1.rész Bevezető epizód

(A busz egy esti járatán két nő ül az egyik a hátsó ajtónál közeli ülésen, a buszablakok el vannak húzva,a Májusi kora nyári meleg elérte a várost és persze a nap felhevítette a levegőt, amely nappal a 25 és 30 között, este pedig a 15 és 20 fok között ingadozott, de soha nem ment ennél alább.Az ablakokon beáramló kellemes szellő a busz haladása közben egyenletesen fútja a 18 éves Marie egyenes, gyönyörű fekete haját, miközben füllhagató csücsült mindkét fülében, egyik karja az előtte levő ülésbe kapaszkodott, másikkal a telefonján pötyögtetett, mellette a szintén gyönyörű és fiatal bár egy évvel idősebb Serena ült, lenge fehér ruhát viselt, hosszú és hullámos haja beterítette vállait és mellkasát, fekete napszemüveget viselt, egyik karját a tarkójára helyezve élvezte a buszba beáramló széllőkéseket és a huzat illatát.Bár már a nap jócskán elhagyni készült a horizontot, az idő még így sem fordult hűvösebbre, sőt, mintha az estéhez közeledve még melegebbnek érezhető lett volna, sőt érezhető volt is.Marie és Selena válltáskáikkal leszálltak egy elhagyatott hzánál, a külvárosból ugyanis ide kellett kibiciklizniük, hogy eljuthassanak az iskolába és persze a városba.Serena divatos ruhákat viselt, imádott magassarkúban parádézni, szoknyában és olyan ruhákban flangálni, amelyek minél többet mutattak meg gyönyörű testéből, alakjából és kebleiből, szerette ha a férfiak az utcán meglátva azonnal a nyálukat csorgatták utána, és a hasonló vagy akár idősebb nők megvetve, irigységüket ezzel takarva néztek rá, persze Serena mindigis az elérhetetlent játszotta, szerette bolondítani a férfiakat, de mindig tudta hol a határ.Marie viszonylag egyszerűen volt felöltözve, fekete farmerjében és tornacipőjében, valamint topjában masírozott le a buszról Serenat követve, belekócolt csodaszép hajába.Marie olyan lány volt aki szerette a konzervativitást, szerett szexi lenni, de csakis visszafogottan és konzervatívan, visszahúzódó volt és kedves, szeretett törődni másokkal és soha nem nézett le senkit.Ahogy a két lány a közeli ház kerítéséhez közeledtek,Marie válltáskáját a kerítés mellett álló biciklije csomagtartójára rögzített, míg Serena a kormányra erősített fémkosarába tette, divatos, puccos táskáját, amely inkább illett egy délutáni bevásárló maratonhoz, mintsem hogy tanszereket pakoljanak bele.Miközben a lányok, ügyes-bajos dolgaikat intézték a biciklijük körül, Marie elővette a zöld biciklisjelző mellényét, mire Serena megszólalt)
Serena:Az meg minek?!
Marie:Nem akarom, hogy ha erre jönnének a rendőrök, elkapjanak.
Serena:Nem fognak!...Netán, ha mégis... majd leszerelem őket.
Marie:Hogyan?
(Serena elmosolyodott, majd mit sem szólvál rákacsintott barátnőjére)
(A ház kerítése mögül hirtelen, egy kedves, alacsony, otthonkában egy nagy tuja mögül motoszkáló, vörös, rövid, göndör hajú öregnénike botorkált elő és lép a kerítéshez)
Hannah:Lányok?!Csak ti vagytok azok?!Már azt hittem valaki más ólálkodik erre.
Serena:Csak mi vagyunk!
Marie:Köszönjük, hogy vigyáz a bringáinkra.
Hannah:Ó, lányok, ez csak természetes, itthon vagyok egész nap, amúgy sincs más dolgom, most is csak azért jöttem ki, hogy vágjak pár rózsát a vázámba, mert az előzőek már elszáradtak, az előbb lett vége a kedvenc szappanoperámnak.Mindig nézem,de eddig még mindig nem derült ki, hogy Hozé Ármándó...
(Miközben a néni élvezetdúsan mesélte a lányoknak a szappanoperában történteket, addig Serena már a szemeit forgatta, Marie csak kedvesen és megértően mosolygott, végül az egyik lánynak már elege lett az egészből, ezért félbeszakította az élménybeszámolót)
Serena:Ez mind nagyon izgalmas Macey néni, de tudja, nekünk most mennünk kell, későre jár.
(A nő elmosolyodott)
Macey:Hát persze.Vigyázzatok magatokra, és ígérjétek meg, hogy a szünetben legalább egyszer meglátogattok.
Marie:Ígérjük.
Hannah:A szavatokon foglak benneteket.
(A nő elnevette magát a boldogságtól, tudván, hogy a lányok eddig mindig betartották az ígéreteiket, és legalább egyszer ellátogattak hozzá minden iskolai szünet alatt. A beszélgetés szabotálása után, melyet az idős nénike az alkonyat beállásának tudhatott be, mint aki jól végezte dolgát, visszabújt a bokrokkal rejtett udvarába és egyedül hagyta a lányokat a kerítésen kívül.)
(Serena és Marie egymásra néztek, kissé megkönnyebbülve, hogy nem kell hallaniuk mégtöbb felesleges történetet a mai fizika óra után, ígyhát felpattantak kerékpárjaikra, majd elindultak a hazavezető úton, amelynek árkait fák és bokrok ölelték körbe. Néhány perc múlva, Serena a biciklijével leállt azon út előtt amely levezet a számukra otthonra támogató útegyenesről, és merengve nézte azt a nagy ódon,mégis nemrég felújított kastélyt a közeli távolból amelyhez a leágazó út vezetett. Marie észre sem vette, hogy barátnője megállt, ezért néhány tekerés után, hátranézve fedezte fel, hogy Serena leszállt a biciklijéről, nylíván valami sokkal érdekesebbet találván. Marie megfordult majd visszatekert és beállt a lány mellé, aki még mindig mosolyogva a kastélyt bámulta, a már szinte sötétségbe boruló égboltot mit sem érdekelvén)
Marie:Jobb lenne ha sietnénk, már így is elég sötét van.
Serena:Látod ezt?
Marie:Igen, a szanatórium. Már itt áll vagy több mint 50 éve, mi van vele?!
Serena:Volt itt egy tűz.
Marie:Milyen tűz?
Serena:Nem is olvastad?! Az újságban volt.
Marie:Te olvasol újságot?!Ez érdekesebb.
(Serena elmosolyodik barátnője pimasz igazságcentrikus szemrehányásán)
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek, lehet, hogy épp itt vannak valahol, vagy ki tudja.
(Marie mindigis tudta, hogy Serena legnagyobb hobbija az ijesztgetés, imádott halálraijeszteni mindenkit és bárkit, ha lenne ilyen tantárgy a suliban, ő csillagos ötöst érdemelne belőle. Persze Marie ennél már okosabbnak szerette volna magát tudni, ezért fittyet hányt barátnője, ijesztegetésnek vélt információjára)
Marie:Én nem láttam egyik újságban sem, melyikben volt?
Serena:A helyiben.
(Serena még mindig üveges tekintettel bámulja a rusztikus kastélyt, amelynek ablakaiban árnyalakok látszódnak ki a főútra, amelyen a két lány dekkol)
Marie:Melyik napiban, mert én nem olvastam egyikben sem?!
Serena:A múlt vasárnapiban.
(Marie karja hirtelen borsózni kezdett)
Marie:Nekünk nem jár a vasárnapi.
(Serena ránéz barátnőjére, majd elmosolyodik)
Serena:Akkor ezért nem olvashattad.
(Hirtelen a közeli bokorból a két lány különböző hangokra lesz figyelmes, majd Marie összerezzen és remegő hangon szól Serenahoz)
Marie:Menjünk már hallod?!
(Serena még mindig mosolyog)
Serena:Csak nem félsz?!
Marie:Á, dehogy, csak nincs kedvem, hogy néhány pszichopata feldaraboljon az éjszaka közepén.
Serena:Ugyan!Nem darabolnának fel.Előszőr elrabolnának, aztán megerőszakolnának, minden nap, majd éheztetnének, végül az ürülékedből kellene majd táplálkoznod, miközben be vagy zárva egy sötét helyre, ahol alig kapsz levegőt, végül megcsonkítanának és megvárnák, ahogy elvérezz, aztán kibeleznének, és a szerveidet pedig eladnák az illegális szervkereskedőknek.
(Marie arcára az ijedség és az undor ült ki egy szempillantás alatt, miközben szóról szóra elképzelte azokat a szörnyűségeket, amelyeket barátnője mesélt neki, ezek után ijedten és remegő hangon szólt Serenára)
Marie:Te nem vagy normális.Menjünk már!
Serena:Én imádnám.Tökéletes befejezés lenne a számomra.Mindig arról álmodtam, hogy egyszer brutálisan megölnek.
(Serena elneveti magát miközben Marie remegve markolja kerékpárja kormányait)
Serena:Nem tudom miért, de vonzódon az efféle őrültségekhez.
Marie:Ez inkább gusztustalanság.
Serena:Köszöntelek a való életben.
(Kis idő múlva, Serena beadja derekát, majd mindketten visszaszállnak biciklijükre és tovább tekernek a már sötét éjszakában)
(Marie néhány percig még nem mer megszólalni, de megpróbálja elterelni az előző gyomorforgató témát valami sokkal kellemesebbre)
Marie:Végre péntek.
Serena:Jah!
Marie:Anyu elment a mamámhoz a hétvégére, úgyhogy magasan ajánlom, hogy átgyere hozzám, ugyanis nem szeretnék egyedül lenni a hétvégén.
Serena:Remek!Benne vagyok!Mikor menjek?
Marie:Mihánst hazaértünk, amint tudsz.
Serena:Okés.
(Nemsokkal később Serena és Marie már a külváros közelében jártak, ahol bekanyarodtak egy utcába, melynek egyenes utját házak és világító utcai lámpák ölelték körül, néhány tekeréssel később, Serena és Marie megálltak egy egyszerű kertesház előtt, ahol Serena lakott, majd a postaládánál mindketten leszálltak kerékpárjukról)
Serena:Akkor?
Marie:Akkor...gyere!...Ja és siess!
Serena:Oké!
(Marie egy pillanatra megállt, körülnézett, és mivel az ő házuk csak egy kanyarnyira és néhány lépésre volt barátnőjétől, már nem ült fel bicajára, csak maga mellett sétálva tolta azt, miközben Serena bevonult saját házukba.Miközben Marie a kerékpárját tolta és elhaladt a Serena háza közelében lévő kanyarban amely lenyílt az erdőbe, fényeket pillantott meg szikrázni a fák mögött, majd hangokat és ajtócsapódásokat vélt hallani.Kissé megrezzent, majd szaporább léptekkel tolta tovább bringáját.Mikor hazaért, benyitva a házba, első dolga az volt, hogy bemenjen szobájába amelynek ablaka pont az utcára nyílt és az utcai lámpa pont bevilágított szobájába, ezért mindig világosabb van, mikor a sötétben kell aludnia az ágyában, és kinyissa az ablakot, majd mikor ezt megtette, felsóhajtott miközben táskáját ledobta íróasztala elé, és jobb kezét legyezőként használta)
Marie:Te jó ég, micsoda forrás van.Pedig még nyár sincs.
(Marie ezután nyitva hagyva szobája ajtaját a konyha felé vette az irányt, ahol csinált magának egy szimpla csokiskrémmel töltött szendvicset, majd egy pohár tejet kiöntve egy bögrével visszament szobájába, és bekapcsolta a televízióját, és kedvenc zenei csatornáján, meghallva egyik ledkedvesebb számát, elkezd evés közben táncolni, majd énekelni. Miután a zeneszám véget ér, leül ágyára, majd kortyol egyet a bögre tejből és tovább kapcsolgatja televízióját, amikor hirtelen az ablak alá vízszintesen pár centi vastagságban szórt kis követ összességén recsegő léptek nyoma hallatszik.Marieban megfagy a vér és hirtelen nagyot nyel, majd leteszi bögréjét az ágya mellé a padlóra és feláll.Újbóli léptek hallatszódnak a tőle pár lépésre lévő ablak felől, a követ ropogása, csak akkor ropognak így, ha valaki sétál rajtuk.Marie elgondolkodik, majd a rémült arckifejezése hirtelen unottba vált át, és hangosan felkiált a szobából)
Marie:Serena, ez nem vicces!
(Hirtelen sirí csend veszi át az egész szobát és a kinti szférát is, az ablakból már nem szűrődik be semmilyen zaj.)
(Marie odasétál az ablakhoz, majd kinéz rajta, de egy árva lelket sem lát, csak a meleg szellő simogatja a bokrokat és a fák lombjait.Marie felszólal az ablakból)
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő... sőt kezdesz lesüllyedni tudod?!
(Marie kimászik az ablakon, majd a kapubejárathoz sétál, miközben hörgéseket hall az egyik utcára néző bokruk mögül, amely jócskán kilóg az utcára)
(Marie kilép az utcára, majd a bokorhoz közeledve felszólal)
Marie:Oké, jólvan, megijedtem. Most örülsz? Na most már igazán előjöhetnél!
(Marie még közelebb sétál a bokorhoz)
Marie:Serena!
(Mikor már elég közel van, megpillant egy kezet amely kilóg a bokor mögül és az utcai lámpa pont a testrészre veti fényét)
(Marie megáll majd megdönti fejét, kissé mérgesen szólal meg)
Marie:Serena az már komolyan nem vicces!
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik, megdermedve, pupillái kitágulva, nyaka teljesen átvágva, ruha darabjai és haja is átvannak áztatva saját vérében.Marie megdermed majd sikoltozni kezd, kezeit arcára helyezi, majd a látványtól térderogyik és csak tovább sikít megtelítve hangjával az egész utcát)
(Órákkal később már Marie a rendőrségen ül, miközben egy forró kávét kortyolgat és térdei remegnek,könnyeivel pedig még mindig küszköd, édesanyja öleli át két kezével lánya vállait simogatva próbálja nyugtatni őt)
Clara:Ne hozzak valamit drágám, nincs szükséged valamire?
(Marie üveges tekintettel bámul maga elé)
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
(Clara átöleli lányát, most még szorosabban)
Clara:Cssss...Megtalálják aki ezt tette és gondoskodni fognak róla,hogy számoljon a tettei következményeivel.
Marie:De... nem is értem...hogy ki... vagy egyáltalán miért, ölték meg?!... És ki?!
Clara:Nem tudom kicsim, de ígérem, hogy megteszek mindent, hogy kiderítsem, és a rendőrurak és a nyomozók is azon lesznek, hogy megkeressék Serena gyilkosát.
Marie:De ez nem hozza vissza őt!
Clara:Tudom.
(Marie anyja vállára hajtja fejét, majd egy magas, harmincas éveiben járó, egyenruhás, jóképű, sármos rendőrtiszt jelenik meg Marie és anyja előtt)
Urano:Marie?!Én Urano nyomozó vagyok, ne haragudj, hogy íly módon zavarlak.De meg kell kérdeznem, hogy feltehetnék-e néhány kérdést az esettel kapcsolatban?!
(A férfi a kezét nyújtja, majd kezet fog Marieval)
Marie:Persze.
Urano:Mi történt valójában?
(Marie kissé nyugodtabban, de még mindig beszédhibásan, időközönként megrezzenve válaszol)
Marie:A szobában voltam, zenét hallgattam, aztán hirtelen lépteket hallottam az ablak alól, azt hittem Serena az, mert szokott viccből ijesztegetni és már többszázszor megijesztett a saját ablakomból, de miután kinéztem és nem láttam senkit, azt hittem kinnt akar majd megijeszteni, biztos voltam benne, hogy Serena az. Miután kisétáltam az utcára és elindultam az egyik bokor felé, amely mocorgott, akkor..
(Marie hirtelen elsírja magát visszaemlékezve a borzalomra amit látott, majd édesanyja szorosan magához öleli lányát, miközben a rendőr felé fordul)
Clara:Kérem?!Nem lehetne ezt később?
(Urano megértően néz le a nőre)
Urano:Ahogy szeretné.
............
(Pár nappal később Marie épp a szobájában pakolgat, majd leül asztali számítógépe elé, haját hátrafésüli karjával, majd megnyitja az általa már egy ideje nem használt csevegő programot, amellyel ismerősei között tartja kapcsolatait. Miközben rákattint a programra és elindítja, rápillant üres poharára az asztalán, majd felkapja és kimegy vele a konyhára.Mikor később már egy narancslével teli pohárra ül vissza, ezután hirtelen megpillantja, hogy Serena felhasználónevével és jelszavával jelentkezett be a program, ugyanis mielőtt Serenat meggyilkolták ő használta a programot barátnője gépén.Mielőtt még Marie kiléphetne a programból, hirtelen felugrik egy csetablak, benna a következővel:
Henrie:Szia bébi.
Henrie:Már egy jó ideje nem adsz életjelet, mi van veled?
(Marie rápillantott a névre, de nem mondott neki semmit, összeráncolta homlokát, majd gondolkodott.Ezután ráharapott ajkára és bezárta az ablakot, ezután rákattintott a program egy funkciójára, amely a következőket kínálta: -Valóban ki szeretne jelentkezni a messengerből?. Mielőtt még a lány rámehetett volna az IGEN gombra, újra felugrott az ablak)
Henrie:Hahó cica, itt vagy?!
(Marie meglepődött, majd hirtelen rákattintott a NEM gombra és bár lelkiismeretfurdalással de gépelni kezdett, majd megnyomta a küldés gombot a billentyűzeten, és a következő pillanatban a csetablak tartalma bővült a következőkkel)
Serena:Itt vagyok.
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
(Marie megdöbbenve realizálta, hogy a személy aki ír neki, fogalma sincs arról, hogy akinek valójában hiszi, hogy címezi üzeneteit pár napja egy brutális gyilkosság áldozatává vált)
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
(Marie újra válaszolt)
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Mi van?!
Serena:Gyere ide te!
Henrie:Te nem Serena vagy!
Serena:De az vagyok!
Henrie:Akkor mond a kódot!!!
Serena:Milyen kódot?!
(Henrie elhagyta kilépett a programból)
(Marie elképedve figyelte ahogy a férfi elhagyja a virtuális szobát, megannyi kérdést és feltevést maga mögött hagyván. Ki lehet ez a férfi és hogy lehet az hogy nem tudja, hogy Serena halott...)