6.rész - Hat, a tombolásért

Az előző részek tartalmából:
....
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek.
...
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
....
Marie:Ki mászkál Serenáék udvarán?.
Clara:Ó, az biztos az új lakó.
...
"látom jól érzed magad a ribancaimmal. remélem nem ébresztettelek fel. álmodj szépeket, amíg még tudsz. Serena"
...............
Serena:Szóval.Sikerült megtalálni egy újabb darabkánt.Remélem nem támadtak meg a piócák.Tudod a piócák olyanok, mint az emberek. Észre sem veszed őket, de már szívják a véred. Minden egyes darabkával közelebb kerülsz majd az igazsághoz, ezt ne feledd. Tudni akarod az igazságot? Keresd az igazságot. De most ne akárhol. Keresd itt. Keresd az x-et.
(Serena a következő pillanatban ijedten hátranéz, miközben a háttérből léptek zaja szűrődik be szobájába, majd a kamera felé nyúl és a videó elsötétül)
(Camilla baránője ágyán ücsörög miközben aggódva fürkészi Marie tekintetét, aki újra és újra csak a videót nézi)
Camilla:Nem néztük már meg elégszer?
Vanessa:Igen. Egyszerű az egész. A következő videódarabka Serena szobájában van. Csak meg kell keresnünk az x-el jelölt pontot a helyiségben és kész. Olyan ez, mint egy kincskeresős játék.
Camilla:Ha engem kérdezel, kezd egyre unalmasabbá válni ez az egész.
(Marie szemei hirtelen a monitor egy azon pontjára fókuszálnak mélyen s erősen, majd a következő pillanatban a lány egy nagy levegőt vesz s megjátszva magát, nyugodtan válaszol)
Marie:Ki kell derítenünk mi történt Serenaval.
(Camilla nagy levegőt vesz, majd egy pillanatra komorság önti el őt, a padlóra néz, majd Marie combjára helyezi jobb kezét)
Camilla:Ki fogjuk. De csak a biológia témazáró után.
(Camilla mély pillantásokat vet Vanessara)
Camilla:Mennünk kell.
Marie:Rendben menjetek csak.
Vanessa:Megleszel?
Marie:Majd írok, ha találtam valamit.
Camilla:Jólvan. Mi is.
(Camilla és Vanessa kisétálnak Marie szobájából, eközben Marie még mindig a számítógép képernyője előtt gubbaszt s közben tekintetét a videó egy megállított képkockájára szegezvén a gyönyörű Serena háta mögött, a könyvespolcon egy ismerős katona fémfigurát pillant meg. Ugyanebben a pillanatban Marie elméjén egy emlékfoszlány cikázik át, ami megdermeszti a lány egész testét:
(Marie és Serena válltáskáikat cipelve a délelőtti órák után, a délutániakat próbálják felpezsdíteni, miközben a város főterén sétálgatnak. Egyik pillanatról a másikra Marie megáll az egyik kirakat előtt, amelyben egy fonográfra, egy kopott plüssmackóra és egyéb régiségekre szegeződik tekintete, majd megszólal)
Marie:Ezek olyan szépek.
(Serena végignéz a kirakaton, majd mosolyogva megszólal)
Serena:Igen. Van néhány rejtegetni valójuk.
(Marie kérdően néz Serenara)
Serena:Úgy értem, elég jó cuccaik vannak.
Marie:És a boltosfiú is elég helyes.
Serena:Úgyan már. Beadná neked, hogy szeret, végül megdugna aztán kidobna.
Marie:Most miért mondod ezt?
(Serena kissé zavarbaejtve néz a földre, majd belekócol hajába s határozott hangvétellel válaszol)
Serena:Mert az ilyen bájgúnárok mind egyformák. Egy sem kivétel.
(Marie elmélyülve néz Serena szemeibe, majd a következő pillanatban egy hatalmas csörömpölésre ébred, amelyet az íróasztalán álló óra ébresztő jelzése okoz. Marie ijedten eszmél fel, s szedi össze magát az asztalról, később realizálván, egész éjjel eme tárgyon aludt, még csak át sem öltözött, sőt ami még ennél is aggasztóbb, hogy hamarosan el kell indulnia, ha nem akar elkésni az iskolából.)
(Ugyanebben a pillanatban Vanessa vállán sulitáskájával lép ki a konyhára, hogy elköszönjön anyjától, aki mosolyogva támasztja a konyhapultot)
Vanessa:Elmentem suliba, majd jövök.
(Vanessa még mielőtt kilépne az ajtón, anyja vállon fogja őt, majd rejtélyesen mosolyogva magyarázza meg tettét)
Haley:Várj egy kicsit.
(Vanessa megáll, megfordul, majd mit sem sejtve, kérdően néz egy középmagas, karcsú, vállig érő szőke hajú, divatos öltözetű anya kék szemtükrébe)
Vanessa:Miért?
Haley:Valamit mondanom kell, illetve mutatnom.
(A következő pillanatban Vanessa előtt egy laza öltözetű, magas, jóképű, vaskos férfi jelenik meg, sármos arccal és őszülő hajjal és fülig érő mosollyal öleli át Vanessat)
William:Hékás! Hát tőlem már el sem akarsz búcsúzni, ha?!
(Vanessa szó szerint a férfi karjaiba ugrik örömében, majd boldogan reagál)
Vanessa:Apa! Hazajöttél!
William:Igen, és még egy jó ideig itthon is maradok!
Vanessa:Ez csodálatos! El sem hiszem. Annyira hiányoztál!
William:Te is nekem édesem.
(William forró csókot nyom lánya homlokára, majd Vanessa anyja is átöleli a két számára szeretett személyét)
Haley:Valójában az éjszaka közepén jött haza, de nem akartalak felkelteni.
Vanessa:Pedig igazán felkelthettél volna.
(Kocsidudaszó hallatszik be az ablakon)
Vanessa:Ez Camilla!
Haley:Mit szólnál, ha ma nem mennél iskolába és elmennénk valahova, csak mi hárman, hmm?
Vanessa:Az isteni lenne, de előbb beszélnem kell Camillaval, hogy ne várjon rám, ma nem megyek.
Haley:Rendben van, menj csak.
(Vanessa leteszi táskáját az ajtóba, majd mikor épp kirohanna a bejárati ajtón, az apja felszólal, mire Vanessa megdermed)
William:És hol van a másik barátnőd, Serena?
(A lány megfordul, majd kissé remegő hangon, halkan válaszol)
Vanessa:Apa. Serena...
(Újabb kocsidudaszó szűrődik be a házba, most hosszabb s hangosabbnak is tűnik oly sürgető)
Haley:Menj csak. Addig én beszélek apáddal.
(Vanessa gyors biccentését, kiviharzása követi, majd megpillantja a kocsiban ülő Camillat és odarohan hozzá)
Camilla:Indulhatunk? Máris késében vagyunk! Hol van a táskád?
Vanessa:Bocsi, de ma nem megyek, ezért is akarok szólni, hogy ne várj rám, inkább siess.
Camilla:Miért nem?
Vanessa:Apu hazajött.
Camilla:Oh. Ez nagyszerű. Mikor?
Vanessa:Tegnap hajnalban, szóval most elmegyünk valahova együtt, mint régen.
Camilla:Jó szórakozást.
Vanessa:Köszi.
Camilla:Ha bármi van, írj.
Vanessa:Okés. Neked meg jó szórakozást a suliban.
(Camilly mély és kissé szarkasztikus tekintet vet barátnőjére, majd integet s elindul a járművel)
(Ennek megyező időintervallumban Marie épp bringájával veszi be az első kanyart, miközben az iskolába teker sietve, majd eme kanyar bevétele után, hirtelen megjelenik az útközepén Christopher, két kezét kitárva állítja meg Mariet, aki kissé idegesen fékez le a férfi előtt)
Christopher:Szia!
(Marie kissé zavarbaejtve válaszol)
Marie:Öö, heló.
Christopher:Ugye nem sietsz sehova sem.
Marie:Tualjdonképpen de. A suliba.
Christopher:Akkor gyors leszek. Este lesz a házavató bulim, és szeretném ha eljönnél. Ha gondolod hozhatsz magaddal bárkit, úgy is sokan leszünk. Persze csak ha lenne kedved hozzá.
(Marie félelmében azonnal rávágja válaszát)
Marie:Nem! Ne haragudj, de aznap nagyon sokat kell tanulnom.
Christopher:Péntek este?
Marie:Igen, mert hamarosan év vége, és ilyenkor mindenki belehúz tudod, hogy jobb jegyeink legyenek, meg ilyesmi.
(Christopher nem veszi meg mit Marie árul, ezért sejtelmes arckifejezéssel adja a lány tudtára, hogy tudja, ez csak egy üres kifogás)
Christopher:Aha!
(Marie agyában a következő pillanatban átfut néhány nagyon is ésszerű gondolat)
Marie:Amúgy, a kertben lenne, vagy a házban.
Christopher:Természetesen a házban, de ha akarod lehet a kertben is, ha úgy eljönnél.
Marie:Valójában, ha a házban lesz, akkor talán lehet róla szó.
Christopher:Nem kell tanulnod aznap este?
Marie:Serena volt a legjobb barátnőm, imádtam ezt a házat. Főleg belülről, mert annyi emlék kapcsolódik hozzá.
Christopher:Értelek. Szóval, akkor eljösz?
Marie:Nem mondom biztosra. Inkább, mondok egy talánt.
Christopher:Nekem az is megfelel.
(Christopher az út szélére áll)
Christopher:Akkor most utadra engedlek.
(Marie elneveti magát)
Marie:Jólvan. Szia.
(Christopher nem válaszol, csak a lány után integet)
...
(Marie berohan az osztályterembe, ahol Camilla a középső padban osztálytársaival kuncog, majd a lány kézenfogja Camillat és kihúzza a folyosóra)
Marie:Van egy tökéletes tervem, hogy szerezzük meg a következő naplódarabkát.
(Camilla kissé ijedten néz Mariera)
Camilla:Igen?
Marie:Christopher az új lakó, akiről már meséltem, ma éjszaka tartja a házavató buliját, amire egy rakás embert meghívott, legalábbis remélem. Szeretném ha elmennénk a partira, valahogy belopóznánk Serena szobájába és megszereznénk a darabkát, vili?
Camilla:Mikor kezdődik?
Marie:Nem tudom, gondolom úgy este nyolc körül, miért?
Camilla:Csak kérdeztem. De nem gondolod, hogy kicsit túlságosan is túlliheged ezt az egészet, mintha teljesen ráálltál volna erre a dologra. Mintha anélkül már enni vagy inni sem tudnál, hogy ne tudd hogy szerezd meg a következő videónaplódarabot.?
Marie:Serena a legjobb barátnőm volt, és...
Camilla:Az enyém is, de lehet, hogy jobb lenne ha hagynánk leülepedni ezt az egészet.
Marie:Nem azt mondtad, hogy mindenben segítesz, hogy mellettem állsz?
Camilla:De.
(Marie kissé zavarodottan áll Camilla előtt, aki nagy levegőt vesz, majd így reagál)
Camilla:Csak az a baj, hogy szerintem Vanessa nem tud jönni.
Marie:Miért?
Camilla:Az apja mivel pilóta, és a legközelebbi repülőtér jó messze van innen, el kellett költözni, hogy a munkájának éljen, és most hazajött, és ahogy láttam nagyon boldog volt, hogy végre újra láthatták egymást.
Marie:Értem.
Camilla:Akkor, hogy legyen? Nyolcra menjek hozzátok?
(Camill visszasétál osztályába, mikor az ajtóban állva újra megszólítja Marie)
Marie:Igen. És még valami.
(Camilla visszafordul az ajtóból)
Camilla:Igen?
Marie:Suli után eljönnél velem, az egyik boltba, meg kell néznem valamit.?
Camilla:Ó. Vásárlás, na ezt már jobban szeretem, hát persze.
(Camilla besétál az osztályba, majd Marie is visszabandukol sajátjáéba)
...
(Vanessa, és a lány szülei egy jégkrémes bolt kinti teraszán ülnek, miközben egy, az üvegasztalon álló fagylaltoskelyhekből kanalazzák a mennyei krémet, ugyanakkor felhőtlenül nevetgélnek)
Vanessa:Annyira örülök, hogy itthon vagy.
William:Ezt már vagy ötödszörre hallom.
Haley:Bocsásd meg neki.
(William és Haley mosolyognak, majd szájoncsókolják egymást)
Vanessa:Örülök, hogy ismét ilyen boldogok vagytok együtt.
William:Mi csak azért vagyunk boldogok, mert te is az vagy drágám.
Vanessa:Ezt olyan jó hallani. Meg látni is.
(Vanessa a következő pillanatban megpillantja a közelben elsétáló Mariet és Camillat, majd oldalra néz és felkiált)
Vanessa:Hé! Azok ott a barátnőim.
(Anyja kissé, lerázóan, de fedve szándékát, kedvesen szól lányának)
Haley:Nem akarsz odamenni hozzájuk beszélgetni? Ma még nem is találkoztál velük.
Vanessa:Camillaval már beszéltem reggel.
Haley:És mi van Marieval?
William:Hé, ki az a Marie? Le vagyok maradva.
Vanessa:Tudod mit, idehívom őket és bemutatom neked Mariet. Imádni fogod.
(Vanessa felugrik, majd futni kezd egyre csak távolodó barátnői után, kiabálni kezd, mire azok megfordulnak s Vanessa néhány szempillantás alatt már utol is éri őket)
(William kérdően néz Haleyre)
Haley:Egy újdonsült barátnője.
William:Áh.
Haley:Beszélni akartam veled valamiről.
William:Miről drágám?
(William megszorítja Haley kezét, mire a nő kiszabadítja karját a férfi szorításából)
Haley:Valami komolyról.
(William ijedten reagál a nő reakciójára)
William:Csak nem valami gond van?
Haley:Terhes vagyok.
(William arcára döbbentség ül ki)
William:De mi nem is. Vagyis. Hogy lehet...?
Haley:Már egy jó ideje találkozgatom valakivel, akivel úgy néz ki egyre komolyabb a dolog.
(A férfi kissé dühösen és becsapva érzi magát, ingerülten kérdez)
William:Hogy mi?!
Haley:A szülői értekezleten ismerkedtünk meg, Vanessa egyik osztálytársa apjának a bátyja, nagyon kedves, jóravaló és aranyszívű férfi.
William:És én nem vagyok az?
Haley:Én nem ezt mondtam.
William:Te képes voltál megcsalni engem, olyannyira, hogy már össze is feküdtetek és gyereket vársz tőle?! Akkor mi volt ez az egész?! A csók, a reggeli ölelés, és amit ma egész nap kaptam tőled?! Csak színjáték vagy mi a fene?!
Haley:Vanessa nem tud semmiről. Ezt mind érte teszem. Jobb neki, ha úgy hiszi, együtt vagyunk és boldogok. Én csak őt akarom megvédeni, mégis mit képzelne rólunk?
William:Én egészen máshogy látom. Szerintem csak magadat akarod ezzel megvédeni. Mindenkivel azt akarod láttatni milyen szerető család vagyunk, és közben meg félrekefélgetsz, miközben én folyton azt vártam, mikor lehetek veled, hogy mikor lehetünk együtt. Undorító vagy. Te egyáltalán nem gondolsz senkire sem, csak magadra.
Haley:Nézd én megértem, hogy csalódott vagy...
William:Hagyd a fenébe.
(William feláll majd felkapja zakóját melyet a szék háttámlájára tett mielőtt helyet foglalt volna, majd zsebébe nyúl s néhány papírpénzt vág az asztalhoz, majd elviharzik a helyszínről, mind ezt másodpercek leforgása alatt)
(Ugyanekkor)
Vanessa:Sziasztok. Ti mit kerestek erre?
Marie:Te mit keresel erre?
Vanessa:A szüleimmel beültünk egyet fagyizni. Nem akartok csatlakozni.
Marie:Az jó lenne, de előbb be kellene néznük egy régiségboltba.
Camilla:Mi?! Egy régiségboltba? Azt hittem vásárolni megyünk.
Marie:Az előző videónaplóból láttam egy régi figurát Serena szekrényén, amelyet néhány évvel ezelőtt láttam a Hilda & Velma régiségbolt kirakatában. Hoztam magammal egy képet Serenaról, hátha tudnak mondani valamit róla.
Vanessa:Értem. Azért csak ráértek egy fél percre nem? Főleg te, Marie. Be akarlak mutatni apunak, még úgysem találkoztatok.
Camilla:Az nem apukád, aki épp elrohan a fagyizóból?
Vanessa:Hogy?
(Vanessa hátranéz, majd megpillantja sietve távozó édesapját a helyszínről)
Vanessa:De furcsa. Jobb lesz, hogy ha most visszamegyek.
Camilla:Menj csak.
Vanessa:Majd hívlak titeket.
(Vanessa a fagylalzozó felé rohan, miközben Marie utánakiabál)
Marie:Ráérsz ma este nyolckor?
Vanessa:Nem tudom.
(Marie a combjára csap)
Marie:Ahh.
(Vanessa odarohan a székben ülő anyjához, aki üveges tekintettel pillant a főtéren megforduló emberekre)
Vanessa:Anya! Apu hova rohant el? Be akartam neki mutatni Mariet.
Haley:Óh, az egyik barátja telefonált. Fél úton lerobbant a kocsija, ezért az apád elment érte. Azt mondta várjuk meg otthon. Minden rendben van. Ne aggódj.
Vanessa:Értem.
(Vanessa helyet foglal álmosollyal küszködő anyja előtt, majd nagy levegőt vesz s megszólal)
Vanessa:Ugye tudod, hogy nem tudsz jól hazudni?!
Haley:Parancsolsz?
Vanessa:Mindig úgy hazudsz mintha könyvből olvasnád, csak az a baj, hogy ahogy előadod az elég pocsékul sikerül az esetek 99%-ban.
(Haley álla kissé leesik, szemei kikerekednek, majd tovább figyel lánya monológjára)
Haley:Miről beszélsz?
Vanessa:Tudok Ryanről. Hogy te meg ő találkoztok. És azt is tudom, hogy terhes vagy. Amikor egyik nap bevásároltál láttam az egyik blokkon a terhességi tesztet, és amikor megcsináltad és vártál vele, én besurrantam a fürdőszobába és láttam. Láttam, hogy pozitív lett. És ha le akarod tagadni, csak menjünk haza, és ha isten az isten a teszt doboza még a fürdőszoba kukájában hever.
(Haley hatalmas levegőt vesz)
Vanessa:Ezért rohant el apu? Mert elmondtál neki mindent?
(Haley megszeppenve ül egyhelyben)
Haley:El akartam mondani.
Vanessa:És mégis mikor?
Haley:Nem tudom, de elmondtam volna.
(Vanessa felveszi kistáskáját székéről, majd elrohan)
...
(Marie és Camilla megállnak egy kirakat előtt, tele régi holmikkal)
(Camilla a kirakatra pillant majd felszólal)
Camilla:Életemben nem láttam még szokol rádiót, meg még gramofont sem.
Marie:Gyere!
(Marie és Camilla benyitnak a karamell színű függönyökkel elszürkített helyiségbe, amely tele polcokkal tartotta magán a port és a régiségeket, mindent ami az előző évszázadokból származott)
Marie:Jó napot!
(Camilla barátnője háta mögött fedezte őt, miközben szemeivel fürkészte a boltot)
Lukas:Ó jó napot.
(Egy magas, ősz hajú, vékony, bézs színű inget és sötétbarna színű kardigánt viselő, szemüveges férfi lép elő egy a bolt hátsó részében álló ajtó mögül s egyenesen a pult mögé sétál)
Lukas:Segíthetek valamiben?
(Marie elővesz a táskája egyik rejtett zsebéből egy képet Serenaról, majd az üveglap alapú pultre helyezi)
Marie:Igen. Nem is tudom, hogy kérdezzem. Ismeri ezt a lányt? Úgy értem, emlékszik, hogy vásárolt már itt?
(Lukas a kezébe veszi a képet, majd alaposan szemügyre s határozott mozdulatokkal helyezi vissza azt a pultra)
Lukas:Ö-igen-igen. Sokszor járt már nálunk. Nagyon sok mindent vásárolt. Elmondása szerint imádta, ezt a boltot.
(A férfi felsóhajt)
Lukas:Serena, igen. Főleg mikor ő és az unokánk
(Hirtelen egy női hang szűrődik ki a bolt hátsó helyiségéből, majd egy idős asszony lép elő)
Gizelle:Lukas, segítenél a...
(A nő feleszmél, hogy vevőik vannak)
Gizelle:Ó jó napot. Mi járatban erre? Netán segíthetek?
(Marie a pulton fekvő képre mutat)
Marie:Csak erről a lányról érdeklődnénk, Serena Simone.
(A nő a képre néz, majd azonnal felkiált)
Gizelle:Sajnálom, de még soha nem láttuk itt ezt a leányzót.
(Marie a férfira néz)
Marie:De az előbb azt tetszett mondani, hogy ismerte őt.
Gizelle:Ó a férjem vajákos egy vénember, össsze-vissza beszél mindent.
(Gizelle erőltetett nevetéssel beszél, majd Marie kezébe nyomja Serena mosolygós képét, majd vállon fogja a két lányt és kitessékeli az üzletből)
Gizelle:Sajnálom, de épp zárunk.
Camilla:Dehát még csak 3 óra van, az van kiírva, hogy 7-ig vannak nyitva.
Gizelle:Igen, általában, de most leltározunk. További szép napot. Viszlát.
(Gizelle kitoszigálja a lányokat, majd bevágja az ajtót, kulcsrazárja azt s átfordítja az ajtón lógó nyitva táblát, zárvára)
(Camilla és Marie kissé megdöbbenve s ijedten néznek egymásra)
...