az előző részek tartalmából...
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta már bárhol lehetnek.
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
......
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd.
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Te nem Serena vagy!
......
Serena:És?...Claudia hol van?
Marie:Hívtam, de azt mondta nem ér rá.
Serena:Ez az igazi Claudia. A barátaira soha sincs ideje, de dugni mindig van.
.....
Marie:Volt egy álmom...Serenáról...illetve nem is igazán egy álom, inkább egy emlék.
(Serena az asztalához sétál, amin egy laptop áll, Claudia felé fordítja a gépezetet és határozottan lenyomja az entert)
(A következő pillanatban egy videófelvétel jelenik meg a monitoron, amely egy ablakból felvett jelentet mutat be, amin Claudia meztelen testén csüng, egy nála 40 évvel idősebb, ősz hajú férfi s kényeszteti minden porcikáját.)
Serena:Gondolod, hogy ez elég lejárató?
Claudia:Ezért még megfizetsz!
.....
Suzanne:Visszaköltözünk Halifaxba.Serena halála...
Max:Túl sok emlék kapcsolódik ehhez a házhoz...
.....
Serena:Én soha nem halok meg!
---------
(Serena mosolyogva megszólal)
Serena:Mit gondolsz, gyönyörű vagyok?!
(Serena kissé öntelten, de mégis barátságosan felnevet)
Serena:Hát persze, hogy az vagyok.
(Marie korán reggel már a számítógép elé kuporodott, hogy újra és újra végignézze a videónapló azon darabját, melyet legjobb barátnője egy plüssmackóba rejtett, remélvén hogy ő lesz az a valaki aki megtalálja.Megtalálta.Miközben bele-bele pörgetett a felvételbe, volt hogy leállította, megpróbálta elemezni az egészet, Serena hangulatát, a háttérben álló tárgyakat, az időpontot, de kicsivel később rájött, ugyanott tartott, ahol legelőször megtekintette a videót.)
(A következő pillanatban Marie anyja kopogott be lánya szobaajtaján, majd egy határozott mozdulattal lenyomva a kilincset benyitott a helyiségbe, de amint Clara benézett, Marie mutatóujja abban a minutumban rátelepedett a képernyő kikapcsoló gombjára, megnyomván azt, remélte anyja nem látott semmit sem a videófelvételből)
Clara:Mit néztél?
Marie:Csak egy sorozatot.
Clara:Szólni akartam, hogy ideje elindulnod, vagy lekésed a buszt.
Marie:Csak egy perc.
Clara:Én szívesen várok, de a busz nem teszi.
Marie:Sietek.
(Clara megértően és jókedélyűen lép ki az ajtón, maga mögött hagyván lányát, aki azonnal kikapcsolja számítógépét majd kiveszi pendriveját a csatlakozó eszközből, zsebreteszi azt, majd felkapja íróasztala mellett heverő válltáskáját és elhagyja szobáját, amelyet napfény tölt meg ezen a szép, derűs, meleg tavaszi reggelen.)
(Marie a konyhára kiérvén megpillantja az asztalon heverő napilapot, amelynek első oldalának szélén megemlítenem egy kissebb cikket Serenáról, ami a következőket írja:''Elkezdődött a nyomozás a 19 éves Serena Simone ügyében, akit pár nappal ezelőtt holtan találtak egy külváros utcájában.A lány torkát átvágták, a rendőrség szándékos emberölés elkövetésének ügyében, ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el".A cikk elolvasása után Marie tovább folytatja útját, amely az udvarra vezet, ahova kilépvén anyját pillantja meg, aki épp a ház fala mellett kertészkedett.Marie a falhoz támasztott bicikli kormányára helyezett kosárba tette bele táskáját, majd mikor felszállt a biciklire, és még mielőtt kihajthatott volna a kapun, anyja szólt hozzá, mire leszállt kerékpárjáról)
Clara:Drágám, ugye nem lenne baj, ha megkérnélek, hogy hozz egy üveg tejet hazafeléjövet.
Marie:Nem,dehogy.Oké,hozok.
(Marie ebben a pillanatban átnézett a másik oldalra, amikor megpillantotta a szemközti ház udvarán sétáló fiatal alakot majd felszólalt)
Marie:Ki mászkál Serenáék udvarán?Úgy tudtam a szülei visszaköltöztek Halifaxba.
Clara:Ó, az biztos az új lakó.
Marie:Az új lakó?Milyen új lakó?Nem is tudtam, hogy eladták a házat.
Clara:Pedig már jó régóta hirdették, az interneten is fent volt.Suzanne nem is egyszer említette nekem, hogy eladják a házat és, hogy vissza akarnak menni Halifaxba, néha viccelődött azzal, hogy megkérdezte nem akarom-e esetleg én megvenni.
Marie:Ez furcsa.Serena soha nem említette hogy valaha eladnák a házat, vagy hogy elköltöznének.
Clara:Mert Suzanne és a férje nem mondták el Serenának. Biztos nem akarták, hogy a lányuk amiatt aggódjon, hogy új közegbe kell kerülnie.Szerintem hirtelen akarták bejelenteni, ha épp lett volna rá vevő, de ez csak az én véleményem.
(Marie halkan mormol az orra alatt miközben a szemközti ház udvarán sétáló alakot pásztázza szemei fényével)
Marie:Mintha előre tudták volna, hogy Serena meg fog halni.
(Clara felkapja a fejét)
Clara:Mit mondasz?!
(Marie hirtelen magához tér, mintha hirtelen beállt volna egy kiadós hidegzuhany alá)
Marie:Semmit.Megyek, mielőtt lekésem a buszt.
Clara:Pont ezt akartam mondani én is.Jobb lesz ha ma gyorsabban tekersz.
Marie:Szia anya.
Clara:Szervusz drágám, vigyázz magadra.
(Marie a biciklijével kievickél a kapu túloldalára, majd elindul.Húsz perccel később már elérkezik a célállomáshoz, ahhoz a biciklitárolóhoz, amelyhez több éven keresztül tekert ki kerékpárján, legjobb barátnőjével, esőben, szélben, hóban, fagyban, és minden más időjárási jelenségen át, amelyen sokat mérgelődtek míg pedáloztak, elütvén ezzel az idevezető út időtartamát.Sokat jártak Hannah Macey-hez is, az öreg és kedves nénihez,akit volt, hogy a vezetéknevén Macey néninek szólítottak, volt, hogy a keresztnevén a Hannah-n szóltak meg,ugyanez a nő vigyázott a nap 24 órájában a lányok kerékpárjaira, és sütött süteményeket nekik, akárhányszor meglátogatták őt, az emberek csak úgy emlegették, az öreg néni, akinek két neve is van egyszerre.)
(Mikor Marie a nő kerítéséhez ért, leszállt biciklijéről, majd letámasztotta azt, majd kivette táskáját a bringa kosarából és vállára vette, megcélozta a közeli buszvárót, de amikor elindult felé, még benézett a nő udvarára, mert számára túl nagy volt a csend.Az udvaron szinte nem volt semmi, szó szerint semmi, csak néhány bokor, és persze az elültetett virágok és zöldségek, amelyek épp kikelőben voltak.Ebben a pillanatban Marie megállt és egy emlékkép rajzolódott ki szemei előtt, a közeli múltból)
Hannah:Lányok?!Csak ti vagytok azok?!Már azt hittem valaki más ólálkodik erre.
Serena:Csak mi vagyunk!
Marie:Köszönjük, hogy vigyáz a bringáinkra.
Hannah:Ó, lányok, ez csak természetes, itthon vagyok egész nap, amúgy sincs más dolgom, most is csak azért jöttem ki, hogy vágjak pár rózsát a vázámba, mert az előzőek már elszáradtak.
(Miután az emlékkép a lány szeméből kifakult, abban a pillanatban közelebb ment a kerítéshez, behajolt rajta, majd részletesebben szemügyre vette az udvart.)
(Ugyanebben a pillanatban Clara az udvar hátsó részében egy kézi ásóval ültetett el néhány virágpalántát, amikor zsebében megszólalt a telefon.A nő levette a már földdel bekoszolt ruhakesztyűit, elővette telefonját, majd a telefon gombjának lenyomásával válaszolt a hívásra)
Clara:Haló?!
Marie:Anya?!
(Clara nagy levegőt vesz)
Clara:Kérlek, mond, hogy nem késted le a buszt.
Marie:Nem!A buszváróban állok.
(Clara természetét nyugodtság veszi át, és egy hatalmas levegővétel kifújása)
Marie:Kérdezhetek valamit?
Clara:Hát persze drágám, mond csak.
Marie:A rózsák mikor szoktak virágozni?
Clara:A rózsák?!Július és augusztus környékén, de ez fajtától függ, miért?
Marie:És májusban nem virágoznak?
Clara:Nem!Általában áprilisban és májusban ültetik el őket, de ha valakinek már huzamosabb ideje van rózsája, akkor sem virágzik májusban.Nem.Májusban biztosan nem.Miért?
Marie:Csak kíváncsi voltam.
Clara:Remélem segítettem.
Marie:Nagyon.De tényleg.Köszi.Szia.
(Marie véget vetvén a hívásnak Hannahra gondolt és arra, hogy miért hazudott a rózsákkal kapcsolatban.Aznap este nem vághatott rózsákat, ugyanis a rózsái még ki sem nyíltak.Ugyanakkor Marie kissé bugyutának érezte magát, hogy egy ilyen fontos részlet felett elsiklott, hisz nem is látott rózsákat akkor sem az udvaron.)
(Miután Marie kivárta a buszt, majd felszállt rá, egy fél órás út után és még néhány perces sétálgatás keretében végre beért az iskolába, majd mikor belépett a terembe, megdöbbenés ült ki arcára, ugyanis padját mécsesek tömkelege töltötte meg, az asztal közepén pedig Serena mosolygós arcképe ült képkeretbe foglalva.Marie kissé zavarba jött, attól, hogy helye teljes egészét ellepték az égő mécsesek, ezért a mellette lévő padban fogalalt helyet, ahol senki sem ült.Leülve a székre, oldalra nézett, és csak annyit látott, hogy legjobb barátnője mosolyog vissza rá.Szomorú volt Serena halála miatt, de sokkal nagyobb problémát jelentette lelkében a videó, amelyet Serena készített, titkon remélte, és úgy érezte, barátnője még mindig életben van.)
(A szünetben sokan megfordultak a padnál, mécsest gyújtottak.Még más osztályokból is bejártak Marie számára soha nem látott diákok, akik több percre is megálltak Serena padja előtt, hogy emlékezzenek rá.Marie korgó gyomorral nézett előre a padban ülve, nem tudott enni, frusztrálta a mellette álló pad, de fel sem szeretett volna kelni helyéről, hogy ki menjen, Serenával akart maradni.Ekkor egy mécses gurult a lábához, amit reflexből felkapott, majd odanyújtott annak a két lánynak, akik hirtelen Mariehoz léptek elejtett gyertyájuk miatt)
(A lány aki a mécsesért nyúlt, amelyet Marie felé tartott tenyerében magas volt, hosszú vörös és egyenes hajára az ablakon besütő nap, gyönyörű színjátékot vetett, szinte csillogott, ragyogott a fényben, középen elválasztott hajkoronája, kiemelte kerek arcát, a lány hosszú vörös egyberészes szoknyát viselt, és hozzá egy tökéletesen passzoló piros topánkát.A másik lány aki mellette állt, hosszú göndör barna színű hajkoronát viselt, fekete miniszoknyát és fehér tunikát viselt.)
Vanessa:Köszi.
Marie:Szívesen.
(Mikor Vanessa és barátnője visszaléptek Serena padjához, hogy meggyújtsák mécsesüket, Marie hirtelen felállt helyéről és odasétált hozzájuk)
Marie:Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, de honnan ismertétek Serenát?
Vanessa:Serena volt a legjobb barátunk.
(Marie eléggé meglepődve fogadta a lány válaszát, mivel soha nem látta ezeket a nőszemélyeket, és Serena soha nem is beszélt Marienak senkiről sem, akivel még barátkozott, Marie mellett természetesen)
Marie:Ez felettébb érdekes, ugyanis én még soha nem láttalak titeket.
Vanessa:Mire akarsz ezzel célozni?
Marie:Arra, hogy én voltam Serena legjobb barátnője, vagyis, nem akarlak megbántani, csak Serena soha nem mesélte, hogy esetleg lennének más barátai is.
Vanessa:Óh, ez esetben Vanessa vagyok.
(Vanessa barátságosan nyújtotta Marie felé a kezét, aki mit sem értve a szituációból illemtudóan fogott kezet a vörös hajú szépséggel)
Vanessa:Ő pedig a barátnőm, Camilla.
(Vanessa a mellett álló, barna hajú lányra mutatott,aki mosolyogva integetett Marie felé)
Marie:Szia.Az én nevem Marie.
Vanessa:És honnan ismerted Serenat?
Marie:Gyakorlatilag egy óvodába jártunk, egy általános iskolába és egy gimnáziumba is.
Vanessa:Ouh, akkor elég régóta.
(Vanessa elneveti magát)
Marie:És ti?
Vanessa:Serenával az Oaktree melletti folyónál ismerkedtünk meg, amikor épp odakészültünk lemenni fürödni Camillaval.
(Vanessa eközben meggyújtja mécsesét, majd ráhelyezi az egyébként is zsúfolt padra, majd kezéből átadja a gyufásdobozt Camillanak)
Marie:Oaktree?Én pont ott lakom.
Vanessa:Tényleg?Akkor mi közel lakunk egymáshoz, Camilla és én Seminamiban lakunk, egy köpésre van a ti külvárosotoktól.
Marie:Valóban?Csodálkozom, hogy eddig nem láttalak titeket, pedig Serenával sokszor megfordultunk arra, főleg a folyónál.
Vanessa:Mi is voltunk Serenával a folyónál, folyton odajártunk.
Camilla:Az az egyetlen hely ahol nyugodtan megmártózhat az ember, főleg nyáron amikor a legalacsonyabb a vízszintje.
Marie:Tudom, én is odaszoktam járni.
Camilla:Óh, ne haragudj.
Marie:Semmi baj, tényleg.
(Vanessa,Camilla és Marie néhány perccel később már együtt jöttek le az iskolából kivezető lépcsőn, miközben beszélgettek)
Vanessa:A szüleinkkel a középiskola megkezdése előtt költöztünk Seminamiba, és Camilla volt az első lány akit megismertem, mivel a szomszédomban lakik, könnyen összebarátkoztunk és ő mutatta be nekem Serenát.
Marie:És te mióta ismered Serenát?
Camilla:A beiratkozás napján találkoztunk.Számomra eléggé rémisztő ami vele történt.
Marie:Nekem mondod?!
Camilla:Főleg az ami tegnap délelőtt történt.
Marie:Micsoda?
Camilla:Serena szülei beugrottak hozzám, arra hivatkozván, hogy nem bírják, hogy a lányuk ilyen hirtelen halt meg és nem akarnak a házban maradni.Aztán Serena apja átnyújtott egy kis dobozt, amiben egy memóriakártya volt.
(Marie a lány száján kiszökött szó hallatán végig futott a hideg a hátán, hisz Serena szülei neki is adományoztak néhány dolgot, amelyet elmondásuk szerint Serena akart hogy az övé legyen, többek között, egy memóriakártyát is, amelyen az a hátborzongató videó található, amelyen Marie már több napja nem tud kiigazodni.Kissé zaklatottan, de rávágta kérdését az elhangzottakra)
Marie:És mi volt a kártyán?
Camilla:Fogalmam sincs, nincs kártyaolvasóm, ezért nem tudtam megnézni.
Vanessa:Tőlem is kérdezte, de nekem sincs, én aztán főleg nem vagyok egy nagy gépzseni.
(Marie úgy érezte talán ez egy újabb nyom, talán ez egy újabb darabka amellyel közelebb jut barátnője megölésének okához és a tetteshez, ezért nem tudta, hogy semmiképp sem habozhat)
Marie:Nekem van memóriakártya olvasóm, ha gondolod, és ha nem bánod, akár megnézhetjük nálunk a kártya tartalmát?.
Camilla:Hmm.Oké.
Marie:Jöhetnél te is?!
(A lány a kérdés feltevésével Vanessára néz)
Vanessa:Nem akarok akadékban lenni.
(Marie izgatottan,határozottan és kedvesen válaszol)
Marie:Nem leszel.
(Marie hazafelejövet a buszról leszállva, amint a biciklijéhez közeledett, megpillantotta a kerítésen belül gyomláló Hannah-t, majd mikor odaért kerékpárjához, beköszöntött a nőnek)
Marie:Jó napot Hannah néni.
(Hannah kiegyenesedett majd kapájára támaszkodva köszöntötte a lányt)
Hannah:Szia.Hogy telt a mai nap?
Marie:Érdekesen...
Hannah:Az érdekes az jó.Az élet mindig új izgalmakkal kecsegtet nemde?!
Marie:Pontosan.Tulajdonképpen kérdezni szerettem volna valamit.
Hannah:Micsodát kedveském?
Marie:Miért hazudott a rózsákról?
Hannah:Parancsolsz?
Marie:Amikor Serenával utoljára itt jártunk és az udvaron volt, azt mondta rózsákért jött ki, de nincsenek semmilyen rózsák az udvarán, sőt a rózsák nem nyílnak májusban.
(A nő kissé zavartan engedi el kezéből a kapát amely a földön landol)
Hannah:Nem tudom miről beszélsz?
Marie:Egyébiránt?!Tetszik tudni Serena meghalt.Bár gondolom ez magát egyáltalán nem érdekli.
(Hannah szó nélkül, arca mintha lebénult volna, mereven bámul Mariera)
Marie:Ki fogom deríteni mi történt aznap este Serenával.
(Hannah fedúlt tekintettel lép közel a kerítéshez, majd mély és határozott hangnemben szólal meg miközben határozottan néz Marie szemébe)
Hannah:Drágám, azt ajánlom, jobb ha nem bolygatod ezt az egészet, nem tudod te mibe akarsz belekeveredni, hagyj fel ezzel az egésszel...Addig amíg még van lehetőséged felhagyni vele.
(Hannah a következő pillanatban jobbra majd balra néz, végül meghátrálva felszólal)
Hannah:És ha most megbocsátasz, kezdődik a kedvenc sorozatom, és ha nem sietek még a végén lemaradok az elejéről.További szép napot drágám.
(Hannah lezárván a beszélgetést, besétál a házába)
(Marie ezek után kissé csalódottan és duhösen állt a kerítés mögött.Zavarta, hogy ilyen tapintatlan módon kellett letámadnia egy idős hölgyet, de az mégjobban zavarta, ahogy Hannah viselkedett vele, és ahogy a tudtára adta, hogy határozottan rejteget valamit,és azt a titkot, úgy tűnik soha nem adja ki, a sírba fogja vinni magával.Marie nem az a valaki aki csak úgy feladná azt a célt amelyet kitűzött maga elé, ahogy elhatározta, hogy megtalálja barátnője gyilkosát, úgy határozta el néhány szempillantás alatt azt is, hogy kideríti mit tud az idős nő, Serena haláláról)
2012. március 15., csütörtök
2012. március 9., péntek
2.rész Kettő Halifaxért
az előző rész tartalmából...
Marie:A szanatórium.Mi van vele?!
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek.
Serena:Csak nem félsz?!
........
(Marie odasétál az ablakhoz, majd kinéz rajta, de egy árva lelket sem lát, csak a meleg szellő simogatja a bokrokat és a fák lombjait.Marie felszólal az ablakból)
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
.....
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
....
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Te nem Serena vagy!
(Henrie elhagyta kilépett a programból)
...........
(Marie a konyhapult előtt áll, miközben kezében egy tálat tart, amelyben egy csokimasszát kavar fakanáljával, amikor hirtelen Serena lép be a konyhába, és kérdően ránéz)
Serena:Te meg mit csinálsz?
(Marie zavartan válaszol)
Marie:Semmit...én csak..
(Serena rápillant az asztalon álló muffin kapszulatepsire)
Serena:Muffint sütsz... a szülinapomra...
(Merie hirtelen nagy levegőt enged ki száján, majd megszólal)
Marie:Lebuktam.
Serena:Semmi sincs, amit elrejthetnél előlem, én mindent tudok.
(Serena mosolyogva és üdén ül le a konyha asztalhoz, majd a széken hátradőlve mutatóujjával kör-körösen rajzolgat képzeletbeli köröket a tepsi bemélyedéseinek szélén)
Serena:És?...Claudia hol van?
(Serena gondtalanul és mosolyogva érdeklődik, miközben Marie még mindig a kakaós masszát keveri a kezében tartott táljában)
Marie:Hívtam, de azt mondta nem ér rá.
(Serena gyönyörű fogsorát megmutatva mosolyodott el, most még jobban, mint máskor)
Serena:Hát persze. Ez az igazi Claudia. Jó tudni, hogy valami soha nem változik. A barátaira soha sincs ideje, de dugni mindig van.
(Marie kissé elszörnyedve, összeráncolt homlokkal reagál Serena kijelentésére)
Merie:Micsoda?!
(Serena feláll az asztaltól, mintha épp hirtelen az eszébe ötlött volna valami, majd sietve a konyha ajtóhoz sétál, majd megfordul és csak ezután válaszol)
Serena:Felejtsd el. Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
(Ezután Serenat a konyha ajtóba besütő napfény ölelte körül, és amint kilépett rajta, az úgy tűnt mintha bekebelezte volna a lány teljes egészét.Ugyanebben a pillanatban Marie nyitotta ki szemeit, miközben Serenaról szóló álmát a felkelő nap sugarai zavarták meg, hogy besütöttek a szoba ablakain, majd Marie szemhéjain landoltak, szinte kopogtatva késztették azon ébredésre a lányt)
(Marie kissé zavarodottan ült fel az ágyában, miközben Serenával való álmodása járt a fejében, és megpróbálta elemezni minden egyes részletét.Néhány pillanattal később már rájött, nem is egy álom volt, hanem egy emlék.Serena 18. születésnapjáról, illetve annak előzményeiről.Marie még mindig kissé leverten kelt ki az ágyból, majd belelépett mamuszába és kisétált a konyhára, ahol az anyja már javában készülődött a munkahelyére.Marie anyja arcán tükröződtek a ráncok, a karikák szemei alatt, a kialvatlanságtól, az erek kezein arra mutattak, hogy a nő egész életében keményen dolgozott, és még a mai napig is azt teszi.Marie anyja,Clara egy partikertészetben dolgozott, imádta a virágokat és a növényeket, és imádott velük foglalkozni, egyszerűen öltözködött, vállig érő barna hajában már megjelentek az első ősz hajszálak.)
(Marie a konyhaszekrényhez lépett, mint szokásos reggeli rituálé, elővett egy bögrét a szekrényből, majd üveges tekintettel sétált a hűtőhöz, amiből kivette a tejet, majd megtöltötte vele bögréjét.Miközben belekortyolt a bögrébe és Clara a szendvicseit csomagolta magának, elejtette a szokásos reggeli kérdését)
Clara:Hogy aludtál?
Marie:Furcsán.
Clara:Miért?
Marie:Volt egy álmom...Serenáról...illetve nem is igazán egy álom, inkább egy emlék.
(Clara egy pillanatra megállt étele csomagolásában)
Clara:Milyen emlék?
Marie:Emlékszel még Serena 18. születésnapjára?
Clara:Nemigazán, miért?
Marie:Nem fontos.
(Clara felkapta válltáskáját, majd pedig a széldzsekijét a konyhaszékről, amelyet már előkészített a munkábemenethez, ezután egy meleg puszit nyomott lánya homlokára és mint minden reggel, most is ugyanúgy búcsúzott el tőle.)
Clara:Este jövök.
Marie:Jólvan.
Clara:Vigyázz magadra.
Marie:Én mindig vigyázok.
(Clara már kilépne a konyha ajtón, amikor hirtelen megáll és visszafordul)
Clara:Tudom, hogy ez nehéz neked, és ha akarod akkor...
(Lánya félbeszakítja anyját)
Marie:Anya!Jól vagyok, tényleg...
Clara:Értem.
(Clara együttérző tekintettel és erőltetett mosolyával hagyta el a konyhát és hagyta hátra lányát egyedül a házban)
(Marie miután kiitta bögréjét, letette azt a mosogatóba és pizsamájában kisétált a házuk elé, ahol a postaládájukban már várt rá a mai napi újság.Nyugodtan sétált a postaládához, amikor hirtelen Serena szülei jelentek meg Marie házának kapuja előtt, miközben a lány már az újságot halászta elő a ládából, a férfi egy tévé nagyságú kartondobozt tartva állt meg a ház előtt)
Marie:Jó napot Mr. és Mrs. Simone.
(A szülők megviselve, lecsüggedt fejjel, mégis mint mindig elegáns öltözetben jelentek meg a megdöbbent lány előtt, aki azonnal kinyitotta a kaput volt legjobb barátnőjének szülei előtt)
Marie:Segíthetek valamiben?
Suzanne:Csak szerettünk volna elbúcsúzni tőled.
(Marie meglepetten reagált)
Marie:Miért?Hova mennek?
Suzanne:Visszaköltözünk Halifaxba.Serena halála...
(Suzanne hirtelen hangosan elsírja magát, majd bocsánatot kérve néhány lépéssel arrébb lép, miközben férje könnybelábadt szemekkel nyújtja Marie felé a lezárt kartondobozt)
Max:Túl sok emlék kapcsolódik ehhez a házhoz, amelyet szeretnénk elfelejteni.Serena szerette volna ha ezeket te kapod meg.
Marie:Miért?
Max:Mert te voltál a legfontosabb dolog az életében.
Marie:Ezt nem értem.
(Marie elméjébe ebben a pillanatban valami ismerős emlék ugrik be)
(Serena mosolyogva áll az ajtóban)
Serena:Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
(Marie ekkor hirtelen megrázza fejét, majd visszatér a való életbe, akár egy időutazás úgy hatott rá a reggeli álomkép újjáéledése)
Marie:Köszönöm.
Max:Nagyon szívesen.Vigyázz magadra.
Marie:Viszlát.
(Max megöleli Mariet, majd odalép még mindig hevesen zokogó feleségéhez, átöleli őt, majd mindketten lassan elsétálnak.)
(Mikor Marie megfordul, hogy az újsággal és a dobozzal a kezében besétáljon a házba, balra fordulva megpillantja a szomszéd házban, az ajtónál ablakon át bámészkodó Claudiát, szőke vállig érő vasalt haja, mesterségesen barnított bőre, valamint sminkje csak úgy csillog az arcán, ahogy a nap sugarai érik azt.Melleit tökéletesen kerekdedre formáló melltartója kiáll kivágott topjából, amelyre büszke s talán ezért is vág ennyire gőgös arcot miközben Marie szemeibe néz)
(Miközben a két lány egymás szemkontaktusában fürdőzik, addig Marie előtt egy újabb emlékkép rajzolódik ki)
(Marie épp a biciklijét tolja ki a kapun, amikor Serena már a bringáján ülve, a kapukerítésnek támaszkodva, mosolyogva néz a szomszéd házra)
(Marie észreveszi, hogy Serena elmerengve bámul valamit)
Marie:Mi a baj?
Serena:Semmi.Csak Claudiát nézem.
(Marie a szomszéd ház ajtajára pillant, és meglátja amint Claudia épp őket bámulja)
Marie:Vajon mire vár?
Serena:Szenzációra.Vagy arra, hogy mikor ülhet már bele valakinek az ölébe.
Marie:Ez azért egy kicsit gonosz volt.
Serena:Ez nem gonoszság, ez őszinteség.
Marie:Ezt hogy érted?
(Serena kedvesen pillant barátnőjére)
Serena:Az titok.
Marie:Én azt hittem a barátoknak nincsenek titkaik.
(Serena elneveti magát)
Serena:Mindenkinek vannak titkai.
(Marie ebben a pillanatban szinte varázsütésre magához tér, majd úra rápillant a szomszéd ajtóra, de Claudia már nem áll ott, ezért becipeli a kezében tartott holmikat a házba)
(Marie letette az újságot és a kartondobozt a konyha asztalra, majd azonnal kicsomagolta azt.Mikor felszabta a celuxxal leragasztott kartondoboz tetejét, majd belepillantva abba, megannyi dolog ütötte meg szemeit, de elsőként egy középméretű plüssmackót tapintott meg, amelyet azonnal ki is emelt a doboz mélyéről s amint szemügyre vette azt, újabb emlékképek ugrottak be szemei előtt)
(Marie egy plüssállatot és egy tortát nyújt át Serenanak, aki boldogan veszi át az ajándékot)
Marie:Tessék, egy plüss állat, és a kedvenc joghurttortád. Én csináltam.
Serena:Nagyon szépen köszönöm.
(Serena örömteli öleli és puszilja meg barátnőjét)
Serena:Amúgyis egyedül alszom, majd esténként ha átölelem arra gondolok majd, hogy téged ölellek.
(Marie kissé meglepődött a válaszon, de megpróbált mosolyogni, több-kevesebb sikerrel)
(Ekkor hirtelen a néhány tucat ember közé a szobába belép Claudia.Vérvörös ruhájában és miniszoknyájában, tűsarkújában parádézva mutatkozott meg a társaság előtt)
Claudia:Bocsi, de én nem hoztam semmit.
(Serena magabiztosan lép Claudia elé, majd összeszűkült szemmel válaszol)
Serena:Semmi baj, te amúgy sem vagy meghívva.
Claudia:Az engem nem érdekel.
Serena:Miért nem rontod máshol a levegőt?
Claudia:Mint például?
Serena:Például annak a férfinak a lakásán aki körülbelül háromszor annyi éves mint te.
Claudia:A kitalált szituaid nagyon cikik és csak saját magadat járatod le vele.
Serena:Tényleg?
(Serena az asztalához sétál, amin egy laptop áll, majd a lány elkezd pötyögtetni rajta, végül Claudia felé fordítja a gépezetet és határozottan lenyomja az entert)
(A következő pillanatban egy videófelvétel jelenik meg a monitoron, amely egy ablakból felvett jelentet mutat be, amin Claudia meztelen testén csüng, egy nála 40 évvel idősebb, ősz hajú férfi s kényeszteti minden porcikáját. A tömeg és Marie a videót látván összesúg, majd felhördül. Valaki elfordul és valaki felnevet, miközben Claudia felkiált!)
Claudia:Kapcsolt ki hallod?!
(Serena nyugodtan és mosolyogva nyom meg egy gombot a billentyűzeten, ezután a videó hirtelen leáll)
Serena:Gondolod, hogy ez elég lejárató?
Claudia:Ezért még megfizetsz!
(Claudi vérvörös arccal rohan ki a szobából, míg mások elkezdenek összesúgni, és nevetni, eközben Marie nyitott szájjal és összeráncolt homlokkal, tragédiaként megélve az esetet, döbbenten áll Serena mellett, aki barátnőjére néz, majd elmosolyodik.)
Serena:Mindig úgy keresi magának a bajt.
(Marie még mindig állszakadva áll Serena mellett, mit sem reagálva, üveges és egyben szörnyülködve néz egyik pillanatban a laptopra, majd barátnőjére)
(A következő pillanatban Marie a plüssmackót tapogatva, az emlékképet félbeszakítva érez valami szabálytalanul keményet múltbéli ajándékán, mely a mackó hasában tartózkodik.Miközben egyre hevesebben nyomogatja s megpróbálja kitapintani mi is az amit valójában ez az élettelen tárgy rejteget, mit sem érdekelve fogott egy konyhakést, majd felvágta a mackó gyomrát, kiszedte a bélését majd egy kis obejktumot operált ki a plüssállat hasából. Egy memóriakártya volt az.Marie mint aki már rég drogfüggő, de már hónapok óta anyagmentes életet élne, és újra kezébe kapna egy tasakot a démoni szerből, úgy rohan a szobájába az asztali számítógépéhez, majd behelyezi a kártyát az erre alkalmas kártyaolvasó készülékébe, amely egyenesen csatlakozik kompjúteréhez.A fájlok beolvasása megtörténik, majd Marie azonnal rákattint a behozott mappára és annak tartalmára. Egy videófájl az. Marie megnyitja. Mikor megpillantja Serenát a videófelvételen, amint a lány a kamerába nézve igazítja haját és teszi fel vérvörös ajkaira szájfényét, amelytől még gyönyörűbbnek tűnik, megdermed a monitor előtt.)
(Serena mosolyogva megszólal)
Serena:Mit gondolsz, gyönyörű vagyok?!
(Serena kissé öntelten, de mégis barátságosan felnevet)
Serena:Hát persze, hogy az vagyok.
Serena:Bárki is vagy, ha megtaláltad ezt, az azt jelenti, hogy megtaláltad a videó naplómat, és vele minden egyes titkomat is.
(Serena kacéran nevet)
Serena:Na de ez nem azt jelenti, hogy ilyen egyszerű az egész.Na jó, tudom ez úgy hangzik mint egy végrendelet, de ez egyáltalán nem az.
(Serena komoly képpel folytatja tovább monológját)
Serena:Én soha nem halok meg!
(A lány a következő pillanatban a véresen komoly pozicióból újra átvált a kedves és aranyos, mindig mosolygós pózba)
Serena:A videónaplóim darabjai olyanok akár a puzzle darabkák.Ha jó helyen keresgéled őket, és jól állítod össze őket, akkor mindenre rájösz.Ja, és Marie!
(Marie az eddigieket is vérbefagyva nézte végig, de amikor az ő nevét szólította barátnője a videóban, szinte kiugrott a szíve, és megremegett minden porcikája)
(Serena most mélyebben nézett a kamerába)
Serena:Ahova most megyünk, oda nem kell sót hoznod. Nem lesznek piócák.
(Serena újra elmosolyodik, majd a videófelvétel elsötétül.)
(Marie még egy pillanatig nem mozdul, majd hirtelen nagy levegőt vesz, és újra elindítja a videót. Miközben újra nézi és átéli Serena hiúságát és eltökéltségét, amely tulajdonságaival megismerkedhetett míg élt, úgy érzi mintha barátnője még mindig élne, mintha a sírból beszélne most hozzá ezen a videón keresztül.)
(Nem sokkal később Marie elmerülve gondolataiban, kisétál a konyhára, vissza oda, ahol a doboz áll, és kiturkálja belőle a maradék tárgyakat.Egy képet amelyen ő és Serena van, amint a Lampington folyónál fürödnek. Serena kedvenc szürke földigérő sálját, és Serena emlékkönyvét.Amilyen nagy volt a doboz, a tartalma annál kevesebb volt, és minél kevesebbnek tűntek a belőle kihalászott dolgok, annál nagyobbak voltak azok lelki súlyai)
(Marie leült az asztalhoz, majd fellapozta barátnője hátrahagyott emlékkönyvét. Különböző nevek álltak benne, olyanoké akikét még soha életében nem is hallotta, persze voltak benne ismerősek is, osztálytársaik, szüleik bejegyzései, és persze az ő idézete is és rajza is megjelent az egyik lapon. Az elsőn. Marie volt az első akinek Serena a könyvet adta, majd az utolsó oldalon, megpillantott egy kísérteties nevet, Henrie. A beleírt szöveg a következő volt:"Azért írok e könyv utolsó oldalára, hogy engem felejts el utoljára".Marie gondolatai a nemrég, három nappal ezelőtti csetelésre ugrasztották őt vissza. Soha nem találkozott ilyennel, hogy Henrie.Ki az a Henrie?Kérdezte magában.Lehet, hogy Serena titkos pasija, végülis Serena szerette szédíteni a pasikat, de soha nem járt senkivel.Legalábbis így tudta.Az viszont mostmár biztos, hogy minden áron ki kell derítenie, mi történt legjobb barátnőjével, és hogy hol vannak a napló darabkái amelyek talán összeállítják a teljes képet.Egy teljes minutum alatt határozta el magában, hogy megfogja találni a darabkákat, és meg fogja keresni Serena gyilkosát, ha az életébe kerül is.)
Marie:A szanatórium.Mi van vele?!
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek.
Serena:Csak nem félsz?!
........
(Marie odasétál az ablakhoz, majd kinéz rajta, de egy árva lelket sem lát, csak a meleg szellő simogatja a bokrokat és a fák lombjait.Marie felszólal az ablakból)
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő...
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik)
.....
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
....
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Te nem Serena vagy!
(Henrie elhagyta kilépett a programból)
...........
(Marie a konyhapult előtt áll, miközben kezében egy tálat tart, amelyben egy csokimasszát kavar fakanáljával, amikor hirtelen Serena lép be a konyhába, és kérdően ránéz)
Serena:Te meg mit csinálsz?
(Marie zavartan válaszol)
Marie:Semmit...én csak..
(Serena rápillant az asztalon álló muffin kapszulatepsire)
Serena:Muffint sütsz... a szülinapomra...
(Merie hirtelen nagy levegőt enged ki száján, majd megszólal)
Marie:Lebuktam.
Serena:Semmi sincs, amit elrejthetnél előlem, én mindent tudok.
(Serena mosolyogva és üdén ül le a konyha asztalhoz, majd a széken hátradőlve mutatóujjával kör-körösen rajzolgat képzeletbeli köröket a tepsi bemélyedéseinek szélén)
Serena:És?...Claudia hol van?
(Serena gondtalanul és mosolyogva érdeklődik, miközben Marie még mindig a kakaós masszát keveri a kezében tartott táljában)
Marie:Hívtam, de azt mondta nem ér rá.
(Serena gyönyörű fogsorát megmutatva mosolyodott el, most még jobban, mint máskor)
Serena:Hát persze. Ez az igazi Claudia. Jó tudni, hogy valami soha nem változik. A barátaira soha sincs ideje, de dugni mindig van.
(Marie kissé elszörnyedve, összeráncolt homlokkal reagál Serena kijelentésére)
Merie:Micsoda?!
(Serena feláll az asztaltól, mintha épp hirtelen az eszébe ötlött volna valami, majd sietve a konyha ajtóhoz sétál, majd megfordul és csak ezután válaszol)
Serena:Felejtsd el. Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
(Ezután Serenat a konyha ajtóba besütő napfény ölelte körül, és amint kilépett rajta, az úgy tűnt mintha bekebelezte volna a lány teljes egészét.Ugyanebben a pillanatban Marie nyitotta ki szemeit, miközben Serenaról szóló álmát a felkelő nap sugarai zavarták meg, hogy besütöttek a szoba ablakain, majd Marie szemhéjain landoltak, szinte kopogtatva késztették azon ébredésre a lányt)
(Marie kissé zavarodottan ült fel az ágyában, miközben Serenával való álmodása járt a fejében, és megpróbálta elemezni minden egyes részletét.Néhány pillanattal később már rájött, nem is egy álom volt, hanem egy emlék.Serena 18. születésnapjáról, illetve annak előzményeiről.Marie még mindig kissé leverten kelt ki az ágyból, majd belelépett mamuszába és kisétált a konyhára, ahol az anyja már javában készülődött a munkahelyére.Marie anyja arcán tükröződtek a ráncok, a karikák szemei alatt, a kialvatlanságtól, az erek kezein arra mutattak, hogy a nő egész életében keményen dolgozott, és még a mai napig is azt teszi.Marie anyja,Clara egy partikertészetben dolgozott, imádta a virágokat és a növényeket, és imádott velük foglalkozni, egyszerűen öltözködött, vállig érő barna hajában már megjelentek az első ősz hajszálak.)
(Marie a konyhaszekrényhez lépett, mint szokásos reggeli rituálé, elővett egy bögrét a szekrényből, majd üveges tekintettel sétált a hűtőhöz, amiből kivette a tejet, majd megtöltötte vele bögréjét.Miközben belekortyolt a bögrébe és Clara a szendvicseit csomagolta magának, elejtette a szokásos reggeli kérdését)
Clara:Hogy aludtál?
Marie:Furcsán.
Clara:Miért?
Marie:Volt egy álmom...Serenáról...illetve nem is igazán egy álom, inkább egy emlék.
(Clara egy pillanatra megállt étele csomagolásában)
Clara:Milyen emlék?
Marie:Emlékszel még Serena 18. születésnapjára?
Clara:Nemigazán, miért?
Marie:Nem fontos.
(Clara felkapta válltáskáját, majd pedig a széldzsekijét a konyhaszékről, amelyet már előkészített a munkábemenethez, ezután egy meleg puszit nyomott lánya homlokára és mint minden reggel, most is ugyanúgy búcsúzott el tőle.)
Clara:Este jövök.
Marie:Jólvan.
Clara:Vigyázz magadra.
Marie:Én mindig vigyázok.
(Clara már kilépne a konyha ajtón, amikor hirtelen megáll és visszafordul)
Clara:Tudom, hogy ez nehéz neked, és ha akarod akkor...
(Lánya félbeszakítja anyját)
Marie:Anya!Jól vagyok, tényleg...
Clara:Értem.
(Clara együttérző tekintettel és erőltetett mosolyával hagyta el a konyhát és hagyta hátra lányát egyedül a házban)
(Marie miután kiitta bögréjét, letette azt a mosogatóba és pizsamájában kisétált a házuk elé, ahol a postaládájukban már várt rá a mai napi újság.Nyugodtan sétált a postaládához, amikor hirtelen Serena szülei jelentek meg Marie házának kapuja előtt, miközben a lány már az újságot halászta elő a ládából, a férfi egy tévé nagyságú kartondobozt tartva állt meg a ház előtt)
Marie:Jó napot Mr. és Mrs. Simone.
(A szülők megviselve, lecsüggedt fejjel, mégis mint mindig elegáns öltözetben jelentek meg a megdöbbent lány előtt, aki azonnal kinyitotta a kaput volt legjobb barátnőjének szülei előtt)
Marie:Segíthetek valamiben?
Suzanne:Csak szerettünk volna elbúcsúzni tőled.
(Marie meglepetten reagált)
Marie:Miért?Hova mennek?
Suzanne:Visszaköltözünk Halifaxba.Serena halála...
(Suzanne hirtelen hangosan elsírja magát, majd bocsánatot kérve néhány lépéssel arrébb lép, miközben férje könnybelábadt szemekkel nyújtja Marie felé a lezárt kartondobozt)
Max:Túl sok emlék kapcsolódik ehhez a házhoz, amelyet szeretnénk elfelejteni.Serena szerette volna ha ezeket te kapod meg.
Marie:Miért?
Max:Mert te voltál a legfontosabb dolog az életében.
Marie:Ezt nem értem.
(Marie elméjébe ebben a pillanatban valami ismerős emlék ugrik be)
(Serena mosolyogva áll az ajtóban)
Serena:Egy napon majd úgyis mindent megértesz.
(Marie ekkor hirtelen megrázza fejét, majd visszatér a való életbe, akár egy időutazás úgy hatott rá a reggeli álomkép újjáéledése)
Marie:Köszönöm.
Max:Nagyon szívesen.Vigyázz magadra.
Marie:Viszlát.
(Max megöleli Mariet, majd odalép még mindig hevesen zokogó feleségéhez, átöleli őt, majd mindketten lassan elsétálnak.)
(Mikor Marie megfordul, hogy az újsággal és a dobozzal a kezében besétáljon a házba, balra fordulva megpillantja a szomszéd házban, az ajtónál ablakon át bámészkodó Claudiát, szőke vállig érő vasalt haja, mesterségesen barnított bőre, valamint sminkje csak úgy csillog az arcán, ahogy a nap sugarai érik azt.Melleit tökéletesen kerekdedre formáló melltartója kiáll kivágott topjából, amelyre büszke s talán ezért is vág ennyire gőgös arcot miközben Marie szemeibe néz)
(Miközben a két lány egymás szemkontaktusában fürdőzik, addig Marie előtt egy újabb emlékkép rajzolódik ki)
(Marie épp a biciklijét tolja ki a kapun, amikor Serena már a bringáján ülve, a kapukerítésnek támaszkodva, mosolyogva néz a szomszéd házra)
(Marie észreveszi, hogy Serena elmerengve bámul valamit)
Marie:Mi a baj?
Serena:Semmi.Csak Claudiát nézem.
(Marie a szomszéd ház ajtajára pillant, és meglátja amint Claudia épp őket bámulja)
Marie:Vajon mire vár?
Serena:Szenzációra.Vagy arra, hogy mikor ülhet már bele valakinek az ölébe.
Marie:Ez azért egy kicsit gonosz volt.
Serena:Ez nem gonoszság, ez őszinteség.
Marie:Ezt hogy érted?
(Serena kedvesen pillant barátnőjére)
Serena:Az titok.
Marie:Én azt hittem a barátoknak nincsenek titkaik.
(Serena elneveti magát)
Serena:Mindenkinek vannak titkai.
(Marie ebben a pillanatban szinte varázsütésre magához tér, majd úra rápillant a szomszéd ajtóra, de Claudia már nem áll ott, ezért becipeli a kezében tartott holmikat a házba)
(Marie letette az újságot és a kartondobozt a konyha asztalra, majd azonnal kicsomagolta azt.Mikor felszabta a celuxxal leragasztott kartondoboz tetejét, majd belepillantva abba, megannyi dolog ütötte meg szemeit, de elsőként egy középméretű plüssmackót tapintott meg, amelyet azonnal ki is emelt a doboz mélyéről s amint szemügyre vette azt, újabb emlékképek ugrottak be szemei előtt)
(Marie egy plüssállatot és egy tortát nyújt át Serenanak, aki boldogan veszi át az ajándékot)
Marie:Tessék, egy plüss állat, és a kedvenc joghurttortád. Én csináltam.
Serena:Nagyon szépen köszönöm.
(Serena örömteli öleli és puszilja meg barátnőjét)
Serena:Amúgyis egyedül alszom, majd esténként ha átölelem arra gondolok majd, hogy téged ölellek.
(Marie kissé meglepődött a válaszon, de megpróbált mosolyogni, több-kevesebb sikerrel)
(Ekkor hirtelen a néhány tucat ember közé a szobába belép Claudia.Vérvörös ruhájában és miniszoknyájában, tűsarkújában parádézva mutatkozott meg a társaság előtt)
Claudia:Bocsi, de én nem hoztam semmit.
(Serena magabiztosan lép Claudia elé, majd összeszűkült szemmel válaszol)
Serena:Semmi baj, te amúgy sem vagy meghívva.
Claudia:Az engem nem érdekel.
Serena:Miért nem rontod máshol a levegőt?
Claudia:Mint például?
Serena:Például annak a férfinak a lakásán aki körülbelül háromszor annyi éves mint te.
Claudia:A kitalált szituaid nagyon cikik és csak saját magadat járatod le vele.
Serena:Tényleg?
(Serena az asztalához sétál, amin egy laptop áll, majd a lány elkezd pötyögtetni rajta, végül Claudia felé fordítja a gépezetet és határozottan lenyomja az entert)
(A következő pillanatban egy videófelvétel jelenik meg a monitoron, amely egy ablakból felvett jelentet mutat be, amin Claudia meztelen testén csüng, egy nála 40 évvel idősebb, ősz hajú férfi s kényeszteti minden porcikáját. A tömeg és Marie a videót látván összesúg, majd felhördül. Valaki elfordul és valaki felnevet, miközben Claudia felkiált!)
Claudia:Kapcsolt ki hallod?!
(Serena nyugodtan és mosolyogva nyom meg egy gombot a billentyűzeten, ezután a videó hirtelen leáll)
Serena:Gondolod, hogy ez elég lejárató?
Claudia:Ezért még megfizetsz!
(Claudi vérvörös arccal rohan ki a szobából, míg mások elkezdenek összesúgni, és nevetni, eközben Marie nyitott szájjal és összeráncolt homlokkal, tragédiaként megélve az esetet, döbbenten áll Serena mellett, aki barátnőjére néz, majd elmosolyodik.)
Serena:Mindig úgy keresi magának a bajt.
(Marie még mindig állszakadva áll Serena mellett, mit sem reagálva, üveges és egyben szörnyülködve néz egyik pillanatban a laptopra, majd barátnőjére)
(A következő pillanatban Marie a plüssmackót tapogatva, az emlékképet félbeszakítva érez valami szabálytalanul keményet múltbéli ajándékán, mely a mackó hasában tartózkodik.Miközben egyre hevesebben nyomogatja s megpróbálja kitapintani mi is az amit valójában ez az élettelen tárgy rejteget, mit sem érdekelve fogott egy konyhakést, majd felvágta a mackó gyomrát, kiszedte a bélését majd egy kis obejktumot operált ki a plüssállat hasából. Egy memóriakártya volt az.Marie mint aki már rég drogfüggő, de már hónapok óta anyagmentes életet élne, és újra kezébe kapna egy tasakot a démoni szerből, úgy rohan a szobájába az asztali számítógépéhez, majd behelyezi a kártyát az erre alkalmas kártyaolvasó készülékébe, amely egyenesen csatlakozik kompjúteréhez.A fájlok beolvasása megtörténik, majd Marie azonnal rákattint a behozott mappára és annak tartalmára. Egy videófájl az. Marie megnyitja. Mikor megpillantja Serenát a videófelvételen, amint a lány a kamerába nézve igazítja haját és teszi fel vérvörös ajkaira szájfényét, amelytől még gyönyörűbbnek tűnik, megdermed a monitor előtt.)
(Serena mosolyogva megszólal)
Serena:Mit gondolsz, gyönyörű vagyok?!
(Serena kissé öntelten, de mégis barátságosan felnevet)
Serena:Hát persze, hogy az vagyok.
Serena:Bárki is vagy, ha megtaláltad ezt, az azt jelenti, hogy megtaláltad a videó naplómat, és vele minden egyes titkomat is.
(Serena kacéran nevet)
Serena:Na de ez nem azt jelenti, hogy ilyen egyszerű az egész.Na jó, tudom ez úgy hangzik mint egy végrendelet, de ez egyáltalán nem az.
(Serena komoly képpel folytatja tovább monológját)
Serena:Én soha nem halok meg!
(A lány a következő pillanatban a véresen komoly pozicióból újra átvált a kedves és aranyos, mindig mosolygós pózba)
Serena:A videónaplóim darabjai olyanok akár a puzzle darabkák.Ha jó helyen keresgéled őket, és jól állítod össze őket, akkor mindenre rájösz.Ja, és Marie!
(Marie az eddigieket is vérbefagyva nézte végig, de amikor az ő nevét szólította barátnője a videóban, szinte kiugrott a szíve, és megremegett minden porcikája)
(Serena most mélyebben nézett a kamerába)
Serena:Ahova most megyünk, oda nem kell sót hoznod. Nem lesznek piócák.
(Serena újra elmosolyodik, majd a videófelvétel elsötétül.)
(Marie még egy pillanatig nem mozdul, majd hirtelen nagy levegőt vesz, és újra elindítja a videót. Miközben újra nézi és átéli Serena hiúságát és eltökéltségét, amely tulajdonságaival megismerkedhetett míg élt, úgy érzi mintha barátnője még mindig élne, mintha a sírból beszélne most hozzá ezen a videón keresztül.)
(Nem sokkal később Marie elmerülve gondolataiban, kisétál a konyhára, vissza oda, ahol a doboz áll, és kiturkálja belőle a maradék tárgyakat.Egy képet amelyen ő és Serena van, amint a Lampington folyónál fürödnek. Serena kedvenc szürke földigérő sálját, és Serena emlékkönyvét.Amilyen nagy volt a doboz, a tartalma annál kevesebb volt, és minél kevesebbnek tűntek a belőle kihalászott dolgok, annál nagyobbak voltak azok lelki súlyai)
(Marie leült az asztalhoz, majd fellapozta barátnője hátrahagyott emlékkönyvét. Különböző nevek álltak benne, olyanoké akikét még soha életében nem is hallotta, persze voltak benne ismerősek is, osztálytársaik, szüleik bejegyzései, és persze az ő idézete is és rajza is megjelent az egyik lapon. Az elsőn. Marie volt az első akinek Serena a könyvet adta, majd az utolsó oldalon, megpillantott egy kísérteties nevet, Henrie. A beleírt szöveg a következő volt:"Azért írok e könyv utolsó oldalára, hogy engem felejts el utoljára".Marie gondolatai a nemrég, három nappal ezelőtti csetelésre ugrasztották őt vissza. Soha nem találkozott ilyennel, hogy Henrie.Ki az a Henrie?Kérdezte magában.Lehet, hogy Serena titkos pasija, végülis Serena szerette szédíteni a pasikat, de soha nem járt senkivel.Legalábbis így tudta.Az viszont mostmár biztos, hogy minden áron ki kell derítenie, mi történt legjobb barátnőjével, és hogy hol vannak a napló darabkái amelyek talán összeállítják a teljes képet.Egy teljes minutum alatt határozta el magában, hogy megfogja találni a darabkákat, és meg fogja keresni Serena gyilkosát, ha az életébe kerül is.)
2012. március 6., kedd
1.rész Bevezető epizód
(A busz egy esti járatán két nő ül az egyik a hátsó ajtónál közeli ülésen, a buszablakok el vannak húzva,a Májusi kora nyári meleg elérte a várost és persze a nap felhevítette a levegőt, amely nappal a 25 és 30 között, este pedig a 15 és 20 fok között ingadozott, de soha nem ment ennél alább.Az ablakokon beáramló kellemes szellő a busz haladása közben egyenletesen fútja a 18 éves Marie egyenes, gyönyörű fekete haját, miközben füllhagató csücsült mindkét fülében, egyik karja az előtte levő ülésbe kapaszkodott, másikkal a telefonján pötyögtetett, mellette a szintén gyönyörű és fiatal bár egy évvel idősebb Serena ült, lenge fehér ruhát viselt, hosszú és hullámos haja beterítette vállait és mellkasát, fekete napszemüveget viselt, egyik karját a tarkójára helyezve élvezte a buszba beáramló széllőkéseket és a huzat illatát.Bár már a nap jócskán elhagyni készült a horizontot, az idő még így sem fordult hűvösebbre, sőt, mintha az estéhez közeledve még melegebbnek érezhető lett volna, sőt érezhető volt is.Marie és Selena válltáskáikkal leszálltak egy elhagyatott hzánál, a külvárosból ugyanis ide kellett kibiciklizniük, hogy eljuthassanak az iskolába és persze a városba.Serena divatos ruhákat viselt, imádott magassarkúban parádézni, szoknyában és olyan ruhákban flangálni, amelyek minél többet mutattak meg gyönyörű testéből, alakjából és kebleiből, szerette ha a férfiak az utcán meglátva azonnal a nyálukat csorgatták utána, és a hasonló vagy akár idősebb nők megvetve, irigységüket ezzel takarva néztek rá, persze Serena mindigis az elérhetetlent játszotta, szerette bolondítani a férfiakat, de mindig tudta hol a határ.Marie viszonylag egyszerűen volt felöltözve, fekete farmerjében és tornacipőjében, valamint topjában masírozott le a buszról Serenat követve, belekócolt csodaszép hajába.Marie olyan lány volt aki szerette a konzervativitást, szerett szexi lenni, de csakis visszafogottan és konzervatívan, visszahúzódó volt és kedves, szeretett törődni másokkal és soha nem nézett le senkit.Ahogy a két lány a közeli ház kerítéséhez közeledtek,Marie válltáskáját a kerítés mellett álló biciklije csomagtartójára rögzített, míg Serena a kormányra erősített fémkosarába tette, divatos, puccos táskáját, amely inkább illett egy délutáni bevásárló maratonhoz, mintsem hogy tanszereket pakoljanak bele.Miközben a lányok, ügyes-bajos dolgaikat intézték a biciklijük körül, Marie elővette a zöld biciklisjelző mellényét, mire Serena megszólalt)
Serena:Az meg minek?!
Marie:Nem akarom, hogy ha erre jönnének a rendőrök, elkapjanak.
Serena:Nem fognak!...Netán, ha mégis... majd leszerelem őket.
Marie:Hogyan?
(Serena elmosolyodott, majd mit sem szólvál rákacsintott barátnőjére)
(A ház kerítése mögül hirtelen, egy kedves, alacsony, otthonkában egy nagy tuja mögül motoszkáló, vörös, rövid, göndör hajú öregnénike botorkált elő és lép a kerítéshez)
Hannah:Lányok?!Csak ti vagytok azok?!Már azt hittem valaki más ólálkodik erre.
Serena:Csak mi vagyunk!
Marie:Köszönjük, hogy vigyáz a bringáinkra.
Hannah:Ó, lányok, ez csak természetes, itthon vagyok egész nap, amúgy sincs más dolgom, most is csak azért jöttem ki, hogy vágjak pár rózsát a vázámba, mert az előzőek már elszáradtak, az előbb lett vége a kedvenc szappanoperámnak.Mindig nézem,de eddig még mindig nem derült ki, hogy Hozé Ármándó...
(Miközben a néni élvezetdúsan mesélte a lányoknak a szappanoperában történteket, addig Serena már a szemeit forgatta, Marie csak kedvesen és megértően mosolygott, végül az egyik lánynak már elege lett az egészből, ezért félbeszakította az élménybeszámolót)
Serena:Ez mind nagyon izgalmas Macey néni, de tudja, nekünk most mennünk kell, későre jár.
(A nő elmosolyodott)
Macey:Hát persze.Vigyázzatok magatokra, és ígérjétek meg, hogy a szünetben legalább egyszer meglátogattok.
Marie:Ígérjük.
Hannah:A szavatokon foglak benneteket.
(A nő elnevette magát a boldogságtól, tudván, hogy a lányok eddig mindig betartották az ígéreteiket, és legalább egyszer ellátogattak hozzá minden iskolai szünet alatt. A beszélgetés szabotálása után, melyet az idős nénike az alkonyat beállásának tudhatott be, mint aki jól végezte dolgát, visszabújt a bokrokkal rejtett udvarába és egyedül hagyta a lányokat a kerítésen kívül.)
(Serena és Marie egymásra néztek, kissé megkönnyebbülve, hogy nem kell hallaniuk mégtöbb felesleges történetet a mai fizika óra után, ígyhát felpattantak kerékpárjaikra, majd elindultak a hazavezető úton, amelynek árkait fák és bokrok ölelték körbe. Néhány perc múlva, Serena a biciklijével leállt azon út előtt amely levezet a számukra otthonra támogató útegyenesről, és merengve nézte azt a nagy ódon,mégis nemrég felújított kastélyt a közeli távolból amelyhez a leágazó út vezetett. Marie észre sem vette, hogy barátnője megállt, ezért néhány tekerés után, hátranézve fedezte fel, hogy Serena leszállt a biciklijéről, nylíván valami sokkal érdekesebbet találván. Marie megfordult majd visszatekert és beállt a lány mellé, aki még mindig mosolyogva a kastélyt bámulta, a már szinte sötétségbe boruló égboltot mit sem érdekelvén)
Marie:Jobb lenne ha sietnénk, már így is elég sötét van.
Serena:Látod ezt?
Marie:Igen, a szanatórium. Már itt áll vagy több mint 50 éve, mi van vele?!
Serena:Volt itt egy tűz.
Marie:Milyen tűz?
Serena:Nem is olvastad?! Az újságban volt.
Marie:Te olvasol újságot?!Ez érdekesebb.
(Serena elmosolyodik barátnője pimasz igazságcentrikus szemrehányásán)
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek, lehet, hogy épp itt vannak valahol, vagy ki tudja.
(Marie mindigis tudta, hogy Serena legnagyobb hobbija az ijesztgetés, imádott halálraijeszteni mindenkit és bárkit, ha lenne ilyen tantárgy a suliban, ő csillagos ötöst érdemelne belőle. Persze Marie ennél már okosabbnak szerette volna magát tudni, ezért fittyet hányt barátnője, ijesztegetésnek vélt információjára)
Marie:Én nem láttam egyik újságban sem, melyikben volt?
Serena:A helyiben.
(Serena még mindig üveges tekintettel bámulja a rusztikus kastélyt, amelynek ablakaiban árnyalakok látszódnak ki a főútra, amelyen a két lány dekkol)
Marie:Melyik napiban, mert én nem olvastam egyikben sem?!
Serena:A múlt vasárnapiban.
(Marie karja hirtelen borsózni kezdett)
Marie:Nekünk nem jár a vasárnapi.
(Serena ránéz barátnőjére, majd elmosolyodik)
Serena:Akkor ezért nem olvashattad.
(Hirtelen a közeli bokorból a két lány különböző hangokra lesz figyelmes, majd Marie összerezzen és remegő hangon szól Serenahoz)
Marie:Menjünk már hallod?!
(Serena még mindig mosolyog)
Serena:Csak nem félsz?!
Marie:Á, dehogy, csak nincs kedvem, hogy néhány pszichopata feldaraboljon az éjszaka közepén.
Serena:Ugyan!Nem darabolnának fel.Előszőr elrabolnának, aztán megerőszakolnának, minden nap, majd éheztetnének, végül az ürülékedből kellene majd táplálkoznod, miközben be vagy zárva egy sötét helyre, ahol alig kapsz levegőt, végül megcsonkítanának és megvárnák, ahogy elvérezz, aztán kibeleznének, és a szerveidet pedig eladnák az illegális szervkereskedőknek.
(Marie arcára az ijedség és az undor ült ki egy szempillantás alatt, miközben szóról szóra elképzelte azokat a szörnyűségeket, amelyeket barátnője mesélt neki, ezek után ijedten és remegő hangon szólt Serenára)
Marie:Te nem vagy normális.Menjünk már!
Serena:Én imádnám.Tökéletes befejezés lenne a számomra.Mindig arról álmodtam, hogy egyszer brutálisan megölnek.
(Serena elneveti magát miközben Marie remegve markolja kerékpárja kormányait)
Serena:Nem tudom miért, de vonzódon az efféle őrültségekhez.
Marie:Ez inkább gusztustalanság.
Serena:Köszöntelek a való életben.
(Kis idő múlva, Serena beadja derekát, majd mindketten visszaszállnak biciklijükre és tovább tekernek a már sötét éjszakában)
(Marie néhány percig még nem mer megszólalni, de megpróbálja elterelni az előző gyomorforgató témát valami sokkal kellemesebbre)
Marie:Végre péntek.
Serena:Jah!
Marie:Anyu elment a mamámhoz a hétvégére, úgyhogy magasan ajánlom, hogy átgyere hozzám, ugyanis nem szeretnék egyedül lenni a hétvégén.
Serena:Remek!Benne vagyok!Mikor menjek?
Marie:Mihánst hazaértünk, amint tudsz.
Serena:Okés.
(Nemsokkal később Serena és Marie már a külváros közelében jártak, ahol bekanyarodtak egy utcába, melynek egyenes utját házak és világító utcai lámpák ölelték körül, néhány tekeréssel később, Serena és Marie megálltak egy egyszerű kertesház előtt, ahol Serena lakott, majd a postaládánál mindketten leszálltak kerékpárjukról)
Serena:Akkor?
Marie:Akkor...gyere!...Ja és siess!
Serena:Oké!
(Marie egy pillanatra megállt, körülnézett, és mivel az ő házuk csak egy kanyarnyira és néhány lépésre volt barátnőjétől, már nem ült fel bicajára, csak maga mellett sétálva tolta azt, miközben Serena bevonult saját házukba.Miközben Marie a kerékpárját tolta és elhaladt a Serena háza közelében lévő kanyarban amely lenyílt az erdőbe, fényeket pillantott meg szikrázni a fák mögött, majd hangokat és ajtócsapódásokat vélt hallani.Kissé megrezzent, majd szaporább léptekkel tolta tovább bringáját.Mikor hazaért, benyitva a házba, első dolga az volt, hogy bemenjen szobájába amelynek ablaka pont az utcára nyílt és az utcai lámpa pont bevilágított szobájába, ezért mindig világosabb van, mikor a sötétben kell aludnia az ágyában, és kinyissa az ablakot, majd mikor ezt megtette, felsóhajtott miközben táskáját ledobta íróasztala elé, és jobb kezét legyezőként használta)
Marie:Te jó ég, micsoda forrás van.Pedig még nyár sincs.
(Marie ezután nyitva hagyva szobája ajtaját a konyha felé vette az irányt, ahol csinált magának egy szimpla csokiskrémmel töltött szendvicset, majd egy pohár tejet kiöntve egy bögrével visszament szobájába, és bekapcsolta a televízióját, és kedvenc zenei csatornáján, meghallva egyik ledkedvesebb számát, elkezd evés közben táncolni, majd énekelni. Miután a zeneszám véget ér, leül ágyára, majd kortyol egyet a bögre tejből és tovább kapcsolgatja televízióját, amikor hirtelen az ablak alá vízszintesen pár centi vastagságban szórt kis követ összességén recsegő léptek nyoma hallatszik.Marieban megfagy a vér és hirtelen nagyot nyel, majd leteszi bögréjét az ágya mellé a padlóra és feláll.Újbóli léptek hallatszódnak a tőle pár lépésre lévő ablak felől, a követ ropogása, csak akkor ropognak így, ha valaki sétál rajtuk.Marie elgondolkodik, majd a rémült arckifejezése hirtelen unottba vált át, és hangosan felkiált a szobából)
Marie:Serena, ez nem vicces!
(Hirtelen sirí csend veszi át az egész szobát és a kinti szférát is, az ablakból már nem szűrődik be semmilyen zaj.)
(Marie odasétál az ablakhoz, majd kinéz rajta, de egy árva lelket sem lát, csak a meleg szellő simogatja a bokrokat és a fák lombjait.Marie felszólal az ablakból)
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő... sőt kezdesz lesüllyedni tudod?!
(Marie kimászik az ablakon, majd a kapubejárathoz sétál, miközben hörgéseket hall az egyik utcára néző bokruk mögül, amely jócskán kilóg az utcára)
(Marie kilép az utcára, majd a bokorhoz közeledve felszólal)
Marie:Oké, jólvan, megijedtem. Most örülsz? Na most már igazán előjöhetnél!
(Marie még közelebb sétál a bokorhoz)
Marie:Serena!
(Mikor már elég közel van, megpillant egy kezet amely kilóg a bokor mögül és az utcai lámpa pont a testrészre veti fényét)
(Marie megáll majd megdönti fejét, kissé mérgesen szólal meg)
Marie:Serena az már komolyan nem vicces!
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik, megdermedve, pupillái kitágulva, nyaka teljesen átvágva, ruha darabjai és haja is átvannak áztatva saját vérében.Marie megdermed majd sikoltozni kezd, kezeit arcára helyezi, majd a látványtól térderogyik és csak tovább sikít megtelítve hangjával az egész utcát)
(Órákkal később már Marie a rendőrségen ül, miközben egy forró kávét kortyolgat és térdei remegnek,könnyeivel pedig még mindig küszköd, édesanyja öleli át két kezével lánya vállait simogatva próbálja nyugtatni őt)
Clara:Ne hozzak valamit drágám, nincs szükséged valamire?
(Marie üveges tekintettel bámul maga elé)
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
(Clara átöleli lányát, most még szorosabban)
Clara:Cssss...Megtalálják aki ezt tette és gondoskodni fognak róla,hogy számoljon a tettei következményeivel.
Marie:De... nem is értem...hogy ki... vagy egyáltalán miért, ölték meg?!... És ki?!
Clara:Nem tudom kicsim, de ígérem, hogy megteszek mindent, hogy kiderítsem, és a rendőrurak és a nyomozók is azon lesznek, hogy megkeressék Serena gyilkosát.
Marie:De ez nem hozza vissza őt!
Clara:Tudom.
(Marie anyja vállára hajtja fejét, majd egy magas, harmincas éveiben járó, egyenruhás, jóképű, sármos rendőrtiszt jelenik meg Marie és anyja előtt)
Urano:Marie?!Én Urano nyomozó vagyok, ne haragudj, hogy íly módon zavarlak.De meg kell kérdeznem, hogy feltehetnék-e néhány kérdést az esettel kapcsolatban?!
(A férfi a kezét nyújtja, majd kezet fog Marieval)
Marie:Persze.
Urano:Mi történt valójában?
(Marie kissé nyugodtabban, de még mindig beszédhibásan, időközönként megrezzenve válaszol)
Marie:A szobában voltam, zenét hallgattam, aztán hirtelen lépteket hallottam az ablak alól, azt hittem Serena az, mert szokott viccből ijesztegetni és már többszázszor megijesztett a saját ablakomból, de miután kinéztem és nem láttam senkit, azt hittem kinnt akar majd megijeszteni, biztos voltam benne, hogy Serena az. Miután kisétáltam az utcára és elindultam az egyik bokor felé, amely mocorgott, akkor..
(Marie hirtelen elsírja magát visszaemlékezve a borzalomra amit látott, majd édesanyja szorosan magához öleli lányát, miközben a rendőr felé fordul)
Clara:Kérem?!Nem lehetne ezt később?
(Urano megértően néz le a nőre)
Urano:Ahogy szeretné.
............
(Pár nappal később Marie épp a szobájában pakolgat, majd leül asztali számítógépe elé, haját hátrafésüli karjával, majd megnyitja az általa már egy ideje nem használt csevegő programot, amellyel ismerősei között tartja kapcsolatait. Miközben rákattint a programra és elindítja, rápillant üres poharára az asztalán, majd felkapja és kimegy vele a konyhára.Mikor később már egy narancslével teli pohárra ül vissza, ezután hirtelen megpillantja, hogy Serena felhasználónevével és jelszavával jelentkezett be a program, ugyanis mielőtt Serenat meggyilkolták ő használta a programot barátnője gépén.Mielőtt még Marie kiléphetne a programból, hirtelen felugrik egy csetablak, benna a következővel:
Henrie:Szia bébi.
Henrie:Már egy jó ideje nem adsz életjelet, mi van veled?
(Marie rápillantott a névre, de nem mondott neki semmit, összeráncolta homlokát, majd gondolkodott.Ezután ráharapott ajkára és bezárta az ablakot, ezután rákattintott a program egy funkciójára, amely a következőket kínálta: -Valóban ki szeretne jelentkezni a messengerből?. Mielőtt még a lány rámehetett volna az IGEN gombra, újra felugrott az ablak)
Henrie:Hahó cica, itt vagy?!
(Marie meglepődött, majd hirtelen rákattintott a NEM gombra és bár lelkiismeretfurdalással de gépelni kezdett, majd megnyomta a küldés gombot a billentyűzeten, és a következő pillanatban a csetablak tartalma bővült a következőkkel)
Serena:Itt vagyok.
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
(Marie megdöbbenve realizálta, hogy a személy aki ír neki, fogalma sincs arról, hogy akinek valójában hiszi, hogy címezi üzeneteit pár napja egy brutális gyilkosság áldozatává vált)
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
(Marie újra válaszolt)
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Mi van?!
Serena:Gyere ide te!
Henrie:Te nem Serena vagy!
Serena:De az vagyok!
Henrie:Akkor mond a kódot!!!
Serena:Milyen kódot?!
(Henrie elhagyta kilépett a programból)
(Marie elképedve figyelte ahogy a férfi elhagyja a virtuális szobát, megannyi kérdést és feltevést maga mögött hagyván. Ki lehet ez a férfi és hogy lehet az hogy nem tudja, hogy Serena halott...)
Serena:Az meg minek?!
Marie:Nem akarom, hogy ha erre jönnének a rendőrök, elkapjanak.
Serena:Nem fognak!...Netán, ha mégis... majd leszerelem őket.
Marie:Hogyan?
(Serena elmosolyodott, majd mit sem szólvál rákacsintott barátnőjére)
(A ház kerítése mögül hirtelen, egy kedves, alacsony, otthonkában egy nagy tuja mögül motoszkáló, vörös, rövid, göndör hajú öregnénike botorkált elő és lép a kerítéshez)
Hannah:Lányok?!Csak ti vagytok azok?!Már azt hittem valaki más ólálkodik erre.
Serena:Csak mi vagyunk!
Marie:Köszönjük, hogy vigyáz a bringáinkra.
Hannah:Ó, lányok, ez csak természetes, itthon vagyok egész nap, amúgy sincs más dolgom, most is csak azért jöttem ki, hogy vágjak pár rózsát a vázámba, mert az előzőek már elszáradtak, az előbb lett vége a kedvenc szappanoperámnak.Mindig nézem,de eddig még mindig nem derült ki, hogy Hozé Ármándó...
(Miközben a néni élvezetdúsan mesélte a lányoknak a szappanoperában történteket, addig Serena már a szemeit forgatta, Marie csak kedvesen és megértően mosolygott, végül az egyik lánynak már elege lett az egészből, ezért félbeszakította az élménybeszámolót)
Serena:Ez mind nagyon izgalmas Macey néni, de tudja, nekünk most mennünk kell, későre jár.
(A nő elmosolyodott)
Macey:Hát persze.Vigyázzatok magatokra, és ígérjétek meg, hogy a szünetben legalább egyszer meglátogattok.
Marie:Ígérjük.
Hannah:A szavatokon foglak benneteket.
(A nő elnevette magát a boldogságtól, tudván, hogy a lányok eddig mindig betartották az ígéreteiket, és legalább egyszer ellátogattak hozzá minden iskolai szünet alatt. A beszélgetés szabotálása után, melyet az idős nénike az alkonyat beállásának tudhatott be, mint aki jól végezte dolgát, visszabújt a bokrokkal rejtett udvarába és egyedül hagyta a lányokat a kerítésen kívül.)
(Serena és Marie egymásra néztek, kissé megkönnyebbülve, hogy nem kell hallaniuk mégtöbb felesleges történetet a mai fizika óra után, ígyhát felpattantak kerékpárjaikra, majd elindultak a hazavezető úton, amelynek árkait fák és bokrok ölelték körbe. Néhány perc múlva, Serena a biciklijével leállt azon út előtt amely levezet a számukra otthonra támogató útegyenesről, és merengve nézte azt a nagy ódon,mégis nemrég felújított kastélyt a közeli távolból amelyhez a leágazó út vezetett. Marie észre sem vette, hogy barátnője megállt, ezért néhány tekerés után, hátranézve fedezte fel, hogy Serena leszállt a biciklijéről, nylíván valami sokkal érdekesebbet találván. Marie megfordult majd visszatekert és beállt a lány mellé, aki még mindig mosolyogva a kastélyt bámulta, a már szinte sötétségbe boruló égboltot mit sem érdekelvén)
Marie:Jobb lenne ha sietnénk, már így is elég sötét van.
Serena:Látod ezt?
Marie:Igen, a szanatórium. Már itt áll vagy több mint 50 éve, mi van vele?!
Serena:Volt itt egy tűz.
Marie:Milyen tűz?
Serena:Nem is olvastad?! Az újságban volt.
Marie:Te olvasol újságot?!Ez érdekesebb.
(Serena elmosolyodik barátnője pimasz igazságcentrikus szemrehányásán)
Serena:Ezelőtt vasárnap, a szanatórium egyik szárnyában tűz ütött ki, és négy súlyosan beteg ember megszökött, azóta a rendőrség keresi őket, de senki sem tudja merre járhatnak.Azóta már bárhol lehetnek, lehet, hogy épp itt vannak valahol, vagy ki tudja.
(Marie mindigis tudta, hogy Serena legnagyobb hobbija az ijesztgetés, imádott halálraijeszteni mindenkit és bárkit, ha lenne ilyen tantárgy a suliban, ő csillagos ötöst érdemelne belőle. Persze Marie ennél már okosabbnak szerette volna magát tudni, ezért fittyet hányt barátnője, ijesztegetésnek vélt információjára)
Marie:Én nem láttam egyik újságban sem, melyikben volt?
Serena:A helyiben.
(Serena még mindig üveges tekintettel bámulja a rusztikus kastélyt, amelynek ablakaiban árnyalakok látszódnak ki a főútra, amelyen a két lány dekkol)
Marie:Melyik napiban, mert én nem olvastam egyikben sem?!
Serena:A múlt vasárnapiban.
(Marie karja hirtelen borsózni kezdett)
Marie:Nekünk nem jár a vasárnapi.
(Serena ránéz barátnőjére, majd elmosolyodik)
Serena:Akkor ezért nem olvashattad.
(Hirtelen a közeli bokorból a két lány különböző hangokra lesz figyelmes, majd Marie összerezzen és remegő hangon szól Serenahoz)
Marie:Menjünk már hallod?!
(Serena még mindig mosolyog)
Serena:Csak nem félsz?!
Marie:Á, dehogy, csak nincs kedvem, hogy néhány pszichopata feldaraboljon az éjszaka közepén.
Serena:Ugyan!Nem darabolnának fel.Előszőr elrabolnának, aztán megerőszakolnának, minden nap, majd éheztetnének, végül az ürülékedből kellene majd táplálkoznod, miközben be vagy zárva egy sötét helyre, ahol alig kapsz levegőt, végül megcsonkítanának és megvárnák, ahogy elvérezz, aztán kibeleznének, és a szerveidet pedig eladnák az illegális szervkereskedőknek.
(Marie arcára az ijedség és az undor ült ki egy szempillantás alatt, miközben szóról szóra elképzelte azokat a szörnyűségeket, amelyeket barátnője mesélt neki, ezek után ijedten és remegő hangon szólt Serenára)
Marie:Te nem vagy normális.Menjünk már!
Serena:Én imádnám.Tökéletes befejezés lenne a számomra.Mindig arról álmodtam, hogy egyszer brutálisan megölnek.
(Serena elneveti magát miközben Marie remegve markolja kerékpárja kormányait)
Serena:Nem tudom miért, de vonzódon az efféle őrültségekhez.
Marie:Ez inkább gusztustalanság.
Serena:Köszöntelek a való életben.
(Kis idő múlva, Serena beadja derekát, majd mindketten visszaszállnak biciklijükre és tovább tekernek a már sötét éjszakában)
(Marie néhány percig még nem mer megszólalni, de megpróbálja elterelni az előző gyomorforgató témát valami sokkal kellemesebbre)
Marie:Végre péntek.
Serena:Jah!
Marie:Anyu elment a mamámhoz a hétvégére, úgyhogy magasan ajánlom, hogy átgyere hozzám, ugyanis nem szeretnék egyedül lenni a hétvégén.
Serena:Remek!Benne vagyok!Mikor menjek?
Marie:Mihánst hazaértünk, amint tudsz.
Serena:Okés.
(Nemsokkal később Serena és Marie már a külváros közelében jártak, ahol bekanyarodtak egy utcába, melynek egyenes utját házak és világító utcai lámpák ölelték körül, néhány tekeréssel később, Serena és Marie megálltak egy egyszerű kertesház előtt, ahol Serena lakott, majd a postaládánál mindketten leszálltak kerékpárjukról)
Serena:Akkor?
Marie:Akkor...gyere!...Ja és siess!
Serena:Oké!
(Marie egy pillanatra megállt, körülnézett, és mivel az ő házuk csak egy kanyarnyira és néhány lépésre volt barátnőjétől, már nem ült fel bicajára, csak maga mellett sétálva tolta azt, miközben Serena bevonult saját házukba.Miközben Marie a kerékpárját tolta és elhaladt a Serena háza közelében lévő kanyarban amely lenyílt az erdőbe, fényeket pillantott meg szikrázni a fák mögött, majd hangokat és ajtócsapódásokat vélt hallani.Kissé megrezzent, majd szaporább léptekkel tolta tovább bringáját.Mikor hazaért, benyitva a házba, első dolga az volt, hogy bemenjen szobájába amelynek ablaka pont az utcára nyílt és az utcai lámpa pont bevilágított szobájába, ezért mindig világosabb van, mikor a sötétben kell aludnia az ágyában, és kinyissa az ablakot, majd mikor ezt megtette, felsóhajtott miközben táskáját ledobta íróasztala elé, és jobb kezét legyezőként használta)
Marie:Te jó ég, micsoda forrás van.Pedig még nyár sincs.
(Marie ezután nyitva hagyva szobája ajtaját a konyha felé vette az irányt, ahol csinált magának egy szimpla csokiskrémmel töltött szendvicset, majd egy pohár tejet kiöntve egy bögrével visszament szobájába, és bekapcsolta a televízióját, és kedvenc zenei csatornáján, meghallva egyik ledkedvesebb számát, elkezd evés közben táncolni, majd énekelni. Miután a zeneszám véget ér, leül ágyára, majd kortyol egyet a bögre tejből és tovább kapcsolgatja televízióját, amikor hirtelen az ablak alá vízszintesen pár centi vastagságban szórt kis követ összességén recsegő léptek nyoma hallatszik.Marieban megfagy a vér és hirtelen nagyot nyel, majd leteszi bögréjét az ágya mellé a padlóra és feláll.Újbóli léptek hallatszódnak a tőle pár lépésre lévő ablak felől, a követ ropogása, csak akkor ropognak így, ha valaki sétál rajtuk.Marie elgondolkodik, majd a rémült arckifejezése hirtelen unottba vált át, és hangosan felkiált a szobából)
Marie:Serena, ez nem vicces!
(Hirtelen sirí csend veszi át az egész szobát és a kinti szférát is, az ablakból már nem szűrődik be semmilyen zaj.)
(Marie odasétál az ablakhoz, majd kinéz rajta, de egy árva lelket sem lát, csak a meleg szellő simogatja a bokrokat és a fák lombjait.Marie felszólal az ablakból)
Marie:Serena, ne már, gyere elő!Ez nem vicces, és nem is ijesztő... sőt kezdesz lesüllyedni tudod?!
(Marie kimászik az ablakon, majd a kapubejárathoz sétál, miközben hörgéseket hall az egyik utcára néző bokruk mögül, amely jócskán kilóg az utcára)
(Marie kilép az utcára, majd a bokorhoz közeledve felszólal)
Marie:Oké, jólvan, megijedtem. Most örülsz? Na most már igazán előjöhetnél!
(Marie még közelebb sétál a bokorhoz)
Marie:Serena!
(Mikor már elég közel van, megpillant egy kezet amely kilóg a bokor mögül és az utcai lámpa pont a testrészre veti fényét)
(Marie megáll majd megdönti fejét, kissé mérgesen szólal meg)
Marie:Serena az már komolyan nem vicces!
(Marie szaporább lépteket tesz a bokor felé, majd mikor odaér, elszörnyedve látja, amint barátnője saját vérében fekszik, megdermedve, pupillái kitágulva, nyaka teljesen átvágva, ruha darabjai és haja is átvannak áztatva saját vérében.Marie megdermed majd sikoltozni kezd, kezeit arcára helyezi, majd a látványtól térderogyik és csak tovább sikít megtelítve hangjával az egész utcát)
(Órákkal később már Marie a rendőrségen ül, miközben egy forró kávét kortyolgat és térdei remegnek,könnyeivel pedig még mindig küszköd, édesanyja öleli át két kezével lánya vállait simogatva próbálja nyugtatni őt)
Clara:Ne hozzak valamit drágám, nincs szükséged valamire?
(Marie üveges tekintettel bámul maga elé)
Marie:Én csak...egyszerűen nem hiszem el, hogy meghalt.
(Clara átöleli lányát, most még szorosabban)
Clara:Cssss...Megtalálják aki ezt tette és gondoskodni fognak róla,hogy számoljon a tettei következményeivel.
Marie:De... nem is értem...hogy ki... vagy egyáltalán miért, ölték meg?!... És ki?!
Clara:Nem tudom kicsim, de ígérem, hogy megteszek mindent, hogy kiderítsem, és a rendőrurak és a nyomozók is azon lesznek, hogy megkeressék Serena gyilkosát.
Marie:De ez nem hozza vissza őt!
Clara:Tudom.
(Marie anyja vállára hajtja fejét, majd egy magas, harmincas éveiben járó, egyenruhás, jóképű, sármos rendőrtiszt jelenik meg Marie és anyja előtt)
Urano:Marie?!Én Urano nyomozó vagyok, ne haragudj, hogy íly módon zavarlak.De meg kell kérdeznem, hogy feltehetnék-e néhány kérdést az esettel kapcsolatban?!
(A férfi a kezét nyújtja, majd kezet fog Marieval)
Marie:Persze.
Urano:Mi történt valójában?
(Marie kissé nyugodtabban, de még mindig beszédhibásan, időközönként megrezzenve válaszol)
Marie:A szobában voltam, zenét hallgattam, aztán hirtelen lépteket hallottam az ablak alól, azt hittem Serena az, mert szokott viccből ijesztegetni és már többszázszor megijesztett a saját ablakomból, de miután kinéztem és nem láttam senkit, azt hittem kinnt akar majd megijeszteni, biztos voltam benne, hogy Serena az. Miután kisétáltam az utcára és elindultam az egyik bokor felé, amely mocorgott, akkor..
(Marie hirtelen elsírja magát visszaemlékezve a borzalomra amit látott, majd édesanyja szorosan magához öleli lányát, miközben a rendőr felé fordul)
Clara:Kérem?!Nem lehetne ezt később?
(Urano megértően néz le a nőre)
Urano:Ahogy szeretné.
............
(Pár nappal később Marie épp a szobájában pakolgat, majd leül asztali számítógépe elé, haját hátrafésüli karjával, majd megnyitja az általa már egy ideje nem használt csevegő programot, amellyel ismerősei között tartja kapcsolatait. Miközben rákattint a programra és elindítja, rápillant üres poharára az asztalán, majd felkapja és kimegy vele a konyhára.Mikor később már egy narancslével teli pohárra ül vissza, ezután hirtelen megpillantja, hogy Serena felhasználónevével és jelszavával jelentkezett be a program, ugyanis mielőtt Serenat meggyilkolták ő használta a programot barátnője gépén.Mielőtt még Marie kiléphetne a programból, hirtelen felugrik egy csetablak, benna a következővel:
Henrie:Szia bébi.
Henrie:Már egy jó ideje nem adsz életjelet, mi van veled?
(Marie rápillantott a névre, de nem mondott neki semmit, összeráncolta homlokát, majd gondolkodott.Ezután ráharapott ajkára és bezárta az ablakot, ezután rákattintott a program egy funkciójára, amely a következőket kínálta: -Valóban ki szeretne jelentkezni a messengerből?. Mielőtt még a lány rámehetett volna az IGEN gombra, újra felugrott az ablak)
Henrie:Hahó cica, itt vagy?!
(Marie meglepődött, majd hirtelen rákattintott a NEM gombra és bár lelkiismeretfurdalással de gépelni kezdett, majd megnyomta a küldés gombot a billentyűzeten, és a következő pillanatban a csetablak tartalma bővült a következőkkel)
Serena:Itt vagyok.
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
(Marie megdöbbenve realizálta, hogy a személy aki ír neki, fogalma sincs arról, hogy akinek valójában hiszi, hogy címezi üzeneteit pár napja egy brutális gyilkosság áldozatává vált)
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
(Marie újra válaszolt)
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Mi van?!
Serena:Gyere ide te!
Henrie:Te nem Serena vagy!
Serena:De az vagyok!
Henrie:Akkor mond a kódot!!!
Serena:Milyen kódot?!
(Henrie elhagyta kilépett a programból)
(Marie elképedve figyelte ahogy a férfi elhagyja a virtuális szobát, megannyi kérdést és feltevést maga mögött hagyván. Ki lehet ez a férfi és hogy lehet az hogy nem tudja, hogy Serena halott...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)