12.rész - Tizenkettő, a csodáért

... az előző részek tartalmából ...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
...........
Vanessa:Marie kómában van. Az is lehet, hogy soha nem ébred fel. Most mégis mi lesz?!
..........
Camilla:Tud mindent.
Vanessa:Mi az, hogy tud mindent?
Christopher:Tudom, hogy Serena-t meggyilkolták.
..........
Camilla:Engem nagyon érdekel, hogy mi köze lehetett Serenának Oliviához miközben ki nem állhatták egymást.Az is lehet, hogy ő tette el láb alól.
(Olivia eközben a lépcső legfelső fokán guggolva, rejtőzködve villantja meg makulátlan fogsorát)
..........
(Christopher ebben a pillanatban körül nézett, s mivel nem látott senkit sem a kocsi környékén aki láthatja azt amire épp akkor készült, ezért torkon ragadta Vanessa-t, s közben fojtogatni kezdte a lányt.)
Christopher:Na most pedig. Választhatsz. Vagy megfojtalak ebben a minutumban, vagy ezek után tájékoztatsz minden egyes információról, amelyet Serena halálának ügyében sikerül összeszednetek a kis barátnőcskéddel. Ha pedig bárkinek is elmondod azt ami itt történik most, ebben a kocsiban... hidd el nem akarod tudni, hogy mi fog veled történni.
..............................
(Egy riporternő áll egy hídon amelyet majdnem a tetőfokáig ér a víz, s közben a kamerába magyaráz. Szőke vállig érő haját a csípős szél fújja ezen az esős, komor, ködös kora délelőttön)
Anastacia:Az utóbbi napokban leesett csapadékmennyiség arra késztette a közeli tavakat, patakokat és folyókat, hogy kilépjenek a medrükből, s elárasszák a környező területeket. Most itt állunk az Oaktree közelében elhelyezkedő Gordon folyónál amely jelen pillanatban is veszélyezteti a környező településeket. Oaktree és Seminami külkertváros lakosai harmadfokú figyelmeztetés fültanúi lehettek. Az árvízkészültség miatt a közeli bányák ingyen homokkal és zsákokkal látják el a környező települések lakosait. Oaktree egyik belső utcájához már felcsapott a víz szintje, s ha kritikusan tovább emelkedik akkor akár a lakosság kitelepítése is megtörténhet.
(A kép hirtelen elsötétedik majd feketévé válik)
(Vanessa egy távkapcsolóval áll a kezében a televízió előtt amelyet eppen a pillanatban kapcsolt ki. Elharapta száját majd hátranézett az ágyon, épp laptopján pötyögtető Camillara)
Vanessa:Meg vannak bolondulva az árvíz miatt. Csak, mert esett egy kis eső.
(Vanessa ölbe tett kézzel, egyik kezében a kapcsolóval felkarját ütögeti miközben töpreng. Camilla még mindig erősen a laptop képernyőjére koncentrál.)
Vanessa:Azt mondják a híd ami alatt pár napja sétálgattunk már teljesen el van árasztva. Sőt, hamarosan eléri a híd peremét, s akár az úttestre is felcsaphat. Akkor viszont nem tudunk átmenni Oaktreebe, hogy nyomok után kutassunk, mert lezárják az utat.
Camilla:Akkor majd megkerüljük. Van egy hosszabb út a város felé.
Vanessa:Az drága játék.
Camilla:Áldozatokat kell hoznunk.
(Vanessa az ablaknál áll, s mereven bámul kifelé a kihalt utcára. Közben felnéz a szürke égre, s a kopaszodni kezdő fákak látja amint azok meg-meghajladoznak egy-egy viharos széllökés hatására)
Vanessa:Hogy beszürkült minden!
(Camilla unottan válaszol)
Camilla:Ja-ja...
Vanessa:Szerinted Marie-ék házát elérhette a víz?
(Camilla újra unottan reagált miközben a gépen pötyögtetett)
Camilla:Ja-ja...
Vanessa:Mit csinálsz?!
Camilla:Megpróbálom visszahozni a törölt fájlokat. Betettem egy új vinyót és néhány kábel segítségével sikerült rákapcsolódnom a régi, a gáláns Claudia által tönkretett merevlemezünkre.
Vanessa:És?
Camilla:Eddig semmi. Letöltöttem egy programot amivel vissza lehet hozni fájlokat, de az a vírus vagy program vagy nem is tudom micsoda teljesen tönkrevágta a winchestert.
Vanessa:Vagyis?
Camilla:Be kell, hogy vigyem a városba. Ismerek egy számítástechnikai üzletet. Onnan szoktam beszerezni a dolgaimat, ha valamire épp szükségem van. Biztos vagyok benne, hogy Tony segíteni fog.
Vanessa:Tony?
Camilla:Az eladó. Már jópár éve ismerjük egymást. Mindig áron alul tudja nekem beszerezni a dolgokat.
Vanessa:És mit kap ezért cserébe?
Camilla:Ez meg milyen kérdés?
Vanessa.Hát, hogy áron alul szerzi be neked a cuccost.
Camilla:Csak szívességből teszi.
Vanessa:Értem.
Camilla:Bejösz velem?
Vanessa:Persze. Miért ne?! De mit csinálunk Claudiával?
Camilla:A legjobb lesz, ha nem teszünk semmit.
Vanessa:Ergo?
Camilla:Ergo úgy kell viselkednünk mintha még be sem dugtuk volna a pendrive-ját a gépünkbe. Mintha mi sem történt volna. Viszont azon gondolkodom, hogy kerüljük-e, vagy az feltűnő... vagy inkább keressük meg és köszönjük meg neki, hogy ilyen készséges volt?
Vanessa:Az év kérdése.
Camilla:Remek. Akkor kerülni fogjuk. A másodiktól egyébként is a hányinger kerülget.
Vanessa:Végül is, te hitted azt, hogy Claudia megtört.
Camilla:Ezentúl soha nem fogok semmit sem elhinni elsőre. Még ha magam látom sem.
Vanessa:Ez legyen a nap tanulsága.
Camilla:Igen. Sokat lehet tanulni az emberekről.
(Camilla lecsukja számítógépét majd szekrényéhez megy, s előveszi táskáját amibe belehelyezi a hordozható számítógépét)
Vanessa:Az már biztos. Főleg, ha egy légtérbe kerülsz velük ahol egy darabig szemtől szemben kell lennetek.
Camilla:Ezt hogy érted?
Vanessa:Valami történt.
(Camilla bezipzározza a laptoptáskát majd vállára veszi azt.)
Camilla:Micsoda?
Vanessa:Amikor a temetőben voltunk...
(Camilla a sarokban elhelyezkedő íróasztalához lép, s farmerzsebébe vágja a kocsikulcsokat)
Vanessa:...és te visszamentél és Christopher beszállt mellém, akkor...
(Ebben a pillanatban az asztalon megcsörrent Camilla mobilja aki azonnal ránzett, s felkiáltott)
Camilla:Há! Christopher az! Emlegetett szamár!
(Camilla vidáman felkapja a mobilt, s beszélgetni kezd miközben Vanessa mégjobban az ablakhoz kuporodik, de megpróbálja lehallgatni Camilla hangos és mámoros válaszadásait)
Camilla:Igen itthon vagyok.
Camilla:Vanessaval.
Camilla:Megpróbáltam visszaállítani a fájlokat, de nem sikerült, úgyhogy bemegyünk a városba Vanessaval a Wolfartba. Ott talán majd segítenek nekünk.
Camilla:Persze, hogy eljöhetsz velünk!
(Vanessa torka, s szája hirtelen összeszorul. Arca megmerevedik és a híres "Mégis mit képzelsz magadról?!" nézéssel mered barátnőjére)
Camilla:Rendben. Öt vagy tíz perc és felveszünk.
Camilla:Szia, szia.
(Camilla lenyom egy gombot telefonján majd farzsebébe csúsztatja mobilját)
Vanessa:Te megőrültél?!
Camilla:Most miért?!
Vanessa:Azért, mert nem bízhatunk benne. Erre felé senkiben sem lehet bízni. Te meg mihánst bejön valami új infó azonnal lepasszolod neki, mintha a pulikutyája lennél. Ez a folytonos és intenzív rajongásod iránta egyszer majd a sírba visz.
Camilla:Ugyan miért mondasz ilyeneket?!
Vanessa:Mert ez az igazság! Körülugrálod! Teljesen! És meg sem vártad, hogy befejezzem azt amit mondani akartam inkább felvetted azt a szutykos telefont.
Camilla:Jaj, az uncsi sztoridat később is elmesélheted.
Vanessa:Az uncsi sztorimat?!
Camilla:Én nem úgy értettem, hanem...
Vanessa:Tudom hogy értetted!
Vanessa:Teljesen úgy viselkedsz mint aki belé van zúgva...
(Camilla félrehúzza száját majd az ablak felé pillant, ki a semmibe)
Vanessa:Te jó ég! Te tényleg bele vagy zúgva!
(Camilla felkapja a fejét)
Camilla:Na és aztán?! Az bűn?!
Vanessa:Igen az!
Camilla:És miért?!
Vanessa:Azért mert az is lehet, hogy ő ölte meg Serenat.
Camilla:Hülyeség!
Vanessa:Igen?! Akkor miért fojtogatott és fenyegetett meg engem aznap a kocsidban?!
Camilla:Mit csinált?! És az nem az én kocsim, hanem a nővéremé!
Vanessa:Leszarom! Csak olajat öntesz a tűzre azzal, hogy ellátod mindenféle információval. Azt még nem kérdezte meg, hogy mondjuk mikor megyünk a mosdóba és hogy mit csinálunk ott?!
Camilla:Micsoda?!
Vanessa:Én csak azt mondom, hogy Christopher egy vadállat. És amit művelt velem az is lehet, hogy ő az akit mindezidáig kerestünk.
Camilla:Ezt csak kitaláltad!
Vanessa:Tessék?!
Camilla:Nem értem, hogy miért találsz ki ilyen kamu fojtogatós sztorikat! Csak nem neked is tetszik, és azt akarod elérni, hogy leszálljak róla, hogy több területed legyen?!
Vanessa:Kellene a halálnak! Én csak azt ecsetelem neked, hogy nem látod a fától az erdőt! A belé fektetett vak hited és az érzelmeid teljesen elhomályosítják a látásod!
Camilla:Szerintem meg csak féltékeny vagy!
Vanessa:Bánom is én!
(Vanessa felkapja az ágyról a kabátját majd gyorsan felveszi, s az ajtó felé indul)
Camilla:Most meg mit képzelsz, hova mész?!
Vanessa:Ne haragudj, de nem vagyok képes arra, hogy egy kocsiba üljek azzal az őrülttel. Igazán sajnálom, de amit te kérsz tőlem azt az én gyomrom egyszerűen nem veszi be. Szia.
(Vanessa kiviharzik a szobából faképnél hagyva Camillat aki még mindig meglepetten áll az imént lezajlódott szituáció előtt)
.....
(A város egy elhagyatott szegletének parkolójába egy sötét kocsi áll be. Az utasok a járműben beszélgetni kezdenek egymással)
Camilla:Itt vagyunk.
Christopher:Remek.
(Camilla megigazítja a visszapillantó tükröt majd elkezdi igazgatni magát)
Christopher:Azért még mindig érdekelne, hogy Vanessa miért nem jött velünk. Azt mondtad, hogy nálad van.
Camilla:Nálam is volt. Mondtam! Azt mondta, hogy rosszul érzi magát, ennyi.
Christopher:És azelőtt is rosszul érezte magát?
Camilla:Fogalmam sincs.
Christopher:De...
(Camilla sértetten közbevág)
Camilla:Leszállnál már erről a Vanessa témáról?! Miért vagy olyan fontoskodó vele kapcsolatban?!
Christopher:Ezt meg hogy érted?
Camilla:Úgy értem, hogy egész úton csak róla beszéltél. Csak nem tetszik neked?
Christopher:Nem. Nekem valaki teljesen más tetszik.
(Christopher és Camilla tekintete hirtelen találkozik)
Camilla:Oh.
Christopher:De azért még mindig izgat, hogy Vanessa miért nem jött el velünk.
Camilla:Hm... Engem valami más is izgatna...
(Camilla vékony, selymes jobb kezével Christopher combbelsőjét célozza meg, s amint hozzáér a férfi lábához az mereven bámulja a felfelesikló kezet. Mielőtt még Camilla elérné a férfi ágyékát megállítja karját.)
Camilla:Nos? Te döntöd el... hogyan tovább?
(Christopher elmosolyodik, a lány szemébe néz majd pedig megvillantott fehér fogsorával elharapja száját. Kérdését büszke fejemeléssel teszi fel)
Christopher:Dugni akarsz?
(Camilla megnyálazza ajkait majd kéjesen a férfira néz)
Camilla:Imádom a határozott pasikat.
Christopher:Én ugyanígy vagyok a határozott nőkkel.
(Camilla a következő pillanatban átveti magát az anyós ülésre, egyenesen Christopher ölébe, aki már tépi is le a lányról ruháit)
......
Vanessa:Nem tudom mi történt Camillaval. Teljesen kifordult magából. Folyton ez a Christopheres sületlenség. Elegem van már belőle. Főleg azok után amiket az a krapek művelt velem.
(Vanessa és Dr. Thomas egy kávézóban ülnek az egyik asztalnál. Asztalukon két csésze gőzölgő kávé és néhány söralátét virít. Thomas folyton a lány tekintetét fürkészi miközben az szikrázik)
(Thomas kissé rémülten reagál)
Thomas:Miért mit művelt veled? Bántott?! Mert, ha igen én...
Vanessa:Nem, nem bántott... igazából nem történt semmi extra...
Thomas:Hát akkor?
Vanessa:Csak elkezdett fojtogatni aztán meg megfenyegetett. Tudod, csak a szokásos.
Thomas:Ez nem vicces! Ha meglátom, én esküszöm...
Vanessa:Nem csinálsz semmit! Nem akarom, hogy te is belekveredj ebbe az egészbe.
Thomas:Mi az, hogy ebbe az egészbe?
(Vanessa körülnéz majd közelebb hajol párjához)
Vanessa:Amikor bántott elmondta, hogy tudni akar mindent amit kiderítünk a Serenaval kapcsolatos nyomozás során.
Thomas:A kivel kapcsolatos nyomozás során?!
Vanessa:Serena.
Thomas:Mondtam már, hogy maradj ki belőle, nem?!
Vanessa:Én meg mondtam már, hogy nem maradhatok. Ki kell derítenem... derítenünk, hogy ki és miért ölte meg Serenat és hogy a rendőrség miért falaz.
Thomas:A rendőrség már rég lezárta az ügyet!
Vanessa:Hát ez az! Anélkül, hogy nyomoztak volna, vagy kihalgattak volna bárkit is.
Thomas:Akkor meg miért gondolod, hogy egy senkiházi volt az akinek Serena az életével fizetett valamit. Ha ez a krapek kinyírta Serenat...
Vanessa:Ne mond azt, hogy kinyírta!
Thomas:Elnézést. Én csak azt akarom mondani, hogy ha én megölök valakit akkor biztos hátterem kell, hogy legyen affelől, hogy a rendőrséget is meg tudom vesztegetni, hogy zárják le az ügyet mindenféle keresés nélkül.
Vanessa:Mondasz valamit.
Thomas:Ez a hapsi...
Vanessa:...vagy csaj!
Thomas...vagy csaj, biztosan elég pénzes ahhoz, hogy mondjuk a markában tartsa a zsarukat. Vagy egyike a rendőröknek, de korrupt. Ki vezette a nyomozást Serena ügyében?
Vanessa:Húha. Jókat kérdezel. Fogalmam sincs pedig Marie említette már nem is egyszer. Fúú... Nem tudom...
Thomas:Valaki olyan kell, hogy legyen aki könnyen el tudta tüntetni a nyomokat. Akinek a zsebében van a rendőrség. Vagy épp a rendőrséghez tartozik.
Vanessa:Azt mondod, hogy a rendőrségen kellene keresgélni?
(Thomas vállat von)
Thomas:Ez csak egy teória. De én még mindig azt mondom, hogy maradj ki ebből az egészből!
(Thomas megmarkolja az asztalon henyélő Vanessa kezét. Ugyanebben a pillanatban megcsörren a kávéscsésze mellett fekvő telefon. Vanessa felkapja, s kiszabadítja kezét Thomas szorításából)
Vanessa:Haló?!
(Vanessa hirtelen szótlanná válik, arca merevvé, keménnyé formálódik és megdöbbenés veszi át teljes mimikáját. Szemei kikerekednek és szinte úgy néz ki, mint akiben épp megfagyott a vér)
Thomas:Mi a baj? Mi történt?
(Vanessa lassan leengedi füle mellől a mobilját, s remegő hangon megszólal)
Vanessa:Marie felébredt a kómából.
....
(Camilla és Christopher kipirultan és kissé kócosan lépnek be a számítástechnikai üzletbe amely pont úgy néz ki, mint egy péksüteményes bolt. Egy pult, s megannyi szekrény telen különféle számtech cuccokkal)
Camilla:Hahó?!
(A pult mögötti ajtó mögül egy magas, szálkás, bajuszos, rövid barna hajú, szemüveges férfi bukkan fel)
Tony:Camilla?!
(Tony kisétál a pult mögé majd megöleli Camillat)
Camilla:Tony!
Tony:Camilla, de régen láttalak. Mi járatban erre?
Camilla:Ő itt a barátom Christopher.
(Tony és Christopher kezet fognak)
Tony:Örvendek.
Christopher:Szintúgy.
(Tony visszasétál a pult mögé)
Tony:Szóval, miben segíthetek neked?
(Camilla előveszi táskájából a tönkrement merevlemezt és a pultra helyezi)
Camilla:A vinyóm bekapott egy vírust és az a vírus teljesen formatált mindent. Azt akarom, hogy próbáld meg nekem visszahozni az összes törölt fájlt a winchesterről, kérlek. Életbevágóan fontos lenne.
(Tony felveszi a lemezt, s vizsgálgatni kezdi)
Tony:Rendben. Menni fog.
Camilla:Tényleg?
Tony:Persze. Mindenképp. Nem ígérem, hogy minden fájlt vissza tudok állítani, de valamennyi biztosan sikerülni fog.
Camilla:Ez remek, köszönöm szépen.
Tony:Nagyon szívesen. Neked bármikor.
(Camilla elmosolyodik örömében)
...
(Vanessa haja csak úgy lobog ahogy végigrohan a folyosón, s a kórterem ajtaja előtt már Marie anyja, Clara várja őt széles mosollyal)
Vanessa:Csókolom. Tényleg felébredt? Mit mondtak az orvosok? Mi van vele? Most hogy van? Hol van most? Mi történik most vele?
(Clara Vanessa vállaira teszi kezét, hogy megnyugtassa)
Clara:Az orvosok szerint rendbe fog jönni. Most még elvégeznek néhány vizsgálatot és aztán mondanak ítéletet.
Vanessa:Te jó ég. Ezt el sem hiszem.
(Clara szemei könnyessé válnak)
Clara:Én sem.
(Ebben a pillanatban Camilla is megérkezik hozzájuk)
Camilla:Jó napot. Heló. Köszönöm, hogy hívott. Azonnal jöttem mihánst meghallottam a hírt.
(Vanessa kissé közönbösen reagál Camilla érkezésére)
Vanessa:Milyen volt a kis kiruccanásotok Christopherrel?
Camilla:Tartalmas.
Vanessa:Bővebben?
Camilla:Nincs bővebben. Csak nem féltékeny vagy?
(Ebben a pillanatban a kórterem ajtaján egy fehér köpenyes, ősz hajú, idős bácsi szól ki a lányoknak)
Jordan:Most már bemehetnek hozzá.
(A három nő mosolyogva tér be a terembe ahol Marie-t látják. Ragtapasszal a karján, s lepedőbebugyolálva. Fáradt arckifejezéssel, s tekintettel néz látogatóira)
Clara:Szervusz drágám!
(Clara odafut az ágyhoz, puszit ad lánya homlokára majd végigsimítja arcát, s leül az ágyára)
Marie:Szia, anya.
(Camilla és Vanessa Marie ágya elé állnak, s csak mozdulatlanul figyelik a csodát)
Clara:Hogy érzed magad?
Marie:Egy kicsit, mintha fejbevertek volna egy vaslapáttal.
Clara:Majd elmúlik. Az orvos azt mondta, hogy rende fogsz jönni.
Marie:Nekem is mondta.
(Marie az ágya előtt álló lányokra veti pillantását)
Clara:Ó. Itt van Camilla és Vanessa is.
(Vanessa lép elsőként közelebb Marie ágyához)
Vanessa:El sem hiszed, hogy mennyire hiányoztál már a csapatból.
(Camilla erőltetett mosolyt lejt Marie felé)
(Marie meglepetten bámul a lányokra majd felszólal)
Marie:Ne haragudj, de... honnan ismerjük egymást?
(A szobában lévők: Vanessa, Camilla de még Clara is kitágult pupillákkal figyelték Marie totális értetlenségét)
....
(Christopher felnyitja kapuján lógó postaládáját, s kiveszi belőle leveleit amikor hirtelen egy ismeretlen ismerős szürke Opel Astraja áll meg mellette. Dr. Thomas kiszáll a kocsiból majd odasétál Christopherhez)
Christopher:Jó napot.
Thomas:Jó napot.
Christopher:Doktor...?
Thomas:Dr. Thomas.
Christopher:Ja igen, a lokáldoki. Miben segíthetek doktor úr?
(Thomas szó nélkül ököllel arconcsapja Christophert aki az ütés hatására nekiesik a kapunak, majd hanyatt vágódik. Thomas nem elégszik meg ezzel. Fogja magát, s nyomorszájon rúgja a földön fekvő férfit)
Thomas:Bántod mégegyszer Vanessat, mi?! Bántod?! Mi?! Te kis szemétláda! Te kis geci! Semmirevaló kis szarházi!
(Thomas megragadja a grabancánál fogva a férfit, s a földről felemelve újabb ütéseket már rá. Chrostopher ajka, orra, szemöldöke felreped. Csuklóján, s kezén is hegek jelennek meg. Thomas egy utolsó és egyben végső leszámolás keretében végül teljes erőből szájarúgja Christopert aki felordít, s szájából ömleni kezd a vér.)
Thomas:Mégegyszer nyúlj egy újjal Vanessahoz és az emésztőgödörben fogsz kikötni, ezt megígérem neked. És nem merészeld hívni a rendőrséget, mert ha megtudom, hogy köptél visszajövök és kicsinállak te kis hímrigyó, világos?! És utána sem kell aggódnod. A rendőrség seperc alatt lezárja majd a te ügyedet is. Majd én elintézem, hogy úgy legyen!
..........
(Egy sötét árny lép be a Wolfart márkakereskedésbe. Tony, miközben a pulton papírokat tölt, hirtelen felnéz, s észreveszi vásárlóját)
Tony:Áh. Adom is.
(Tony lehajol majd felteszi a pultra a Camillatól átvett meghajtót amire egy izmos, eres férfitenyér nyúl rá, s végül nagy kabátjának zsebébe rejti el azt...)
-------------------------------