4.rész - Négy az emlékekért

az előző részek tartalmából...
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta már bárhol lehetnek.
Marie:Serena, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
......
Marie:Nem hiszem el, hogy meghalt.
......
Serena:Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
Serena:Én soha nem halok meg!
......
Marie:Ki mászkál Serenáék udvarán?
Clara:Ó, az biztos az új lakó.
......
Marie:Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, de honnan ismertétek Serenát?
Vanessa:Serena volt a legjobb barátunk.
Camilla:Serena szülei beugrottak hozzám, aztán Serena apja átnyújtott egy kis dobozt, amiben egy memóriakártya volt.
......
Marie:Ki fogom deríteni mi történt Serenával.
(Hannah fedúlt tekintettel lép közel a kerítéshez, majd mély és határozott hangnemben szólal meg miközben határozottan néz Marie szemébe)
Hannah:Drágám, azt ajánlom, jobb ha nem bolygatod ezt az egészet, nem tudod te mibe akarsz belekeveredni, hagyj fel ezzel az egésszel...Addig amíg még van lehetőséged felhagyni vele.
----------
(Clara a konyhaasztalnál ülve egy kiflit majszol és közben egy újságot lapozgat, míg Marie egy bögrét tartva a kezében háttal nekidől a konyhapultnak, és a bögréből kakaót kortyol)
Clara:És, történt valami érdekes a suliban?
Marie:Valójában...
(Clara felkapja a fejét, lányára néz, majd kérdő szemekkel továbbra is megpróbál olvasni Marie tekintetében)
(Marie eddigi határozott előrelépését most határozotlan válasz váltja fel)
Marie:Semmi...semmi érdekes.
Clara:Akkor a szokásos.
Marie:Az!Figyi anya, nem baj, ha pár barátnőm később átjönne hozzám a suliból?
Clara:Oké, de ha lehet, ne csapjatok nagy zajt.
Marie:Nem fogunk.
(A beszélgetést hirtelen csengetés szakítja meg)
Clara:Ki mennél és megnéznéd ki az, kérlek?
Marie:Persze.
(Marie leteszi bögréjét majd kimegy az udvarra, ahol a kapuban egy magas, rövid fekete hajú, igencsak jóképű a huszas éveinek végében járó, sármos fiatalembert pillant meg)
Marie:Segíthetek?
Christopher:Heló,Christopher vagyok, a szomszédban lakom, odaát.
(Marie azonnal realizálta, hogy ő az az alak akit reggel Serenáék udvarán látott, ő az új lakó)
Marie:Igen?
Christopher:Elfogyott a cukrom, és kétségbeesetten szükségem lenne egy kicsire.
(Ekkor Clara lép ki az ajtón, lányára nézve kérdően szólal meg)
Clara:Ki az?
Marie:Anya, ő Christopher, a szemközti házból, és egy kis cukor kellene neki.
Clara:Heló.
Christopher:Jó estét.
Clara:Mindjárt hozok is.
(Clara visszasétál a házba)
Christopher:És te ki vagy?
Marie:Marie vagyok.
Christopher:Marie.Gyönyörű név.
(Marie megpróbál álmosolyt csalni arcára, de több-kevesebb sikerrel jár ezügyben, arcán látszik, egyszerűen van valami furcsa a férfiban, nem bízik benne)
Marie:Mikor költöztél ide?
Christopher:Tegnap éjjel.
Marie:Értem.
(Clara ekkor egy joghurtos pohárral lép ki újra az ajtón, majd mosolyogva felszólal)
Clara:Tessék, remélem ennyi elég lesz.
(Clara a kapuhoz rohan majd a férfi kezébe nyújtja a teljesen megtöltött poharat)
Christopher:Ez még sok is.Nem köszönöm meg, mert akkor nem lesz finom az amihez felhasználom.
Marie:Mihez használod fel?
Christopher:Kakaóhoz.
Clara:Ó,Marie is imádja a kakaót, folyton azt issza, ugye Marie?
(Marie közömbösen nézve válaszol)
Marie:Csak néha.
Christopher:Akkor legalább van egy közös potunk, ha gondolják, valamikor átnézhetnének hozzám, egyébként sincs társaságom.
Clara:Mindenképp.
(Christopher búcsúzóul még megejt egy mosolyt tökéletesen fehér fogsorával, majd integetve távozik)
Christopher:Viszlát.
(Clara rámosolyog lányára, majd mindketten bemennek a házba)
(Nemsokkal később Marie az udvaron sétálva arra lesz figyelmes, hogy egy sötét kocsi áll meg házuk kapuja előtt, majd megpillantja amint Vanessa és Camilla szállnak ki a járműből.Marie azonnal a kapuhoz fut, és kinyitja, hogy beinvitálja barátnőit)
Marie:Nem is tudtam, hogy van kocsid!
Camilla:A nővéremé.
Marie:Már azt hittem sosem értek ide.
Vanessa:Itt vagyunk.
Marie:Elhoztad a memóriakártyát?
(Camilla előveszi a tárgyat a farzsebéből majd felmutatja. Mit sem sejtenek eközben, de Claudia a szomszéd ház ajtajából nézi a lányok beinvitálását, valamint minden egyes pillanatot lefülelt amely a kapu környékén történt)
Camilla:Itt van.
Marie:Csak csendben, mert anyu már lefeküdt aludni.
Vanessa:Oké.
(Vanessa és a lányok besurrannak a házba, majd Marie még utoljára kidugja fejét az ajtón, ezután becsukja maga után és bezárja azt.A lány bevezeti Vanessat és Camillat hálószobájába, majd elkérve Camilla kezének tartalmát a kártyát a kártyaolvasó masinába helyezi, ami azonnal csatlakozik a rendszerhez és kidob egy videót, amelyet Marie habozás nélkül elindít, a memóriakártya tartalmára kattintva)
(Serena mosolyogva megszólal)
Serena:Mit gondolsz, gyönyörű vagyok?!
(Serena kissé öntelten, de mégis barátságosan felnevet)
Serena:Hát persze, hogy az vagyok.
Serena:Bárki is vagy, ha megtaláltad ezt, az azt jelenti, hogy megtaláltad a videó naplómat, és vele minden egyes titkomat is.
(Serena kacéran nevet)
Serena:Na de ez nem azt jelenti, hogy ilyen egyszerű az egész.Na jó, tudom ez úgy hangzik mint egy végrendelet, de ez egyáltalán nem az.
(Serena komoly képpel folytatja tovább monológját)
Serena:Én soha nem halok meg!
(Marie kissé csalódottan reagál a videófelvételre, amely ugyanaz a darab másolata amelyet ő talált pár nappal ezelőtt.Vanessa és Camilla azonban értetlenül és érdekfeszítve nézik a felvételt.Ám hirtelen Serena képére meredve, Marie egy újabb magában vélt időutazásra tesz szert, amely az egyik osztályterembe repíti őt vissza, legjobb barátnőjével)
(Marie és Serena az utolsó csengetés elteltével, már táskájukkal sétálnak ki a teremből, amikor Serena megáll az egyik pad előtt, Marie természetesen követi Serena hirtelen lecövekelését s beáll mellé, pár lépéssel hátrébb ugyan.Majd Serena a padról épp egy a holmiat elpakoló, izmos, felzselézett rövid barna hajú, jóképű és lazán öltözött srácra mered, eközben így szól)
Serena:Hé Jeremy! Nincs kedved randizni velem?
(Jeremy felnéz a hang hallatára, majd megvetően és gúnyosan válaszol)
Jeremy:Veled?! Egy ilyen csajjal, akinek állandóan a ruhákon meg azon jár az esze, hogy tekerje az utcán a farát, hogy mindenki jól lássa milyen bugyi van rajta?!
(Serena arcára egy pillanatra a vérig sértés és a csalódottság érzése ül ki, majd hirtelen mosolyogva és magabiztosan megszólal, miközben a fiú folytatja eddigi tevékenységét)
Serena:Azt kívánom bárcsak látnád most magad! Olyan az arcod, mint minden reggel, amikor a zuhany alatt maszturbálsz. Én minden nap látom.
(A férfi zavarba ejtve érezte magát, arcára erősen kiült a pír, míg Serena tovább mosolygott és tartotta nyugodt testtartását)
Jeremy:Mivan?!
(Serena előhúz egy memóriakártyát a zsebéből, majd felmutatja a fiúnak, aki elképed, egyik kezével pedig azonnal a tárgy felé nyúl, melyet a lány lobogtat kezében)
Jeremy:Add csak ide?! Mi a fene az?!
(A lány hátrébbhúzza kacsóit, és annak tartalmát, így a fiú sikertelen elkapási kísérletnek nézett elébe egy szempillantás alatt)
Serena:Nem adom, ez az én videónaplóm.
Jeremy:Tényleg?! Akkor miért rólam szól?
Serena:Mert a te életed sokkal izgalmasabb.
Jeremy:Örülök, hogy bevallod, hogy annyira szánalmas az életed, hogy inkább másét kamerázod, ami még emellett személyiségsértés is.
Serena:Nincs rá bizonyítékod.
(Serena elindul a terem ajtaja felé, de pár lépéssel később, pimaszul visszaszól a fiúnak)
Serena:Amikor azt mondtam, hogy a te életed izgalmasabb, azt nem úgy értettem, hogy kevésbé mocskosabb vagy sokkal tisztább.
(Marie ebben a pillanatban újra a monitort látja és persze Serenát)
(Serena a képernyőn, a következő pillanatban a véresen komoly pozicióból újra átvált a kedves és aranyos, mindig mosolygós pózba)
Serena:A videónaplóim darabjai olyanok akár a puzzle darabkák.Ha jó helyen keresgéled őket, és jól állítod össze őket, akkor mindenre rájösz.Ja, és Marie!
(Serena most mélyebben nézett a kamerába)
Serena:Ahova most megyünk, oda nem kell sót hoznod. Nem lesznek piócák.
(Serena újra elmosolyodik, majd a videófelvétel elsötétül.)
Vanessa:Oké, mi volt ez?!
Camilla:Ez a legrémisztőbb dolog, amit valaha láttam az életem során.
Marie:Én már láttam ezt a videót.
Vanessa:Micsoda?
Camilla:Hol?
Marie:Serena szülei ugyanezt a videót adták nekem, valószínűleg több másolat is van belőle.
Vanessa:Én még mindig nem értem az egész lényegét.
(Camilla mit sem szólva, elmereng magában)
Marie:Nem!A lényeg a videónapló és a darabjai, amelyeket Serena elrejtett, ezeket kell megtalálnunk.
Vanessa:De mire fel ez a videó?
Marie:Fogalmam sincs.
(Camilla hirtelen és határozottan felszólal)
Camilla:Serena szeretett játszani az emberekkel.Lehet, hogy ez a videó csak valami játék, vagy csak egy vicc, az is lehet, hogy azért csinálta, hogy megijesszen valakit, aki majd rátalál.
Marie:És mi van ha nem?
(Camilla nagy levegőt vesz, majd egy számára nem tetsző alternatívával áll elő)
Camilla:Ha nem, akkor olyan helyet kell keresnünk ahol piócák élnek.
Camilla:Serena azt mondja, ahova most megyünk ott nem lesznek piócák.Hol élnek a piócák?
Marie:A szomszédban van néhány.
(Vanessa elmosolyodik)
Vanessa:Vízben?
Marie:A folyóban?
Camilla:A folyóban.
Marie:Vagy a közeli patakban?
(Camilla és Vanessa arcára értetlenség és elgondolkodás ül ki, egy azon időben)
Marie:Bár, Serena imádott a folyóhoz járni.
Camilla:Akkor mi lenne, ha mi Vanessaval a patakhoz mennénk, te pedig elmennél a folyóhoz?
Marie:Ömm,oké.
Camilla:Ha nincs ellenedre?
Marie:Dehogy.
Vanessa:Miért nem megyünk előbb mindhárman a patakhoz, aztán a folyóhoz?Több szem többet lát.
Marie:Ez szerintem is jobban hangzik.
Camilla:Én benne vagyok.Akkor... Indulunk?
Marie:Most?Az éj közepén?
Vanessa:Szerintem nem jó ötlet, főleg, hogy nappal többet látnánk, mint most este.
Marie:Vanessanak igaza van, nem lenne semmi értelme.
Camilla:Akkor, mit szólnátok, ha holnap egyenesen suli után elmennénk a folyóhoz?
Marie:Miért nem reggel?
Camilla:Reggel szinte senki sem jár arra.
Vanessa:Reggel? A csúcsforgalomban? Amikor egy csomó kocsi elhalad a folyónál?
Marie:Akkor holnap suli után, a folyónál.
Vanessa:Helyes.
Camilla:Remek.
(Camilla rápillant az órájára, majd jajveszékelve felkiált)
Camilla:Te jó ég, már ennyi az idő?!A nővéremnek azt ígértem, hogy 11-re hazaviszem a kocsit, de már fél tizenkettő van!Most azonnal haza kell mennem, így is ki lesz akadva.
Marie:Persze.
Vanessa:Én még szívesen maradnék beszélgetni, de nincs más sofőröm.
Camilla:Ha bármi van, nyugodtan hívj.
Vanessa:És engem is.
Marie:Ö, ti is hívhattok. Bármikor.
(Camilla elmosolyodik miközben felveszi Marie ágyára ledobott pólóját, végül a lány kikíséri Camillat és Vanessat az udvarra, de amint kilépnek a kapun, és Vanessa egy hajdobálásos forgásával a szomszéd ajtójára pillant, egy középmagas, borostás, rövid hajú, kopaszodó, a huszas évei végén járó, duci férfit pillant meg.)
Vanessa:Az meg kicsoda?
(Amikor Camilla már kinyitotta a kocsi ajtaját és épp beszállna, hirtelen elkapva Marie tekintetét, mindketten a férfira néznek, aki az ajtóból meredten bámulja őket, érzelmeket nem kifejező arccal)
(Marie nagyot nyel, majd kicsit félrehúzza szája szélét és válaszol)
Marie:Ő...Andreas!
(Miközben Marie és a lányok, még mindig az üveges tekintetű, kissé gonosz szempárral folytatnak kontaktust, Andreas személyében, abban a pillanatban Marie elméjébe beugrik, egy emlékkép)
(Andreas épp Marie házának ablakánál kukkol, miközben a kamerájával fürkészik a nyílászáró előtt, amikor pár lépéssel mögötte, Serena jelenik meg, hangosan torkát megköszörülve, hogy felhívja a férfi figyelmét)
Serena:Khm-khm..
(Andreas kissé megrémülve megfordul, majd lecsukja kameráját)
Serena:Hupsz-hupsz...úgy látszik valaki bajban van.
Andreas:Az a valaki te vagy!
(Serena, mint mindig, most is mosolyogva és nyugodtan válaszol, miközben pár lépéssel közelebb lép a még mindig ablak előtt, a meglepődöttségtől szinte odafagyott Andreashoz)
Serena:Én?Nem én leskelődök be az ablakokon és kamerázok le pizsamás lányokat...vagy épp mezteleneket.Ők nem fognak olyan mocskos dolgokat művelni veled, amelyeket te szeretnél.
Andreas:Te meg mi a fenéről beszélsz?!
Serena:Az őrült fétisedről.Az ember ürüléke a vécébe való, nem a másik szájába.És ha még egyszer meglátlak Marie vagy bárki házánál, esküszöm életed legmegalázóbb dolga lesz az ami a napvilágra kerül majd.
(Andreas kissé dühösen közelít az udvarról kivezető kapuhoz, mikor elmenne Serena mellett az megfogja a karját)
Serena:Kérem a memóriakártyát belőle.
(Andreas nem mozdul)
Serena:Nem csak te vagy az egyetlen aki leskelődik más házaknál.Emlékezz mit mondtam pár másodperccel ezelőtt.Csúnya dolgok fognak kiderülni rólad, ha mostantól nem úgy táncolsz ahogy én fütyülök.
(Serena óvatosan kiveszi Andreas kezéből a kamerát, eltávolítja belőle a memóriakártyát, majd vissza adja a készüléket a férfinak, aki azonnal kiviharzik a kapun.A következő pillanatban Marie lép ki a bejárati ajtón, mind teste és feje is törölközőkbe csavarva)
Marie:Serena?!Te meg mit keresel itt?
(Serena önelégülten pillant át a szomszédba, majd lassan barátnőjéhez sétál)
Serena:Mindjárt elmesélem, hogy valójában mit is keresek én itt.
(Marie elméje és teste e furcsa időutazásnak vélhető emlékkép végezendével visszatér a való életbe)
Vanessa:És miért néz minket ennyire?
(A kérdés kissé úgy hangzik el, mintha a feltevőd idegesíteni a tevékenység... és idegesíti is)
(Marie mintha semmit sem tudna, értetlennek mutatva magát, válaszol)
Marie:Fogalmam sincs.
(A lányok végül letesznek a kukkoló férfiról és beszállnak a kocsiba, majd elköszönnek Marietól és útjukra indulnak.Marie ez után bezárja a kaput s kulcsát zsebrevágva, dolga végeztével bemegy a házba.Eközben Andreas még mindig az ajtóban áll, majd hirtelen beáll mellé egy alacsony árny, és így szól hozzá)
Claudia:Úgy tűnik Serena társasága visszatért.És még többen is lettek...Nem lesz ez így jó nekünk.
....
Serena:Felelsz vagy mersz?!
(Serena, Marie és még néhányan egy kört alkotva ülnek a szoba közepén. A kör közepén, Serena megpörget egy üres sörös üveget, amelynek nyaka Marie előtt áll meg)
Serena:Szóval?Felelsz vagy mersz?
(Marie izgatottan mosolyog, majd határozottan és kacéran válaszol)
Marie:Merek.
(Serena nyugodtan, mégis pimaszul teszi fel Marienak a feladatot)
Serena:Akkor csókolj meg.
(Marie elpirul majd zavarbaesetten az ujjait morzsolgatja, majd így szól)
Marie:Nem lehetne, esetleg újra választani?
(Serena nem sértődik meg, tovább mosolyog és kedvesen válaszol a kérdésre)
Serena:Hát dehogynem. Akkor. Marie, felelsz vagy mersz?
(Marie elneveti magát majd felszólal, miközben Serena határozottan barátnője szemeit követi)
Marie:Felelek!
Serena:Megcsókolnál?
(Marie szemei kikerekednek, majd miközben megpróbálja elrejteni, hogy újra zavarba jött, mocorogva a földön, kényelmetlennek érezvén a helyzetet, de mégis megpróbál határozottnak tűnni, mikor a kérdésre a következőképp reagál)
Marie:Persze. Jó muri lenne.
(Serena felvonja bal szemöldökét, majd önelégülten mosolyog)
Serena:Most te pörgetsz.
(Amint Marie hozzáér az üveghez hirtelen felriad álmából, majd azon kapja magát, miközben ágyán ül, hogy az éjjeliszekrényre helyezett telefonja csipogni kezd. Marie a készülék felé nyújtózik, majd rápillant. Egy új SMS. Marie néhány gombnyomással megnyitja a virtuális üzenetet, majd elolvasván a tartalmát, hirtelen szapora lélegzetvétellel az ablakhoz fut, de a sötétségen és az utcai lámpák fényén kívül nem lát semmit, ez után újra elolvassa az üzenetet, mely a következő: "látom jól érzed magad a ribancaimmal. remélem nem ébresztettelek fel. álmodj szépeket, amíg még tudsz. Serena"