2.rész Kettő Halifaxért

az előző rész tartalmából...
Marie:A szanatórium.Mi van vele?!
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek.
Serena:Csak nem félsz?!
........
(Marie odasétál az ablakhoz, majd kinéz rajta, de egy árva lelket sem lát, csak a meleg szellő simogatja a bokrokat és a fák lombjait.Marie felszólal az ablakból)
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
.....
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
....
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Te nem Serena vagy!
(Henrie elhagyta kilépett a programból)
...........
(Marie a konyhapult előtt áll, miközben kezében egy tálat tart, amelyben egy csokimasszát kavar fakanáljával, amikor hirtelen Serena lép be a konyhába, és kérdően ránéz)
Serena:Te meg mit csinálsz?
(Marie zavartan válaszol)
Marie:Semmit...én csak..
(Serena rápillant az asztalon álló muffin kapszulatepsire)
Serena:Muffint sütsz... a szülinapomra...
(Merie hirtelen nagy levegőt enged ki száján, majd megszólal)
Marie:Lebuktam.
Serena:Semmi sincs, amit elrejthetnél előlem, én mindent tudok.
(Serena mosolyogva és üdén ül le a konyha asztalhoz, majd a széken hátradőlve mutatóujjával kör-körösen rajzolgat képzeletbeli köröket a tepsi bemélyedéseinek szélén)
Serena:És?...Claudia hol van?
(Serena gondtalanul és mosolyogva érdeklődik, miközben Marie még mindig a kakaós masszát keveri a kezében tartott táljában)
Marie:Hívtam, de azt mondta nem ér rá.
(Serena gyönyörű fogsorát megmutatva mosolyodott el, most még jobban, mint máskor)
Serena:Hát persze. Ez az igazi Claudia. Jó tudni, hogy valami soha nem változik. A barátaira soha sincs ideje, de dugni mindig van.
(Marie kissé elszörnyedve, összeráncolt homlokkal reagál Serena kijelentésére)
Merie:Micsoda?!
(Serena feláll az asztaltól, mintha épp hirtelen az eszébe ötlött volna valami, majd sietve a konyha ajtóhoz sétál, majd megfordul és csak ezután válaszol)
Serena:Felejtsd el. Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
(Ezután Serenat a konyha ajtóba besütő napfény ölelte körül, és amint kilépett rajta, az úgy tűnt mintha bekebelezte volna a lány teljes egészét.Ugyanebben a pillanatban Marie nyitotta ki szemeit, miközben Serenaról szóló álmát a felkelő nap sugarai zavarták meg, hogy besütöttek a szoba ablakain, majd Marie szemhéjain landoltak, szinte kopogtatva késztették azon ébredésre a lányt)
(Marie kissé zavarodottan ült fel az ágyában, miközben Serenával való álmodása járt a fejében, és megpróbálta elemezni minden egyes részletét.Néhány pillanattal később már rájött, nem is egy álom volt, hanem egy emlék.Serena 18. születésnapjáról, illetve annak előzményeiről.Marie még mindig kissé leverten kelt ki az ágyból, majd belelépett mamuszába és kisétált a konyhára, ahol az anyja már javában készülődött a munkahelyére.Marie anyja arcán tükröződtek a ráncok, a karikák szemei alatt, a kialvatlanságtól, az erek kezein arra mutattak, hogy a nő egész életében keményen dolgozott, és még a mai napig is azt teszi.Marie anyja,Clara egy partikertészetben dolgozott, imádta a virágokat és a növényeket, és imádott velük foglalkozni, egyszerűen öltözködött, vállig érő barna hajában már megjelentek az első ősz hajszálak.)
(Marie a konyhaszekrényhez lépett, mint szokásos reggeli rituálé, elővett egy bögrét a szekrényből, majd üveges tekintettel sétált a hűtőhöz, amiből kivette a tejet, majd megtöltötte vele bögréjét.Miközben belekortyolt a bögrébe és Clara a szendvicseit csomagolta magának, elejtette a szokásos reggeli kérdését)
Clara:Hogy aludtál?
Marie:Furcsán.
Clara:Miért?
Marie:Volt egy álmom...Serenáról...illetve nem is igazán egy álom, inkább egy emlék.
(Clara egy pillanatra megállt étele csomagolásában)
Clara:Milyen emlék?
Marie:Emlékszel még Serena 18. születésnapjára?
Clara:Nemigazán, miért?
Marie:Nem fontos.
(Clara felkapta válltáskáját, majd pedig a széldzsekijét a konyhaszékről, amelyet már előkészített a munkábemenethez, ezután egy meleg puszit nyomott lánya homlokára és mint minden reggel, most is ugyanúgy búcsúzott el tőle.)
Clara:Este jövök.
Marie:Jólvan.
Clara:Vigyázz magadra.
Marie:Én mindig vigyázok.
(Clara már kilépne a konyha ajtón, amikor hirtelen megáll és visszafordul)
Clara:Tudom, hogy ez nehéz neked, és ha akarod akkor...
(Lánya félbeszakítja anyját)
Marie:Anya!Jól vagyok, tényleg...
Clara:Értem.
(Clara együttérző tekintettel és erőltetett mosolyával hagyta el a konyhát és hagyta hátra lányát egyedül a házban)
(Marie miután kiitta bögréjét, letette azt a mosogatóba és pizsamájában kisétált a házuk elé, ahol a postaládájukban már várt rá a mai napi újság.Nyugodtan sétált a postaládához, amikor hirtelen Serena szülei jelentek meg Marie házának kapuja előtt, miközben a lány már az újságot halászta elő a ládából, a férfi egy tévé nagyságú kartondobozt tartva állt meg a ház előtt)
Marie:Jó napot Mr. és Mrs. Simone.
(A szülők megviselve, lecsüggedt fejjel, mégis mint mindig elegáns öltözetben jelentek meg a megdöbbent lány előtt, aki azonnal kinyitotta a kaput volt legjobb barátnőjének szülei előtt)
Marie:Segíthetek valamiben?
Suzanne:Csak szerettünk volna elbúcsúzni tőled.
(Marie meglepetten reagált)
Marie:Miért?Hova mennek?
Suzanne:Visszaköltözünk Halifaxba.Serena halála...
(Suzanne hirtelen hangosan elsírja magát, majd bocsánatot kérve néhány lépéssel arrébb lép, miközben férje könnybelábadt szemekkel nyújtja Marie felé a lezárt kartondobozt)
Max:Túl sok emlék kapcsolódik ehhez a házhoz, amelyet szeretnénk elfelejteni.Serena szerette volna ha ezeket te kapod meg.
Marie:Miért?
Max:Mert te voltál a legfontosabb dolog az életében.
Marie:Ezt nem értem.
(Marie elméjébe ebben a pillanatban valami ismerős emlék ugrik be)
(Serena mosolyogva áll az ajtóban)
Serena:Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
(Marie ekkor hirtelen megrázza fejét, majd visszatér a való életbe, akár egy időutazás úgy hatott rá a reggeli álomkép újjáéledése)
Marie:Köszönöm.
Max:Nagyon szívesen.Vigyázz magadra.
Marie:Viszlát.
(Max megöleli Mariet, majd odalép még mindig hevesen zokogó feleségéhez, átöleli őt, majd mindketten lassan elsétálnak.)
(Mikor Marie megfordul, hogy az újsággal és a dobozzal a kezében besétáljon a házba, balra fordulva megpillantja a szomszéd házban, az ajtónál ablakon át bámészkodó Claudiát, szőke vállig érő vasalt haja, mesterségesen barnított bőre, valamint sminkje csak úgy csillog az arcán, ahogy a nap sugarai érik azt.Melleit tökéletesen kerekdedre formáló melltartója kiáll kivágott topjából, amelyre büszke s talán ezért is vág ennyire gőgös arcot miközben Marie szemeibe néz)
(Miközben a két lány egymás szemkontaktusában fürdőzik, addig Marie előtt egy újabb emlékkép rajzolódik ki)
(Marie épp a biciklijét tolja ki a kapun, amikor Serena már a bringáján ülve, a kapukerítésnek támaszkodva, mosolyogva néz a szomszéd házra)
(Marie észreveszi, hogy Serena elmerengve bámul valamit)
Marie:Mi a baj?
Serena:Semmi.Csak Claudiát nézem.
(Marie a szomszéd ház ajtajára pillant, és meglátja amint Claudia épp őket bámulja)
Marie:Vajon mire vár?
Serena:Szenzációra.Vagy arra, hogy mikor ülhet már bele valakinek az ölébe.
Marie:Ez azért egy kicsit gonosz volt.
Serena:Ez nem gonoszság, ez őszinteség.
Marie:Ezt hogy érted?
(Serena kedvesen pillant barátnőjére)
Serena:Az titok.
Marie:Én azt hittem a barátoknak nincsenek titkaik.
(Serena elneveti magát)
Serena:Mindenkinek vannak titkai.
(Marie ebben a pillanatban szinte varázsütésre magához tér, majd úra rápillant a szomszéd ajtóra, de Claudia már nem áll ott, ezért becipeli a kezében tartott holmikat a házba)
(Marie letette az újságot és a kartondobozt a konyha asztalra, majd azonnal kicsomagolta azt.Mikor felszabta a celuxxal leragasztott kartondoboz tetejét, majd belepillantva abba, megannyi dolog ütötte meg szemeit, de elsőként egy középméretű plüssmackót tapintott meg, amelyet azonnal ki is emelt a doboz mélyéről s amint szemügyre vette azt, újabb emlékképek ugrottak be szemei előtt)
(Marie egy plüssállatot és egy tortát nyújt át Serenanak, aki boldogan veszi át az ajándékot)
Marie:Tessék, egy plüss állat, és a kedvenc joghurttortád. Én csináltam.
Serena:Nagyon szépen köszönöm.
(Serena örömteli öleli és puszilja meg barátnőjét)
Serena:Amúgyis egyedül alszom, majd esténként ha átölelem arra gondolok majd, hogy téged ölellek.
(Marie kissé meglepődött a válaszon, de megpróbált mosolyogni, több-kevesebb sikerrel)
(Ekkor hirtelen a néhány tucat ember közé a szobába belép Claudia.Vérvörös ruhájában és miniszoknyájában, tűsarkújában parádézva mutatkozott meg a társaság előtt)
Claudia:Bocsi, de én nem hoztam semmit.
(Serena magabiztosan lép Claudia elé, majd összeszűkült szemmel válaszol)
Serena:Semmi baj, te amúgy sem vagy meghívva.
Claudia:Az engem nem érdekel.
Serena:Miért nem rontod máshol a levegőt?
Claudia:Mint például?
Serena:Például annak a férfinak a lakásán aki körülbelül háromszor annyi éves mint te.
Claudia:A kitalált szituaid nagyon cikik és csak saját magadat járatod le vele.
Serena:Tényleg?
(Serena az asztalához sétál, amin egy laptop áll, majd a lány elkezd pötyögtetni rajta, végül Claudia felé fordítja a gépezetet és határozottan lenyomja az entert)
(A következő pillanatban egy videófelvétel jelenik meg a monitoron, amely egy ablakból felvett jelentet mutat be, amin Claudia meztelen testén csüng, egy nála 40 évvel idősebb, ősz hajú férfi s kényeszteti minden porcikáját. A tömeg és Marie a videót látván összesúg, majd felhördül. Valaki elfordul és valaki felnevet, miközben Claudia felkiált!)
Claudia:Kapcsolt ki hallod?!
(Serena nyugodtan és mosolyogva nyom meg egy gombot a billentyűzeten, ezután a videó hirtelen leáll)
Serena:Gondolod, hogy ez elég lejárató?
Claudia:Ezért még megfizetsz!
(Claudi vérvörös arccal rohan ki a szobából, míg mások elkezdenek összesúgni, és nevetni, eközben Marie nyitott szájjal és összeráncolt homlokkal, tragédiaként megélve az esetet, döbbenten áll Serena mellett, aki barátnőjére néz, majd elmosolyodik.)
Serena:Mindig úgy keresi magának a bajt.
(Marie még mindig állszakadva áll Serena mellett, mit sem reagálva, üveges és egyben szörnyülködve néz egyik pillanatban a laptopra, majd barátnőjére)
(A következő pillanatban Marie a plüssmackót tapogatva, az emlékképet félbeszakítva érez valami szabálytalanul keményet múltbéli ajándékán, mely a mackó hasában tartózkodik.Miközben egyre hevesebben nyomogatja s megpróbálja kitapintani mi is az amit valójában ez az élettelen tárgy rejteget, mit sem érdekelve fogott egy konyhakést, majd felvágta a mackó gyomrát, kiszedte a bélését majd egy kis obejktumot operált ki a plüssállat hasából. Egy memóriakártya volt az.Marie mint aki már rég drogfüggő, de már hónapok óta anyagmentes életet élne, és újra kezébe kapna egy tasakot a démoni szerből, úgy rohan a szobájába az asztali számítógépéhez, majd behelyezi a kártyát az erre alkalmas kártyaolvasó készülékébe, amely egyenesen csatlakozik kompjúteréhez.A fájlok beolvasása megtörténik, majd Marie azonnal rákattint a behozott mappára és annak tartalmára. Egy videófájl az. Marie megnyitja. Mikor megpillantja Serenát a videófelvételen, amint a lány a kamerába nézve igazítja haját és teszi fel vérvörös ajkaira szájfényét, amelytől még gyönyörűbbnek tűnik, megdermed a monitor előtt.)
(Serena mosolyogva megszólal)
Serena:Mit gondolsz, gyönyörű vagyok?!
(Serena kissé öntelten, de mégis barátságosan felnevet)
Serena:Hát persze, hogy az vagyok.
Serena:Bárki is vagy, ha megtaláltad ezt, az azt jelenti, hogy megtaláltad a videó naplómat, és vele minden egyes titkomat is.
(Serena kacéran nevet)
Serena:Na de ez nem azt jelenti, hogy ilyen egyszerű az egész.Na jó, tudom ez úgy hangzik mint egy végrendelet, de ez egyáltalán nem az.
(Serena komoly képpel folytatja tovább monológját)
Serena:Én soha nem halok meg!
(A lány a következő pillanatban a véresen komoly pozicióból újra átvált a kedves és aranyos, mindig mosolygós pózba)
Serena:A videónaplóim darabjai olyanok akár a puzzle darabkák.Ha jó helyen keresgéled őket, és jól állítod össze őket, akkor mindenre rájösz.Ja, és Marie!
(Marie az eddigieket is vérbefagyva nézte végig, de amikor az ő nevét szólította barátnője a videóban, szinte kiugrott a szíve, és megremegett minden porcikája)
(Serena most mélyebben nézett a kamerába)
Serena:Ahova most megyünk, oda nem kell sót hoznod. Nem lesznek piócák.
(Serena újra elmosolyodik, majd a videófelvétel elsötétül.)
(Marie még egy pillanatig nem mozdul, majd hirtelen nagy levegőt vesz, és újra elindítja a videót. Miközben újra nézi és átéli Serena hiúságát és eltökéltségét, amely tulajdonságaival megismerkedhetett míg élt, úgy érzi mintha barátnője még mindig élne, mintha a sírból beszélne most hozzá ezen a videón keresztül.)
(Nem sokkal később Marie elmerülve gondolataiban, kisétál a konyhára, vissza oda, ahol a doboz áll, és kiturkálja belőle a maradék tárgyakat.Egy képet amelyen ő és Serena van, amint a Lampington folyónál fürödnek. Serena kedvenc szürke földigérő sálját, és Serena emlékkönyvét.Amilyen nagy volt a doboz, a tartalma annál kevesebb volt, és minél kevesebbnek tűntek a belőle kihalászott dolgok, annál nagyobbak voltak azok lelki súlyai)
(Marie leült az asztalhoz, majd fellapozta barátnője hátrahagyott emlékkönyvét. Különböző nevek álltak benne, olyanoké akikét még soha életében nem is hallotta, persze voltak benne ismerősek is, osztálytársaik, szüleik bejegyzései, és persze az ő idézete is és rajza is megjelent az egyik lapon. Az elsőn. Marie volt az első akinek Serena a könyvet adta, majd az utolsó oldalon, megpillantott egy kísérteties nevet, Henrie. A beleírt szöveg a következő volt:"Azért írok e könyv utolsó oldalára, hogy engem felejts el utoljára".Marie gondolatai a nemrég, három nappal ezelőtti csetelésre ugrasztották őt vissza. Soha nem találkozott ilyennel, hogy Henrie.Ki az a Henrie?Kérdezte magában.Lehet, hogy Serena titkos pasija, végülis Serena szerette szédíteni a pasikat, de soha nem járt senkivel.Legalábbis így tudta.Az viszont mostmár biztos, hogy minden áron ki kell derítenie, mi történt legjobb barátnőjével, és hogy hol vannak a napló darabkái amelyek talán összeállítják a teljes képet.Egy teljes minutum alatt határozta el magában, hogy megfogja találni a darabkákat, és meg fogja keresni Serena gyilkosát, ha az életébe kerül is.)