[2.évad] - 11.rész Tizenegy, a gálánsságért

... az előző részek tartalmából ...

Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
...........
Vanessa:Marie kómában van. Az is lehet, hogy soha nem ébred fel. Most mégis mi lesz?!
..........
Camilla:Tud mindent.
Vanessa:Mi az, hogy tud mindent?
Christopher:Tudom, hogy Serena-t meggyilkolták.
Camilla:El kellett mondanom neki mindent.
(Christopher lesüti szemeit, majd elsétál a lányok mellett, megcélozva Marie kórtermét)
Vanessa:Hogy tehetted ezt?!
Camilla:Nem volt választásom!
Vanessa:És mi van ha ő is benne van?! Nem bízhatunk senkiben!
.........
(Vanessa kézenfogja Camilla-t, majd néhány szapora lépés után, a temetőben, az egyik fa mögött rátalálnak a hangosan zokogó Claudia-ra, kinek kezei között Andreas hever, s Claudia tetőtől talpig vérben úszik, a lányok a sokkhatás közepette rápillantanak a férfi testére, arra a testre, amelyet tetőtől talpig beborít a vér. Claudia ordítva zokog, s felkiált)
Claudia:Megölték! Meghalt!
.........
(Amanda kiássa Serena sírját. Kinyitja a koporsót, majd hirtelen felegyenesedik. Nagy levegőt vesz, s remegve felkiált)
Amanda:Tudtam!
(A koporsó üres)
.........
..............................
(Vanessa és Camilla az Oaktree-i híd alatt sétálva keresgélnek, miközben a folyó alacsony vízszintje egyenletes folyással halad a benne úszkáló apró halakkal együtt. A nyár elmúltával, s a szeptember megkezdtével a fák levelei már sárgulni kezdtek, annak ellenére, hogy a hőmérséklet még jócskán a húsz fok felett tetőzött. Annak ellenére az őszies hangulat már jócskán beköszöntött a környékre.)
(Vanessa sétálgat a bozótosban majd visszasétál a híd alatt homokos partvonalra, s közben szemei a földet pásztázva keresgélnek, mint tűt a szénakazalban)
(Vanessa két tenyerét ajka széléhez helyezi, hogy mint egy hajókürt kiabálhasson oly messzire, amennyire üvöltése elhallatszhat)
Vanessa:Amanda!
Vanessa:Amanda!
(Camilla eközben odaér mellé)
Camilla:Már több, mint három hónapja eltűnt.
(Vanessa nem válaszol csak tovább keresgél a fűben)
Vanessa:Valaminek kell itt lennie. Valaminek biztosan kell itt lennie. Miért érzem így?
Camilla:Azért, mert a nővéred eltűnt és meg akarod őt keresni. Ez teljesen természetes. De itt a híd alatt nem találunk semmit. Az utóbbi három hónapban sem találtunk. Ma sem lesz ez máshogy.
Vanessa:De!
Camilla:Mégis mire vársz, hogy majd előbújik az egyik bokorból?
(Hirtelen a közeli bokrok mögül ágak recsegése, és bokrok susogása hallatszik ki. Camilla és Vanessa megdermednek, kiegyenesednek, majd kitágult pupillákkal egymásra néznek.)
Camilla:Ez meg mi volt?!
(A közelben egy újabb ág reccsen)
Camilla:Szerintem mennünk kéne.
(Ebben a pillanatban lépteket hallanak a híd oldalába mélyedt betonlépcsőről. A hangok egyenesen lefele közelítenek, s ekkor hirtelen eléjük fut valaki. Vanessa és Camilla egymásba kapaszkodnak és megrezzennek a félelemtől)
Camilla:Olivia!
(Hirtelen mindketten megnyugodnak, mikor Olivia vállig érő szőke fürtjeit látják, kék szemeivel párosulva. Olivia gyönyörű lány volt. Hihetetlenül kelletős. Rendezett. Precíz. Sportos, de amellett nagyon okos is volt. A legrosszabb tulajdonsága csak az volt, hogy...)
Olivia:Amikor azt mondtátok, hogy elmegyünk hozzátok Camilla, nem gondoltam, hogy a híd alatt éltek.
Camilla:Nagyon vicces.
Olivia:Mi a fenének kellett itt megállni?!
Camilla:Csak Vanessa ezelőtt elveszített itt valamit, és muszáj volt lejönnünk ide. Ugye?
(Camilla könyökével megböki Vanessát, aki felkapja a fejét a földről, majd hebegve-habogva válaszol)
Vanessa:Ja, igen-igen. A bokaláncom. Mikor ezelőtt itt fürödtünk elveszítettem.
Olivia:Az csak egy vacak bokalánc. Mehetnénk már?!
Camilla:Mindjárt megyünk. Te csak menj vissza a kocsiba. Egy perc. De komolyan!
(Olivia kissé idegesen megfordul majd felmordul, s felmegy a lépcsőn)
Olivia:Ajánlom is!
(Vanessa ekkor dühösen Camilla-hoz fordul)
Vanessa:Miért kellett már megint magunkkal cipelnünk Oliviát?
Camilla:Mert muszáj kiderítenünk, hogy mit tudott Serenáról. Emlékszel, hogy állandóan csomagokat küldözgetett neki rajtunk keresztül?
Vanessa:És?
Camilla:Engem nagyon érdekel, hogy mi köze lehetett Serenának Oliviához miközben ki nem állhatták egymást. És, hogy annak ellenére, hogy ki nem állhatták egymást mégis különböző leveleket, csomagokat váltogattak egymás között.
Vanessa:Nem csodálom, hogy Serena ki nem állhatta. Ez az Olivia nekem is az idegeimen táncol.
(Camilla két kezét szorosan Vanessa két vállára helyezi, majd mélyen a szemébe néz, s mélyebb, nyomatékosítóbb, halkabb hangon szól hozzá)
Camilla:Meg kell tudnunk. Ő volt a legközelebb Serenahoz. Az is lehet, hogy ő tette el láb alól.
(Olivia eközben a lépcső legfelső fokán guggolva hallgatja végig a lányok csevejét, s Camilla zárómondatát követően megvillantja makulátlan fogsorát)
.....
(Néhány perc múlva már Vanessa, Camilla és Olivia is a kocsiban ültek, s mikor Camilla felment a híd után közeledő hatalmas dombon, az arról egy poros kietlen útra leágazódás mellett elmenvén Vanessa felkiáltott)
Vanessa:Állj! Állj!
(Camilla hirtelen a fékre taposott, majd Vanessa-ra nézett)
Camilla:Mi az?!
(Vanessa szó nélkül kiszállt, majd néhány lépést téve letért a betonos útról rá a balra elágazó poros útvonalra. Eközben Olivia és Camilla a kocsiból figyelte őt)
Olivia:Ennek meg mi baja van?
Camilla:A nővére eltűnt, az a baja.
(Olivia a hátsó ülésről előre hajol Camilla-hoz)
Olivia:Te! Az igaz, hogy Marie-t valójában kómába kefélték?
(Camilla elszörnyedve válaszolt, s eközben a szemein fekvő napszemüveget meglepődöttségében azonnal le is kapta arcáról, s ráakasztotta az őt körbevevő biztonsági övre.)
Camilla:Hogy micsoda?!
Olivia:Mint az iskolaújság hivatalos főszerkesztője, muszáj hiteles forrásból táplálkoznom. Viszont, most megerősítést kérek. Szóval. Igaz-e az, hogy Marie részt vett egy gang bang buliban, ahol annyira megkefélték a srácok, hogy kómába zuhant?! Mert én úgy hallottam, hogy ez tény.
Camilla:Ez nem tény, ez hülyeség! És mégis miféle megbízható forrástól hallottad te ezt?
Olivia:Claudia mondta.
Camilla:Nah. Claudia és a megbízható forrás. Nem lehet, hogy Claudia magáról beszélt?
Olivia:Én nem tudhatom.
Camilla:Különben is! Honnan ismered te egyáltalán Claudiát?!
(Olivia visszahúzódik az ülésére, s ugyanebben a pillanatban Vanessa ül be a kocsiba)
Camilla:Mi az?
Vanessa:Semmi, mi volna?
(Vanessa egyik kezével a másik körmeit kezdi el tépdesni)
Camilla:Indulhatunk?
Olivia:Már ideje!
(A kocsi elindul s elhagyja a poros utat. Mikor már messze jár, egy fekete Jeep jön ki az előbb említett bekötő útról, benne egy sötét alakkal. A sötét kocsi megáll, majd Oaktree kisvárosa felé veszi irányát.)
....
(Marie érintetlenül feküdt a fehér lepedő alatt, amely hónaljáig beterítette őt. A kórterem üres volt. Legalábbis eddig a pillanatig. Marie haja gyengéden terítette be a hófehér párnát. Csak a gépek pittyegése zavarta meg az idilli hangulatot. Ártatlanul, tisztán, s érintetlenül feküdt az ágyon.
A következő pillanatban egy férfi egy csokor rózsával az ölében lép be a kórterembe. Becsukja maga mögött az ajtót, s édesdeden felszólal)
Christopher:Marie drágám. Marie édes szerelmem.
(Christopher kivesz egy szál rózsát a csokorból, majd a többit a közelben álló kisasztalra teszi. Egy szál rózsával a kezében leül Marie ágyára, majd kezét végigsimítja a lány homlokán, majd forró csókot lehet rá. A férfi felemeli Marie kezét, majd megpuszilja, s mikor kezébe nyomja a rózsát az megsebzi a lány tenyerét. A piros vér csillogva folyik végig a lány karján mikor Christopher a nyelvével érinti a sebet, s végignyalja a vér folyamát.)
Christopher:Hm. Isteni finom a véred drága.
(Hatalmas cuppanó hang)
Christopher:Alig várom, hogy egyek a húsodból is.
(A férfi óvatosan elkezdi haragdálni a sebet, hogy mégtöbb vért sikerüljön kiszopnia belőle, miközben önelégülten mosolyog, s nyög)
....
(Néhány órával később Vanessa és Camilla már Marie-ék házánál parkolt, s mikor kiszálltak, s becsengettek a házba, nem jött ki senki. Eközben a kapunál állva tanakodtak.)
Vanessa:A kocsid elfoglalja az egész utcát. Remélem nem jön erre más autó. Nem szeretek beülni ebbe a kocsiba.
Camilla:Ezt anyámnak mondd.
Vanessa:Szerinted hol lehet Clara néni?
Camilla:Az év kérdése.
(Camilla a kaput támasztotta, amikor hirtelen megjelent Claudia a szomszédból. Kisírt szemekkel, fekete szabadidő öltözékben, s copfba fogott kócos hajával állt meg a lányok előtt)
Claudia:Sziasztok.
(Camilla és Vanessa nem szóltak egy szót sem, majd Camilla kissé katonás hangvétellel úgy gondolta, hogy megtöri a jeget)
Camilla:Részvétünk, Andreas miatt.
Claudia:Köszönöm.
Camilla:Hogy vagy?
Claudia:Csak vagyok.
(A lányok egy pillanatig egymásra néztek, majd újra Claudiát bámulták, aki megtörten, s megviselten nézett ki)
Claudia:Tudom, hogy nagyon sok borsot törtem az orrotok alá és, hogy nem igazán szíveltek.
(Claudia lehajtott fejjel, s könnyed hangvétellel folytatta mondókáját)
Claudia:De, szeretném ha tudnátok, hogy nagyon sajnálom ami közöttünk történt és ha lehetséges... ha lehetséges, hogy mondjuk tiszta lappal indítanánk. Ha megbocsátanátok nekem. Nagyon boldog lennék, ha képesek lennétek elfelejteni azt ami a múltban történt. Nagyon sajnálok minden egyes mocskos dolgot amit tettem. Igazán. Nem tudom kifejezni magam, mennyire is gyűlölöm azokat a dolgokat amelyeket elkövettem ellenetek. Igazán sajnálom. Nagyon sajnálom. Tudnotok kell, hogy Andreas valójában nem csak a bátyám volt, hanem egy olyan személy is akit tiszta szívből szerettem. Soha nem szerettem még életemben íly szoros kötelékkel senkit sem. Ő volt az életem és most elment, örökre.
(Vanessa kezét szájához kapta amikor Claudia monológja hirtelenjében elsírta magát. Camilla eközben összeráncolt szemöldökkel bámulta tovább a lányt)
(Claudia ekkor a zsebébe nyúlt, s előhúzott egy memóriakártyát)
Claudia:Ezt a memóriakártyát még Andreasal találtuk. Nem volt időnk megnézni, hogy mi van rajta, de azt hiszem, hogy ezek után engem már nem is érdekel ez az egész. Csak szeretnék tovább lépni. És elfelejteni minden rosszat a múltamból. Tessék.
(Camilla előrelépett, s Claudia átnyújtotta neki a memóriakártyát)
(Claudia vállat vont, majd szipogva búcsúzott)
Claudia:Nos, én csak ennyit szerettem volna. Remélem, hogy idővel majd sikerül megbocsátanotok.
(A lányok teljesen szótlanul bámulták Claudiát, aki még mindig könnyeivel küzködött, s aki lassan háttal állt nekik miközben visszasétált szomszédságába, ahol lakik.)
(A lányok beszálltak a kocsiba majd tanakodni kezdtek)
Vanessa:Szerinted?
Camilla:Szerintem megtört.
Vanessa:Biztos vagy benne?
Camilla:Láthattad. Totálisan ki volt. Egy elmebeteg nem képes arra, hogy megjátssza, hogy ennyire rosszul van. Vagy arra, hogy mondjuk elsírja magát.
Vanessa:Szerintem te nem vagy tisztában az elmebetegekkel.
Camilla:Elvesztette a szerelmét.
Vanessa:Aki egyetemben a saját bátyja is volt.
Camilla:Az most mellékes.
Vanessa:Szerintem nem.
Camilla:Most már igen.
(Vanessa nagy levegőt vett, majd témát váltott, s Camilla kezét bámulta amelyben a lány a memóriakártyát szorongatta)
Vanessa:Megnézzük mi van rajta?
Camilla:Előbb még meg kell néznünk valami mást.
Vanessa:Mégis micsodát?
Camilla:Vissza kell mennük oda ahova ezelőtt csaltak minket. És ahol az egész Claudia - Andreas tragédia történt.
Vanessa:Úgy érted hogy...?
Camilla:A temetőbe.
(Vanessa kissé ijedten nézett Camilla-ra, aki azonnal beindította a kocsi motorját, majd mindketten pillanatok alatt elszeleltek a járművel)
(Claudia a bejárati ajtaja ablakának fehér, csipkés függönye mögül nézi végig ahogy a lányok elillannak, majd könnyeit törölgetve egy mobiltelefont tart a füléhez)
Claudia:Na szia.
Claudia:Igazad volt. Ezek a ribancok minden egyes szót bevettek.
(Claudia démoni mosolyt ejt az ajtó mögül, majd behúzza annak sötétítő függönyét, hogy beárnyékolja a ház bejáratát...)
....
(Kevéssel ezután a lányok már a temetőben ólálkodtak. A sírok között a lágy szél sárga leveleket fújdogált, s közben bele-bele kapott a lányok fodros ruhájába)
(A sírok között járva, mikor már mindent átvizsgáltak, végül egy számukra nagyon fájdalmas és ismerős helyen kötöttek ki, ahol megálltak majd Vanessa ölbe tett kézzel míg Camilla leguggolva tisztelgett azon sír előtt, melyen a Serena Simone név állt.)
Vanessa:Tulajdonképpen mit is keresünk?
Camilla:Bármit. Bármit ami segíthet. Mivel itt ölték meg aznap este Andreas-t és a titokzatos zaklatós pszicho alak is ide akart minket csalogatni...
Vanessa:..amit meg is tett...
Camilla:..ezért arra gondoltam, hogy talán itt találhatunk valami létfontosságú bizonyítékot, amit mondjuk a gyilkos véletlenül elejtett vagy valami.
Vanessa:Ez nem egy krimi sorozat. A való életben egy gyilkosnak van annyi esze, hogy minden bizonyítékot eltüntessen. Egy elmebetegnek meg aztán főleg. Talán még le is domestosozta azokat a helyeket, ahol járt.
(A következő pillanatban mindketten felegyenesedtek egy jármű hallatára amely lassítva haladt el a temető mellett. Camilla azonnal felismerte Christopher autóját, s ugrálni, integetni kezdett neki. Vanessa is felismerte a járművet, s amint meghallotta Camilla kiabálását, s feltűnő terjegetését a kocsi felé, elharapta a száját)
Camilla:Ez Christopher.
(Vanessa sejtelmesen reagált)
Vanessa:Hát persze, hogy ő az.
(Az autó már majdnem kifordult a temetővel ölelt útszakaszról, amikor hirtelen megállt, visszatolatott, s leparkolt. Christopher kiszáll az autóból majd befutván a sírok közé végül elér a lányokhoz, s megvillantva gyönyörű mosolyát kiemeli arca sármosságát.)
Christopher:Sziasztok. Ti meg mit csináltok itt?
Vanessa:Semmit.
Camilla:Nyomok után kutatunk.
Christopher:Pontosabban?
(Camilla újra leguggol, majd végigszánkázza kezét a haján, hátratűzve azt ujjaival. Reménytelenség tölti meg hangját)
Camilla:Fogalmam sincs.
Vanessa:Lehet, hogy haza kellene mennünk...
Camilla:...igen, megnézni mi van a memóriakártyán amit Claudia adott.
Vanessa:Én nem egészen erre gondoltam.
(Vanessa kissé dühösen szemeit forgatta míg Christopher teljesen megélénkülve, meglepődve reagált)
Christopher:Találtatok egy újabb memóriakártyát?
Vanessa:Nem. Igazá...
Camilla:Igazából, Claudia adta.
Christopher:Claudia? Azt hittem, hogy utál titeket.
Camilla:Hát épp ez az!
(Camilla feláll mikor meglátja Vanessat, aki faképnél hagyva elballag tőlük, s beszáll Camilla kocsijába. Christopher értetlenül kérdezősködik)
Christopher:Neki meg mi a baja?
Camilla:A nővére már több, mint három hónapja nem ad életjelet magáról. Eltűnt, a saját kocsijával együtt. A mobiltelefonja ki van kapcsolva. Semmi hír róla.
Christopher:Bejelentették a szülei a rendőrségen?
Camilla:Hát persze, hogy be.
(Camilla is elindul a temető bejárata felé. Christopher mellette.)
Christopher:És?
Camilla:Nem csinálnak azok semmit sem. Serena ügyét is lezárták. Még ki sem hallgattak senkit sem. Legalábbis minket biztosan nem annak ellenére, hogy mi is Serena legjobb barátai voltunk.
Christopher:Így már mindent értek.
Camilla:Hm?
Christopher:Úgy értem, hogy miért zaklatott. Így már érthető.
Camilla:Aha.
Christopher:Nézd! Én igazán szeretnék segíteni.
Camilla:Tudom. És ezt értékelem is. De lehet, hogy az lenne a legjobb, ha nem avatkoznál bele... már bocs. Nem akarok bunkó lenne, de... Talán ez lenne a legjobb.
(Christopher zsebre tett kezei ökölbe szorulnak, ugyanakkor lehajtott fejjel, kissé szomorkásan válaszol)
Christopher:Hát rendben. Ha ezt szeretnéd.
Camilla:Köszönöm, hogy megérted.
(Christopher és Camilla odaérnek egymás után, sorban parkoló kocsijaikhoz, s ekkor Camilla csuklójára pillantván felkiált)
Camilla:Te jó ég!
Christopher:Mi az?
Camilla:A karperecem. Amikor idejöttünk még meg volt. Biztos leesett rólam amikor leguggoltam Serena sírjánál. Visszamegyek érte.
Christopher:Rendben. Én addig elbúcsúzok Vanessa-tól. Nekem amúgy is mennem kell.
(Camilla gyors integetése után visszaszalad hátra, a sírok közé)
(Christopher beszáll Camilla kocsijába, Vanessa mellé aki meglepődötten pillant a férfira, s gyorsan felfüggeszti telefonbeszélgetését)
Vanessa:Camilla hol van?
Christopher:Ki volt a vonalban?
Vanessa:Én kérdeztem előbb.
Christopher:Tudom.
Vanessa:Camilla hol van?
Christopher:Tudom, hogy nem bízol bennem
Vanessa:Én nem bízom senkiben.
(Christopher ebben a pillanatban körül nézett, s mivel nem látott senkit sem a kocsi környékén aki láthatja azt amire épp akkor készült, ezért torkon ragadta Vanessa-t, s közben fojtogatni kezdte a lányt. Vanessa két kezével megpróbálta távoltartani Christopher kezeit ahogy marokra fogta a férfi csuklóit, de ezzel csak enyhíteni tudott valamicskét a férfi szorításán.)
(Vanessa kétségbeesetten kapkodott levegőért, míg Christopher élvezte, hogy Vanessa szendved.)
(A férfi végül halkan, s legmélyebb, sátáni hangján szólt a lányhoz miközben mélyen egymás szemeibe néztek)
Christopher:Na most pedig. Választhatsz. Vagy megfojtalak ebben a minutumban, vagy ezek után tájékoztatsz minden egyes információról, amelyet Serena halálának ügyében sikerül összeszednetek a kis barátnőcskéddel. Ha pedig bárkinek is elmondod azt ami itt történik most, ebben a kocsiban... hidd el nem akarod tudni, hogy mi fog veled történni. És nem. Nem foglak megölni. Óh, annál sokkal rosszabbat is tehetek veled. Azt akarom, hogy mostantól tájékoztass mindenről. Mert ha nem...
(Christopher hirtelen elengedi Vanessa torkát ki levegőért kezd kapkodni, s nyakához kap kezeivel. A lány hirtelen kiszökkent könnyei öleibe hullanak, cseppfoltokat hagyván világoskék farmernadrágján. Camilla ebben a pillanatban kinyitja a kocsi ajtót)
(Christopher kiszáll)
Christopher:Nekem most mennem kell.
Camilla:Rendben. Majd még beszélünk.
Christopher:Rendben.
(Christopher elsétál a kocsijához, mely jármű Camilláék kocsija előtt parkolt néhány lépésnyivel. Mikor Camilla ránéz Vanessara kissé megijed majd vállon fogja barátnőjét)
Camilla:Jézusom Vanessa. Szörnyen nézel ki. Jól érzed magad?
(Vanessa leveszi kezeit torkáról majd kinéz a szélvédőn. Válaszát befolyásolja amit lát. Christopherrel néz szemközt. Christopher dühös, kemény tekintete végül megszűnik mikor a férfi beszáll kocsijába. Vanessa megpróbálja megjátszani magát. Hátrafésüli haját, majd megtörli arcát, s vidáman, de még kissé remegő hangon válaszol)
Vanessa:Persze. Minden rendben.
.....
(Camilla szobájában a lányok már az ágyon ültek, s mikor Camilla kezében a Claudiától kapott memóriakártyát vizsgálgatta, erősen kételkedett a lány szavahihetőségében)
Camilla:Akkor? Csatlakoztassam a géphez?
(Vanessa kissé savanyúan válaszolt)
Vanessa:Hát én nem is tudom...
Camilla:Mégis mi rossz történhet?
Vanessa:Én még mindig kételkedem egy kicsit abban amit délután láttunk.
Camilla:Claudia megtört. Elvesztette a szerelmét. És...
(Vanessa közbevág)
Vanessa:Ezt már ezerszer átrágtuk! Már eleget beszéltünk erről!
Camilla:Rendben! Akkor most beszéljen valami más!
(Camilla egy szempillantás alatt becsúsztatta a memóriakártyát a kártyaolvasó szerkezetbe majd megnyitván a meghajtó tartalmát egy videófájlt fedez fel)
Camilla:Ez egy videófájl.
Vanessa:Akkor mégsem hazudott?
(Camilla megnyitja a videófájlt majd egy kis ablak megjelenésével a következő feliratot olvassa: Meghajtó formatálása: Helyi lemez C. A szöveg alatt megjelenő téglalap pedig fényévnyi gyorsasággal töltött be pillanatok alatt a 20%-ról a 100%-ra.)
Camilla:Ez meg mi a fene?!
Vanessa:Mi a..?!
(A lányok meghökkenésükben össze-vissza kezdik el ütögetni a hordozható számítógép billentyűit. A gép hirtelen leáll majd mikor Camilla megpróbálja újra bekapcsolni végül megfogja a számítógépet és elhajítja a szoba sarkába. Felüvölt)
Camilla:A rohadt életbe!
(Camilla feláll, s elkezd fel-alá mászkálni a szobában, haját hátrakócolja kezével. Vanessa száját egyik kezébe temeti.)
....
(Claudia az éjszaka közepén nyit ajtót. Egy fekete alak, fekete bőrdzsekiben, s ugyanezen színű bőrnadrágban lép be az ajtón. Claudia beinvitálja a konyhába majd mindkettőjüknek tölt egy kis innivalót két kristálypohárba, s leül az asztalhoz)
(A férfi és Claudia az asztalnál beszélgetnek)
-És most hogyan tovább?
(Az árny mély hangja bejárja az egész konyhát)
Claudia:Most már csak a végső lépések vannak hátra. Serenanak is mattot adtam. Ezeket a kis ribancokat sem lesz könnyű lesöpörni a pályáról.
-Mire készülsz?
Claudia:Ó. Azt ne akard tudni. Mostantól durvábban fogok játszani.
-Ezt hogy érted?
Claudia:Úgy, hogy az óra ketyeg. Egyikük hamarosan alulról fogja szagolni az ibolyát. Ezt megígérhetem.
(Claudia önelégülten elmosolyodik. Hátradől a széken majd belekortyol italába.)
.....
-----
--
..