13.rész Tizenhárom, a bizalomért

... az előző részek tartalmából ...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
...........
Vanessa:Christopher fojtogatott és megfenyegetett engem aznap a kocsidban!
Camilla:Ezt csak kitaláltad!
Vanessa:Tessék?!
Camilla:Nem értem, hogy miért találsz ki ilyen kamu fojtogatós sztorikat! Csak nem neked is tetszik, és azt akarod elérni, hogy leszálljak róla, hogy több területed legyen!
...........
Camilla:Hm... Engem valami más is izgatna...
Christopher:Dugni akarsz?
(Camilla a következő pillanatban átveti magát az anyós ülésre, egyenesen Christopher ölébe, aki már tépi is le a lányról ruháit)
...........
(Az asztalon fekvő kávéscsésze mellett hirtelen megszólal egy mobil amit Vanessa azonnal fel is kap onnan)
Vanessa:Haló?!
Thomas:Mi a baj? Mi történt?
(Vanessa lassan leengedi füle mellől a mobilját, s remegő hangon megszólal)
Vanessa:Marie felébredt a kómából.
...........
Thomas:Bántod mégegyszer Vanessat, mi?! Bántod?! Mi?! Te kis szemétláda! Te kis geci! Semmirevaló kis szarházi!
(Thomas megragadja a grabancánál fogva a férfit, s a földről felemelve újabb ütéseket már rá. Chrostopher ajka, orra, szemöldöke felreped. Csuklóján, s kezén is hegek jelennek meg. Thomas egy utolsó és egyben végső leszámolás keretében végül teljes erőből szájarúgja Christopert aki felordít, s szájából ömleni kezd a vér.)
Thomas:Mégegyszer nyúlj egy újjal Vanessahoz és az emésztőgödörben fogsz kikötni és ne aggódj, mert elintézem, hogy minden rámvezető bizonyíték nélkül lezárja majd a rendőrség az ügyedet!
........
(Egy sötét árny lép be a Wolfart márkakereskedésbe. Tony, miközben a pulton papírokat tölt, hirtelen felnéz, s észreveszi vásárlóját)
Tony:Áh. Adom is.
(Tony lehajol majd felteszi a pultra a Camillatól átvett meghajtót amire egy izmos, eres férfitenyér nyúl rá, s végül nagy kabátjának zsebébe rejti el azt...)
...........................
--------------------------------
Marie:Az utolsó dolog amire emlékszem az a Halloween party, Serenaval. Piroskának öltöztem és ő...
(Marie lehajtja a fejét majd mély lélegzet vesz miközben már farmerban és pólóban ül az ágyon a kórtermében. Csomagjai ágya előtt, készen arra, hogy elhagyja a kórházat)
Marie:Serena tényleg meghalt? Ez lehetetlen.
(Clara, aki lánya mellett ül magához öleli Mariet)
Jordan:Nos, úgy tűnik, hogy nem javult.
Clara:Miért néz ilyen komoran? Attól még visszatérhez az emlékezet, nem?
Jordan:Nos. Néhány hét múlva majd kiderül. Többet sajnos nem tudok mondani.
Clara:Rendben.
Jordan:Vigyázzon a fejére. Mivel még érzékeny, ezért a legkisebb koccanás vagy ütés is nagyon veszélyes lehet.
Clara:Vigyázok rá.
(Clara megmarkolja Marie bőrödnjét, majd megfogja Marie kezét, s úgy mennek ki a kórteremből mint anya, s óvodás kislánya)
....
(Marie és Clara a kocsiban ülve autókáznak hazafele, csendben, nyugodtan, de amint befordulnak az utcába Marie azonnal az ablakhoz tapad a látványtól ami elétárul az udvarról)
Marie:Mi folyik itt?
Clara:Csak egy kis meglepetés.
(Clara leparkol a kapu mellé majd mindketten kiszállnak a kocsiból. A kert tele van díszes girlandokkal, fényekkel, asztalokkal, táncoló emberekkel és hangos zenével)
(Marie mereven áll a kapu előtt, s csak bámulja a mozgó testeket az udvaron. Ekkor Clara lánya mellé áll, s így szól:)
Clara:Mindannyian annyira örültek, hogy végre felébredtél. Én is benne voltam egy meglepetés buliban, de gondoltam azért nem bújtatok el mindenkit, nehogy a végén aztán szívrohamot kapj nekem amikor hirtelen előugranak a bokrokból.
Marie:Kik ezek az emberek?
Clara:Hát az osztálytársaid, a környékbeliek. És remélem örülsz, mert ez az egész ötlet egy nagyon régi barátodtól származik.
Marie:Kitől?
Clara:Hát Claudia-tól.
(Clara rámosolyog lányára miközben annak pupillái kitágulnak, s ajkai megnyílnak a meglepettségtől)
...
(Maria a tömegben sétál kertjében mikor egy magas szőke lány, pohárral a kezében odaáll elő, megöleli majd megpuszilja őt)
Barbara:Marie! Annyira örülök, hogy végre felépültél.
Marie:Én is, köszönöm.
Barbara:Oh!
(Barbarát ekkor egy kéz ragadja el majd visszarántja őt a táncoló tömegbe. Marie a lány után néz majd magában kezd el beszélni)
Marie:Ez meg ki volt?
(Ebben a pillanatban Claudia ragadja csuklón Marie-t)
Claudia:Marieka! Helóka-nyalóka! Te jóságos bableves! Annyira örülök, hogy visszatértél. Annyira aggódtam.
Marie:Claudia?
Claudia:Hát nem emlékszel? Rám emlékezned kell. Anyukád mondta, hogy ne terheljük le az agyad mert még eléggé át van mosva. Vagyis át lesz. Úgy értem, hogy majd én felfrissítem a memóriád.
Marie:Ez kedves tőled.
Claudia:És hogy vagy?
Marie:Életben.
Claudia:Igen, még. Úgy értem, örülök, hogy visszatértél közénk.
Marie:Ezt már mondtad.
Claudia:Körbevezesselek?
(Marie elneveti magát)
Marie:Nem. Azért a saját kertünkre még emlékszem, de te mit keresel itt?
Claudia:Hát én vagyok a legjobb barátnőd, még szép, hogy itt vagyok. Én rendeztem az egész összejövetelt. Itt vannak az osztálytársaid, a család, a barátok, és persze a legfontosabb: én.
Marie:Ez igazán mókás.
Claudia:Most pedig, hogy zavarokkal küszködsz még szép, hogy melletted állok akár a legvégsőkig is kitartok melletted, hisz tudom, hogy mennyire megpróbáltató lehet újra emlékezni, és..
(Marie ekkor komoly arckifejezéssel közbevág Claudia monológjába ugyanakkor a lány hangja halkká, s méllyé válik)
Marie:Claudia nem vesztettem el az emlékezetem. Emlékszem minden egyes, trükkös, mocskos kis dolgodra. Csak azért hazudozom ezt mindenkinek, hogy titokban kideríthessem, hogy mi volt az a nagy titok amit te meg Serena annyira bújtattatok mindenki elől. Hogy miért ölték meg Serenat és hogy neked mi közöd van az egészhez.
(Claudia ledöbben majd meghátrál egy lépésnyit. Arca rideggé, egyhangúvá válik majd hirtelen elmosolyodik eközben pillanatnyi kihagyás nélkül tartja a szemkontaktust Marie-val)
Claudia:Te tényleg emlékszel mindenre, nem igaz?! Te kis ribanc. Várj csak amíg a többiek is megtudják ezt.
Marie:Aha. És mégis ki mondaná el nekik? Te? Mert ebben a pillanatban csak te állítanád ezt és más senki. Nem gondolod, hogy zavarba hoznád magad egy ilyen nagy közösség előtt, ha elkezdenél mindenféle hülyeségeket összehordani?
(Claudia elpirul)
Claudia:Ribanc.
Marie:A legjobbtól tanultam.
Claudia:Tőlem?
Marie:Nem. Serenától.
...
(Thomas lakásának csengője épp akkor szólal meg mikor a konyhában ülve falatozik. A férfi megtörli a száját majd feláll, s ajtót nyit. Amint kitárul előtte az ajtó két rendőrtisztet pillant meg)
Thomas:Segíthetek?
(Az egyik magas, kopasz rendőrtiszt így szól:)
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
(Hank odabiccent társának aki máris előkapja a bilincset, Thomas mögé settenkedik majd rákattintja kezeire a ,,karperecet")
Thomas:Hé! Hé! Mégis mit képzelnek, mit csinálnak?!
Hank:Velünk kell jönnie. Feljelentést tettek maga ellen ember ölés miatt.
Thomas:Milyen ember ölés?!
Hank:Kérem ne ellenkezzen! Jogában áll hallgatni. Minden amit mond felhasználható maga ellen.
(A rendőrök kituszkolják a férfit a lakásból)
...
(Marie a tömeget és a kertet elhagyván a házban sétálva hangokat hall szobája felől. Óvatosan megközelíti a zárt ajtót amely szobájába vezet majd bármíly hangot csapva rányúl a kilicsre, s benyit a szobába. Az ablak melletti szekrénynél álló alak észre sem vette, hogy Marie már a szobaajtóban állt mikor ő még mindig a ruhák között turkált. Marie hangosan rászólt az általa elég jól ismert illetőre)
Marie:Segíthetek valamiben?
(Az alak megfordult majd nagy levegőt véve lemerevedett a délutáni napfény fürdőjében amely rávetette sugarait az ablakon keresztül)
...
(Az illetéktelen behatoló már Marie ágyán ült, a lány pedig még mindig az ajtó közelében állt, s kérdéseket tett fel)
Marie:Szóval? Elmesélsz mindent, vagy elmesélsz mindent az őrsön?
Olivia:És mégis miből gondolod, hogy ott mesélnék bármit is? Vagy itt mesélek-e bármit is?
Marie:Nekem mindegy. Én addig nem engedlek ki innen amíg el nem mondasz nekem mindent. Minek turkálsz itt, ha?! Mégis mit keresel? A videónaplókat?!
(Olivia Marie felé fordul és ellenkező arckifejezéssel cáfol)
Olivia:Nem!
Marie:Akkor?
(Olivia nagy levegőt vesz majd visszafordul, Marie-nak háttal ülve az ablakkal szemben helyezkedik el, s nem szól egy szót sem)
Marie:Mi közöd van ehhez az egészhez?
Olivia:Semmi. Illetve. Bárcsak ne lenne hozzá semmi közöm.
Marie:Hogy érted ezt?
Olivia:Nem beszélhetek vagy én is úgy végzem, mint ők.
Marie:Kik.
Olivia:Akiket megöltek.
Marie:Kik?
Olivia:Nem tudom.
Marie:Mi közöd volt Serenához?
Olivia:Semmi!
Marie:Te ölted meg őt?
(Olivia újra Marie felé fordul)
Olivia:Jézusom! Dehogy is!
Marie:Akkor?!
(Olivia leereszti fejét, nem válaszol)
Marie:Muszáj kiderítenünk a lányokkal, hogy mi történt aznap este amikor Serenát megölték. Senki nem csinál semmit.
Olivia:Nem is fognak.
Marie:Miért mondod ezt? Te is benne vagy?
Olivia:Nem.
Olivia:Vagyis már igen.
Marie:Tessék?!
Olivia:Csak annyit mondhatok, hogy figyelnek titeket.
Marie:És gondolom te is az egyik instant kamerájuk vagy, igaz? Egyáltalán kikről beszélsz?
Olivia:Ki. Kik. Nem tudom!
Marie:És milyen csomagokat váltogattál te Serena-val amikor még életben volt?! Miért követsz minket? Honnan ismered Claudiát?
Olivia:Honnan tudsz te erről?
Marie:Előbb-utóbb úgy is kiderül minden, de ha azt akarod, hogy mikor majd ott tartunk melletted tanúskodjunk akkor beszélned kell.
Marie:Valami drog volt a csomagban, vagy mi?! Vagy pénz?
Olivia:Nem! Levelek.
Olivia:Szerelmes levelek voltak.
Marie:Milyen szerelmes levelek?
Olivia:Szerelmes levelek Henrie-től.
Marie:Henrie?
(Marie elméjét ekkor hirtelen élethűbbnél élethűbb emlékképek kerítik hatalmába:
(Marie rápillantott a névre, de nem mondott neki semmit, összeráncolta homlokát, majd gondolkodott.Ezután ráharapott ajkára és bezárta az ablakot, ezután rákattintott a program egy funkciójára, amely a következőket kínálta: -Valóban ki szeretne jelentkezni a messengerből?. Mielőtt még a lány rámehetett volna az IGEN gombra, újra felugrott az ablak)
Henrie:Hahó cica, itt vagy?!
(Marie meglepődött, majd hirtelen rákattintott a NEM gombra és bár lelkiismeretfurdalással de gépelni kezdett, majd megnyomta a küldés gombot a billentyűzeten, és a következő pillanatban a csetablak tartalma bővült a következőkkel)
Serena:Itt vagyok.
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
(Marie megdöbbenve realizálta, hogy a személy aki ír neki, fogalma sincs arról, hogy akinek valójában hiszi, hogy címezi üzeneteit pár napja egy brutális gyilkosság áldozatává vált)
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
(Marie újra válaszolt)
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Mi van?!
Serena:Gyere ide te!
Henrie:Te nem Serena vagy!
Serena:De az vagyok!
Henrie:Akkor mond a kódot!!!)
(Hirtelen Olivia hangja hozza vissza Marie-t a való világba aki újra az ablak felé fordul, hogy ne lássa Marie-t)
Olivia:Serena szerelme. Henrie.
Marie:Hogy-hogy szerelme?
Olivia:Szerelmes leveleket váltottak egymás között. Néha titokban találkozgattak is. Henrie az egyik fősuliról való volt. Fogalmam sincs, hogy honnan ismerte meg Serenát csak azt tudom, hogy Henrie-nek elég sok priusza volt, van és kitervelték Serena-val azt, hogy fogják a cuccaikat és megszöknek innen, de az apja rájött az egészre és eltiltotta Serenat a sráctól.
Marie:Azután?
Olivia:Azután Serena megfenyegetett engem.
Marie:Micsoda?
Olivia:Megfenyegetett engem valamivel és ... szóval aztán én lettem a postagalamb kettejük között. Nem tudtam, hogy mik vannak a csomagokban amelyeket egymás között váltogattak, amíg végül egyszer ki nem nyitottam az egyiket. Levelek voltak. Néha kisebb ajándékok. Nagyon szerették egymást ahogy olvastam a papírokat amiket egymásnak írtak.
Marie:De mivel fenyegetett meg?
Olivia:Nézd, én nem akarlak hátráltatni titeket. Segítek. De vannak olyan dolgok amelyekre én sem vagyok büszke. Azok a saját dolgaim és ha nem akarok beszélni róluk, akkor nem fogok.
Marie:Rendben. Akkor ezt felejtsd el. De mi történt ez után?
Olivia:Fogalmam sincs. Serena meghalt. Henrie pedig eltűnt a városból.
Marie:Szóval, Henrie ölte meg?
Olivia:Nem tudom. Csak azt, hogy aztán mikor ti ráálltatok Serena gyilkosának felderítésére kaptam néhány levelet meg telefonívást.
Marie:Kitől?
Olivia:Fogalmam sincs. A hangja eltorzított volt. A levelek géppel írottak voltak. Újra megfenyegettek. Figyelnem kellett titeket. Hogy hova mentek, mit csináltok, miről beszélgettek. És leadni a drótot.
Marie:Kinek?
Olivia:Nem tudom. Cserébe pénzt kaptam érte és azt, hogy nem leplezték le a titkomat.
Marie:Többen vannak?
Olivia:Semmit sem tudok. Abban viszont biztos vagyok, hogy a megbízónak köze van Serena meggyilkolásához és nem szeretné ha kiderülne mi történt vele aznap este.
Marie:És honnan ismered Claudiát?
Olivia:Ő is megfenyegetett.
Marie:Téged mindenki megfenyegetett? Mi az amivel ennyire meg lehet szorongatni téged?
Olivia:Mondjam el, hogy aztán te is felhasználhasd ellenem?
Marie:Én csak nem értem.
Olivia:Nem is kell.
Marie:És Claudia mondott valamit Serena-ról?
Olivia:Egy naplót keresett.
Marie:Videónaplókat.
Olivia:Nem. Azt már megtalálta.
Marie:Micsoda?
Olivia:Talált Serena-tól videónaplókat, azokat meg is semmisítette. Csak ennyit mondott. Most valami más naplót keres. Egy füzetet vagy micsodát. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
Marie:Napló?
Olivia:Serena naplója.
Marie:Azt hittem, hogy Serena csak videónaplókat csinált.
Olivia:Nem. Serena arra az esetre csinálta a videónaplókat, hogy ha valaki megtalálja a kézzel írt naplóját és megsemmisíti vagy eltulajdonítja még mindig legyen egy esély amelyképp fény derüljön mindenki mocskos kis titkára a videónaplókon keresztül..
Marie:Mint egy biztonsági másolat.
(Olivia zsebében ekkor rezegni kezd mobilja)
Olivia:Mennem kell. Ezt fel kell vennem.
(Olivia feláll az ágyról majd kisétál a szobából, de az ajtóban még visszafordul)
Olivia:Azt remélem tudjátok, hogy nem szállhatok ki. Továbbra is le kell adnom a drótot arról, hogy merre vagytok és hogy mit csináltok. Imádkozom, hogy minél előbb pontot tegyetek az egész végére mert már elegem van.
(Olivia kimegy az ajtón majd becsukja azt maga mögött. Marie ölbe tett kézzel áll az üres szoba közepén, arca falfehér, szemeiben az elveszettség tükröződik)
...
(A számítógépes bolt csilingelő ajtócsengője megszólal, s Camilla már a helységen belül teremvén azonnal a pulthoz szalad)
Camilla:Na heló.
(Tony vörös arccal lép ki a pult mögötti hátsó helységből)
Tony:Ó, heló.
Camilla:Mi ez a vörös pofa? Sikerült visszahozni a fájlokat a merevlemezemről?
Tony:Sajnos nem.
(Camilla egész végig egyenes tekintettel, katonás arckifejezéssel, rezzenéstelen modorral nézi Tony zavart gesztikulálásait)
Camilla:Mi az, hogy sajnos nem? Olyan nincs, hogy sajnos nem.
Tony:Az a baj, hogy sajnos nem sikerült semmit sem visszahoznom.
Camilla:Én meg mindjárt sajnos beverem a képedet, mert itt össze-vissza hazudozol nekem. Te tényleg ennyire hülyének nézel engem?
Camilla:A vevőnek mindig igaza van! Ezt soha ne felejtsd el!
Tony:Mondom neked, hallod! Nem tudtam! Nem sikerült! Teljesen tönkretettel a víru-áá..
(Camilla benyúl a pult mögé majd megragadja Tony grabancát mindkét kezével, s közel húzza magához)
Camilla:Mi a fasz folyik itt?!
(Tony arca vérvörössé válik, ádámcsutkája ugrálni kezd, torka szárazzá válik majd suttogni kezd)
Tony:Claudia itt járt és elvitte a winchesteredet. Sajnálom.
(Camilla szája összeszorul majd szemeiben látszódni kezd a düh és a pokolbéli tűz)
...