15.rész - Tizenöt, a meglepetésekért

... az előző részek tartalmából ...

Olivia:Van egy napló.
Marie:Videónapló.
Olivia:Nem. Egy füzet vagy micsoda. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
......
Vanessa:Claudia biztos tudja, hogy mi van az egész mögött.
Marie:Persze, hogy tudja. Hisz keresi a naplót. A videónaplókat is tönkretette. Nem akarja, hogy kitudódjon. Valami nagyon mocskos dolog lehet a háttérben, ha ennyire rejtegeti és titkolja.
...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
..............
Marie:És ti hogy vagytok?
Vanessa:Mi?
Marie:Te, meg a barátod.
(Vanessa elpirul majd felkapja a fejét)
Vanessa:Ja?! Jól, köszi.
(Marie óvatosan meglöki Vanessa vállát saját vállával)
Marie:És? Esetleg nem akarod bemutatni valamikor? Jó ideje együtt vagytok már.
....
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
....
Christopher:Vanessa pasija. Az a hülye orvos.
Camilla:Micsoda?
Christopher:Dr. Thomas vagy mi a tököm a neve.
Camilla:Álljál már le! Azt mondtad Vanessa pasija?
....
(Camilla benyúl a pult mögé majd megragadja Tony grabancát mindkét kezével, s közel húzza magához)
Camilla:Mi a fasz folyik itt?!
Tony:Claudia itt járt.. bejöttek ide a bátyjával, és elvitte a winchesteredet.
Camilla:Andreas halott.
Tony:Pedig Andreas-sal volt itt!
Camilla:Mondott mást is?
Tony:Csak azt, hogy hamarosan valaki meg fog halni.
--------------------------------
Vanessa:Szerinted ez jó ötlet?
(Vanessa és Marie a hosszú mezőkkel körbeövezett utat szelték át Oaktree és Seminami között. A lányok bringájukon ülve érezték ahogy a szél belekócol a hajukba, s közben beszélgettek a kietlen elhagyatott útszakaszon)
Marie:Persze. Visszamegyünk a hídhoz és mégegszer körülnézünk.
Vanessa:De ezelőtt sem találtunk ott semmit.
Marie:Ti nem találtatok ott semmit.
Vanessa:Ó, elnézést Marie nyomozó.
Marie:Nem veszítünk semmit, ha odamegyünk és körbeszimatolunk.
Vanessa:Na jó, ez igaz.
Marie:Te jó ég! Az Claudia?!
(A lányok kiszúrnak egy a közelükben az út szélén babakocsit tóló nőt aki közben hevesen szív egy cigit a szájában)
Vanessa:Úr Isten. Ez tényleg Claudia.
Marie:Képes volt idáig kisétálni?
Vanessa:És babakocsival?! Minek a babakocsi?!
(Marie és Vanessa odaérnek Claudia mellé majd lefékeznek)
Marie:Heló Claudia.
Claudia:Ó. Jó napot kívánok.
(Claudia emelt fejjel tolja tovább a babakocsit, a cigit kiveszi a szájából majd, kifújja a kék füstöt majd visszateszi a szálat ajaki közé)
(Vanessa rémülten pillant Marie-ra)
Marie:Kinek a babája van ott?
Vanessa:Ez egy műbaba, innen látni.
(Vanessa bele akar nyúlni a kocsiba, de Claudia ellöki a kezét)
Claudia:Vidd innen a mocskos mancsodat!
Claudia:Gondoltam kihozom egy kicsit Ödönkét.
(Vanessa a szájára teszi a kezét)
Vanessa:Elnézést, de nem akarok hangosan nevetni.
(Claudia egy pillanatra dühösen néz Vanessara)
Claudia:Bár semmi közötök hozzá, de hamarosan anyai örömök elé nézek és hát úgy gondoltam, hogy ideje egy kicsit gyakorolni.
Vanessa:Anyai örömök elé?
Claudia:Várandós vagyok.
Vanessa:És ki az apuka?
Claudia:Semmi közöd hozzá!
Vanessa:Terhesen nem is szabad dohányozni.
Claudia:Aztán ki a fasz vagy te, hogy ezt megmond nekem, hm?!
Marie:Mi lesz így az iskoláddal?
Claudia:Magántanulóként folytatom majd az elkövetkezendőkben.
Vanessa:Hát, biztosan nagyon hiányolni fognak majd onnan ahol most tanulsz.
Claudia:Igazándiból már rég átiratkoztam a ti iskolátokba. Az őszi szünet után ott folytattam volna ahol most ti is tanultok, de ez a kis affér megváltoztatta az egész folyamatot.
Vanessa:Hála a jó Istennek!
(Claudia újbóli mérges pillantást vet Vanessa felé)
Vanessa:Úgy értem gratulálok.
Claudia:Nem kérek a gratulációdból.
(Vanessa megint közel hajol a babakocsihoz, hogy lerántsa a lepedőt a műbabáról, de Claudia megint csak elsöpri onnan a kezét majd ráordít a lányra)
Claudia:A kurva életbe Vanessa mondtam már, hogy ne nyúlj hozzá, nem?!
Claudia:Most pedig bocsássatok meg. Szívesen beszélgetnék még, de Ödönkének és nekem egy kis friss levegőre van szükségünk.
(Vanessa elképedve reagál)
Vanessa:Friss levegőre?! Cigivel a szádban?!
Marie:Menjünk innen.
Vanessa:További szép napot Claudia.
Claudia:Nektek se!
(Marie és Vanessa tágra nyílt szemekkel pattannak fel a biciklira, s folytatják útjukat a híd felé)
...
(Marie és Vanessa megérkezésükkor leszállnak bringáikról a majd letámasztják azokat a híd korlátai mellé)
Vanessa:Na jó. Ez életem egyik legbizarabb beszélgetése volt Claudiával.
Marie:Pedig mivel róla van szó, ezért szerintem nem ez volt az első.
Vanessa:Most tényleg terhes?
Marie:Lehet. Vagy csak szimulál. Nem tudom. De valahogy nem is érdekel, már nem lepődöm meg semmin vele kapcsolatban.
(A lányok beszélgetését egy kocsi zavarja meg ami épp előttük áll le)
(Az ablak lehúzódik majd egy napszemüveges, barnított bőrű leányzó kezd el kivisongani az ablakból)
Camilla:Háj!
Marie:Szia.
Camilla:Hallottam Marie, hogy jobban vagy. Minden rendben? Emlékszel már rám?
Marie:Igen emlékszem.
Camilla:Értem, szóval akkor csak fáziskésés volt, ugye? Pillanatnyi agy-kihagy..
(A lányok megdermedve állnak, s csak a szájuk mozog)
Marie:Olyasmi.
(Camilla rákönyököl a kocsi ajtajára majd Vanessa-hoz fordul)
Camilla:Hallottam Vanessa, hogy jól megvagytok a pasiddal.
(Vanessa felvonja szemöldökét, ölbe teszi kezeit majd meglepődve reagál)
Vanessa:Miről beszélsz?
Camilla:Hát Dr. Thomas-ról tudod. Nem is mondtad, hogy a lokál doki kurogat téged.
(Vanessa arca eltorzul)
Camilla:Amúgy nagy farka van?
(Marie összeráncolja homlokát majd egy lépéssel közelebb lépve a kocsihoz Camilla-ra szól)
Marie:Mit keresel erre?
Camilla:Csak körül néztem amíg ti nem csináltok semmit sem.
Marie:Miért mondod ezt?
Camilla:Tudod te azt nagyon jól!
Marie:Neked most konkrétan mi a bajod?
Camilla:Az a bajom, hogy amíg én keményen nyomozok addig ti csak basszátok a rezet!
Marie:Te meg miről beszélsz?!
Camilla:Ahelyett, hogy tennétek a dolgotokat most is itt biciklizgettek meg viháncolgattok, mint a póznakurvák. Kevesebb tévét kéne nézni és többet mozogni. . Engem nem érdekel. Majd én egyedül megfejtem az egészet. Nincs szükségem rátok. Elmehettek a búbánatos picsába. Na csá!
(Vanessa és Marie ledermednek, a kocsi ablaka felhúzódik majd nagy hanggal, s sebességgel, port kavarva eltűnik az úton)
Marie:Ez a Camilla elszállt.
(Vanessa szótlanul bámul az aszfaltra)
...
(Marie és Vanessa a híd alatt sétálnak nyomok után kutatva. Vanessa azóta ölbetett kézzel jár-kel mióta Camilla utoljára hozzávágta kiderített titkát, s Marie ugyenezen esemény óta próbálja valahogy megtörni a jeget. A folyó mellett mászkálva Marie egyszercsak felkiált)
Marie:Lehet, hogy jobb lenne, ha tovább mennénk.
Marie:Megnézni máshol.
(Vanessa komor arckifejezéssel ahrapja el szája szélét majd a közeli bozótosba néz ahol bokrok, fák és indák nőttek össze csoportosan, s amely bozót belsejében sötétség uralkodik ezen a napsütéses napon)
(Marie maga elé kapja kezeit, hogy gesztikuláljon mikzöben Vanessa-hoz beszél)
Marie:Ötlet?
(Vanessa újra bepillant a bozótosba majd ellentétes irányba, a folyó irányába)
(Marie nagy levegőt vesz majd kemény pillantást vet Vanessa-ra)
Marie:Figyelj, elmondhattad volna.
(Vanessa meglepetten reagál)
Vanessa:Elmondani mit?
Marie:Hát hogy te meg az orvos.
Vanessa:Mi én meg az orvos?
Marie:Hogy együtt vagytok.
Vanessa:Nem is vagyunk együtt. Camilla csak be akar mocskolni mindenféle pletykával azért hazudozik ilyet.
Marie:Te is tudod, hogy ez nem igaz.
Vanessa:Miről beszélsz?
Marie:Láttalak téged Dr. Thomas-sal. Miért akarod letagadni?
Vanessa:Hogy mit csináltál?!
Marie:Jól hallottad.
Vanessa:Te kémkedtél utánam?!
Marie:Nem. Csak véletlenül kaptalak rajta titeket. És aztán beszéltem Dr. Thomas-sal is erről.
(Vanessa kiengedi kezeit öléből és felvonja szemöldökét)
Vanessa:Hogy mit csináltál?
Marie:Azt mondta, hogy nagyon szeret téged. És azt, hogy amikor veled van úgy érzi, hogy ő a világon a legszerencsésebb férfi, hogy maga mellett tudhat téged.
(Vanessa arca megenyhül majd kissé elmosolydna, de gyorsan összeerántja száját)
Marie:Megkért, hogy ne mondjam el senkinek.. és én nem is mondtam el senkinek.
Vanessa:Én. Sajnálom. Gondolom, hogy megkért. Jobb is, ha nem tud róla senki sem. Ez túl nagy falat lenne mindenkinek.
Marie:És illegális.
Vanessa:Nem az, mert én is akarom.
Marie:Igen, néhány nézőpont szerint így már nem az.
Vanessa:Szeretem őt.
(Marie megértően biccegetni kezd)
Marie:Oké.
Marie:Akarsz róla beszélni?
(Vanessa gyorsan rávágja a választ)
Vanessa:Nem! Itt nem.
Marie:Bárhol beszélhetünk róla, bármikor ha akarod.
(Vanessa újra ölébe teszi kezeit majd közelebb sétál Marie-hoz)
Vanessa:Úgy érzem, mintha figyelnének minket.
(Marie meglepődik majd hirtelen mindketten körülnéznek, s egyre csak a sötét bozótba ágyazzák szemeiket amely sűrűségében szembogaraik az első 10 méter után teljesen elvesztik látóérzékeiket)
(Ekkor hirtelen ágak, bokrok recsegő és susogó hangját vélték hallani amelyek egyre hangosabban közeledtek feléjük. A lányok annyira élvezték a folyó melletti csendet, hogy a hirtelen zaj hallatára hirtelen kiugrottak a bőrükből)
Vanessa:Úr Isten!
Marie:Ez meg micsoda?!
Vanessa:Ez közeledik!
(Vanessa és Marie azonnal felrohantak a híd tetejére vezető lépcsőn majd felszálltak két kerekű járgányaikra, s elhajtottak. Miközben távolodtak a hídtól, s a bozótostól a hangok hirtelen megszüntek)
...
(Vanessa és Marie már távol jártak a hídtól, s a bicajukon közlekedve, most már nyugodtabban folytatták a csevejt és a nyomozást)
Vanessa:Mi a franc volt ez?
Marie:Lehet, hogy csak egy őz. Én már láttam erre mókust, borzot meg szarvast is. Van erre minden. Annyira erdős, nedves, bozótos meg eldugott az egész környék, hogy könnyen megbújhat benne az ég világon bármi.
Vanessa:De ez nem is őz volt, vagy szarvas. Olyan volt, mint amikor valaki fut a bokrok között, a bozótban mit sem érdekelvén, hogy min megy át. Ezért hallottuk ahogy eltörtek az ágak. Egy őz különben sem az ember felé fut, annál inkább menekül. Jobban meg van ijedve az az embertől, mint az ember tőle.
Marie:Akkor lehet, hogy Claudia gondolt egyet és rallizott a bozótban a babakocsijával.
Vanessa:Na, látod ez sokkal hihetőbb.
Marie:Vagy egy zombi volt.
Vanessa:Én sokkal inkább hiszem azt, hogy az a valami és nagyon is valós valaki volt. Aki minket figyelt.
Marie:Olivia azt mondta, hogy figyelni fog. És azt is, hogy mások is figyelnek minket amiért folytatjuk a nyomozást.
Vanessa:Szóval hivatalosan is nyomozónők lettünk. Legalábbis a fejesek szemében akik utánunk szaglásznak.
(Mindketten elmosolyodnak majd hirtelen egy dobra felérvén egy választúhoz érvén a lányok megállnak, s leszállnak a biciklijükről)
(Vanessa az egyenes, bozótokkal övezett, kitaposott, poros útra mutat amely messze vezet a beton alapú főúttól)
Vanessa:Mi van arra?
Marie:Ó, a régi temető. Odáig ki van tisztítva az út. Mármint, ha ezt a böcekes, göröngyös, poros utat útnak lehet egyáltalán nevezni.
Vanessa:És utána?
Marie:Utána is van még út, de az eléggé füves már és középen kell menni, mert oldalról már eléggé be-behajol egy-egy tüskés bozót. Viszont, hogy a temető utáni út hova vezet azt nem tudom. Utána már nincs semmi, csak rét meg erdő. Tele kullancsokkal, vaddisznókkal meg rókákkal, gondolom én.
Vanessa:Menjünk be oda.
Marie:A temetőbe?
Vanessa:Nem. Tovább.
Marie:Párdon?
Vanessa:Én erre még úgy sem voltam.
Marie:De...!
(Marie elő sem tudott hozakodni ellenérvvel, mert Vanessa már felült a biciklira, s a dimbes-dombos ,,habokat" szelve a göröngyös, gacsibás poros úton. Marie felszállt kétkerekűjére, s követte őt)
..
Marie:Itt van a temető!
(Vanessa és Marie megálltak a poros út végén amely onnantól foltokban fűvel benőtt, keskenyebb úttá vált amelyet a bozót oldalról bekerített. Vanessa balra pillantott majd meglátta a temető bejáratát, egy kutat és néhány sírkövet)
Vanessa:Elég kicsi.
Marie:Mert míg Oaktree-ben nem volt temető addig itt temetkeztek és miután lett ide már nem temettek senkit.
Vanessa:Azért elég szépen tisztán van tarva.
Marie:Persze.
Marie:Akkor most?
Vanessa:Nézzünk körül itt is, aztán menjünk tovább.
Marie:Mit keresünk itt?
(Vanessa leszáll bringájáról majd a temető bejárata felé sétál, végül megfordul, s Marie-ra néz)
Vanessa:Hazudtam.
(Marie lemerevedik majd kérdően a lányra néz)
Marie:Most miben?
Vanessa:Én már voltam itt. Serenával.
(Eközben a temetőtől nem messze a koszos, kietlen út kezdetén egy fekete autó parkol le majd a vezető kiszállván az igénytelen utat követve elveszik benne)
Marie:És miért nem engem hívott?
(Marie még mindig Vanessa-t faggatja miközben már a sírok között sétálgatnak a temetőben)
Vanessa:Azt én nem tudom. Azt viszont igen, hogy Serena sokat veszekedett a szüleivel. Volt, hogy engem hívott fel, aztán volt, hogy Camilla mesélte, hogy kijöttek ide, mert megint veszekedés volt otthon.
Marie:Lehet, hogy a srác miatt akivel Serena el akart szökni.
Vanessa:Nem beszélt róla. Menjünk tovább, itt nem találunk semmit.
(Vanessa és Marie átpásztázva a sírokon keresztül újra kiérnek a kietlen útra)
Marie:Szerintem jobb lesz, ha nem ülünk fel. Ahogy innen nézem elég sok lyuk van az úton és éles kő. Na meg amit még nem látunk. Talán itt kellene hagynunk a bicikliket.
Vanessa:Nem fogja ellopni senki?
Marie:Szerintem nem. Ilyen tájban már nem jár erre senki.
Vanessa:Akkor hagyjuk itt őket.
(Vanessa és Marie gyalog indulnak el a bozóttal övezett úton, s egyre beljebb haladnak egyenesen a sűrű erdőt megközelítve. Ugyanebben a pillanatban, miközben ők az erdőt közelítik meg, őket is megközelíti valaki aki egész úton őket követte, s az előbbi beszélgetésüket kihallgatta..)
...
(Vanessa és Marie az egyre gazosabb úton tánotorgva sétáltak miközben néha kezükkel el-el löktek maguk elől egy-egy bokorindát amely bekúszott az ösvényre, s amely már régóta élvezte a levegőben lógást)
Vanessa:El sem hiszem, hogy ezt csináljuk.
Marie:Nem az én ötletem volt. Nem fordulunk vissza?
Vanessa:Lennie kell itt valaminek. Érzem.
(Marie és Vanessa továbbsétálnak mikor a közelben maguk mögött egy ág reccsenését hallják amire reflexszerűen hátrafordulnak)
Marie:Mi volt ez?
Vanessa:Remélem nem épp a bicóinkat csórják.
Marie:Ha csak az lenne.
Vanessa:Valaki van itt velünk, érzem.
Marie:Ijesztő megérző vagy.
Vanessa:Nem. Érzem, hogy megint figyelnek. Az ember érzi, ha valaki figyeli. Ha valaki koncentrál rá. A rezgések..
Marie:Szerintem menjünk vissza. Erre úgy sem lesz semmi.
Vanessa:Akkor miért van kitaposva?
Marie:Lehet, hogy Claudia az. Elvégre. Mégis ki találna rá a hulláninkra erre? Nem jár erre senki. Tökéletes elrejteni erre egy-két hullát. Beleszórnak minket a bozótba aztán kész.
Vanessa:Ne adj nekik ötleteket.
(Marie és Vanessa végül elérnek a ,,zöld folyosó" végéig ahol aztán hirtelen egy tisztáson találják magukat. A tisztás persze csak egy kisebb terület amelyet fű borít. Egy kör alakú zöldfelület amelyet körbeveszi a folytatódó erdő akác- és fenyőfák soraival. A lányok kiérvén a tisztásra egyszerre kiszúrnak valami furcsát.)
Vanessa:Látod ezt?
Marie:Ez egy ház?
(Vanessa azonnal megiramodik a hatalmas, fából eszkábált épület felé. Marie utánarohan, s mikor odaérnek látják, hogy az épület nagyon szabadon lett felépítve. A fadeszkákból és gerendákból megépített tákolmány beseljébe a deszkák közötti centiméteres réseken keresztül könnyen és tisztán be lehetett látni az építmény belsejébe. Marie és Vanessa először sétálgatni kezdtek a faház körül míg megpillantották a ház kapuját.)
Marie:Itt lehet a bejárat. Ez valami pajta lehet, vagy faház vagy ilyesmi.
(Vanessa kezeivel megpróbálta felfeszíteni a csakugyan deszkákból összeszegezett ajtót, hogy kinyissa. Marie amint látta, hogy Vanessa nem megy semmire sem az erőlködésével, hogy az ajtó meg sem moccan a helyéről, segítő keze nyújtván ő is elkezdte húzni a kaput ami végül aztán résnyire kinyílt. A kapu alja súrolta a földet, teljesen lent volt, ezért a lányok nem tudták kitárni.)
Vanessa:Na? Ki megy elsőnek?
Marie:Nem veszélyes ez? Nehogy összedőljön. Mit keres ez itt egyáltalán?
(Vanessa bemászott a résen majd kiszólt)
Vanessa:Na jösz?
(Marie körülnézett majd követte barátnőjét. Belépve a házba, Marie az ég világon nem pillantott meg semmit. A faház teljesen üres volt, ugyanakkor hatalas és poros. Por a gerendákon, a deszkák alkotta falon, a földön. Az egyik sarokban egy kis szalmakupac a másikban pedig egy hatalmas búzatároló láda.)
Marie:Nincs itt semmi.
(Vanessa körbenézett majd a tárolóláda felé vette az irányt)
Marie:Fúj, ne menj oda!
Vanessa:Miért ne?
Marie:Lehet, hogy valami izé van benne.
Vanessa:Milyen izé?
Marie:Patkányok vagy denevérek. Megmarnak és veszett leszel.
(Vanessa szemeit forgatta Marie beszédétől, s egyre csak közeledett a ládához. Marie követte őt, de néhány lépéssel mögött. Ahogy Vanessa egyet előre lépett, úgy Marie csak egy felet. Aztán hirtelen Vanessa arca eltorzult majd felszólalt)
Vanessa:Valami istentelen rodhatd szag jön abból a ládából.
(Marie szaporán lélegzett. A helységben szinte megfagyott a levegő. Vanessa már csak pár lépésre volt a ládától, s egyre érezte az orrát facsaró bűzt amely már majdhogy könnyet csalt szemeibe)
Marie:Vanessa, óvatosan.
(Vanessa odaért a ládához, de nem csinált semmit csak állt ott, érezte a bűzt és nézte a lezárt ládát. Rápillantott a kiemelkedő kis fapöckére majd megragadta azt. Marie ekkor odaért Vanessa-hoz, s mint egy adrenalin löket nyúlt rá ő is a kiemelkedő kockapöcökre, s együtt hirtelen felnyomták a láda tetejét.)
Marie:Jóságos!
Vanessa:Uram atyám!
(Leírhatatlan volt amit a ládában láttak.)
Camilla:Te úr isten!
(Vanessa és Marie oldalra léptek, s fejüket a mellettük hirtelen ott termő Camilla-ra vetették)
..
------------