13.rész Tizenhárom, a bizalomért

... az előző részek tartalmából ...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
...........
Vanessa:Christopher fojtogatott és megfenyegetett engem aznap a kocsidban!
Camilla:Ezt csak kitaláltad!
Vanessa:Tessék?!
Camilla:Nem értem, hogy miért találsz ki ilyen kamu fojtogatós sztorikat! Csak nem neked is tetszik, és azt akarod elérni, hogy leszálljak róla, hogy több területed legyen!
...........
Camilla:Hm... Engem valami más is izgatna...
Christopher:Dugni akarsz?
(Camilla a következő pillanatban átveti magát az anyós ülésre, egyenesen Christopher ölébe, aki már tépi is le a lányról ruháit)
...........
(Az asztalon fekvő kávéscsésze mellett hirtelen megszólal egy mobil amit Vanessa azonnal fel is kap onnan)
Vanessa:Haló?!
Thomas:Mi a baj? Mi történt?
(Vanessa lassan leengedi füle mellől a mobilját, s remegő hangon megszólal)
Vanessa:Marie felébredt a kómából.
...........
Thomas:Bántod mégegyszer Vanessat, mi?! Bántod?! Mi?! Te kis szemétláda! Te kis geci! Semmirevaló kis szarházi!
(Thomas megragadja a grabancánál fogva a férfit, s a földről felemelve újabb ütéseket már rá. Chrostopher ajka, orra, szemöldöke felreped. Csuklóján, s kezén is hegek jelennek meg. Thomas egy utolsó és egyben végső leszámolás keretében végül teljes erőből szájarúgja Christopert aki felordít, s szájából ömleni kezd a vér.)
Thomas:Mégegyszer nyúlj egy újjal Vanessahoz és az emésztőgödörben fogsz kikötni és ne aggódj, mert elintézem, hogy minden rámvezető bizonyíték nélkül lezárja majd a rendőrség az ügyedet!
........
(Egy sötét árny lép be a Wolfart márkakereskedésbe. Tony, miközben a pulton papírokat tölt, hirtelen felnéz, s észreveszi vásárlóját)
Tony:Áh. Adom is.
(Tony lehajol majd felteszi a pultra a Camillatól átvett meghajtót amire egy izmos, eres férfitenyér nyúl rá, s végül nagy kabátjának zsebébe rejti el azt...)
...........................
--------------------------------
Marie:Az utolsó dolog amire emlékszem az a Halloween party, Serenaval. Piroskának öltöztem és ő...
(Marie lehajtja a fejét majd mély lélegzet vesz miközben már farmerban és pólóban ül az ágyon a kórtermében. Csomagjai ágya előtt, készen arra, hogy elhagyja a kórházat)
Marie:Serena tényleg meghalt? Ez lehetetlen.
(Clara, aki lánya mellett ül magához öleli Mariet)
Jordan:Nos, úgy tűnik, hogy nem javult.
Clara:Miért néz ilyen komoran? Attól még visszatérhez az emlékezet, nem?
Jordan:Nos. Néhány hét múlva majd kiderül. Többet sajnos nem tudok mondani.
Clara:Rendben.
Jordan:Vigyázzon a fejére. Mivel még érzékeny, ezért a legkisebb koccanás vagy ütés is nagyon veszélyes lehet.
Clara:Vigyázok rá.
(Clara megmarkolja Marie bőrödnjét, majd megfogja Marie kezét, s úgy mennek ki a kórteremből mint anya, s óvodás kislánya)
....
(Marie és Clara a kocsiban ülve autókáznak hazafele, csendben, nyugodtan, de amint befordulnak az utcába Marie azonnal az ablakhoz tapad a látványtól ami elétárul az udvarról)
Marie:Mi folyik itt?
Clara:Csak egy kis meglepetés.
(Clara leparkol a kapu mellé majd mindketten kiszállnak a kocsiból. A kert tele van díszes girlandokkal, fényekkel, asztalokkal, táncoló emberekkel és hangos zenével)
(Marie mereven áll a kapu előtt, s csak bámulja a mozgó testeket az udvaron. Ekkor Clara lánya mellé áll, s így szól:)
Clara:Mindannyian annyira örültek, hogy végre felébredtél. Én is benne voltam egy meglepetés buliban, de gondoltam azért nem bújtatok el mindenkit, nehogy a végén aztán szívrohamot kapj nekem amikor hirtelen előugranak a bokrokból.
Marie:Kik ezek az emberek?
Clara:Hát az osztálytársaid, a környékbeliek. És remélem örülsz, mert ez az egész ötlet egy nagyon régi barátodtól származik.
Marie:Kitől?
Clara:Hát Claudia-tól.
(Clara rámosolyog lányára miközben annak pupillái kitágulnak, s ajkai megnyílnak a meglepettségtől)
...
(Maria a tömegben sétál kertjében mikor egy magas szőke lány, pohárral a kezében odaáll elő, megöleli majd megpuszilja őt)
Barbara:Marie! Annyira örülök, hogy végre felépültél.
Marie:Én is, köszönöm.
Barbara:Oh!
(Barbarát ekkor egy kéz ragadja el majd visszarántja őt a táncoló tömegbe. Marie a lány után néz majd magában kezd el beszélni)
Marie:Ez meg ki volt?
(Ebben a pillanatban Claudia ragadja csuklón Marie-t)
Claudia:Marieka! Helóka-nyalóka! Te jóságos bableves! Annyira örülök, hogy visszatértél. Annyira aggódtam.
Marie:Claudia?
Claudia:Hát nem emlékszel? Rám emlékezned kell. Anyukád mondta, hogy ne terheljük le az agyad mert még eléggé át van mosva. Vagyis át lesz. Úgy értem, hogy majd én felfrissítem a memóriád.
Marie:Ez kedves tőled.
Claudia:És hogy vagy?
Marie:Életben.
Claudia:Igen, még. Úgy értem, örülök, hogy visszatértél közénk.
Marie:Ezt már mondtad.
Claudia:Körbevezesselek?
(Marie elneveti magát)
Marie:Nem. Azért a saját kertünkre még emlékszem, de te mit keresel itt?
Claudia:Hát én vagyok a legjobb barátnőd, még szép, hogy itt vagyok. Én rendeztem az egész összejövetelt. Itt vannak az osztálytársaid, a család, a barátok, és persze a legfontosabb: én.
Marie:Ez igazán mókás.
Claudia:Most pedig, hogy zavarokkal küszködsz még szép, hogy melletted állok akár a legvégsőkig is kitartok melletted, hisz tudom, hogy mennyire megpróbáltató lehet újra emlékezni, és..
(Marie ekkor komoly arckifejezéssel közbevág Claudia monológjába ugyanakkor a lány hangja halkká, s méllyé válik)
Marie:Claudia nem vesztettem el az emlékezetem. Emlékszem minden egyes, trükkös, mocskos kis dolgodra. Csak azért hazudozom ezt mindenkinek, hogy titokban kideríthessem, hogy mi volt az a nagy titok amit te meg Serena annyira bújtattatok mindenki elől. Hogy miért ölték meg Serenat és hogy neked mi közöd van az egészhez.
(Claudia ledöbben majd meghátrál egy lépésnyit. Arca rideggé, egyhangúvá válik majd hirtelen elmosolyodik eközben pillanatnyi kihagyás nélkül tartja a szemkontaktust Marie-val)
Claudia:Te tényleg emlékszel mindenre, nem igaz?! Te kis ribanc. Várj csak amíg a többiek is megtudják ezt.
Marie:Aha. És mégis ki mondaná el nekik? Te? Mert ebben a pillanatban csak te állítanád ezt és más senki. Nem gondolod, hogy zavarba hoznád magad egy ilyen nagy közösség előtt, ha elkezdenél mindenféle hülyeségeket összehordani?
(Claudia elpirul)
Claudia:Ribanc.
Marie:A legjobbtól tanultam.
Claudia:Tőlem?
Marie:Nem. Serenától.
...
(Thomas lakásának csengője épp akkor szólal meg mikor a konyhában ülve falatozik. A férfi megtörli a száját majd feláll, s ajtót nyit. Amint kitárul előtte az ajtó két rendőrtisztet pillant meg)
Thomas:Segíthetek?
(Az egyik magas, kopasz rendőrtiszt így szól:)
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
(Hank odabiccent társának aki máris előkapja a bilincset, Thomas mögé settenkedik majd rákattintja kezeire a ,,karperecet")
Thomas:Hé! Hé! Mégis mit képzelnek, mit csinálnak?!
Hank:Velünk kell jönnie. Feljelentést tettek maga ellen ember ölés miatt.
Thomas:Milyen ember ölés?!
Hank:Kérem ne ellenkezzen! Jogában áll hallgatni. Minden amit mond felhasználható maga ellen.
(A rendőrök kituszkolják a férfit a lakásból)
...
(Marie a tömeget és a kertet elhagyván a házban sétálva hangokat hall szobája felől. Óvatosan megközelíti a zárt ajtót amely szobájába vezet majd bármíly hangot csapva rányúl a kilicsre, s benyit a szobába. Az ablak melletti szekrénynél álló alak észre sem vette, hogy Marie már a szobaajtóban állt mikor ő még mindig a ruhák között turkált. Marie hangosan rászólt az általa elég jól ismert illetőre)
Marie:Segíthetek valamiben?
(Az alak megfordult majd nagy levegőt véve lemerevedett a délutáni napfény fürdőjében amely rávetette sugarait az ablakon keresztül)
...
(Az illetéktelen behatoló már Marie ágyán ült, a lány pedig még mindig az ajtó közelében állt, s kérdéseket tett fel)
Marie:Szóval? Elmesélsz mindent, vagy elmesélsz mindent az őrsön?
Olivia:És mégis miből gondolod, hogy ott mesélnék bármit is? Vagy itt mesélek-e bármit is?
Marie:Nekem mindegy. Én addig nem engedlek ki innen amíg el nem mondasz nekem mindent. Minek turkálsz itt, ha?! Mégis mit keresel? A videónaplókat?!
(Olivia Marie felé fordul és ellenkező arckifejezéssel cáfol)
Olivia:Nem!
Marie:Akkor?
(Olivia nagy levegőt vesz majd visszafordul, Marie-nak háttal ülve az ablakkal szemben helyezkedik el, s nem szól egy szót sem)
Marie:Mi közöd van ehhez az egészhez?
Olivia:Semmi. Illetve. Bárcsak ne lenne hozzá semmi közöm.
Marie:Hogy érted ezt?
Olivia:Nem beszélhetek vagy én is úgy végzem, mint ők.
Marie:Kik.
Olivia:Akiket megöltek.
Marie:Kik?
Olivia:Nem tudom.
Marie:Mi közöd volt Serenához?
Olivia:Semmi!
Marie:Te ölted meg őt?
(Olivia újra Marie felé fordul)
Olivia:Jézusom! Dehogy is!
Marie:Akkor?!
(Olivia leereszti fejét, nem válaszol)
Marie:Muszáj kiderítenünk a lányokkal, hogy mi történt aznap este amikor Serenát megölték. Senki nem csinál semmit.
Olivia:Nem is fognak.
Marie:Miért mondod ezt? Te is benne vagy?
Olivia:Nem.
Olivia:Vagyis már igen.
Marie:Tessék?!
Olivia:Csak annyit mondhatok, hogy figyelnek titeket.
Marie:És gondolom te is az egyik instant kamerájuk vagy, igaz? Egyáltalán kikről beszélsz?
Olivia:Ki. Kik. Nem tudom!
Marie:És milyen csomagokat váltogattál te Serena-val amikor még életben volt?! Miért követsz minket? Honnan ismered Claudiát?
Olivia:Honnan tudsz te erről?
Marie:Előbb-utóbb úgy is kiderül minden, de ha azt akarod, hogy mikor majd ott tartunk melletted tanúskodjunk akkor beszélned kell.
Marie:Valami drog volt a csomagban, vagy mi?! Vagy pénz?
Olivia:Nem! Levelek.
Olivia:Szerelmes levelek voltak.
Marie:Milyen szerelmes levelek?
Olivia:Szerelmes levelek Henrie-től.
Marie:Henrie?
(Marie elméjét ekkor hirtelen élethűbbnél élethűbb emlékképek kerítik hatalmába:
(Marie rápillantott a névre, de nem mondott neki semmit, összeráncolta homlokát, majd gondolkodott.Ezután ráharapott ajkára és bezárta az ablakot, ezután rákattintott a program egy funkciójára, amely a következőket kínálta: -Valóban ki szeretne jelentkezni a messengerből?. Mielőtt még a lány rámehetett volna az IGEN gombra, újra felugrott az ablak)
Henrie:Hahó cica, itt vagy?!
(Marie meglepődött, majd hirtelen rákattintott a NEM gombra és bár lelkiismeretfurdalással de gépelni kezdett, majd megnyomta a küldés gombot a billentyűzeten, és a következő pillanatban a csetablak tartalma bővült a következőkkel)
Serena:Itt vagyok.
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
(Marie megdöbbenve realizálta, hogy a személy aki ír neki, fogalma sincs arról, hogy akinek valójában hiszi, hogy címezi üzeneteit pár napja egy brutális gyilkosság áldozatává vált)
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
(Marie újra válaszolt)
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Mi van?!
Serena:Gyere ide te!
Henrie:Te nem Serena vagy!
Serena:De az vagyok!
Henrie:Akkor mond a kódot!!!)
(Hirtelen Olivia hangja hozza vissza Marie-t a való világba aki újra az ablak felé fordul, hogy ne lássa Marie-t)
Olivia:Serena szerelme. Henrie.
Marie:Hogy-hogy szerelme?
Olivia:Szerelmes leveleket váltottak egymás között. Néha titokban találkozgattak is. Henrie az egyik fősuliról való volt. Fogalmam sincs, hogy honnan ismerte meg Serenát csak azt tudom, hogy Henrie-nek elég sok priusza volt, van és kitervelték Serena-val azt, hogy fogják a cuccaikat és megszöknek innen, de az apja rájött az egészre és eltiltotta Serenat a sráctól.
Marie:Azután?
Olivia:Azután Serena megfenyegetett engem.
Marie:Micsoda?
Olivia:Megfenyegetett engem valamivel és ... szóval aztán én lettem a postagalamb kettejük között. Nem tudtam, hogy mik vannak a csomagokban amelyeket egymás között váltogattak, amíg végül egyszer ki nem nyitottam az egyiket. Levelek voltak. Néha kisebb ajándékok. Nagyon szerették egymást ahogy olvastam a papírokat amiket egymásnak írtak.
Marie:De mivel fenyegetett meg?
Olivia:Nézd, én nem akarlak hátráltatni titeket. Segítek. De vannak olyan dolgok amelyekre én sem vagyok büszke. Azok a saját dolgaim és ha nem akarok beszélni róluk, akkor nem fogok.
Marie:Rendben. Akkor ezt felejtsd el. De mi történt ez után?
Olivia:Fogalmam sincs. Serena meghalt. Henrie pedig eltűnt a városból.
Marie:Szóval, Henrie ölte meg?
Olivia:Nem tudom. Csak azt, hogy aztán mikor ti ráálltatok Serena gyilkosának felderítésére kaptam néhány levelet meg telefonívást.
Marie:Kitől?
Olivia:Fogalmam sincs. A hangja eltorzított volt. A levelek géppel írottak voltak. Újra megfenyegettek. Figyelnem kellett titeket. Hogy hova mentek, mit csináltok, miről beszélgettek. És leadni a drótot.
Marie:Kinek?
Olivia:Nem tudom. Cserébe pénzt kaptam érte és azt, hogy nem leplezték le a titkomat.
Marie:Többen vannak?
Olivia:Semmit sem tudok. Abban viszont biztos vagyok, hogy a megbízónak köze van Serena meggyilkolásához és nem szeretné ha kiderülne mi történt vele aznap este.
Marie:És honnan ismered Claudiát?
Olivia:Ő is megfenyegetett.
Marie:Téged mindenki megfenyegetett? Mi az amivel ennyire meg lehet szorongatni téged?
Olivia:Mondjam el, hogy aztán te is felhasználhasd ellenem?
Marie:Én csak nem értem.
Olivia:Nem is kell.
Marie:És Claudia mondott valamit Serena-ról?
Olivia:Egy naplót keresett.
Marie:Videónaplókat.
Olivia:Nem. Azt már megtalálta.
Marie:Micsoda?
Olivia:Talált Serena-tól videónaplókat, azokat meg is semmisítette. Csak ennyit mondott. Most valami más naplót keres. Egy füzetet vagy micsodát. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
Marie:Napló?
Olivia:Serena naplója.
Marie:Azt hittem, hogy Serena csak videónaplókat csinált.
Olivia:Nem. Serena arra az esetre csinálta a videónaplókat, hogy ha valaki megtalálja a kézzel írt naplóját és megsemmisíti vagy eltulajdonítja még mindig legyen egy esély amelyképp fény derüljön mindenki mocskos kis titkára a videónaplókon keresztül..
Marie:Mint egy biztonsági másolat.
(Olivia zsebében ekkor rezegni kezd mobilja)
Olivia:Mennem kell. Ezt fel kell vennem.
(Olivia feláll az ágyról majd kisétál a szobából, de az ajtóban még visszafordul)
Olivia:Azt remélem tudjátok, hogy nem szállhatok ki. Továbbra is le kell adnom a drótot arról, hogy merre vagytok és hogy mit csináltok. Imádkozom, hogy minél előbb pontot tegyetek az egész végére mert már elegem van.
(Olivia kimegy az ajtón majd becsukja azt maga mögött. Marie ölbe tett kézzel áll az üres szoba közepén, arca falfehér, szemeiben az elveszettség tükröződik)
...
(A számítógépes bolt csilingelő ajtócsengője megszólal, s Camilla már a helységen belül teremvén azonnal a pulthoz szalad)
Camilla:Na heló.
(Tony vörös arccal lép ki a pult mögötti hátsó helységből)
Tony:Ó, heló.
Camilla:Mi ez a vörös pofa? Sikerült visszahozni a fájlokat a merevlemezemről?
Tony:Sajnos nem.
(Camilla egész végig egyenes tekintettel, katonás arckifejezéssel, rezzenéstelen modorral nézi Tony zavart gesztikulálásait)
Camilla:Mi az, hogy sajnos nem? Olyan nincs, hogy sajnos nem.
Tony:Az a baj, hogy sajnos nem sikerült semmit sem visszahoznom.
Camilla:Én meg mindjárt sajnos beverem a képedet, mert itt össze-vissza hazudozol nekem. Te tényleg ennyire hülyének nézel engem?
Camilla:A vevőnek mindig igaza van! Ezt soha ne felejtsd el!
Tony:Mondom neked, hallod! Nem tudtam! Nem sikerült! Teljesen tönkretettel a víru-áá..
(Camilla benyúl a pult mögé majd megragadja Tony grabancát mindkét kezével, s közel húzza magához)
Camilla:Mi a fasz folyik itt?!
(Tony arca vérvörössé válik, ádámcsutkája ugrálni kezd, torka szárazzá válik majd suttogni kezd)
Tony:Claudia itt járt és elvitte a winchesteredet. Sajnálom.
(Camilla szája összeszorul majd szemeiben látszódni kezd a düh és a pokolbéli tűz)
...

12.rész - Tizenkettő, a csodáért

... az előző részek tartalmából ...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
...........
Vanessa:Marie kómában van. Az is lehet, hogy soha nem ébred fel. Most mégis mi lesz?!
..........
Camilla:Tud mindent.
Vanessa:Mi az, hogy tud mindent?
Christopher:Tudom, hogy Serena-t meggyilkolták.
..........
Camilla:Engem nagyon érdekel, hogy mi köze lehetett Serenának Oliviához miközben ki nem állhatták egymást.Az is lehet, hogy ő tette el láb alól.
(Olivia eközben a lépcső legfelső fokán guggolva, rejtőzködve villantja meg makulátlan fogsorát)
..........
(Christopher ebben a pillanatban körül nézett, s mivel nem látott senkit sem a kocsi környékén aki láthatja azt amire épp akkor készült, ezért torkon ragadta Vanessa-t, s közben fojtogatni kezdte a lányt.)
Christopher:Na most pedig. Választhatsz. Vagy megfojtalak ebben a minutumban, vagy ezek után tájékoztatsz minden egyes információról, amelyet Serena halálának ügyében sikerül összeszednetek a kis barátnőcskéddel. Ha pedig bárkinek is elmondod azt ami itt történik most, ebben a kocsiban... hidd el nem akarod tudni, hogy mi fog veled történni.
..............................
(Egy riporternő áll egy hídon amelyet majdnem a tetőfokáig ér a víz, s közben a kamerába magyaráz. Szőke vállig érő haját a csípős szél fújja ezen az esős, komor, ködös kora délelőttön)
Anastacia:Az utóbbi napokban leesett csapadékmennyiség arra késztette a közeli tavakat, patakokat és folyókat, hogy kilépjenek a medrükből, s elárasszák a környező területeket. Most itt állunk az Oaktree közelében elhelyezkedő Gordon folyónál amely jelen pillanatban is veszélyezteti a környező településeket. Oaktree és Seminami külkertváros lakosai harmadfokú figyelmeztetés fültanúi lehettek. Az árvízkészültség miatt a közeli bányák ingyen homokkal és zsákokkal látják el a környező települések lakosait. Oaktree egyik belső utcájához már felcsapott a víz szintje, s ha kritikusan tovább emelkedik akkor akár a lakosság kitelepítése is megtörténhet.
(A kép hirtelen elsötétedik majd feketévé válik)
(Vanessa egy távkapcsolóval áll a kezében a televízió előtt amelyet eppen a pillanatban kapcsolt ki. Elharapta száját majd hátranézett az ágyon, épp laptopján pötyögtető Camillara)
Vanessa:Meg vannak bolondulva az árvíz miatt. Csak, mert esett egy kis eső.
(Vanessa ölbe tett kézzel, egyik kezében a kapcsolóval felkarját ütögeti miközben töpreng. Camilla még mindig erősen a laptop képernyőjére koncentrál.)
Vanessa:Azt mondják a híd ami alatt pár napja sétálgattunk már teljesen el van árasztva. Sőt, hamarosan eléri a híd peremét, s akár az úttestre is felcsaphat. Akkor viszont nem tudunk átmenni Oaktreebe, hogy nyomok után kutassunk, mert lezárják az utat.
Camilla:Akkor majd megkerüljük. Van egy hosszabb út a város felé.
Vanessa:Az drága játék.
Camilla:Áldozatokat kell hoznunk.
(Vanessa az ablaknál áll, s mereven bámul kifelé a kihalt utcára. Közben felnéz a szürke égre, s a kopaszodni kezdő fákak látja amint azok meg-meghajladoznak egy-egy viharos széllökés hatására)
Vanessa:Hogy beszürkült minden!
(Camilla unottan válaszol)
Camilla:Ja-ja...
Vanessa:Szerinted Marie-ék házát elérhette a víz?
(Camilla újra unottan reagált miközben a gépen pötyögtetett)
Camilla:Ja-ja...
Vanessa:Mit csinálsz?!
Camilla:Megpróbálom visszahozni a törölt fájlokat. Betettem egy új vinyót és néhány kábel segítségével sikerült rákapcsolódnom a régi, a gáláns Claudia által tönkretett merevlemezünkre.
Vanessa:És?
Camilla:Eddig semmi. Letöltöttem egy programot amivel vissza lehet hozni fájlokat, de az a vírus vagy program vagy nem is tudom micsoda teljesen tönkrevágta a winchestert.
Vanessa:Vagyis?
Camilla:Be kell, hogy vigyem a városba. Ismerek egy számítástechnikai üzletet. Onnan szoktam beszerezni a dolgaimat, ha valamire épp szükségem van. Biztos vagyok benne, hogy Tony segíteni fog.
Vanessa:Tony?
Camilla:Az eladó. Már jópár éve ismerjük egymást. Mindig áron alul tudja nekem beszerezni a dolgokat.
Vanessa:És mit kap ezért cserébe?
Camilla:Ez meg milyen kérdés?
Vanessa.Hát, hogy áron alul szerzi be neked a cuccost.
Camilla:Csak szívességből teszi.
Vanessa:Értem.
Camilla:Bejösz velem?
Vanessa:Persze. Miért ne?! De mit csinálunk Claudiával?
Camilla:A legjobb lesz, ha nem teszünk semmit.
Vanessa:Ergo?
Camilla:Ergo úgy kell viselkednünk mintha még be sem dugtuk volna a pendrive-ját a gépünkbe. Mintha mi sem történt volna. Viszont azon gondolkodom, hogy kerüljük-e, vagy az feltűnő... vagy inkább keressük meg és köszönjük meg neki, hogy ilyen készséges volt?
Vanessa:Az év kérdése.
Camilla:Remek. Akkor kerülni fogjuk. A másodiktól egyébként is a hányinger kerülget.
Vanessa:Végül is, te hitted azt, hogy Claudia megtört.
Camilla:Ezentúl soha nem fogok semmit sem elhinni elsőre. Még ha magam látom sem.
Vanessa:Ez legyen a nap tanulsága.
Camilla:Igen. Sokat lehet tanulni az emberekről.
(Camilla lecsukja számítógépét majd szekrényéhez megy, s előveszi táskáját amibe belehelyezi a hordozható számítógépét)
Vanessa:Az már biztos. Főleg, ha egy légtérbe kerülsz velük ahol egy darabig szemtől szemben kell lennetek.
Camilla:Ezt hogy érted?
Vanessa:Valami történt.
(Camilla bezipzározza a laptoptáskát majd vállára veszi azt.)
Camilla:Micsoda?
Vanessa:Amikor a temetőben voltunk...
(Camilla a sarokban elhelyezkedő íróasztalához lép, s farmerzsebébe vágja a kocsikulcsokat)
Vanessa:...és te visszamentél és Christopher beszállt mellém, akkor...
(Ebben a pillanatban az asztalon megcsörrent Camilla mobilja aki azonnal ránzett, s felkiáltott)
Camilla:Há! Christopher az! Emlegetett szamár!
(Camilla vidáman felkapja a mobilt, s beszélgetni kezd miközben Vanessa mégjobban az ablakhoz kuporodik, de megpróbálja lehallgatni Camilla hangos és mámoros válaszadásait)
Camilla:Igen itthon vagyok.
Camilla:Vanessaval.
Camilla:Megpróbáltam visszaállítani a fájlokat, de nem sikerült, úgyhogy bemegyünk a városba Vanessaval a Wolfartba. Ott talán majd segítenek nekünk.
Camilla:Persze, hogy eljöhetsz velünk!
(Vanessa torka, s szája hirtelen összeszorul. Arca megmerevedik és a híres "Mégis mit képzelsz magadról?!" nézéssel mered barátnőjére)
Camilla:Rendben. Öt vagy tíz perc és felveszünk.
Camilla:Szia, szia.
(Camilla lenyom egy gombot telefonján majd farzsebébe csúsztatja mobilját)
Vanessa:Te megőrültél?!
Camilla:Most miért?!
Vanessa:Azért, mert nem bízhatunk benne. Erre felé senkiben sem lehet bízni. Te meg mihánst bejön valami új infó azonnal lepasszolod neki, mintha a pulikutyája lennél. Ez a folytonos és intenzív rajongásod iránta egyszer majd a sírba visz.
Camilla:Ugyan miért mondasz ilyeneket?!
Vanessa:Mert ez az igazság! Körülugrálod! Teljesen! És meg sem vártad, hogy befejezzem azt amit mondani akartam inkább felvetted azt a szutykos telefont.
Camilla:Jaj, az uncsi sztoridat később is elmesélheted.
Vanessa:Az uncsi sztorimat?!
Camilla:Én nem úgy értettem, hanem...
Vanessa:Tudom hogy értetted!
Vanessa:Teljesen úgy viselkedsz mint aki belé van zúgva...
(Camilla félrehúzza száját majd az ablak felé pillant, ki a semmibe)
Vanessa:Te jó ég! Te tényleg bele vagy zúgva!
(Camilla felkapja a fejét)
Camilla:Na és aztán?! Az bűn?!
Vanessa:Igen az!
Camilla:És miért?!
Vanessa:Azért mert az is lehet, hogy ő ölte meg Serenat.
Camilla:Hülyeség!
Vanessa:Igen?! Akkor miért fojtogatott és fenyegetett meg engem aznap a kocsidban?!
Camilla:Mit csinált?! És az nem az én kocsim, hanem a nővéremé!
Vanessa:Leszarom! Csak olajat öntesz a tűzre azzal, hogy ellátod mindenféle információval. Azt még nem kérdezte meg, hogy mondjuk mikor megyünk a mosdóba és hogy mit csinálunk ott?!
Camilla:Micsoda?!
Vanessa:Én csak azt mondom, hogy Christopher egy vadállat. És amit művelt velem az is lehet, hogy ő az akit mindezidáig kerestünk.
Camilla:Ezt csak kitaláltad!
Vanessa:Tessék?!
Camilla:Nem értem, hogy miért találsz ki ilyen kamu fojtogatós sztorikat! Csak nem neked is tetszik, és azt akarod elérni, hogy leszálljak róla, hogy több területed legyen?!
Vanessa:Kellene a halálnak! Én csak azt ecsetelem neked, hogy nem látod a fától az erdőt! A belé fektetett vak hited és az érzelmeid teljesen elhomályosítják a látásod!
Camilla:Szerintem meg csak féltékeny vagy!
Vanessa:Bánom is én!
(Vanessa felkapja az ágyról a kabátját majd gyorsan felveszi, s az ajtó felé indul)
Camilla:Most meg mit képzelsz, hova mész?!
Vanessa:Ne haragudj, de nem vagyok képes arra, hogy egy kocsiba üljek azzal az őrülttel. Igazán sajnálom, de amit te kérsz tőlem azt az én gyomrom egyszerűen nem veszi be. Szia.
(Vanessa kiviharzik a szobából faképnél hagyva Camillat aki még mindig meglepetten áll az imént lezajlódott szituáció előtt)
.....
(A város egy elhagyatott szegletének parkolójába egy sötét kocsi áll be. Az utasok a járműben beszélgetni kezdenek egymással)
Camilla:Itt vagyunk.
Christopher:Remek.
(Camilla megigazítja a visszapillantó tükröt majd elkezdi igazgatni magát)
Christopher:Azért még mindig érdekelne, hogy Vanessa miért nem jött velünk. Azt mondtad, hogy nálad van.
Camilla:Nálam is volt. Mondtam! Azt mondta, hogy rosszul érzi magát, ennyi.
Christopher:És azelőtt is rosszul érezte magát?
Camilla:Fogalmam sincs.
Christopher:De...
(Camilla sértetten közbevág)
Camilla:Leszállnál már erről a Vanessa témáról?! Miért vagy olyan fontoskodó vele kapcsolatban?!
Christopher:Ezt meg hogy érted?
Camilla:Úgy értem, hogy egész úton csak róla beszéltél. Csak nem tetszik neked?
Christopher:Nem. Nekem valaki teljesen más tetszik.
(Christopher és Camilla tekintete hirtelen találkozik)
Camilla:Oh.
Christopher:De azért még mindig izgat, hogy Vanessa miért nem jött el velünk.
Camilla:Hm... Engem valami más is izgatna...
(Camilla vékony, selymes jobb kezével Christopher combbelsőjét célozza meg, s amint hozzáér a férfi lábához az mereven bámulja a felfelesikló kezet. Mielőtt még Camilla elérné a férfi ágyékát megállítja karját.)
Camilla:Nos? Te döntöd el... hogyan tovább?
(Christopher elmosolyodik, a lány szemébe néz majd pedig megvillantott fehér fogsorával elharapja száját. Kérdését büszke fejemeléssel teszi fel)
Christopher:Dugni akarsz?
(Camilla megnyálazza ajkait majd kéjesen a férfira néz)
Camilla:Imádom a határozott pasikat.
Christopher:Én ugyanígy vagyok a határozott nőkkel.
(Camilla a következő pillanatban átveti magát az anyós ülésre, egyenesen Christopher ölébe, aki már tépi is le a lányról ruháit)
......
Vanessa:Nem tudom mi történt Camillaval. Teljesen kifordult magából. Folyton ez a Christopheres sületlenség. Elegem van már belőle. Főleg azok után amiket az a krapek művelt velem.
(Vanessa és Dr. Thomas egy kávézóban ülnek az egyik asztalnál. Asztalukon két csésze gőzölgő kávé és néhány söralátét virít. Thomas folyton a lány tekintetét fürkészi miközben az szikrázik)
(Thomas kissé rémülten reagál)
Thomas:Miért mit művelt veled? Bántott?! Mert, ha igen én...
Vanessa:Nem, nem bántott... igazából nem történt semmi extra...
Thomas:Hát akkor?
Vanessa:Csak elkezdett fojtogatni aztán meg megfenyegetett. Tudod, csak a szokásos.
Thomas:Ez nem vicces! Ha meglátom, én esküszöm...
Vanessa:Nem csinálsz semmit! Nem akarom, hogy te is belekveredj ebbe az egészbe.
Thomas:Mi az, hogy ebbe az egészbe?
(Vanessa körülnéz majd közelebb hajol párjához)
Vanessa:Amikor bántott elmondta, hogy tudni akar mindent amit kiderítünk a Serenaval kapcsolatos nyomozás során.
Thomas:A kivel kapcsolatos nyomozás során?!
Vanessa:Serena.
Thomas:Mondtam már, hogy maradj ki belőle, nem?!
Vanessa:Én meg mondtam már, hogy nem maradhatok. Ki kell derítenem... derítenünk, hogy ki és miért ölte meg Serenat és hogy a rendőrség miért falaz.
Thomas:A rendőrség már rég lezárta az ügyet!
Vanessa:Hát ez az! Anélkül, hogy nyomoztak volna, vagy kihalgattak volna bárkit is.
Thomas:Akkor meg miért gondolod, hogy egy senkiházi volt az akinek Serena az életével fizetett valamit. Ha ez a krapek kinyírta Serenat...
Vanessa:Ne mond azt, hogy kinyírta!
Thomas:Elnézést. Én csak azt akarom mondani, hogy ha én megölök valakit akkor biztos hátterem kell, hogy legyen affelől, hogy a rendőrséget is meg tudom vesztegetni, hogy zárják le az ügyet mindenféle keresés nélkül.
Vanessa:Mondasz valamit.
Thomas:Ez a hapsi...
Vanessa:...vagy csaj!
Thomas...vagy csaj, biztosan elég pénzes ahhoz, hogy mondjuk a markában tartsa a zsarukat. Vagy egyike a rendőröknek, de korrupt. Ki vezette a nyomozást Serena ügyében?
Vanessa:Húha. Jókat kérdezel. Fogalmam sincs pedig Marie említette már nem is egyszer. Fúú... Nem tudom...
Thomas:Valaki olyan kell, hogy legyen aki könnyen el tudta tüntetni a nyomokat. Akinek a zsebében van a rendőrség. Vagy épp a rendőrséghez tartozik.
Vanessa:Azt mondod, hogy a rendőrségen kellene keresgélni?
(Thomas vállat von)
Thomas:Ez csak egy teória. De én még mindig azt mondom, hogy maradj ki ebből az egészből!
(Thomas megmarkolja az asztalon henyélő Vanessa kezét. Ugyanebben a pillanatban megcsörren a kávéscsésze mellett fekvő telefon. Vanessa felkapja, s kiszabadítja kezét Thomas szorításából)
Vanessa:Haló?!
(Vanessa hirtelen szótlanná válik, arca merevvé, keménnyé formálódik és megdöbbenés veszi át teljes mimikáját. Szemei kikerekednek és szinte úgy néz ki, mint akiben épp megfagyott a vér)
Thomas:Mi a baj? Mi történt?
(Vanessa lassan leengedi füle mellől a mobilját, s remegő hangon megszólal)
Vanessa:Marie felébredt a kómából.
....
(Camilla és Christopher kipirultan és kissé kócosan lépnek be a számítástechnikai üzletbe amely pont úgy néz ki, mint egy péksüteményes bolt. Egy pult, s megannyi szekrény telen különféle számtech cuccokkal)
Camilla:Hahó?!
(A pult mögötti ajtó mögül egy magas, szálkás, bajuszos, rövid barna hajú, szemüveges férfi bukkan fel)
Tony:Camilla?!
(Tony kisétál a pult mögé majd megöleli Camillat)
Camilla:Tony!
Tony:Camilla, de régen láttalak. Mi járatban erre?
Camilla:Ő itt a barátom Christopher.
(Tony és Christopher kezet fognak)
Tony:Örvendek.
Christopher:Szintúgy.
(Tony visszasétál a pult mögé)
Tony:Szóval, miben segíthetek neked?
(Camilla előveszi táskájából a tönkrement merevlemezt és a pultra helyezi)
Camilla:A vinyóm bekapott egy vírust és az a vírus teljesen formatált mindent. Azt akarom, hogy próbáld meg nekem visszahozni az összes törölt fájlt a winchesterről, kérlek. Életbevágóan fontos lenne.
(Tony felveszi a lemezt, s vizsgálgatni kezdi)
Tony:Rendben. Menni fog.
Camilla:Tényleg?
Tony:Persze. Mindenképp. Nem ígérem, hogy minden fájlt vissza tudok állítani, de valamennyi biztosan sikerülni fog.
Camilla:Ez remek, köszönöm szépen.
Tony:Nagyon szívesen. Neked bármikor.
(Camilla elmosolyodik örömében)
...
(Vanessa haja csak úgy lobog ahogy végigrohan a folyosón, s a kórterem ajtaja előtt már Marie anyja, Clara várja őt széles mosollyal)
Vanessa:Csókolom. Tényleg felébredt? Mit mondtak az orvosok? Mi van vele? Most hogy van? Hol van most? Mi történik most vele?
(Clara Vanessa vállaira teszi kezét, hogy megnyugtassa)
Clara:Az orvosok szerint rendbe fog jönni. Most még elvégeznek néhány vizsgálatot és aztán mondanak ítéletet.
Vanessa:Te jó ég. Ezt el sem hiszem.
(Clara szemei könnyessé válnak)
Clara:Én sem.
(Ebben a pillanatban Camilla is megérkezik hozzájuk)
Camilla:Jó napot. Heló. Köszönöm, hogy hívott. Azonnal jöttem mihánst meghallottam a hírt.
(Vanessa kissé közönbösen reagál Camilla érkezésére)
Vanessa:Milyen volt a kis kiruccanásotok Christopherrel?
Camilla:Tartalmas.
Vanessa:Bővebben?
Camilla:Nincs bővebben. Csak nem féltékeny vagy?
(Ebben a pillanatban a kórterem ajtaján egy fehér köpenyes, ősz hajú, idős bácsi szól ki a lányoknak)
Jordan:Most már bemehetnek hozzá.
(A három nő mosolyogva tér be a terembe ahol Marie-t látják. Ragtapasszal a karján, s lepedőbebugyolálva. Fáradt arckifejezéssel, s tekintettel néz látogatóira)
Clara:Szervusz drágám!
(Clara odafut az ágyhoz, puszit ad lánya homlokára majd végigsimítja arcát, s leül az ágyára)
Marie:Szia, anya.
(Camilla és Vanessa Marie ágya elé állnak, s csak mozdulatlanul figyelik a csodát)
Clara:Hogy érzed magad?
Marie:Egy kicsit, mintha fejbevertek volna egy vaslapáttal.
Clara:Majd elmúlik. Az orvos azt mondta, hogy rende fogsz jönni.
Marie:Nekem is mondta.
(Marie az ágya előtt álló lányokra veti pillantását)
Clara:Ó. Itt van Camilla és Vanessa is.
(Vanessa lép elsőként közelebb Marie ágyához)
Vanessa:El sem hiszed, hogy mennyire hiányoztál már a csapatból.
(Camilla erőltetett mosolyt lejt Marie felé)
(Marie meglepetten bámul a lányokra majd felszólal)
Marie:Ne haragudj, de... honnan ismerjük egymást?
(A szobában lévők: Vanessa, Camilla de még Clara is kitágult pupillákkal figyelték Marie totális értetlenségét)
....
(Christopher felnyitja kapuján lógó postaládáját, s kiveszi belőle leveleit amikor hirtelen egy ismeretlen ismerős szürke Opel Astraja áll meg mellette. Dr. Thomas kiszáll a kocsiból majd odasétál Christopherhez)
Christopher:Jó napot.
Thomas:Jó napot.
Christopher:Doktor...?
Thomas:Dr. Thomas.
Christopher:Ja igen, a lokáldoki. Miben segíthetek doktor úr?
(Thomas szó nélkül ököllel arconcsapja Christophert aki az ütés hatására nekiesik a kapunak, majd hanyatt vágódik. Thomas nem elégszik meg ezzel. Fogja magát, s nyomorszájon rúgja a földön fekvő férfit)
Thomas:Bántod mégegyszer Vanessat, mi?! Bántod?! Mi?! Te kis szemétláda! Te kis geci! Semmirevaló kis szarházi!
(Thomas megragadja a grabancánál fogva a férfit, s a földről felemelve újabb ütéseket már rá. Chrostopher ajka, orra, szemöldöke felreped. Csuklóján, s kezén is hegek jelennek meg. Thomas egy utolsó és egyben végső leszámolás keretében végül teljes erőből szájarúgja Christopert aki felordít, s szájából ömleni kezd a vér.)
Thomas:Mégegyszer nyúlj egy újjal Vanessahoz és az emésztőgödörben fogsz kikötni, ezt megígérem neked. És nem merészeld hívni a rendőrséget, mert ha megtudom, hogy köptél visszajövök és kicsinállak te kis hímrigyó, világos?! És utána sem kell aggódnod. A rendőrség seperc alatt lezárja majd a te ügyedet is. Majd én elintézem, hogy úgy legyen!
..........
(Egy sötét árny lép be a Wolfart márkakereskedésbe. Tony, miközben a pulton papírokat tölt, hirtelen felnéz, s észreveszi vásárlóját)
Tony:Áh. Adom is.
(Tony lehajol majd felteszi a pultra a Camillatól átvett meghajtót amire egy izmos, eres férfitenyér nyúl rá, s végül nagy kabátjának zsebébe rejti el azt...)
-------------------------------