, miután a veszekedések előfordulási száma is szaporodni kezdett, s szinte már csak a gyerekeimet látogattam meg. Egy este mikor hazamentem, megkért, hogy csomagoljak össze és menjek el otthonról, és hogy majd az ügyvédje jelentkezik.Szeretem a gyerekeimet. Még ebben a pillanatban is azért küzdök, hogy megkaphassam a teljes láthatási jogom. Ne kérdezd, hogy miért szerettem bele Vanessaba, egyszerűen csak szeretem őt. Tiszta szívből szeretem, és hidd el mindketten tudjuk, hogy ez nem helyes. De mégis, mondj legalább egy embert, aki tudott valaha is a szívének parancsolni.
Marie:Mióta vannak együtt? Vanessaval?
Mr. Thomas:A jövő héten leszünk 8 hónaposak. Gondoltam elviszem egy étterembe.
Marie:És boldogok?
Mr. Thomas:Amikor vele vagyok, úgy érzem, én vagyok a világon a legszerencsésebb férfi, hogy magam mellett tudhatom őt.
Marie:Értem.
(Mr. Thomas kissé meghunyázkodva s kérdőn néz a lányra, miközben a szobában sétál körbe-körbe)
Mr. Thomas.Ha megkérlek. Kérlek ne mond el senkinek, hogy együtt vagyunk.
Marie:Én...
(A férfi meredt tekintettel bámul Mariera, aki kissé megszeppenve folytatja tovább, amit elkezdett)
Marie:...ígérem, hogy nem mondom el senkinek.
(Az orvos összefonja két kezét, majd hálával telt hangon megszólal)
Mr. Thomas:Köszönöm.
(Marie megpróbálja megtörni a jeget témaváltással)
Marie:Igazából csak anyu vérvizsgálatának eredményeiért jöttem.
Mr. Thomas:Ó. Az anyukádnak nincs semmi baja. Egészséges mint a makk.
(A férfi azonnal az asztalán álló papírok között kezd motoszkálni, majd egy kisebb mappát ad át Marie kezébe)
Marie:Köszönöm.
Mr. Thomas:Nem! Én köszönöm.
(Marie erőltetett mosollyal rakja el táskájába a dossziét)
....
(Egy vörös hajú nő száll le az Oktree melletti folyó felett álló hídon kerékpárjáról, eközben óvatosan körülnéz, majd a híb végében álló lépcsőn szaporán lépdes lefele, majd a híd alatt az oldalt állított betonfalon, mely mederében tartja a folyó vizet, elkezd keresgélni, tapogatja a falat, mígvégül az egyik üregben rátalál egy kis memóriakártyára, majd a sikerélménytől elmosolyodik. A következő pillanatban távozása céljából, hirtelen mozdulatokkal megfordul, majd felsétál a lépcsőn a főútra s a híd korlátjába kapaszkodva újra körülnéz s senkit sem látván, visszaül kétkerekűjére majd mint a villám elillan a helyszínről)
(Ugyanebben a pillanatban a folyó fákkal és bokrokkal leplezett oldalán, az egyik terebélyes tölgy mögül Andreas lép ki, aki megfigyelte a nő minden egyes mozdulatát, majd ezután a férfi elsétál a helyszínről)
...
(A két lány, Marie és Camilla már Marie szobájában várakoztak Vanessara, aki szöveges üzenetben tájékoztatta telefonon keresztül barátnőit, hogy készüljenek, ugyanis valami hatalmas meglepetést tartogat számukra. Míg Vanessa késik, a két barátnő szóváltásba elegyednek)
Camilla:Kíváncsi vagyok, hogy Vanessa mivel áll elő. Mármint mi az ami számára ennyire aktuális, és nem várhat.
Marie:Lehet, hogy...
(Marie ebben a pillanatban mélyen maga elé néz, majd Mr. Thomas és Vanessa titkos kapcsolata ötlik elméje bugyraiba, végül szavai elakadnak)
Camilla:Hogy?
(Marie nagy levegőt vesz, majd mikor épp folytatná félbehagyott mondatát, Vanessa viharzik be az ajtón izgatott arckifejezéssel)
Camilla:Na végre, hogy ideértél. Mi az ami nem várhat? Holnap biológiából témazárót írunk. Kérlek, ha lehet minél előbb tudjuk le a dolgot.
(Vanessa kivillantja felső fogsorát, elharapva ezzel teljes alsó ajkát, majd felmutatja barátnőinek azt az eszközt, amely talán egy újabb videót tartalmazhat Serenáról)
(A lányok meglepődötten reagálnak)
Marie:Ezt meg hol találtad?
Vanessa:A folyónál.
Camilla:Nem úgy volt, hogy együtt megyünk?
Vanessa:Most már nem mindegy? Meg van és kész.
Marie:Te jó ég.
(Vanessa átnyújtja az adathordozó eszközt Marienak aki azonnal rácsatlakoztatja azt számítógépére, megnyitván ezzel azt a fájlt, amelytől minden lélegzetük elállt)
(A videón Serenat látták, amint újra beült íroasztala mögé, beállította kameráját, majd egy utolsó önelégült, mégis elbűvölő mosolyt lejtett arcán, aztán elkezdett beszélni)
Serena:Szóval.Sikerült megtalálni egy újabb darabkánt.Remélem nem támadtak meg a piócák.Tudod a piócák olyanok, mint az emberek. Észre sem veszed őket, de már szívják a véred. Minden egyes darabkával közelebb kerülsz majd az igazsághoz, ezt ne feledd. Tudni akarod az igazságot? Keresd az igazságot. De most ne akárhol. Keresd itt. Keresd az x-et.
(Serena a következő pillanatban ijedten hátranéz, miközben a háttérből léptek zaja szűrődik be szobájába, majd a kamera felé nyúl és a videó elsötétül)
(Mindhárom lány nagy levegővétellel néz egymás szemébe, majd értelmetlen kérdések hada lepi el elméjüket, melyeket maguk sem tudnak kigobozni...)

4.rész - Négy az emlékekért

az előző részek tartalmából...
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta már bárhol lehetnek.
Marie:Serena, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
......
Marie:Nem hiszem el, hogy meghalt.
......
Serena:Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
Serena:Én soha nem halok meg!
......
Marie:Ki mászkál Serenáék udvarán?
Clara:Ó, az biztos az új lakó.
......
Marie:Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, de honnan ismertétek Serenát?
Vanessa:Serena volt a legjobb barátunk.
Camilla:Serena szülei beugrottak hozzám, aztán Serena apja átnyújtott egy kis dobozt, amiben egy memóriakártya volt.
......
Marie:Ki fogom deríteni mi történt Serenával.
(Hannah fedúlt tekintettel lép közel a kerítéshez, majd mély és határozott hangnemben szólal meg miközben határozottan néz Marie szemébe)
Hannah:Drágám, azt ajánlom, jobb ha nem bolygatod ezt az egészet, nem tudod te mibe akarsz belekeveredni, hagyj fel ezzel az egésszel...Addig amíg még van lehetőséged felhagyni vele.
----------
(Clara a konyhaasztalnál ülve egy kiflit majszol és közben egy újságot lapozgat, míg Marie egy bögrét tartva a kezében háttal nekidől a konyhapultnak, és a bögréből kakaót kortyol)
Clara:És, történt valami érdekes a suliban?
Marie:Valójában...
(Clara felkapja a fejét, lányára néz, majd kérdő szemekkel továbbra is megpróbál olvasni Marie tekintetében)
(Marie eddigi határozott előrelépését most határozotlan válasz váltja fel)
Marie:Semmi...semmi érdekes.
Clara:Akkor a szokásos.
Marie:Az!Figyi anya, nem baj, ha pár barátnőm később átjönne hozzám a suliból?
Clara:Oké, de ha lehet, ne csapjatok nagy zajt.
Marie:Nem fogunk.
(A beszélgetést hirtelen csengetés szakítja meg)
Clara:Ki mennél és megnéznéd ki az, kérlek?
Marie:Persze.
(Marie leteszi bögréjét majd kimegy az udvarra, ahol a kapuban egy magas, rövid fekete hajú, igencsak jóképű a huszas éveinek végében járó, sármos fiatalembert pillant meg)
Marie:Segíthetek?
Christopher:Heló,Christopher vagyok, a szomszédban lakom, odaát.
(Marie azonnal realizálta, hogy ő az az alak akit reggel Serenáék udvarán látott, ő az új lakó)
Marie:Igen?
Christopher:Elfogyott a cukrom, és kétségbeesetten szükségem lenne egy kicsire.
(Ekkor Clara lép ki az ajtón, lányára nézve kérdően szólal meg)
Clara:Ki az?
Marie:Anya, ő Christopher, a szemközti házból, és egy kis cukor kellene neki.
Clara:Heló.
Christopher:Jó estét.
Clara:Mindjárt hozok is.
(Clara visszasétál a házba)
Christopher:És te ki vagy?
Marie:Marie vagyok.
Christopher:Marie.Gyönyörű név.
(Marie megpróbál álmosolyt csalni arcára, de több-kevesebb sikerrel jár ezügyben, arcán látszik, egyszerűen van valami furcsa a férfiban, nem bízik benne)
Marie:Mikor költöztél ide?
Christopher:Tegnap éjjel.
Marie:Értem.
(Clara ekkor egy joghurtos pohárral lép ki újra az ajtón, majd mosolyogva felszólal)
Clara:Tessék, remélem ennyi elég lesz.
(Clara a kapuhoz rohan majd a férfi kezébe nyújtja a teljesen megtöltött poharat)
Christopher:Ez még sok is.Nem köszönöm meg, mert akkor nem lesz finom az amihez felhasználom.
Marie:Mihez használod fel?
Christopher:Kakaóhoz.
Clara:Ó,Marie is imádja a kakaót, folyton azt issza, ugye Marie?
(Marie közömbösen nézve válaszol)
Marie:Csak néha.
Christopher:Akkor legalább van egy közös potunk, ha gondolják, valamikor átnézhetnének hozzám, egyébként sincs társaságom.
Clara:Mindenképp.
(Christopher búcsúzóul még megejt egy mosolyt tökéletesen fehér fogsorával, majd integetve távozik)
Christopher:Viszlát.
(Clara rámosolyog lányára, majd mindketten bemennek a házba)
(Nemsokkal később Marie az udvaron sétálva arra lesz figyelmes, hogy egy sötét kocsi áll meg házuk kapuja előtt, majd megpillantja amint Vanessa és Camilla szállnak ki a járműből.Marie azonnal a kapuhoz fut, és kinyitja, hogy beinvitálja barátnőit)
Marie:Nem is tudtam, hogy van kocsid!
Camilla:A nővéremé.
Marie:Már azt hittem sosem értek ide.
Vanessa:Itt vagyunk.
Marie:Elhoztad a memóriakártyát?
(Camilla előveszi a tárgyat a farzsebéből majd felmutatja. Mit sem sejtenek eközben, de Claudia a szomszéd ház ajtajából nézi a lányok beinvitálását, valamint minden egyes pillanatot lefülelt amely a kapu környékén történt)
Camilla:Itt van.
Marie:Csak csendben, mert anyu már lefeküdt aludni.
Vanessa:Oké.
(Vanessa és a lányok besurrannak a házba, majd Marie még utoljára kidugja fejét az ajtón, ezután becsukja maga után és bezárja azt.A lány bevezeti Vanessat és Camillat hálószobájába, majd elkérve Camilla kezének tartalmát a kártyát a kártyaolvasó masinába helyezi, ami azonnal csatlakozik a rendszerhez és kidob egy videót, amelyet Marie habozás nélkül elindít, a memóriakártya tartalmára kattintva)
(Serena mosolyogva megszólal)
Serena:Mit gondolsz, gyönyörű vagyok?!
(Serena kissé öntelten, de mégis barátságosan felnevet)
Serena:Hát persze, hogy az vagyok.
Serena:Bárki is vagy, ha megtaláltad ezt, az azt jelenti, hogy megtaláltad a videó naplómat, és vele minden egyes titkomat is.
(Serena kacéran nevet)
Serena:Na de ez nem azt jelenti, hogy ilyen egyszerű az egész.Na jó, tudom ez úgy hangzik mint egy végrendelet, de ez egyáltalán nem az.
(Serena komoly képpel folytatja tovább monológját)
Serena:Én soha nem halok meg!
(Marie kissé csalódottan reagál a videófelvételre, amely ugyanaz a darab másolata amelyet ő talált pár nappal ezelőtt.Vanessa és Camilla azonban értetlenül és érdekfeszítve nézik a felvételt.Ám hirtelen Serena képére meredve, Marie egy újabb magában vélt időutazásra tesz szert, amely az egyik osztályterembe repíti őt vissza, legjobb barátnőjével)
(Marie és Serena az utolsó csengetés elteltével, már táskájukkal sétálnak ki a teremből, amikor Serena megáll az egyik pad előtt, Marie természetesen követi Serena hirtelen lecövekelését s beáll mellé, pár lépéssel hátrébb ugyan.Majd Serena a padról épp egy a holmiat elpakoló, izmos, felzselézett rövid barna hajú, jóképű és lazán öltözött srácra mered, eközben így szól)
Serena:Hé Jeremy! Nincs kedved randizni velem?
(Jeremy felnéz a hang hallatára, majd megvetően és gúnyosan válaszol)
Jeremy:Veled?! Egy ilyen csajjal, akinek állandóan a ruhákon meg azon jár az esze, hogy tekerje az utcán a farát, hogy mindenki jól lássa milyen bugyi van rajta?!
(Serena arcára egy pillanatra a vérig sértés és a csalódottság érzése ül ki, majd hirtelen mosolyogva és magabiztosan megszólal, miközben a fiú folytatja eddigi tevékenységét)
Serena:Azt kívánom bárcsak látnád most magad! Olyan az arcod, mint minden reggel, amikor a zuhany alatt maszturbálsz. Én minden nap látom.
(A férfi zavarba ejtve érezte magát, arcára erősen kiült a pír, míg Serena tovább mosolygott és tartotta nyugodt testtartását)
Jeremy:Mivan?!
(Serena előhúz egy memóriakártyát a zsebéből, majd felmutatja a fiúnak, aki elképed, egyik kezével pedig azonnal a tárgy felé nyúl, melyet a lány lobogtat kezében)
Jeremy:Add csak ide?! Mi a fene az?!
(A lány hátrébbhúzza kacsóit, és annak tartalmát, így a fiú sikertelen elkapási kísérletnek nézett elébe egy szempillantás alatt)
Serena:Nem adom, ez az én videónaplóm.
Jeremy:Tényleg?! Akkor miért rólam szól?
Serena:Mert a te életed sokkal izgalmasabb.
Jeremy:Örülök, hogy bevallod, hogy annyira szánalmas az életed, hogy inkább másét kamerázod, ami még emellett személyiségsértés is.
Serena:Nincs rá bizonyítékod.
(Serena elindul a terem ajtaja felé, de pár lépéssel később, pimaszul visszaszól a fiúnak)
Serena:Amikor azt mondtam, hogy a te életed izgalmasabb, azt nem úgy értettem, hogy kevésbé mocskosabb vagy sokkal tisztább.
(Marie ebben a pillanatban újra a monitort látja és persze Serenát)
(Serena a képernyőn, a következő pillanatban a véresen komoly pozicióból újra átvált a kedves és aranyos, mindig mosolygós pózba)
Serena:A videónaplóim darabjai olyanok akár a puzzle darabkák.Ha jó helyen keresgéled őket, és jól állítod össze őket, akkor mindenre rájösz.Ja, és Marie!
(Serena most mélyebben nézett a kamerába)
Serena:Ahova most megyünk, oda nem kell sót hoznod. Nem lesznek piócák.
(Serena újra elmosolyodik, majd a videófelvétel elsötétül.)
Vanessa:Oké, mi volt ez?!
Camilla:Ez a legrémisztőbb dolog, amit valaha láttam az életem során.
Marie:Én már láttam ezt a videót.
Vanessa:Micsoda?
Camilla:Hol?
Marie:Serena szülei ugyanezt a videót adták nekem, valószínűleg több másolat is van belőle.
Vanessa:Én még mindig nem értem az egész lényegét.
(Camilla mit sem szólva, elmereng magában)
Marie:Nem!A lényeg a videónapló és a darabjai, amelyeket Serena elrejtett, ezeket kell megtalálnunk.
Vanessa:De mire fel ez a videó?
Marie:Fogalmam sincs.
(Camilla hirtelen és határozottan felszólal)
Camilla:Serena szeretett játszani az emberekkel.Lehet, hogy ez a videó csak valami játék, vagy csak egy vicc, az is lehet, hogy azért csinálta, hogy megijesszen valakit, aki majd rátalál.
Marie:És mi van ha nem?
(Camilla nagy levegőt vesz, majd egy számára nem tetsző alternatívával áll elő)
Camilla:Ha nem, akkor olyan helyet kell keresnünk ahol piócák élnek.
Camilla:Serena azt mondja, ahova most megyünk ott nem lesznek piócák.Hol élnek a piócák?
Marie:A szomszédban van néhány.
(Vanessa elmosolyodik)
Vanessa:Vízben?
Marie:A folyóban?
Camilla:A folyóban.
Marie:Vagy a közeli patakban?
(Camilla és Vanessa arcára értetlenség és elgondolkodás ül ki, egy azon időben)
Marie:Bár, Serena imádott a folyóhoz járni.
Camilla:Akkor mi lenne, ha mi Vanessaval a patakhoz mennénk, te pedig elmennél a folyóhoz?
Marie:Ömm,oké.
Camilla:Ha nincs ellenedre?
Marie:Dehogy.
Vanessa:Miért nem megyünk előbb mindhárman a patakhoz, aztán a folyóhoz?Több szem többet lát.
Marie:Ez szerintem is jobban hangzik.
Camilla:Én benne vagyok.Akkor... Indulunk?
Marie:Most?Az éj közepén?
Vanessa:Szerintem nem jó ötlet, főleg, hogy nappal többet látnánk, mint most este.
Marie:Vanessanak igaza van, nem lenne semmi értelme.
Camilla:Akkor, mit szólnátok, ha holnap egyenesen suli után elmennénk a folyóhoz?
Marie:Miért nem reggel?
Camilla:Reggel szinte senki sem jár arra.
Vanessa:Reggel? A csúcsforgalomban? Amikor egy csomó kocsi elhalad a folyónál?
Marie:Akkor holnap suli után, a folyónál.
Vanessa:Helyes.
Camilla:Remek.
(Camilla rápillant az órájára, majd jajveszékelve felkiált)
Camilla:Te jó ég, már ennyi az idő?!A nővéremnek azt ígértem, hogy 11-re hazaviszem a kocsit, de már fél tizenkettő van!Most azonnal haza kell mennem, így is ki lesz akadva.
Marie:Persze.
Vanessa:Én még szívesen maradnék beszélgetni, de nincs más sofőröm.
Camilla:Ha bármi van, nyugodtan hívj.
Vanessa:És engem is.
Marie:Ö, ti is hívhattok. Bármikor.
(Camilla elmosolyodik miközben felveszi Marie ágyára ledobott pólóját, végül a lány kikíséri Camillat és Vanessat az udvarra, de amint kilépnek a kapun, és Vanessa egy hajdobálásos forgásával a szomszéd ajtójára pillant, egy középmagas, borostás, rövid hajú, kopaszodó, a huszas évei végén járó, duci férfit pillant meg.)
Vanessa:Az meg kicsoda?
(Amikor Camilla már kinyitotta a kocsi ajtaját és épp beszállna, hirtelen elkapva Marie tekintetét, mindketten a férfira néznek, aki az ajtóból meredten bámulja őket, érzelmeket nem kifejező arccal)
(Marie nagyot nyel, majd kicsit félrehúzza szája szélét és válaszol)
Marie:Ő...Andreas!
(Miközben Marie és a lányok, még mindig az üveges tekintetű, kissé gonosz szempárral folytatnak kontaktust, Andreas személyében, abban a pillanatban Marie elméjébe beugrik, egy emlékkép)
(Andreas épp Marie házának ablakánál kukkol, miközben a kamerájával fürkészik a nyílászáró előtt, amikor pár lépéssel mögötte, Serena jelenik meg, hangosan torkát megköszörülve, hogy felhívja a férfi figyelmét)
Serena:Khm-khm..
(Andreas kissé megrémülve megfordul, majd lecsukja kameráját)
Serena:Hupsz-hupsz...úgy látszik valaki bajban van.
Andreas:Az a valaki te vagy!
(Serena, mint mindig, most is mosolyogva és nyugodtan válaszol, miközben pár lépéssel közelebb lép a még mindig ablak előtt, a meglepődöttségtől szinte odafagyott Andreashoz)
Serena:Én?Nem én leskelődök be az ablakokon és kamerázok le pizsamás lányokat...vagy épp mezteleneket.Ők nem fognak olyan mocskos dolgokat művelni veled, amelyeket te szeretnél.
Andreas:Te meg mi a fenéről beszélsz?!
Serena:Az őrült fétisedről.Az ember ürüléke a vécébe való, nem a másik szájába.És ha még egyszer meglátlak Marie vagy bárki házánál, esküszöm életed legmegalázóbb dolga lesz az ami a napvilágra kerül majd.
(Andreas kissé dühösen közelít az udvarról kivezető kapuhoz, mikor elmenne Serena mellett az megfogja a karját)
Serena:Kérem a memóriakártyát belőle.
(Andreas nem mozdul)
Serena:Nem csak te vagy az egyetlen aki leskelődik más házaknál.Emlékezz mit mondtam pár másodperccel ezelőtt.Csúnya dolgok fognak kiderülni rólad, ha mostantól nem úgy táncolsz ahogy én fütyülök.
(Serena óvatosan kiveszi Andreas kezéből a kamerát, eltávolítja belőle a memóriakártyát, majd vissza adja a készüléket a férfinak, aki azonnal kiviharzik a kapun.A következő pillanatban Marie lép ki a bejárati ajtón, mind teste és feje is törölközőkbe csavarva)
Marie:Serena?!Te meg mit keresel itt?
(Serena önelégülten pillant át a szomszédba, majd lassan barátnőjéhez sétál)
Serena:Mindjárt elmesélem, hogy valójában mit is keresek én itt.
(Marie elméje és teste e furcsa időutazásnak vélhető emlékkép végezendével visszatér a való életbe)
Vanessa:És miért néz minket ennyire?
(A kérdés kissé úgy hangzik el, mintha a feltevőd idegesíteni a tevékenység... és idegesíti is)
(Marie mintha semmit sem tudna, értetlennek mutatva magát, válaszol)
Marie:Fogalmam sincs.
(A lányok végül letesznek a kukkoló férfiról és beszállnak a kocsiba, majd elköszönnek Marietól és útjukra indulnak.Marie ez után bezárja a kaput s kulcsát zsebrevágva, dolga végeztével bemegy a házba.Eközben Andreas még mindig az ajtóban áll, majd hirtelen beáll mellé egy alacsony árny, és így szól hozzá)
Claudia:Úgy tűnik Serena társasága visszatért.És még többen is lettek...Nem lesz ez így jó nekünk.
....
Serena:Felelsz vagy mersz?!
(Serena, Marie és még néhányan egy kört alkotva ülnek a szoba közepén. A kör közepén, Serena megpörget egy üres sörös üveget, amelynek nyaka Marie előtt áll meg)
Serena:Szóval?Felelsz vagy mersz?
(Marie izgatottan mosolyog, majd határozottan és kacéran válaszol)
Marie:Merek.
(Serena nyugodtan, mégis pimaszul teszi fel Marienak a feladatot)
Serena:Akkor csókolj meg.
(Marie elpirul majd zavarbaesetten az ujjait morzsolgatja, majd így szól)
Marie:Nem lehetne, esetleg újra választani?
(Serena nem sértődik meg, tovább mosolyog és kedvesen válaszol a kérdésre)
Serena:Hát dehogynem. Akkor. Marie, felelsz vagy mersz?
(Marie elneveti magát majd felszólal, miközben Serena határozottan barátnője szemeit követi)
Marie:Felelek!
Serena:Megcsókolnál?
(Marie szemei kikerekednek, majd miközben megpróbálja elrejteni, hogy újra zavarba jött, mocorogva a földön, kényelmetlennek érezvén a helyzetet, de mégis megpróbál határozottnak tűnni, mikor a kérdésre a következőképp reagál)
Marie:Persze. Jó muri lenne.
(Serena felvonja bal szemöldökét, majd önelégülten mosolyog)
Serena:Most te pörgetsz.
(Amint Marie hozzáér az üveghez hirtelen felriad álmából, majd azon kapja magát, miközben ágyán ül, hogy az éjjeliszekrényre helyezett telefonja csipogni kezd. Marie a készülék felé nyújtózik, majd rápillant. Egy új SMS. Marie néhány gombnyomással megnyitja a virtuális üzenetet, majd elolvasván a tartalmát, hirtelen szapora lélegzetvétellel az ablakhoz fut, de a sötétségen és az utcai lámpák fényén kívül nem lát semmit, ez után újra elolvassa az üzenetet, mely a következő: "látom jól érzed magad a ribancaimmal. remélem nem ébresztettelek fel. álmodj szépeket, amíg még tudsz. Serena"