16.rész - Tizenhat, a pszichiátriáért

... az előző részek tartalmából ...

Olivia:Van egy napló.
Marie:Videónapló.
Olivia:Nem. Egy füzet vagy micsoda. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
......
Vanessa:Claudia biztos tudja, hogy mi van az egész mögött.
Marie:Persze, hogy tudja. Hisz keresi a naplót. A videónaplókat is tönkretette. Nem akarja, hogy kitudódjon. Valami nagyon mocskos dolog lehet a háttérben, ha ennyire rejtegeti és titkolja.
...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
....
Claudia:Hamarosan anyai örömök elé nézek.
Vanessa:Anyai örömök elé?
Claudia:Várandós vagyok.
..............
Marie:És ti hogy vagytok?
Vanessa:Mi?
Marie:Te, meg a barátod.
...
Christopher:Vanessa pasija. Az a hülye orvos.
Camilla:Micsoda?
Christopher:Dr. Thomas vagy mi a tököm a neve.
Camilla:Álljál már le! Azt mondtad Vanessa pasija?
....
Camilla:Hallottam Vanessa, hogy jól megvagytok a pasiddal.
Vanessa:Miről beszélsz?
Camilla:Hát Dr. Thomas-ról tudod. Nem is mondtad, hogy a lokál doki kurogat téged.
....
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
....
Tony:Claudia itt járt..
Camilla:És mondott valamit?
Tony:Csak azt, hogy hamarosan valaki meg fog halni.
--------------------------------
Harison redőrtiszt:Hatos járőr a hármasnak. Egy fiatal férfi és egy fiatal nő holttestére bukkantunk. Erősítést kérünk.
(A hatalmas faházra rá vetülő szürkületet piros és kék villogó fények törték meg. Ahogy az idő telt, a pulzáló lámpák egyre erőteljesebben ölelték körül a tisztást és a közeli erdőt. A tákolmány pár órával ezelőtt még elhagyatott volt most rendőrtisztek, nyomozók, halottkémek és hullaszállítók halmozzák el figyelmükkel, s jelenlétükkel. A lányokat az egyik rendőrautónál faggatják miközben egymásba kapaszkodva, megviselve, kissé remegve válaszolnak)
(A copfba kötött, kemény arckifejezésű, vasöklű, Bettina rendőrtiszt jegyzetel miközben kérdéseket tesz fel. Mellette a magas, széles vállú, sportos és szögletes arcú, de borzasztóan jóképű Harison rendőr tiszteleg egyenruhájában)
Bettina:És mit kerestek itt?
Vanessa:Mi csak túráztunk. Azt hittük, hogy van erre egy folyó vagy valami érdekesség és..
(Bettina szarkazmussal élve közbevág)
Bettina:Hát valami érdekesség az volt.
Harison:A női testen a hüvelyi és anális részeken friss spermiumot találtunk.
(Bettina félrehúzza száját, nyel egy nagyot majd kemény modorral folytatja)
Bettina:Értem.
Harison:Annak ellenére a nő már régóta itt volt, a férfit később ölték meg és csak cipelték ide. A nő..
(Marie közbevág)
Marie:Serena!
Bettina:Hogy mondja?
Marie:Serena.
Vanessa:Ő Serena.
Bettina:Serena micsoda?
Harison:Maguk ismerték az áldozatot?
Marie:Igen, ő volt a legjobb barátnőm. A legjobb barátnőnk.
Bettina:Ez újdonság. És maga?!
(Bettina Camilla-hoz szólt. Míg Vanessa és Marie a kocsi oldalánál álltak addig Camilla annak elejének támaszkodva díszelgett. Amikor Bettina rendőrtiszt odaszólt hozzá, az odasétált a csoporthoz)
Camilla:Én is Serena barátnője voltam.
Bettina:Barátnője, mint szeretője vagy barátnője, mint barátnője?
Camilla:Csak szimplán a barátnője.
Bettina:Értem.
(Bettina jegyzetel majd nevetve társára néz)
Bettina:Gondoltam megkérdezem, a mai világban már sose tudni.
(Harison felnevet)
Harison:És maga mit keresett is?
Camilla:Én..
Vanessa:Velünk jött.
Marie:Együtt jöttünk.
Bettina:A maga kocsija az a fekete ott kint?
Camilla:Igen, az enyém. Illetve anyukámé.
Bettina:És van engedélye?
Camilla:Van. A kocsimban.
Bettina:Rendben, azt megnézzük. Szóval gyalog jöttek be ide..?!
Marie:..aztán megláttuk ezt a faházat, bementünk és körülnéztünk és éreztünk valami fura szagot abból a ládából ezért kíváncsiságból kinyitottuk.
(Bettina elharapja szája szélét)
Bettina:Ühü.
(Bettina végül erősen agyaló partnerére nézett aki már egy jó ideje elveszett saját gondolataiban és persze Marie-ban. Harison, a harminchoz közelítve úgy érezte, hogy Marie rejtélyessége megbabonázza őt. De lehet, hogy ez a fekete kivágott felső az amiből Marie fekete csipkés melltartója kikandikál tette meg a hatását.. Többször végigpásztázta a lányt, s amikor kellett elkapta onnan tekintetét, mintha oda sem nézett volna, csakhogy senki ne vegye észre érdekeltségét)
Bettina:Na mi legyen a lányokkal?
Harison:Vigyük haza őket.
Bettina:Ne vigyük be őket megfigyelésre?
Harison:Betti! Minek? Ártatlannak tűnnek.
Bettina:Hát ez az!
Harison:Jó, akkor úgy mondom, ártatlanok.
Vanessa:Ártatlanok vagyunk.
Bettina:Majd mi ezt eldöntjük.
Harison:Vigyük haza őket.
Bettina:Holnap viszont be kell jönnötök, hogy feltegyünk néhány kérdést.
Harison:És kihallgatjuk a környékbelieket is.
Bettina:És mindenkit aki ismerte a lányt.
Harison:És a férfit?
Marie:És ki a férfi? Mármint hogy hívták?
Bettina:Az igazolványai szerint Henrie Radfort-nak.
(Marie hirtelen nagy levegőt vesz amire Betti felkapja a fejét)
.....
(Claudia piros csipkés melltartóban és tangabugyiban, a hozzá illő, hosszú selyem ingben sétál be szobájába ahol a kanapén egy férfi ül miközben a távirányítón zongorázik, s csatornákat váltogat. Claudia helyet foglal a férfi mellett, kezét a férfi combjára teszi majd simogatni kezdi azt)
Claudia:Megtalálták Serena holttestét.
(A férfi fáradt hangon válaszol)
Andreas:Tudom.
Claudia:Meg a pasijáét is.
Andreas:Holnap jönnek a rendőrök. Biztosan neked is feltesznek néhány kérdést.
Claudia:Az életjárudékból amit utánad kapott anyu és persze néhány felhasznált fenyegetés keretében amit aztán átvettem tőle, természetesen ugye... remélhetőleg könnyen zsebre tudom őket vágni.
Andreas:Az nem biztos, ha elfogultak.
Claudia:Majd meglátom, hogy hogy lesz. Nem kell aggódnod. Ez az egész nem fog kitudódni, mert ha igen akkor..
Andreas:Már ki is tudódott.
Claudia:Ó, igen. Tony. Nos, ő miatta nem kell már aggódnunk.
Andreas:Ezt hogy érted?
(Claudia másik kezével átteszi a kezét Andreas válla felett, másikkal a férfi férfiasságát kezdi el simogatni Andreas nadrágján keresztül miközben odabújik hozzá és selyemesen kezd beszélni a fülébe)
Claudia:Vegyük úgy.. hogy.. sajnos a városi számítástechnikai boltnak új eladót kell keresnie. Lehetőleg sokkal inkább olyat aki még lélegzik, ugyebár.. Ja, és.. Oliviával sem kell már többé lepaktálnunk.
Andreas:Jól tetted.
Claudia:Ó, tudom én azt nagyon jól.
Andreas:Most már csak a naplót kell megkeresni.
Claudia:És a sündőrbuzikat távol tartani. Bár ezek az idióta rendőrök olyan hülyék, mint a seggperemem. Nem csodálom, hogy a suttyókból lettek mind rendőrök, egy szar ügyet sem tudnak megoldani, nem hogy egy ilyet ahol a pénz ugat és beszél is egyszerre. Itt a kutyának esélye sincs. Semmi.
Andreas:Imádom amikor így beszélsz.
(Claudia elneveti magát majd szenvedélyes, nyálas csókot váltanak egymás között Andreas-sal)
Andreas:Már csak Serena naplóját kell megtalálni.
(Claudia szorongani kezd)
Claudia:Kellett emlegetned. Már kezdtem benedvesedni.
Andreas:Megnézted a videónaplókat?
Claudia:Megnéztem már őket egy milliószor.
Andreas:És tesz említést róla az a kis nyomoronc az írott naplójáról?
Claudia:Persze, hogy tesz!
Andreas:Micsodát?
Claudia:Még halálából is annak a nyikhajnak üzen, Marie-nak. Annyit mond, hogy a naplója a világ legbiztonságosabb helyén van és ezt csak Marie tudhatja.
Andreas:A hídnál nézted?
Claudia:Néztem hát.
Andreas:A temetőben?
Claudia:Hülye vagy?! Serena meg a temető?!
Andreas:Akkor mi lesz?
Claudia:Ez nagyon egyszerű édesem. Először is, az utolsó és egyben legvégső videónaplódarabkát amit annyira kerestek ezek a foszlott picsájú ribancok, majd szépen átnyújtom Marie-nak.
Andreas:Ezt már egyszer eljátszottad.
Claudia:Nyugi már! Ezúttal nem személyesen fogom átadni neki. Ki fogom játszani. A legváratlanabb pillanatban fog rábukkanni. Egy kissé klisésnek és deus ex machinasnak fogja majd érezni a helyzetet, de aztán majd megnézi. És miután megnézi tudni fogja, hogy Serena mit ért az alatt, hogy a naplója a világ legbiztonságosabb helyén van. Mi pedig minden egyes lépését követni fogjuk. Amint bezárja majd a videólejátszót mi követni fogjuk. Figyelni fogjuk kit hív, mit mond, hova megy..
Andreas:..mikor mos puncit..
Claudia:Vigyázz már a szádra! Azt most nem nézzük meg!
Claudia:Elmondja majd Vanessa-nak aztán annak az elkurvult fapinának, aztán majd mennek keresgélni és a legváratlanabb pillanatban fogunk betoppanni. A legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb tervvel, a legváratlanabb helyen. Mert még mi sem tudjuk hol lesz az a hely, ezért milliónyi tervet ki kell eszelnünk ahhoz, hogy a végkifejlet csoportos öngyilkosságnak és ne gyilkosságnak legyen feltüntetve.. persze ehhez majd kell egy kis lé is, de.. mindent csak apránként. Nem kell folyton úgy rohanni.
Andreas:Ne igyunk előre a medve bőrére.
Claudia:Így van. Csak szépen lassan.
(Claudia elvakultan néz Andreas szemeibe)
Claudia:El fogom érni, hogy a múlt titkai ott maradjanak ahova azok valók. Ezzel még Serena-nak is szívességet teszek.
(Claudia kiveszi a távirányítot Andreas kezéből, kikapcsolja a tévét, majd a korom sötétben a két sötét árny szerelmeskedni kezd a kanapén elterülve)
...
(Marie az ágyban ülve, telefonkagylót a füléhez szorítva beszélget Vanessa-val)
Marie:Még magamon is meglepődtem, hogy nem kaptam sokkot. Láttam őt holtan heverni már nem egyszer. Sokszor amikor megjátszotta meg aztán tavaly... és most meg..
Vanessa:Miért pont oda tuszkolták be?
Marie:És Henrie-vel. Azt hiszem Henrie lehetett az a srác akivel el akart szökni.
Vanessa:Azt hallottam, hogy említették, hogy ő az akinél már van priuszuk.
Marie:Akkor ő lehetett az. Nem is értem.
Vanessa:Anyukád merre van?
Marie:Kint beszélget a zsarukkal.
Vanessa:Ez borzasztó.
Marie:Nekem mondod? Hamarosan be fog jönni és egy csomó kérdést fel fog tenni én meg majd nem győzök magyarázkodni.
Vanessa:Ó, ne aggódj. Én azon már rég túl vagyok, nem olyan vészes. Főleg, ha alapjáraton se beszélsz sokat a saját anyáddal.
Vanessa:Ó, várj csak.
Marie:Mi az?
Vanessa:Anya most kiabált a folyosóról. Valaki engem keres.
Marie:Visszajöttek a zsaruk?
Vanessa:Remélem nem. Bár ki tudja. Lehet, hogy ellenőriznek, hogy nem lógtam-e el.
Marie:Persze, 20 perccel a hazacipeltetésed után azonnal.. logikus.
Vanessa:Mennem kell. Később felhívjalak? Fent leszel még?
Marie:Így aludni? Szerinted?!
Vanessa:Rendben. Akkor ezt elintézem és hívlak.
Marie:Oké, én itt várlak.
Vanessa:Szia.
Marie:Sok sikert. Szia.
(Vanessa lenyom egy gombot mobilján majd kirohan szobájából, s átveszi anyjától a bejárati ajtót amit anyja támasztott pizsamában. Mikor Vanessa odamegy az ajtóhoz, anyja elvonul, s az ajtóba állva a lány szája tátva marad a látványtól)
Camilla:Szia. Én... én csak bocsánatot akartam kérni.
(Camilla egy kerek fémdobozt szorongatva áll az ajtó előtt)
Camilla:Azért amiket mondtam, meg minden. És hoztam csokis kekszet. Tudom, hogy szereted.
Camilla:Bemehetek?
(Vanessa nem szól semmit, leplezni próbálja örömét és meglepettségét így csak befelebiccent miközben Camilla-val tartja a szemkontaktust, s az megindul a házba Vanessa pedig becsukja maga mögött az ajtót)
...
Vanessa:Szerintem ez egy őrült ötlet.
Camilla:Minden válasz ide van elrejtve.
(Camilla és Vanessa nem sokkal később már a pszichiátria előtti főúton álltak, azon útszakasz kellős közepén ahonnan Marie és Serena szokott hazatekerni a suli után)
Vanessa:Értem, szóval azért békültél ki velem, hogy eljöjjek veled erre a hátborzongató helyre és, hogy ne kelljen egyedül jönnöd.
Camilla:Most lebuktam.
Vanessa:Szégyen!
Camilla:Csak viccelek!
Vanessa:Marie-nak szóljunk?
Camilla:Írj neki. Hívd ide. Rá is szükségünk lesz, ha ki tud szabadulni otthonról.
(Vanessa előkapja mobilját majd heves pötyögtetésbe kezd)
Vanessa:Oké, küldtem neki egy SMS-t.
Camilla:Nagyszerű.
Vanessa:És mi a terv?
(Camilla puttyos váltáskájára mutat)
Camilla:Felvesszük a nővérruhákat amiket hoztam, van nálam egy mágneses belépő kártya amivel bárhova be tudunk menni. Felosonunk a harmadik emeletre és körül nézünk az iratok között. Az iratok a harmadik emeleten vannak.
Vanessa:Te jó ég. Te aztán tényleg nyomoztál míg mi csak basztuk a rezet.
(Vanessa felkapja a fejét a csörgésre melyet mobilja ad ki. Kiveszi azt zsebéből majd matatni kezd a készüléken)
Vanessa:Azt írta megpróbál kimászni az ablakon, az anyja már valószínűleg alszik. Ja, és hogy nélküle ne merészeljünk bemenni. Kb. 10 perc és ideér.
Camilla:Tőlük bicajjal a távolság kb. 20 perc.
Vanessa:Akkor lesz időnk cseverészni még vagy 20 percig.
(Camilla és Vanessa összenéznek, s beletörődött arckifejezéssel nyugtázzák a tényt, hogy még húsz teljes percig egymásra vannak utalva.. és nem akarnak a múltról beszélni)
...
(Marie szobájában ücsörög mikor hirtelen lépteket hall a konyhából. Odasétál ajtajához majd kinéz a kulcslyukon, s látja, hogy anyja sétálgat fel-alá a lakásban. Azonnal visszarohan ágyához, előhalássza a takaró alól mobilját majd pötyögni kezd)
Vanessa:Nem tudok kiszökni anyu még mindig nem feküdt le. Még nem.
(Vanessa és Camilla tűkön ülve álldogálnak az út szélén, a pszichiátria közelében)
Camilla:Jó. Akkor bemegyünk ketten.
Vanessa:Én megvárom Marie-t.
Camilla:Rendben, akkor helyesbítek: egyedül megyek be. Te meg maradj itt kint a kietlen bokros, bozótos területen ahol aztán majd vérvörös eres szemek fognak rád pislogni a sötétből.
Vanessa:Nem kell tovább győzködnöd, megyek veled.
Camilla:Ez a beszéd.
(Camilla és Vanessa elindulnak az épület felé. Körbejárják a hatalmas fehér kastélyszerű építményt míg végül megtalálják a hátsó bejáratot.
Vanessa:Nincs itt se kerítés, semmi.
Camilla:De, van egy éjjeli portás, de az ilyenkor mindig alszik szóval könnyen átjutunk az úgynevezett őrségen.
Vanessa:De miért nincs kerítés vagy ilyesmi?
(Camilla előveszi mégneses belépőkártyáját táskájából)
Camilla:Mert itt csak ilyennel lehet mozogni. Tökéletes burok.
(A lányok az épület hátsó bejáratán majd becsukják maguk mögött a nagy fehér ajtót.)
...
(Egy korom sötét szobájába, a pszichiátria harmadik emeletén lézengve, két árnyalak lépett be. A nyikorgó ajtó megtörte a síri csendet amely a szobában uralkodott. Elemlámpával pásztázták át a szobát, s vették észre a szekrényeket amelyek sorba voltak állítva egymás mellé, s amelyek különböző téglalap alakú ajtókkal, emeletekkel, s fiókokkal rendelkeztek)
Vanessa:Pszt!
(Camilla óvatosan becsukta az ajtót maga mögött)
Camilla:Most hol keressük?
(Vanessa elharapta száját majd zseblámpájával a szekrényeket pásztázta. Amint az első szekrényhez ért, meglátta, hogy az lakatra van zárva azért tovább ment a másodikra. Camilla a másik oldalon játszotta el ugyanezt)
...
(Nem sokkal később Marie már a bringáját tolta ki a kapun. Lassan, csendesen és óvatosan. Becsukván maga mögött azt felszállt a kétkerekű járműre majd elindult a sötét éjszakába)
...
Vanessa:Ezt nézd mit találtam!
(Vanessa egy aktát fosztorgatott amelyből kivett néhány iratot, s hangoskodni kezdett mire Camilla odasétált hozzá, s már ő is látta)
Vanessa:Albert Johnson?
(Vanessa és Camilla végignézték a lapokat)
Vanessa:És mit keresett itt az alján Christopher képe?
Camilla:Mi a..?!
Vanessa:Azt írja, hogy gyilkosság miatt került be ide..
(Camilla végigpásztázza az iratot majd megragad egy újabb szót a papíroson)
Camilla:Kannibalizmus miatt.
Vanessa:Evett az áldozataiból.
Camilla:Ő az aki megszökött a tűzben?
Vanessa:Ő ölhette meg Serena-t?
Camilla:Nem.
(Vanessa barátnője kezeibe nyomja a papírokat majd előveszi zsebéből mobilját, s tárcsázni kezd. Marie azonnal válaszol is a hívásra miközben még mindig bringáján ül)
Vanessa:Marie hol vagy?
Marie:Úton, most indultam el.
Vanessa:Nem fogod elhinni mit találtunk.
Marie:Micsoda?! Bementetek nélkülem?!
Vanessa:Képzeld!
Marie:Ááh!
(Vanessa csak egy hatalmas sikítást hall majd a telefonvonalat ami hirtelen megszakad)
Vanessa:Mi volt ez?!
Camilla:Mi a baj?!
(Vanessa újratárcsázza Marie mobilját, de a szám ki van kapcsolva)
(Vanessa hátán végig fut a hideg majd rémülten néz rá Camilla-ra)
Vanessa:Megszakadt.
.....
---------