3.rész Három az újoncokért

az előző részek tartalmából...
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta már bárhol lehetnek.
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
......
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd.
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Te nem Serena vagy!
......
Serena:És?...Claudia hol van?
Marie:Hívtam, de azt mondta nem ér rá.
Serena:Ez az igazi Claudia. A barátaira soha sincs ideje, de dugni mindig van.
.....
Marie:Volt egy álmom...Serenáról...illetve nem is igazán egy álom, inkább egy emlék.
(Serena az asztalához sétál, amin egy laptop áll, Claudia felé fordítja a gépezetet és határozottan lenyomja az entert)
(A következő pillanatban egy videófelvétel jelenik meg a monitoron, amely egy ablakból felvett jelentet mutat be, amin Claudia meztelen testén csüng, egy nála 40 évvel idősebb, ősz hajú férfi s kényeszteti minden porcikáját.)
Serena:Gondolod, hogy ez elég lejárató?
Claudia:Ezért még megfizetsz!
.....
Suzanne:Visszaköltözünk Halifaxba.Serena halála...
Max:Túl sok emlék kapcsolódik ehhez a házhoz...
.....
Serena:Én soha nem halok meg!
---------
(Serena mosolyogva megszólal)
Serena:Mit gondolsz, gyönyörű vagyok?!
(Serena kissé öntelten, de mégis barátságosan felnevet)
Serena:Hát persze, hogy az vagyok.
(Marie korán reggel már a számítógép elé kuporodott, hogy újra és újra végignézze a videónapló azon darabját, melyet legjobb barátnője egy plüssmackóba rejtett, remélvén hogy ő lesz az a valaki aki megtalálja.Megtalálta.Miközben bele-bele pörgetett a felvételbe, volt hogy leállította, megpróbálta elemezni az egészet, Serena hangulatát, a háttérben álló tárgyakat, az időpontot, de kicsivel később rájött, ugyanott tartott, ahol legelőször megtekintette a videót.)
(A következő pillanatban Marie anyja kopogott be lánya szobaajtaján, majd egy határozott mozdulattal lenyomva a kilincset benyitott a helyiségbe, de amint Clara benézett, Marie mutatóujja abban a minutumban rátelepedett a képernyő kikapcsoló gombjára, megnyomván azt, remélte anyja nem látott semmit sem a videófelvételből)
Clara:Mit néztél?
Marie:Csak egy sorozatot.
Clara:Szólni akartam, hogy ideje elindulnod, vagy lekésed a buszt.
Marie:Csak egy perc.
Clara:Én szívesen várok, de a busz nem teszi.
Marie:Sietek.
(Clara megértően és jókedélyűen lép ki az ajtón, maga mögött hagyván lányát, aki azonnal kikapcsolja számítógépét majd kiveszi pendriveját a csatlakozó eszközből, zsebreteszi azt, majd felkapja íróasztala mellett heverő válltáskáját és elhagyja szobáját, amelyet napfény tölt meg ezen a szép, derűs, meleg tavaszi reggelen.)
(Marie a konyhára kiérvén megpillantja az asztalon heverő napilapot, amelynek első oldalának szélén megemlítenem egy kissebb cikket Serenáról, ami a következőket írja:''Elkezdődött a nyomozás a 19 éves Serena Simone ügyében, akit pár nappal ezelőtt holtan találtak egy külváros utcájában.A lány torkát átvágták, a rendőrség szándékos emberölés elkövetésének ügyében, ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el".A cikk elolvasása után Marie tovább folytatja útját, amely az udvarra vezet, ahova kilépvén anyját pillantja meg, aki épp a ház fala mellett kertészkedett.Marie a falhoz támasztott bicikli kormányára helyezett kosárba tette bele táskáját, majd mikor felszállt a biciklire, és még mielőtt kihajthatott volna a kapun, anyja szólt hozzá, mire leszállt kerékpárjáról)
Clara:Drágám, ugye nem lenne baj, ha megkérnélek, hogy hozz egy üveg tejet hazafeléjövet.
Marie:Nem,dehogy.Oké,hozok.
(Marie ebben a pillanatban átnézett a másik oldalra, amikor megpillantotta a szemközti ház udvarán sétáló fiatal alakot majd felszólalt)
Marie:Ki mászkál Serenáék udvarán?Úgy tudtam a szülei visszaköltöztek Halifaxba.
Clara:Ó, az biztos az új lakó.
Marie:Az új lakó?Milyen új lakó?Nem is tudtam, hogy eladták a házat.
Clara:Pedig már jó régóta hirdették, az interneten is fent volt.Suzanne nem is egyszer említette nekem, hogy eladják a házat és, hogy vissza akarnak menni Halifaxba, néha viccelődött azzal, hogy megkérdezte nem akarom-e esetleg én megvenni.
Marie:Ez furcsa.Serena soha nem említette hogy valaha eladnák a házat, vagy hogy elköltöznének.
Clara:Mert Suzanne és a férje nem mondták el Serenának. Biztos nem akarták, hogy a lányuk amiatt aggódjon, hogy új közegbe kell kerülnie.Szerintem hirtelen akarták bejelenteni, ha épp lett volna rá vevő, de ez csak az én véleményem.
(Marie halkan mormol az orra alatt miközben a szemközti ház udvarán sétáló alakot pásztázza szemei fényével)
Marie:Mintha előre tudták volna, hogy Serena meg fog halni.
(Clara felkapja a fejét)
Clara:Mit mondasz?!
(Marie hirtelen magához tér, mintha hirtelen beállt volna egy kiadós hidegzuhany alá)
Marie:Semmit.Megyek, mielőtt lekésem a buszt.
Clara:Pont ezt akartam mondani én is.Jobb lesz ha ma gyorsabban tekersz.
Marie:Szia anya.
Clara:Szervusz drágám, vigyázz magadra.
(Marie a biciklijével kievickél a kapu túloldalára, majd elindul.Húsz perccel később már elérkezik a célállomáshoz, ahhoz a biciklitárolóhoz, amelyhez több éven keresztül tekert ki kerékpárján, legjobb barátnőjével, esőben, szélben, hóban, fagyban, és minden más időjárási jelenségen át, amelyen sokat mérgelődtek míg pedáloztak, elütvén ezzel az idevezető út időtartamát.Sokat jártak Hannah Macey-hez is, az öreg és kedves nénihez,akit volt, hogy a vezetéknevén Macey néninek szólítottak, volt, hogy a keresztnevén a Hannah-n szóltak meg,ugyanez a nő vigyázott a nap 24 órájában a lányok kerékpárjaira, és sütött süteményeket nekik, akárhányszor meglátogatták őt, az emberek csak úgy emlegették, az öreg néni, akinek két neve is van egyszerre.)
(Mikor Marie a nő kerítéséhez ért, leszállt biciklijéről, majd letámasztotta azt, majd kivette táskáját a bringa kosarából és vállára vette, megcélozta a közeli buszvárót, de amikor elindult felé, még benézett a nő udvarára, mert számára túl nagy volt a csend.Az udvaron szinte nem volt semmi, szó szerint semmi, csak néhány bokor, és persze az elültetett virágok és zöldségek, amelyek épp kikelőben voltak.Ebben a pillanatban Marie megállt és egy emlékkép rajzolódott ki szemei előtt, a közeli múltból)
Hannah:Lányok?!Csak ti vagytok azok?!Már azt hittem valaki más ólálkodik erre.
Serena:Csak mi vagyunk!
Marie:Köszönjük, hogy vigyáz a bringáinkra.
Hannah:Ó, lányok, ez csak természetes, itthon vagyok egész nap, amúgy sincs más dolgom, most is csak azért jöttem ki, hogy vágjak pár rózsát a vázámba, mert az előzőek már elszáradtak.
(Miután az emlékkép a lány szeméből kifakult, abban a pillanatban közelebb ment a kerítéshez, behajolt rajta, majd részletesebben szemügyre vette az udvart.)
(Ugyanebben a pillanatban Clara az udvar hátsó részében egy kézi ásóval ültetett el néhány virágpalántát, amikor zsebében megszólalt a telefon.A nő levette a már földdel bekoszolt ruhakesztyűit, elővette telefonját, majd a telefon gombjának lenyomásával válaszolt a hívásra)
Clara:Haló?!
Marie:Anya?!
(Clara nagy levegőt vesz)
Clara:Kérlek, mond, hogy nem késted le a buszt.
Marie:Nem!A buszváróban állok.
(Clara természetét nyugodtság veszi át, és egy hatalmas levegővétel kifújása)
Marie:Kérdezhetek valamit?
Clara:Hát persze drágám, mond csak.
Marie:A rózsák mikor szoktak virágozni?
Clara:A rózsák?!Július és augusztus környékén, de ez fajtától függ, miért?
Marie:És májusban nem virágoznak?
Clara:Nem!Általában áprilisban és májusban ültetik el őket, de ha valakinek már huzamosabb ideje van rózsája, akkor sem virágzik májusban.Nem.Májusban biztosan nem.Miért?
Marie:Csak kíváncsi voltam.
Clara:Remélem segítettem.
Marie:Nagyon.De tényleg.Köszi.Szia.
(Marie véget vetvén a hívásnak Hannahra gondolt és arra, hogy miért hazudott a rózsákkal kapcsolatban.Aznap este nem vághatott rózsákat, ugyanis a rózsái még ki sem nyíltak.Ugyanakkor Marie kissé bugyutának érezte magát, hogy egy ilyen fontos részlet felett elsiklott, hisz nem is látott rózsákat akkor sem az udvaron.)
(Miután Marie kivárta a buszt, majd felszállt rá, egy fél órás út után és még néhány perces sétálgatás keretében végre beért az iskolába, majd mikor belépett a terembe, megdöbbenés ült ki arcára, ugyanis padját mécsesek tömkelege töltötte meg, az asztal közepén pedig Serena mosolygós arcképe ült képkeretbe foglalva.Marie kissé zavarba jött, attól, hogy helye teljes egészét ellepték az égő mécsesek, ezért a mellette lévő padban fogalalt helyet, ahol senki sem ült.Leülve a székre, oldalra nézett, és csak annyit látott, hogy legjobb barátnője mosolyog vissza rá.Szomorú volt Serena halála miatt, de sokkal nagyobb problémát jelentette lelkében a videó, amelyet Serena készített, titkon remélte, és úgy érezte, barátnője még mindig életben van.)
(A szünetben sokan megfordultak a padnál, mécsest gyújtottak.Még más osztályokból is bejártak Marie számára soha nem látott diákok, akik több percre is megálltak Serena padja előtt, hogy emlékezzenek rá.Marie korgó gyomorral nézett előre a padban ülve, nem tudott enni, frusztrálta a mellette álló pad, de fel sem szeretett volna kelni helyéről, hogy ki menjen, Serenával akart maradni.Ekkor egy mécses gurult a lábához, amit reflexből felkapott, majd odanyújtott annak a két lánynak, akik hirtelen Mariehoz léptek elejtett gyertyájuk miatt)
(A lány aki a mécsesért nyúlt, amelyet Marie felé tartott tenyerében magas volt, hosszú vörös és egyenes hajára az ablakon besütő nap, gyönyörű színjátékot vetett, szinte csillogott, ragyogott a fényben, középen elválasztott hajkoronája, kiemelte kerek arcát, a lány hosszú vörös egyberészes szoknyát viselt, és hozzá egy tökéletesen passzoló piros topánkát.A másik lány aki mellette állt, hosszú göndör barna színű hajkoronát viselt, fekete miniszoknyát és fehér tunikát viselt.)
Vanessa:Köszi.
Marie:Szívesen.
(Mikor Vanessa és barátnője visszaléptek Serena padjához, hogy meggyújtsák mécsesüket, Marie hirtelen felállt helyéről és odasétált hozzájuk)
Marie:Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, de honnan ismertétek Serenát?
Vanessa:Serena volt a legjobb barátunk.
(Marie eléggé meglepődve fogadta a lány válaszát, mivel soha nem látta ezeket a nőszemélyeket, és Serena soha nem is beszélt Marienak senkiről sem, akivel még barátkozott, Marie mellett természetesen)
Marie:Ez felettébb érdekes, ugyanis én még soha nem láttalak titeket.
Vanessa:Mire akarsz ezzel célozni?
Marie:Arra, hogy én voltam Serena legjobb barátnője, vagyis, nem akarlak megbántani, csak Serena soha nem mesélte, hogy esetleg lennének más barátai is.
Vanessa:Óh, ez esetben Vanessa vagyok.
(Vanessa barátságosan nyújtotta Marie felé a kezét, aki mit sem értve a szituációból illemtudóan fogott kezet a vörös hajú szépséggel)
Vanessa:Ő pedig a barátnőm, Camilla.
(Vanessa a mellett álló, barna hajú lányra mutatott,aki mosolyogva integetett Marie felé)
Marie:Szia.Az én nevem Marie.
Vanessa:És honnan ismerted Serenat?
Marie:Gyakorlatilag egy óvodába jártunk, egy általános iskolába és egy gimnáziumba is.
Vanessa:Ouh, akkor elég régóta.
(Vanessa elneveti magát)
Marie:És ti?
Vanessa:Serenával az Oaktree melletti folyónál ismerkedtünk meg, amikor épp odakészültünk lemenni fürödni Camillaval.
(Vanessa eközben meggyújtja mécsesét, majd ráhelyezi az egyébként is zsúfolt padra, majd kezéből átadja a gyufásdobozt Camillanak)
Marie:Oaktree?Én pont ott lakom.
Vanessa:Tényleg?Akkor mi közel lakunk egymáshoz, Camilla és én Seminamiban lakunk, egy köpésre van a ti külvárosotoktól.
Marie:Valóban?Csodálkozom, hogy eddig nem láttalak titeket, pedig Serenával sokszor megfordultunk arra, főleg a folyónál.
Vanessa:Mi is voltunk Serenával a folyónál, folyton odajártunk.
Camilla:Az az egyetlen hely ahol nyugodtan megmártózhat az ember, főleg nyáron amikor a legalacsonyabb a vízszintje.
Marie:Tudom, én is odaszoktam járni.
Camilla:Óh, ne haragudj.
Marie:Semmi baj, tényleg.
(Vanessa,Camilla és Marie néhány perccel később már együtt jöttek le az iskolából kivezető lépcsőn, miközben beszélgettek)
Vanessa:A szüleinkkel a középiskola megkezdése előtt költöztünk Seminamiba, és Camilla volt az első lány akit megismertem, mivel a szomszédomban lakik, könnyen összebarátkoztunk és ő mutatta be nekem Serenát.
Marie:És te mióta ismered Serenát?
Camilla:A beiratkozás napján találkoztunk.Számomra eléggé rémisztő ami vele történt.
Marie:Nekem mondod?!
Camilla:Főleg az ami tegnap délelőtt történt.
Marie:Micsoda?
Camilla:Serena szülei beugrottak hozzám, arra hivatkozván, hogy nem bírják, hogy a lányuk ilyen hirtelen halt meg és nem akarnak a házban maradni.Aztán Serena apja átnyújtott egy kis dobozt, amiben egy memóriakártya volt.
(Marie a lány száján kiszökött szó hallatán végig futott a hideg a hátán, hisz Serena szülei neki is adományoztak néhány dolgot, amelyet elmondásuk szerint Serena akart hogy az övé legyen, többek között, egy memóriakártyát is, amelyen az a hátborzongató videó található, amelyen Marie már több napja nem tud kiigazodni.Kissé zaklatottan, de rávágta kérdését az elhangzottakra)
Marie:És mi volt a kártyán?
Camilla:Fogalmam sincs, nincs kártyaolvasóm, ezért nem tudtam megnézni.
Vanessa:Tőlem is kérdezte, de nekem sincs, én aztán főleg nem vagyok egy nagy gépzseni.
(Marie úgy érezte talán ez egy újabb nyom, talán ez egy újabb darabka amellyel közelebb jut barátnője megölésének okához és a tetteshez, ezért nem tudta, hogy semmiképp sem habozhat)
Marie:Nekem van memóriakártya olvasóm, ha gondolod, és ha nem bánod, akár megnézhetjük nálunk a kártya tartalmát?.
Camilla:Hmm.Oké.
Marie:Jöhetnél te is?!
(A lány a kérdés feltevésével Vanessára néz)
Vanessa:Nem akarok akadékban lenni.
(Marie izgatottan,határozottan és kedvesen válaszol)
Marie:Nem leszel.
(Marie hazafelejövet a buszról leszállva, amint a biciklijéhez közeledett, megpillantotta a kerítésen belül gyomláló Hannah-t, majd mikor odaért kerékpárjához, beköszöntött a nőnek)
Marie:Jó napot Hannah néni.
(Hannah kiegyenesedett majd kapájára támaszkodva köszöntötte a lányt)
Hannah:Szia.Hogy telt a mai nap?
Marie:Érdekesen...
Hannah:Az érdekes az jó.Az élet mindig új izgalmakkal kecsegtet nemde?!
Marie:Pontosan.Tulajdonképpen kérdezni szerettem volna valamit.
Hannah:Micsodát kedveském?
Marie:Miért hazudott a rózsákról?
Hannah:Parancsolsz?
Marie:Amikor Serenával utoljára itt jártunk és az udvaron volt, azt mondta rózsákért jött ki, de nincsenek semmilyen rózsák az udvarán, sőt a rózsák nem nyílnak májusban.
(A nő kissé zavartan engedi el kezéből a kapát amely a földön landol)
Hannah:Nem tudom miről beszélsz?
Marie:Egyébiránt?!Tetszik tudni Serena meghalt.Bár gondolom ez magát egyáltalán nem érdekli.
(Hannah szó nélkül, arca mintha lebénult volna, mereven bámul Mariera)
Marie:Ki fogom deríteni mi történt aznap este Serenával.
(Hannah fedúlt tekintettel lép közel a kerítéshez, majd mély és határozott hangnemben szólal meg miközben határozottan néz Marie szemébe)
Hannah:Drágám, azt ajánlom, jobb ha nem bolygatod ezt az egészet, nem tudod te mibe akarsz belekeveredni, hagyj fel ezzel az egésszel...Addig amíg még van lehetőséged felhagyni vele.
(Hannah a következő pillanatban jobbra majd balra néz, végül meghátrálva felszólal)
Hannah:És ha most megbocsátasz, kezdődik a kedvenc sorozatom, és ha nem sietek még a végén lemaradok az elejéről.További szép napot drágám.
(Hannah lezárván a beszélgetést, besétál a házába)
(Marie ezek után kissé csalódottan és duhösen állt a kerítés mögött.Zavarta, hogy ilyen tapintatlan módon kellett letámadnia egy idős hölgyet, de az mégjobban zavarta, ahogy Hannah viselkedett vele, és ahogy a tudtára adta, hogy határozottan rejteget valamit,és azt a titkot, úgy tűnik soha nem adja ki, a sírba fogja vinni magával.Marie nem az a valaki aki csak úgy feladná azt a célt amelyet kitűzött maga elé, ahogy elhatározta, hogy megtalálja barátnője gyilkosát, úgy határozta el néhány szempillantás alatt azt is, hogy kideríti mit tud az idős nő, Serena haláláról)