10.rész - Tíz, az igazságért - (finálé)

Az előző részek tartalmából:

(Claudia a szobájában álló íróasztalához ül, majd kihúzza annak fiókját s megmarkolja a benne fekvő pisztolyt...)
Andreas:Örülök, hogy le tudtalak beszélni arról, hogy megöljük ezeket a lotyókat.
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
....
Clara:Marie, kérlek kelj fel!
....
Vanessa:Marie kómában van. Az is lehet, hogy soha nem ébred fel. Most mégis mi lesz?!
Camilla:Visszamegyek Christopher házához, és körülnézek, te addig tartsd fel.
(Camilla a nappaliban nézelődik, mikor hirtelen Christopher felszólal néhány lépéssel Camilla háta mögött, mire a lány reflex szerűen megfordul, s szemtől szemben találja magát a férfival.)
Christopher:Szerintem, ideje lenne beszélgetnünk egy kicsit.
....
Camilla:Tud mindent.
Vanessa:Mi az, hogy tud mindent?
Christopher:Tudom, hogy Serena-t meggyilkolták.
....
Vanessa:Muszály kiderítenünk ki áll az egész mögött, mielőtt...
Camilla:Mielőtt?
Vanessa:Mielőtt mi is úgy végezzük, mint Serena.
.............
(Marie a zöld füvön fekve, hirtelen felébred, majd felül, s egy gyönyörűszép kietlen réten találja magát, ahol a fákat a lágy szellő símogatja, s táncol velük, miközben lengeti lombjaikat. A széllel finom virágillatok tömény esszenciája vonaglik egyenesen orrához, s amint beszippantja azokat, béke járja át lelkét. De mind ezen idilli kép tova száll, mikor egy ismerős hang szólal meg háta mögött)
Serena:Hé!
Marie:Serena! Hol vagyunk?
(Serena bájosan mosolyog, majd közelebb ül Marie-hoz, s barátnője szemébe lógó hajtincsét füle mögé fésüli bársonyos ujjperceivel, oly kecsesen s gyengéden)
Serena:A kedvenc helyemen.
Marie:Még soha nem voltam itt.
Serena:Én sem.
Marie:Meghaltam?
Serena:Még nem.
Marie:Kérdeznem kell valamit.
Serena:Csak bátran, de siess. Nincs sok időm.
Marie:Tudod ki ölt meg téged?
(Serena egy pillanatra a földre néz, majd tekintetét lesüti, s mikor újra barátnője szemeibe néz, nem szól, csupán tovább mosolyog)
Marie:Tudod?!
(Serena még mindig némán bámul, majd felszólal)
Serena:Én soha nem halok meg! Köszönöm, hogy nem adtál fel. Mindig is tudtam, hogy benned megbízhatok.
Marie:Serena, tudod, hogy ki ölt meg?!
(Újra feltevén a kérdést Marie körül hirtelen minden elhomályosodik, majd Serena arca is távolodni készül, miközben a lány kétségbeesett kiabálással nyújtja karjait Serena felé, mígnem minden elsötétül)
Marie:Serena?!
..........
(Camilla, Vanessa és Christopher egy csordogáló folyó mellett ülnek, egy pléden, melynek alja teljesen látszik, köszönhető annak kedvező, s alacsony vízállásának)
Christopher:Srácok, ez határozottan őrült.
Vanessa:Ja. Mi már ebben az őrültségben élünk egy jó ideje.
Camilla:Megesküszöl, hogy amit tőlünk hallottál, nem adod tovább senkinek?
(Christopher felemi jobb kezét, majd bal kezét mellkasára helyezi, s gúnyosan válaszol)
Christopher:Esküszöm.
Vanessa:Komolyan.
Christopher:Komolyan mondom. Ez az egész, eléggé durva.
Vanessa:Duva? Az nem kifejezés.
Camilla:Főleg, hogy ma lesz Serena temetése.
Vanessa:Ahj. Ne is említsd.
Camilla:Serena szülei is ott lesznek a temetésen.
(Vanessa a férfira néz)
Vanessa:Ugye te is eljösz?
Christopher:Nem hiszem, hogy jó szemmel néznének ott.
Vanessa:Ez nem egy puccsos összejövetel. Ez egy temetés. És mivel Serena a te házadban élt, ezért kötelességed megjelenni.
Christopher:Értettem... Ne haradugjatok, ha rosszul ídőzítek, de ezek a videódarabkák amikről meséltetek.
Camilla:Igen?
Christopher:Ha megengeditek vetnék rájuk néhány pillantást, hátha segíteni tudok vele.
Vanessa:Az nem fog menni. Marie szobájában van az összes.
Camilla:És az utolsó darabkának nyoma veszett.
Vanessa:A videódarabka ügyének annyi. Elvesztünk. Azon a nyomon egyszerűen már nem tudunk továbbhaladni. Egy egészen új támpont kell.
Christopher:De mi van ha mégis? Ha észrevennék valami újat, amit eddig ti nem.
Camilla:Erőlködik.
Vanessa:Látom. Csak az a baj, hogy Marie a kórházban van, az anyjával együtt.
Camilla:Vagyis nincs otthon senki.
Vanessa:Épp ez a baj.
Camilla:A-a. Nem értetted a hangsúlyt.
(Camilla rejtélyes pillantást vet Vanessa-ra, majd Christoper-re, ezután mindhárman felkelnek eredeti pozicíojukból, s elindulnak következő céljukhoz)
...
(Néhány percen belül Camilla nővérének fekete autójával, sötétített ablakain keresztül pásztázza körbe Marie-ék udvarát, majd leparkolva az utca végében, mindhárman kiszállnak a kocsiból, s az utca felöli kapu felé veszik az irányt.)
(Ezköben Claudia és Andreas mit sem sejtve kutakodnak Marie szobájában, s ugyanakkor mérgesen tanakodnak)
Andreas:Ez nem egy kocsi volt?
Claudia:Csak egy kocsi volt. Keresd tovább.
(Andreas az egyik szekrény ruhái között kuakodik, miközben Claudia egy fekete íróasztal fiókjában próbál rátalálni a számára fontosnak vélt, oly lázasan keresett tárgyára. Hosszas másodpercek elteltével, dühében becsapja a fiókot, majd így szól)
Claudia:Ezt nem hiszem el. Hova dugták el ezek a ribik?
Andreas:Itt sincs.
(Andreas becsukja a szekrényt)
Claudia:Már megnéztük mindenhol, az ágy alatt, a ruhák között, szekrényekben, a paplanokat is átvizsgáltuk. Mégis hova tudnak tenni ennyi memóriakártyát, ha?!
(Claudia és Andreas hirtelen egy nagy kattanásra lesznek figyelmesek)
Claudia:Ez a bejárati ajtó felöl jött.
Andreas:Jobb lesz ha most azonnal lelépünk.
Claudia:Várj.
(Claudia fülét hegyezvén, a közelről jövő hangokból azonnal ráeszmél, hogy valaki épp most lépett be a házba, és hogy azon szoba felé tart, melybe ők illegálisan hatoltak be néhány órával ezelőtt az ablakon keresztül)
Andreas:Tiplizzünk!
Claudia:Arra már nincs idő! Gyere!
(Claudia kézenfogja a férfit, majd mindketten bebújnak egy termetes ruhásszekrénybe, a kabátok és az ünnepi ruhák mögé, majd Claudia csendre inti Andreas-t, amint három alak nyit be a szobába)
Claudia:Pszt!
Vanessa:Nem is tudtam, hogy ilyen jó zárfeltörő vagy. Kezdek megijedni tőled.
(Camilla önelégülten elmosolyodik)
Camilla:Sokmindent nem tudsz te még rólam.
(Camilla benéz az ágy alá, míg a többiek a szoba közepén állnak, ekkor hirtelen a lány megdöbben, majd ijedten néz társaira)
Camilla:Eltűnt!
Vanessa:Micsoda?!
(Vanessa odarohan az ágyhoz, majd leguggol, s benéz alá)
Camilla:Valaki elvitte.
Christopher:Mit vitt el?
Camilla:Egy fekete cipősdobozba tettük az összes videódarabkát.
Christopher:Volt benne más is?
Camilla:Egy pakli franciakártya, de az csak azért, mert azzal terítettük be őket, hogy ne legyen feltűnő, ha esetleg Marie anyja takarítana és rábukkanna idebent.
Vanessa:Hát most már nem fog.
(Camilla dühében feláll, majd az ablakhoz megy, s e távlatból pásztázza körbe szemeivel a teljes szobát, miközben Claudia és Andreas, még mindig az ablak mellett álló szekrényben rejtőzködnek, az ajtó egy kis résén keresztül kukucskálva)
Camila:Ezt nem hiszem el.
Vanessa:Most akkor mi lesz?
(Camilla kinézvén az ablakon egy járművet pillant meg, majd rémültem megszólal)
Camilla:A rendőrség.
Vanessa:Micsoda?!
(Vanessa és Christopher is odarohannak a hatalmas átlátszó virágmintákkal díszített függönyhöz kukucskálni)
Vanessa:Most mi lesz?
(A rendőrautóból Marie anyja száll ki, s egy magas, jóképű férfi)
Vanessa:Bújjunk el a szekrénybe!
(Vanessa jobb kezével rányúl a szekrény kilincsére, majd mielőtt még kinyitná azt, Camilla megállítja őt)
Camilla:Várj! Mi van ha épp Marie ruháiért jött haza? Míg beszélgetnek a kapu előtt addig meglóghatunk a hátsó bejáraton keresztül.
(Camilla, Vanessa és Christopher kirohannak a szobából, mire Claudia és Andreas előlépnek a szekrényből)
Claudia:Hallottad ezt?!
Andreas:Igen, Marie anyja mindjárt itt lesz a szobában. Nekünk is le kell lépnünk.
Claudia:Nem azt. A videódarabkák eltűntek. Még ők sem tudják, hogy hol vannak. Mi lesz így most a tervünkkel?!
Andreas:Vagy az is lehet, hogy tudják, hogy a szekrényben rejtőztünk és megjátszották az egészet.
Claudia:Hülyeség!
(Claudia az ablakhoz lép, majd megpillanatja Clara-t, amint az a rendőrtiszttel belép a kapun, megközelítve ezzel a ház bejárati ajtaját)
Claudia:Most! Menjünk!
(Claudia és Andreas óvatosan kimásznak az ablakon)
...
(Vanessa szobájában állva bámulja magát a hatalmas tükör előtt, amelyet eme ház hagyott rá, illetve annak korábbi lakói, akik elköltözésük után, hátrahagyma eme monumentális tárgyat, hogy mások gyönyörködhessenek benne, s abban amit a tükör mutathat nekik. Camilla végigsimítja kezét feszes, combjáig érő fekete ruháján, s miközben felteszi vérvörös rúzsát, az ablakon keresztül egy dudaszó hallatszik be, ezt követően a lány anyja emeli meg hangját, betöltvén az egész lakást)
Vanessa:Megjött Amanda!
(Vanessa kirohan az előszobába, ahol egy magas, hosszú vörös hajú, tökéletes alkatú, divatos nőt pillantott meg. Egy pillanat keretében úgy vélte, mintha magát látta volna)
Vanessa:Hé!
Amanda:Szia!
(Amanda csomagjait letevén az előszoba hosszú folyosóján álló szekrény mellé, amely ruhafogasként szolgált, megöleli Haley-t, majd Vanessa-hoz közeledik, mire megölelné őt, de Vanessa hátrébb lép egyet, hogy kissé konzervatívan taszítsa vissza nővérét)
Vanessa:Milyen volt az egyetemen?
Amanda:Isteni! Imádtam minden percét, alig várom, hogy ősszel újra visszamehessek.
(Amanda vidám hangulata, pálfodulás következtében búskomorrá válik, majd lehajtott fejjel, halkabban felszólal)
Amanda:Sajnálom... Ami Serena-val történt.
Vanessa:Aha. Én is.
Amanda:El tudom képzeni mennyire nehéz lehet ez most neked. Főleg, hogy ma van a temetése.
(Vanessa jobb kezével csuklón fogja a balt, majd a falnak támaszkodik, próbálván jelezni, hogy ideje tovább lépni ezen a témán. Ekkor hirtelen anyjuk próbálja megtörni lányaik szótlanságának jegét)
Haley:Elkészültél?
Vanessa:Aha.
(Haley hirtelen a falnak támaszkodik, kinyútja kezét, majd leguggol, arca megsápad mire Henriett odaszalad hozzá, letérdepel, majd átkarolja őt)
Amanda:Anya, minden rendben?!
Haley:Persze, csak... úgy szédülök... hirtelen, olyan rosszul lettem.
(Vanessa határozott hangvétellel megszólal, rebbenés nélkül nézvén anyja kínszenvedését)
Vanessa:Biztos valami rosszat ettél. Valami nagyon rosszat.
(Haley és Vanessa pillantása találkozik, s a levegő szikrázásának közepette próbál Haley felállni, amint lánya segít neki)
Haley:Már jobban vagyok köszönöm.
Vanessa:Apa hol van?
Haley:A szomszéd nemrég kereste, mert csőtörés van náluk és megkérték őt, hogy segítsen.
Vanessa:Gondolod, hogy van erőd ahhoz, hogy kivigyél a temetésre?
Amanda:Ó dehogy! Anya! Majd én kiviszlek titeket a temetőbe! Persze, ha te is menni akarsz.
Haley:Persze, hogy elmegyek. Serena édesanyjával nagyon jóban voltunk. A mai napig tartjuk a kapcsolatot telefonon keresztül. Annyira sajnálom, ami történt. Én nem viselném el, ha bármelyikőtök egy napon már nem lenne itt nekem.
Amanda:Jaj, anya!
(Amanda megöleli anyját, miközben Vanessa a falnak támaszkodva a plafont bámulja)
Haley:De nem kell fáradnod, hisz csak most jöttél haza a kollégiumból. Pihenned kell.
Amanda:Majd pihenek utána. Teljesen fit vagyok. Nincs miért aggódnod.
Haley:Rendben.
(Ebben a pillanatban William lép be az ajtón, majd felkiált)
William:Háhá! Nézd csak ki jött haza!
(Amanda azonnal apja felé rohan, s karjába ugrik, majd a férfi megpörgeti a lányt, miközben szorosan öleli egész testét, kicsapongván a boldogságtól)
Amanda:Apa!
(Vanessa forgó szemekkel vállat vonva vonszolja be magát a szobájába, majd becsapja maga mögött az ajtót, amire a többiek is felfigyelnek, s az önfeledt ölelkezés abbamarad)
Amanda:Úgy látszik, nem mindenki örül nekem.
Haley:Ugyan! Ne vedd magadra! Csak nehéz neki. Ez a mai nap meg főleg...
.....
(Vanessa, William, Haley és Amanda kocsijukban beszélgetnek miközben Amanda a volán mögött pesztrálja az anyósülésen ülő apját, Vanessa pedig a hátsó ülésen könyökével támasztja a lehúzott ablakon tenyerével kobakját)
William:Emlékszem, amikor kicsi voltál. Mindig te akartál a volán mögött ülni, és nézd. Most a volán mögött ülsz.
Amanda:Ó, igen. Arra én is emlékszem. Sokan félnek a vezetéstől, de én egyenesen imádom.
William:Azt meghiszem drágám.
(William tekintetét egy pillanatra elkapja valami, majd vidáman felszólal)
William:Hé! Nem megyünk be ide a fagyizóba egyet? Hogy felidézzük a régi emlékeket! Emlékeztek, mindig ebben a régi fagyizóban ettünk. Olcsó, finom és...
(Vanessa dühösen közbevág)
Vanessa:Fagyizóba?! Ez komoly?! Nem buliba vagy családi kirándulásra megyünk, hanem temetésre!
(Vanessa megkopogtatja Amanda vállát)
Vanessa:Állj meg!
Amanda:Na, de miért?!
Vanessa:Azt mondtam, állj meg!
(Vanessa hangosabban kiált rá nővérére, aki hirtelen rátapos a fékre, majd az autó megáll)
Vanessa:Innen egyedül megyek tovább, köszönöm.
Haley:Drágám, ne csináld már!
William:Én mondtam valami rosszat?
Amanda:Most mi a fene bajod van?!
(Vanessa faképnél hagyja családját, kiszáll a kocsiból, majd átmegy az út ellentétes oldalán kiépített járdaszakaszra, előveszi mobilját a táskájából, majd az ahhoz tartozó fejhallgatót hallójárataiba helyezi, s ki, mint se hall, se lát folytatja útját előre, miközben szülei még egy darabig inzultálját őt, majd a kocsi elhalad mellett, otthagyván őt a járdeszegélyen)
...
(Nemsokkal később Vanessa eőtt , ki a járda szélén ül, s karjaiba borult, egy ismerős autó áll meg, s egy még annál is ismerősebb hang szól rá)
Camilla:Hé! Mi történt? Csak nem gyalog indultál el a temetésre?
Vanessa:Hosszú!
Camilla:Ugorj már be! Elviszlek!
Vanessa:Eljutok én oda egyedül is.
(Hirtelen az ég egy hatalmasat dörren, mire Vanessa hirtelen felugrik, s Camilla is kinéz az ablakon, fel az égre, melyen megpillantja a sötét viharfelhőket, melyek csak azért gyülekeznek, hogy nemsoká tetemesen megöntözzék az egész területet)
Vanessa:Ez nem hangzott túl bíztatóan.
Camilla:A rádió bemondta, hogy hatalmas nagy vihar lesz.
Vanessa:Remek. Miért is ne?! Pont Serena temetésén!
(Camilla elmosolyodik, majd elkezd nagy cseppekben csepegni az eső)
Camilla:Gyere már!
(Vanessa felkapja magát a földről, majd odarohan a kocsi másik oldalához, s beszáll a járműbe)
Camilla:Menjünk! Már amúgy is késésben vagyunk.
(Camilla elfordítja a kocsikulcsot a az indítóban, mire a kocsi csak pöfékel, de nem indul egy tapottant sem)
Camilla:Ez meg mi?!
(Az eső hirtelen elered, mintha dézsából öntenék, közben Camilla újra megpróbálja beindítani a masinát, de a kocsi csak tovább pöfékel, mire Camilla mérgesen rászól)
Camilla:Na!
(Szintén megpróbálja, de semmi új sem történik)
Camilla:Ezt nem hiszem el!
Vanessa:Mi az?!
Camilla:Úgy néz ki lefulladtunk! Várj! Felhívom a nővérem!
(Camilla hátranyúl a hátsóülésre táskájáért, majd kiveszi belőle a telefonját, s mikor rápillant nem hisz a szemének)
Camilla:Ezt nem lehet igaz! Lemerült!
Vanessa:Itt az enyém!
(Vanessa eltávolítja a fejhallgató dugóját telefonjából, de mikor épp átadná a készüléket barátnőjének, az megszólal)
Camilla:Lehet, hogy a nővérem az!
(Vanessa elkezd pötyögtetni a telefonján, mire rémülten néz Camilla-ra)
Camilla:Csak vicceltem.
(Vanessa a telefon képernyőjét nézi, majd hangosan felszólal)
Vanessa:Csak nem lefulladtatok? Nem vagy kíváncsi ki áll e mögött? Serena.
(Camilla és Vanessa ijedten egymásra néznek, majd Vanessa felkiált)
Vanessa:Zárd be az ajtókat!
Camilla:Miért?
Vanessa:Csak zárd már be őket!
(Camilla megnyom egy gombot a rendszerfalon, amely lezárja a kocsiajtókat)
Vanessa:Itt van.
Camilla:Úgy érted, hogy...
Vanessa:Úgy. Ez az alak aki Serena nevében irogat, valahogy elérte, hogy lefulladjon a kocsi, most meg ijesztegetni akar.
Camilla:Ha ő az aki megölte Serena-t, akkor az ijesztegetős részét nagyon jól csinálja.
(Vanessa odatartja telefonját barátnőjéhez)
Vanessa:Felhívod a nővéred?
(Camilla szó nélkül elveszi a telefont, ami újra megszólal, majd megijedvén, azonnal visszaadja azt barátnőjének, aki néhány másodperc múlva már az újabb szöveges üzenetet olvassa)
Vanessa:Tudni akarjátok az igazságot? Ha életben akartok maradni, ne hívjatok senkit. Maradjatok egy órán keresztül ott ahol vagytok, majd menjetek a temetőbe. Ha megszegitek ezt, én is megszegem azt. Serena
Camilla:Most mit csináljunk?
Vanessa:Arra esküdtünk fel, hogy kiderítjük az igazságot, ugye?
Camilla:Igen, de szerintem ez egy csapda.
Vanessa:Ki mondta, hogy az probléma? Felkészülve megyünk oda.
Camilla:Ezt hogy érted?
Vanessa:Bízz bennem. Van egy tervem.
...
(Több, mint egy óra múlva, a szakadó eső, a mennydörgő ég, és a kósza villámok ellenére, a lányok a temető előtt egy taxiból szállnak ki, majd fejükre húzzák a Camilla csomagtartójából kivett pulcsijuk kucsmáját, melyet út közben öltöttek magukra, s amint a jármű tovább áll, a lányok besétálnak a hátborzongató temetőbe, mely tele van sírkövekkel, s fákkal)
(Míg a lányok a sírok között szlalomoznak, hogy megtalálják Serena, feltételezésük szerint, friss virágokkal borított sírját, beszélgetnek)
Camilla:Most merre?
Vanessa:Fogalmam sincs.
(A lányok hirtelen az égzengésen kívül meghallanak egy nyomorúságos hangot)
Vanessa:Hallod ezt?
Camilla:Kezdek egyre jobban beparázni!
(Vanessa kézenfogja Camilla-t, majd néhány szapora lépés után, az egyik fa mögött rátalálnak a hangosan zokogó Claudia-ra, kinek kezei között Andreas hever, s Claudia tetőtől talpig vérben úszik, a lányok a sokkhatás közepette rápillantanak a férfi testére, arra a testre, amelyet tetőtől talpig beborít a vér. Claudia ordítva zokog, s felkiált)
Claudia:Megölték! Meghalt!
(Camilla kezét szájára helyezi, majd elfordul, s leguggol, egyik kezével a vizes földet támasztva, mivel a lányt a látvány a gyomorforgatásig kergette.)
(Vanessa próbál nem a holttestre, hanem Claudia-ra fókuszálni, majd hangosan rákiált)
Vanessa:Mi történt?
Claudia:Meghalt! Megölték!
(Claudia tovább zokog, majd fejét beletemeti a férfi mellkasába. Ekkor Camilla megragadja Vanessa kezét a szakadó esőben, majd mint ki pánikrohamot kapva, levegőért kapkodva remegve megszólal)
Camilla:Menjünk inenn! El akarok menni innen!
Vanessa:Hívom a rendőrséget!
(Camilla leül a fa tövébe, majd elkezd zokogni, míg a másik oldalon Claudia lelkileg sokkos állapotban folytatja ordításait, miközben szorosan szorongatja Andreas élettelen testét)
.......
(Mikor a vihar már tovább állt, úgy éjfél tájban, egy újabb kocsi állt meg a temető előtt. Ekkor már csak a szél hideg hullámai csapkodták a fákat, és persze a telihold dermesztő ragyogása világította be a sírkertet)
(Az alak kiszáll kocsijából, majd lezárja azt, ekkor óvatosan körbenéz, majd besétál a temetőbe. Egészen addig pásztázza a kertet, mígnem elér kiszemelt sírboltjához, melyen ez áll: Serena Simone 1994 - 2012)
(Amanda a következő pillanatban, mint őrült szórja le a sírra frissen helyezett koszorúkat, virágokat, majd letérdel a koszos földre, s majd a felázott talajt kezdi el kezével kaparni, s végül eme kaparás ásában köt ki, amit kitartóan folytat egészen addig amíg elér a fából készített koporsóhoz.)
(Amanda megáll. Fellélegez, majd kinyitja a koporsót, s felkiált)
Amanda:Tudtam!
(A koporsó üres)
(Amanda szaporán lélegzik, majd mikor megfordul már csak annyit észlel, hogy egy fekete alak emelkedik teste fölé, megragadja két kezét, majd hátrakötözi azokat. Egy vizes, koszos ronggyal betömi a száját, majd, mint göncöt úgy löki bele a nőt az üres koporsóba, aki csak remeg, s kitágult pupillákkal próbál kiabálni, ami nem megy neki, s kapálózik, de ez sem segít. A sötét alak ráemeli a koporsó tetejét Amanda-ra, majd egy ásóval földet szór rá, s élve eltemeti őt. Dolga végeztével kirohan a temetőből, feltöri Amanda kocsiját, majd elhajt vele, otthagyván a föld alatt, még néhány percig kínlódó Amanda-t, aki a koporsót rúgja lábaival s fejével, csak hogy kiszabaduljon, de mind hiába)

9.rész - Kilenc, a kiváltságért

Az előző részek tartalmából:

Christopher:Claudia, azonnal takarodj a házamból!
Claudia:Mi van?!
Camilla:Égés.
-
Camilla:Ez a Claudia jól megszívta. Meg is érdemelte.
Vanessa:Szerintetek tényleg bosszút fog állni?
Marie:Ahogy Claudiát ismerem, ő képes a végletekig is elmenni ha bosszúról van szó.
(Claudia a szobájában álló íróasztalához ül, majd kihúzza annak fiókját s megmarkolja a benne fekvő pisztolyt...)
-
Andreas:Ha egy újabb videódarabkát keresnek, majd betörünk a csajhoz és leszedjük a gépéről.
(Claudia arckifejezése hirtelen örjöngőbe megy át)
Claudia:Elég, ha szemmel tartjuk őket.
-
(Marie ujjpercei továbbra is az újságra tapadtak, miközben hangosan elgondolkodott)
Marie:Ha nem a pszichiátriáról megszökött betegek közül ölte meg valaki Serenat, akkor ki?
-
(Christopher beszalad a házba, majd mikor belép a nappali megpillantja a sarokban vérben fekvő Marie-t. Ekkor Vanessa és Camilla is beérnek a helyiségbe s megpillantják berátnőjük mozdulatnak testét)
---
Clara:Marie, kérlek kelj fel!
(Clara a kórházi ágyon fekvő lányát szólongatja, miközben kezét morzsolgatja s közben puszilgatja, de Marie erre mit sem reagál. A szoba csendes, csak a gépek csipogását lehet hallani. A folyosón Christopher ül az egyik várószéken, eközben Vanessa és Camilla a női mosdót birtokbavéve tanakodnak az üres helyiségben.)
Vanessa:Most mégis mi lesz?! Az orvos azt mondta, hogy Marie kómában van. Az is lehet, hogy soha nem ébred fel.
(Vanessa kezét a szájára helyezi, majd másik karjával az egyik mosdótálra támaszkodik)
Camilla:Mégis hogy jutott be a házba? És miért ment át? Hogy került oda egyáltalán, az itt a kérdés?!
(Vanessa belekócol hajába, teste feszültséggel teli, s csak körbe körbe járkál a mosdóban)
Vanessa:Az egész olyan értelmetlen. Az orvos aki műtötte azt mondta, ha csak egy kicsivel is késve hozzuk be Marie-t, akkor elvérzik.
Camilla:Lehet, hogy Christopher tett vele valamit.
Vanessa:Ne beszélj hülyeségeket. Szinte egy időben ért oda velünk. És miért tenne ilyet Marie-val, hisz egyértelmű, hogy kedveli őt?!
(Camilla elmélkedése közben hüvelykujját bedugta farzsebébe, majd tenyerét a zseb külső részére helyezte, s ebben a pillanatban megtapintotta azt a kulcsot, amelyet Christopher házából hozott el, s amint rányúlt eme számára becses darabnak számított eszközre, azonnal egy új ötlet született elméjében)
Camilla:Én elmegyek.
Vanessa:Hova?
Camilla:Visszamegyek Christopher házához, és körülnézek, te addig tartsd fel Christopher-t, és ha lelépne azonnal hívj engem. Világos?!
Vanessa:De miért?!
Camilla:Hátha találok valamit, ami segít kideríteni, hogy mi történt Marie-val.
Vanessa:Biztos vagy benne, hogy ez egy jó ötlet?
Camilla:Bízz bennem.
Vanessa:Oké.
(Camilla odalép barátnőjéhez, átöleli őt, majd kiviharzik a mellékhelyiségről)
...
(Camilla óvatosan sétál a város egyik elhagyatott szegletében álló bodéhoz, amely az utca végén pihen komótosan. Amint a lány odaér, bekopog a kis kocka alakú üvegablakon, majd egy öreg, ráncos, régi kockás inget, s azon barna szövött mellényt viselő, barna sapkás férfi üdvözli őt.)
Jean:Áh.
(A férfi nagy levegőt vesz, megismervén a lányt, majd mosolyogva kérdez)
Jean:Most miben segíthetek?
(Camilla szó nélkül előkapja farzsebéből a nemrég elcsent kulcsot, majd átadja a férfinek)
Camilla:Tessék.
Jean:Ez egy kulcs.
Camilla:Nagyon okos. Másolja le.
Jean:Az órákba telhet.
Camilla:Hogy mi?! Nekem nincs annyi időm.
Jean:Sajnálom, de ha a kulcs kell, az, mint mondtam, órákba telhet.
(Camilla a következő pillanatban kissé zavarttá s idegessé válik, tekintete feldúlt lesz, nagy levegőt vesz, majd felszólal)
Camilla:Ahh. A fenébe.
(Camilla belenyúl nadrágja zsebének jobb oldalán található üregébe, majd előhúz egy borítékot, s odacsúsztatja a férfi csillogó szemtükre elé)
(A férfi óvatosan fogja meg a levelet, majd belepillant, s annak tartalmától azonnal kivirul az arca, majd önfeledten reagál)
Jean:Látom, érti mire céloztam.
(Camilla kissé idegesen, s türelmetlenül, ölbetett kezekkel forgatja szemeit, sürgetve ezzel a férfit, aki azonnal leguggol, majd pillanatok alatt felegyenesedvén kezében két kulccsal lepi meg a lányt, aki azonnal elveszi a férfi kezéből azokat, amint az kinyújtja a kulcsokat a kis üvegablakon)
Camilla:Köszönöm.
(A lány zsebrevágja a kulcsokat, eközben a férfi pimaszul válaszol)
Jean:Én köszönöm.
(A férfi mosolyogva húzza vissza a kis üvegablakot, majd Camilla védve inkognítóját feltérképezi néhány nyaktekeréssel a környéket, nehogy bárki is észre vegye őt, majd elsétál a helyszínről)
...
Thomas:És te jól vagy?
(A férfi izgatottan, kissé ijedve rendezgeti papírjait az asztalon, miközben egyik kezében a mobilkészülékét tartja, s koncentrál hívófelére a vonal másik végén.)
Vanessa:Persze, ne aggódj.
(Eközben Vanessa a kórház folyosóján, kezében egy palack ásványvízzel sétálgat fel s alá, kissé megviselve a nemrég látottak miatt)
Thomas:Nem akarod, hogy oda menjek?
Vanessa:Nem! Ne! Marie anyja is itt van, és hamarosan Christopher is itt lesz. Nem akarom, hogy együtt lássanak minket. Ha megtudják, kitör a világvége.
(Vanessa hangja egyről a kettőre még depresszivebbé válik egy mondat erejéig)
Vanessa:Főleg, ha a szüleim is megtudnák.
Thomas:De meddig kell még titokban tartanunk a szerelmünket? Ha igazán szeretsz, akkor felvállalod.
(Vanessa zavarbaejtő szapora lélegzeteket vesz, majd mikor válaszát a kagylóba mondaná, hirtelen a folyosón megjelenik Christopher)
Vanessa:Ne haragudj, mennem kell, majd hívlak. Szia.
(Vanessa gyors elköszönését, annál gyorsabb telefonbeszélgetésének megszakítását követi, majd ez után Christopher üdvözlése)
Vanessa:Szia.
Christopher:Szia. Lehet róla tudni valamit, jobban van már?
Vanessa:Semmi új. Neked sikerült sikerült elintézned, amiért mentél?
Christopher:Igen. Nemsokára kiderül, ki volt az a szemét, aki ezt tette Marie-val.
Vanessa:Ezt hogy érted?
Christopher:Még szerencse, hogy a házban felszereltem nem is egy, meg kettő biztonsági kamerát.
(Vanessa szemei kissé kikerekednek, majd megpróbálja elrejteni belső félelmét)
Vanessa:Pontosan, a ház mely részeibe szereltél fel megfigyelő kamerákat?
Christopher:Mindegyikbe, természetesen. Az ember nem lehet elég biztos abban, hogy mikor törnek be hozzá. Amint hazaérek...
(Ebben a pillanatban Vanessa hirtelen nagy lélegzetvétellel félbeszakítja Christopher mondanivalóját)
Vanessa:Ne haragudj, de most el kell intéznem egy hívást.
Christopher:Persze, menj csak. Én addig benézek Marie-hoz.
(Vanessa remegve biccent, majd néhány lépést követően az üdítő automata mellé bújva tárcsázni kezd mobilján)
Camilla:Haló?
Vanessa:Figyelj, gond van. Odaértél már Christopher-hez?
Camilla:Nem, a városban vagyok, miért?
Vanessa:Mi?! A városban, mit keresel a városban? Nem azt mondtad, hogy Christopher-hez mész?
Camilla:Igen, de el kellett intéznem valamit, amire megkért a nővérem, de hamarosan ott leszek. Miért mi a gond?
Vanessa:Christopher az előbb elmondta, hogy a ház minden szeglete tele van biztonsági kamerákkal.
Camilla:Mivel?
Vanessa:Ha lejátsza a felvételeket, egyiken látni fogja, amint felmegyünk a padlásra, és belopózunk Serena szobájába. Mindannyian lebukunk. Meg kell keresned azokat a felvételeket.
Camilla:Jólvan. Amint odaértem hívlak.
Vanessa:Siess, amilyen gyorsan csak tudsz.
Camilla:Rendben.
...
(Egy fél óra múlva, Camilla kocsijával már a kiszemelt utcában van, elhaladva Marie-ék háza mellett, lelassít, majd megáll Christopher háza mellett, néhány lépéssel. Óvatosan kiszáll, majd bezárja autóját, körülnéz, s szerencséjére nem lát senkit az utcában, ez után besétál a nyitott kapun, majd mikor a bejárati ajtóhoz ér, előveszi zsebéből a kulcsot, melyet gondosan a zárba helyez, mindeközben hevesen forgatja fejét jobbra, s balra, feltérképezvén a terepet minden pillanatban, nehogy a meglepetés csapdájába essen, hogy bárki is meglássa.)
(Ugyanekkor a kórházban Vanessa nyit be, a még mindig ártatlanul alvó Marie szobájába, aki még mindig az ágyon fekszik, s a kómában heverő lány anyjához, aki még mindig virraszt lánya ágya mellett, annak kezét szorítván, és remélvén, hogy gyermeke felébredése a következő pillanatban következik majd be. Vanessa körülnéz a szobában, s ijedten felszólal)
Vanessa:Hol van Christopher?
Clara:Nem is volt még idebennt.
Vanessa:Hogyan?
Clara:Úgy, ahogy mondom.
(Vanessa hirtelen kiviharzik a szobából, majd körülnéz a folyosón, elfut annak végére, hogy átnézzen a másikra, de nem lát sehol senkit sem.)
(Camilla eközben hevesen vetekszik az ajtóval, s mikor a zár kettőt kattan, a lány óvatosan lenyomja a kilincset, s pillanatok alatt behatol a házba. Az előszobában elnézelődve, azonnal áthalad a nappaliba, ahol még mindig látszódnak a támadás nyomai, a széttört tükör szilánkjai, valamint a feldúlt helyiség. Miközben körültekintően nézelődik, megcsörren mobilja, amit azonnal kikap zsebéből, s válaszol a hívó félre)
Camilla:Haló?
Vanessa:Én vagyok az. Hol vagy?
Camilla:Christopher házában, miért?
Vanessa:Azonnal el kell tűnnöd onnan.
Camilla:Miért?
Vanessa:Mert Christopher lelépett innen.
Camilla:Nem azt mondtad, hogy szemmel tartod?
Vanessa:Most már úgy is mindegy. A lényeg, hogy ki gyere onnan, minél hamarabb.
Camilla:Jólvan. Köszi, hogy szóltál. Szia.
Vanessa:Légy óvatos. Szia.
(Camilla visszahelyezi telefonját zsebébe, majd újra körbekémleli a nappalit. Megdöbbenésében hangosan felszólal)
Camilla:Itt nincs is semmilyen kamera.
Christopher:Nincs hát!
(Hirtelen Christopher felszólal néhány lépéssel Camilla háta mögött, mire a lány hátán végig fut a hideg, majd reflex szerűen megfordul, s szemtől szemben találja magát a férfival.)
Christopher:Szerintem, ideje lenne beszélgetnünk egy kicsit.
(Camilla szapora lélegzetvétellel remegve nyel hatalmasat a férif előtt, aki magabiztosan, s kissé fenyegetően áll a szoba ajtajában)
(Mindeközben messziről Claudia és Andreas kémlelik a férfi házát, egy hatalmas az utcába ültetett fenyőfa vastag ágain ülve, azt a házat, melybe nemrég Camilla hatolt be.)
Andreas:Örülök, hogy le tudtalak beszélni arról, hogy megöljük ezeket a lotyókat.
Claudia:Bevallom, egy pillanatra elvakított a düh. De így tiszta elmével, jobban látom már a dolgokat. Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
Andreas:Elkapjuk őket.
Claudia:Még szép, hogy el. Megfizetnek mindenért.
Andreas:Szerinted Christopher elkapta Camilla-t?
Claudia:El. Bár... belegondolva, akár el is bújhatott az a kis trampli a házban, hogy mentse a bőrét.
Andreas:Legszívesebben most odamennék, körbelocsolnám a házat benzinnel, majd pedig felgyújtanám azt.
(Claudia meglepődve néz bátyjára, majd alattomos, fülig érő mosollyal válaszol)
Claudia:Hát még én.
(A lány tovább mosolyog, míg a férfi, s a nő ajka egymáséi nem lesznek, s a következő pillanatban Claudia és Andreas egymás szájában kötnek ki, heves csókcsaták közepette, majd a következő pillanatban Claudia a háttérben, valami számára furcsa dolgot észlel ami a földszinten történik, s megszakítja ezen harcokat Andreas-sal, ugyanekkor suttogva hívja fel a férfi figyelmét a lent történtekre)
Claudia:Ez meg mi?!
(Camilla és Christopher kettesben, egymás mellett, bizalmasan sétálnak a lány kocsijához, majd mindketten beszállnak)
Claudia:Ez meg hogy lehet?
Andreas:Most ilyenkor mi van?
Claudia:A rohadt életbe!
(Claudia rácsap combjára)
...
(Ezidőtájt Vanessa folyamatosan Camilla-t tárcsázza készülékén, de az nem reagál a hívásokra, sem a szöveges üzenetekre, s miközben a lány feszülten sétál a folyosón, hirtelen megjelenik Camilla, s Vanessa azonnal odarohan, halkan messziről szólva hozzá)
Vanessa:Na, hogy ment?
(Hirtelen megjelenik mögötte Christopher, amitől Vanessa ledöbben)
Vanessa:Ö?
Camilla:Tud mindent.
Vanessa:Mi az, hogy tud mindent?
Christopher:Tudom, hogy Serena-t meggyilkolták, és hogy valaki még mindig SMS-eket küldözget az ő telefonjáról a nevében.
(Vanessa leesett állal, mérgesen, ugyanakkor kérdően néz Camilla-ra)
Camilla:El kellett mondanom neki mindent. Rajtakapott a házban. Azt mondta, hívja a rendőröket.
Vanessa:És most mit akarsz tőlünk?
Christopher:Csak segíteni szeretnék.
Vanessa:Ugyan miért szeretnél?
Christopher:Mert szeretném megvédei Marie-t. Kedvelem őt. Nagyon.
Vanessa:Nem hiszek neked! Bizonyítsd be!
Christopher:Kérdezz bármit, amit csak akarsz. Esküszöm a szín tiszta igazat válaszolom.
Vanessa:Nem tudom, mit kérdezzek.
(Christopher lesüti szemeit, majd elsétál a lányok mellett, megcélozva Marie kórtermét)
Vanessa:Hogy tehetted ezt?!
Camilla:Nem volt választásom!
Vanessa:És mi van ha ő is benne van?!
Camilla:Kedveli Marie-t. Soha nem tenne olyat, ami ártana neki.
Vanessa:Honnét tudod te azt annyira biztosan?
Camilla:Egész úton beszélgettünk, azt mondta Serena szülei már régóta árulták a házat, szóval régóta tartották egymással a kapcsolatot, de csak telefonon. Addig amíg Serena meghalt. Az után láthatta először a házat. Persze küldtek neki képeket róla, de élőben az volt az első eset. Az után költözött ide, miután Serena szülei elköltöztek.
Vanessa:És?
Camilla:Mi van ha a szülei ölték meg?
Vanessa:A szülei?! A saját lányukat?! Ez őrültség! Imádták Serena-t!
Camilla:Gondolj bele! Serena halála előtt, már jóval árulták a házat a neten, hogy megszabadulhassanak tőle, de nem engedték senkinek sem, hogy a közelébe jöjjön, addig amíg Serena meghalt. Serena halála után, pedig egyik pillanatról a másikra fogták a sátorfájukat és leléptek.
Vanessa:És mi van a videónaplókkal?
Camilla:Csak játszik velünk. Nylíván Serena csak hülyeségből csinálta őket. Nem hiszem, hogy készült arra, hogy bármikor megölik.
Vanessa:Szeritem meg határozottan készült rá, hogy bárki, bármikor megölheti.
Camilla:Ezt hogy érted?
Vanessa:Vegyük sorba az egészet. A rendőrség lezárta az ügyet, holott, még a vak is látja, hogy ez gyilkosság volt. Egyszerűen mintha tojnának az egészre, és mintha mi sem történt volna, a szőnyeg alá akarják seperni. Aztán. Az eltűnt videónapló. Biztos, hogy volt rajta egy kulcsfontosságú nyom, ami elvezetett volna a válaszhoz, vagy annak egy darabjához.
Camilla:Milyen válaszhoz?
Vanessa:Hogy ki gyilkolta meg Serena-t! A gyilkosnak másnak kellett lennie, mint aki fellökte Marie-t, aki meggyilkolta Serena-t, és aki ellopta a videónapló darabkát a padlásról.
Camilla:De mi van, ha mindhárom eset egy személyhez kapcsolódik? Mi van, ha az a személy, aki fellökte Marie-t Christopher házában, ugyanaz volt, mint aki megölte Serena-t. Úgy értem, tegyük fel, hogy mindezen események egy személyhez kötődnek, ami azt jelenti, hogy a gyilkos felkészült mindenre, és az volt a terve, hogy becsalja Marie-t Christopher házába, hogy aztán fellökhesse. Pechére viszont Marie nem halt meg.
Vanessa:De mi van, ha nem ő volt az, és csak meglepődöttségében lökte fel Marie-t miközben menekülni próbált a házból. És akkor még azt meg sem említettük, hogy ki az aki Serena mobilját használja, s Serena nevében küldözget mindenféle SMS-t, és azt sem tudjuk, hogy kik azok, akiket fenyeget ebben a pillanatban is. Kétlem, hogy Marie volna az egyetlen.
(Camilla reménytelen arckifejezéssel leül az egyik székre a folyosón, majd Vanessa melléül, s belekócol a hajába)
Vanessa:Az egész teljesen homályos. Nincs elég bizonyíték, ezért nem bízhatunk senkiben. Kutatnunk kell bizonyítékok, nyomok után. Óvatosnak kell lennünk. Főleg az emberekkel szemben. Ez az egész már teljesen komollyá vált. Muszály kiderítenünk ki áll az egész mögött, mielőtt...
(Vanessa nagy levegőt vesz, majd elcsuklik a hangja)
Camilla:Mielőtt?
(Vanessa a félelemtől könnybelábadt szemekkel néz Camilla-ra, aki kissé beleremeg a hátborzongató szemkontaktusba...)
Vanessa:Mielőtt mi is úgy végezzük, mint Serena.

8.rész - Nyolc, a figyelmeztetésért

Az előző részek tartalmából:

Christopher:Este lesz a házavató bulim, és szeretném ha eljönnél.
Marie:Ha a házban lesz, akkor talán lehet róla szó.
-
Marie:Van egy tökéletes tervem.
Camilla:Igen?
Marie:Christopher ma éjszaka tartja a házavató buliját. Ha elmennénk a partira, valahogy belopóznánk Serena szobájába és megszereznénk a darabkát.
-
Claudia:Tudom, hogy készültök valamire!
Marie:Micsoda?!
Claudia:Te meg a szánalmas havernőid.
-
Andreas:Ha egy újabb videódarabkát keresnek, majd betörünk a csajhoz és leszedjük a gépéről.
(Claudia arckifejezése hirtelen örjöngőbe megy át)
Claudia:Az csak egyszer fordult elő, és nem is fordulhat elő többször.
Andreas:Akkor, mit csináljunk? Kövessük őket?
Claudia:Elég, ha szemmel tartjuk őket.
-
Christopher:Claudia, azonnal takarodj a házamból!
Claudia:Mi van?!
Camilla:Égés.
-
Camilla:Ez a Claudia jól megszívta. Meg is érdemelte.
Vanessa:Szerintetek tényleg bosszút fog állni?
Marie:Ahogy Claudiát ismerem, ő képes a végletekig is elmenni ha bosszúról van szó.
(Claudia a szobájában álló íróasztalához ül, majd kihúzza annak fiókját s megmarkolja a benne fekvő pisztolyt...)
----
(Camilla, Marie és Vanessa a számítógép előtt ülve tanakodnak)
Camilla:Akkor kettőből egy. Megtaláltuk a következő videódarabkát, de nem találtuk meg az alakot aki az sms-eket küldözgette Marie-nak.
Vanessa:Én azt hiszem megtaláltam.
Marie:Tessék?!
Camilla:Hogyan?!
Vanessa:Amikor a padláson voltam és megtaláltam a videódarabkát, valaki rámzárta a padlás ajtaját.
Camilla:Valaki?! Vagy csak becsapta a huzat?!
Vanessa:Nem! Biztos vagyok benne, hogy állt valaki az ajtóban.
Marie:És hogy nézett ki?
Vanessa:Fogalmam sincs. Sötét volt az egész emeleten. A szobában is csak az utcáról beszűrődő lámpafény segítségével tudtam közlekedni a helyiségben.
Camilla:Ez durva. Még szerencse, hogy nem támadott meg.
Marie:Nem hiszem, hogy bántani akarna, akkor már rég megtette volna. Főleg, ha nem számoljuk hány alkalommal tehette volna meg, hogy kárt okozzon bennünk.
Vanessa:És még annál is szerencsésebb volt, hogy ketten voltunk. Ha egyedül jövök le az emeletről és úgy kap el Claudia, talán engem, vagy akár mindannyiónkat elküldött volna Christopher melegebb éghajlatra.
Marie:Vagy csak távolabb a háztól.
Camilla:Gyerekek! Bocsi, hogy fel emlegetem, de Claudia nagyon kiakadt!
Vanessa.Kiakadt?! Az nem kifejezés.
Marie:Én azóta ismerem mióta megszülettem, de soha nem láttam még ilyennek. Azt hiszem srácok, lehetséges, hogy most jócskán túl lőttünk a határon.
Camilla:Muszály volt.
Vanessa:Szükség törvényt bont.
Marie:Várjatok csak! Claudia utánatok ment?
Camilla:Tulajdonképpen, fogalmam sincs. De mikor megpillantott minket, eléggé meglepődött volt.
Vanessa:Vissza gongolva. Tényleg eléggé új volt neki a helyzet, mintha ő is a padlásra készült volna, csak..
Camilla:Csak mi épp az útjában álltunk.
Marie:Lehet, hogy Claudia is a videódarabkát kereste?
Camilla:Ugyan már! Mégis honnét tudna róla?!
Vanessa:Vagy lehet, hogy ő küldözgeti az sms-eket.
Marie:Claudia?! Azt nem! Claudia nem jó fogalmazásból, úgy értem, nem tudna normálisan még egy sms-t sem megírni.
Vanessa:Ez elég gonosz.
Marie:Komolyan mondom. Ő nem lenne képes rá.
Camilla:Viszont. Van valamink ami neki nincs, a győzelmen kívül. A videódarabka.
Marie:Oké. Készen álltok?
Vanessa:Határozottan.
Camilla:Naná!
(Ebben a pillanatban megcsörren Vanessa mobilja)
Vanessa:Oh. Ki kell mennem. Biztos anyu az.
(Vanessa kirohan a szobából)
Vanessa:Hé! Szia!
Thomas:Szia! Csak gondoltam felhívlak, hogy jó éjszakát kívánjak neked. Minden rendben? Merre vagy most?
Vanessa:Ez nagyon édes tőled. Minden rendben, köszönöm, hogy érdeklődsz irántam. Nagyon sokat jelent nekem. A barátnőimmel vagyok, Marie-val és Camillaval. Valószínűleg itt alszom Marie-nál. De ne aggódj, minden rendben, csak szükségük volt a segítségemre.
Thomas:Értem, ennek nagyon örülök. Találkozhatnánk valamikor holnap?
Vanessa:Persze. Ezt majd még holnap délelőtt megbeszéljük, ha nem gond?
Thomas:Persze, hogy nem. Mikor hívjalak?
Vanessa:Majd én hívlak.
Thomas:Jólvan. Vigyázz magadra. Szép álmokat.
Vanessa:Te is. Neked is.
Thomas:Szeretlek.
(Vanessa elmosolyodik)
Vanessa:Én is szeretlek.
(Vanessa leteszi telefonját, majd visszamegy a szobába, mit sem sejtvén, hogy Marie anyja az egész beszélgetést kihallgatta a folyosó végéről)
Camilla:Na mi volt?
Vanessa:Semmi, csak anyu.
Camilla:Aha. És anyunak szokás olyat mondani, hogy majd holnap hívlak, és hogy szeretlek, hmm?!
Vanessa:Hé, te hallgatóztál?
Camilla:Bocsi.
Camilla:Szóval. Ki a srác?
Vanessa:Semmi közöd hozzá.
Marie:Azért, biztos vagyok benne, hogy elég rendes lehet, ha késő este is felhív.
(Marie mindent tudó pillantásokat vet Vanessara, aki mosolyogva s nyugodtan válaszol)
Vanessa:Az.
Camilla:Jó, legyen ez a végszó. Vanessa rejtélyes pasijára visszatérünk később, most nézzük a videót.
(Marie néhány kattintással megnyitja a már csatlakoztatott eszközön található dokumentumot, s a film már pörög is):
(Serena a kamera előtt ül. Egyenes háttal szobájában, s gyönyörű mosollyal kápráztatja el a lányokat, majd beszélni kezd:
Serena:-Ez viszonylag könnyű volt. Ezért nem kaptok tőlem semmit. De a következő darabkában, minden benne lesz, amit tudni akartok. Az igazság. Vagy amit akartok. A legjobb barátnőmnek adtam valamit. Szívből adtam. A szívben kell keresni. A szívben van elrejtve.)
(A képernyő elsötétül)
Vanessa:Cseberből, vederbe. Ebből aztán nem tudtunk meg semmit.
Camilla:A szívben. Akkor fel kell boncolnunk valakit?
Vanessa:Áh. Semmi értelme.
(Miközben a lányok tanakodnak Marie elmélyülve néz maga elé, majd hangosan felszólal)
Marie:A kalapban van!
Camilla:Micsoda?!
Vanessa:Hogy hol?
Marie:Serena, mikor nála jártam, adott egy kalapot, azt mondta:
(Ebben a pillanatban Marie visszaemlékszik ezen emlékkép eseményeire)
(Marie:Én kész vagyok!
(Egy izgatott hang szólal meg a szobából, miközben a fürdőszoba felé tart, ahol Serena a tükör előtt igazgatja magát, gyönyörű combig érő vörös ruhájában nézegeti magát amikor Marie belép a helyiségbe, majd megszólal, mikor meglátja barátnője hevesen sminkeli magát)
Marie:Abból az izéből, hatszáz kilót akarsz magadra tenni?
(Serena egy pillanatra abbahagyja önmaga szépítkezését, majd belenéz Marie arcképébe, amelyet a lány szemei a tükörre nézve érzékelnek, önfeled mosolyt lejt arca, majd bájosan válaszol)
Serena:A smink olyan, mint egy titok. Elfedi a mocskos igazságot.
(Marie elgondolkodóan néz barátnője mögül a tükörre, koncentrálva Serena acára, majd egy pillanatra arckifejezése az izgatottból átvált elgondolkodóvá, majd Serena elteszi a sminket a fürdőszoba polcára, majd barátnőjéhez lép, végig néz rajta, majd megszólal)
Serena:Még nem is vagy készen. Valami még hiányzik.
(Serena a fürdőszoba szekrény tetejéről egy divatos szürke kalapot emel le, majd megfordítja azt, s egy belső rejtett zsebet mutat Marie-nak)
Serena:Neked adom. Ha valaha lesznek mocskos titkaid. Ide rejtsd őket.Szívből adom.)
(Majd az emlék véget ér)
Marie:A kalapban kell lennie.
Camilla:Ott volt már akkor is, mikor Serena odaadta a kalapot?
Marie:Nem tudom. Nem nyúlt bele, s nekem sem mutatta meg, hogy van-e benne valami, csak rámutatott a rejtett zsebre.
Vanessa:És hol van azóta a kalap?
Marie:A padláson. Miután Serena meghalt, rá sem tudtam nézni, nem hogy újból felvegyem.
Camilla:Akkor irány a padlás!
Marie:Nem! A padlásról sajnos csak a házon kívülről tudunk felmenni. Holnap reggel felmegyünk és szétnézünk a padláson, közben reméljük, hogy még mindig ott van.
Camilla:Mi is.
Vanessa:Akkor ez várat holnapra.
Camilla:Ne is haragudjatok, de én kidőltem.
Marie:Jobb lesz, ha aludni megyünk.
Vanessa:Jó ötlet. Hagyjuk leülni a dolgokat.
...
(Néhány órával később, mikor Marie már saját ágyában szunyokált s közben barátnői a földön megágyazott paplanokon, egyikőjük sem sejtette, hogy ebben a pillanatban valaki az udvaron sétálva közelít a ház végéhez, melynek emeletében egy faajtó válik szemei célpontjává, majd a következő pillanatban egy létrát támaszt egyenesen a kiszemelt bejárathoz ez után megmászva fémlépcsőit felér az ajtóig majd elhúzza az egyszerű falbarögzített s az ajtó zárjába tolt reteszt, mellyel szabad utat nyer befelé s amint belép, mintha másodperceken múlva az élete, rögvest keresgélni kezd szétszórva a rendezett padlás tartalmának minden elemét: ruhákat, tárgyakat, fiókokat.)
(Az ezt követő reggelen Marie óvatosan kel ki ágyából s átlépi a padlón szunyókáló barátnőit, ez után megközelíti a konyhát, s mikor belép az asztalra helyezett újságpapíron azonnal megüti egy számára igencsak érdekes cikk a szemét, mely a következőképp szól: "-A rendőrség bejelentései szerint megtalálták azokat az szökött betegeket, akik a néhány hónappal ezelőtti tűz keletkeztében szöktek meg az Oaktree-i elmegyógyintézetből. A rendőrség kihallgatta a betegeket valamint azok gondozóit is egy nemrég meggyilkolt diáklány, Serena Simone rejtélyes halálesete miatt. Ennek eredményeképp azt is nyílvánosságra hozták, hogy a pszichiátrián kezelet betegek egyike sem lehetett az elkövető, ugyanis ezen gondozottak nem veszélyesek az emberekre, csupán komoly pszichológiai problémákkal küzdenek és ápolásra szorulnak. A fiatal diáklány esetét a rendőrség szemtanúk valamint bizonyítékok hiányában hivatalosan is lezárta.")
Marie:Micsoda?! Lezárták?!
(Marie ujjpercei továbbra is az újságra tapadtak, miközben hangosan elgondolkodott)
Marie:Ha nem a pszichiátriáról megszökött betegek közül ölte meg valaki Serenat, akkor ki? És miért zárta a rendőrség Serena esetét ilyen gyorsan, hisz engem még ki sem kérdeztek, pedig én láttam Serena meggyilkolt holttestét.
Marie:Ennek nincs semmi értelme.
(Marie pizsamában kiszalad az udvarra, majd a ház végéhez baktat, ezután gyakorlatiasan megmássza a padlásajtónak támasztott létrát, miután felér az ajtóhoz, belép rajta s azonnal megüti a szemét, az a kalap amelyet Serena adott neki a szoba végében álló magas, kissé ódon fogasra akasztva. Marie azonnal odafut, hogy levegye a szürke kalapot, majd azonnal a kiegészítő belső zsebében kezd keresgélni, s amit megtapint az egy kis papírfecni, majd azonnal kihúzza azt a ruhaneműből)
Marie:Ezaz! Biztos ebben lesz!
(Marie kinyitja az összecsukott fecnit, majd hangosan elolvassa rejtelmét: "Kéne mi?! Ezt megszívtad!")
Marie:Hah?!
(Marie kissé dühösen s megdöbbenve áll a padlás végében, kezében egy intrikával megfűszerezett papírfecnivel, ezután a földhöz vágja a kalapot, majd kilép az ajtón, egyenesen, vissz a létrára, s amint leér, nem habozván, azonnal beront a lányokhoz s felveri őket hangosan felszólalva)
Marie:Eltűnt!
(Vanessa és Camilla szemüket törölgetve, ásítva ébredeznek miközben Marie körbe-körbe járkál a szobában)
Vanessa:Micsoda?!
Camilla:Mennyi az idő?
Marie:Fent voltam a padláson, hogy megnézzem, hogy a kalap amelyet Serena adott valóban rejti-e a következi videódarabkát, és csak ezt találtam.
(Marie Vanessa kezébe adja a papírost, aki hangosan felolvassa)
Vanessa:Kéne mi?! Ezt megszívtad!
Camilla:Micsoda?!
Marie:Valaki előttünk járt és elvitte a következő darabkát.
Camilla:De mégis kicsoda?!
Vanessa:Claudia?!
Marie:Claudia nem tenne ilyet.
Vanessa:Ugyan miért nem?! A tegnap este után...
Marie:Mert Claudia hétvégenként délig alszik.
Vanessa:Ouh.
Camilla:Ez mindent megmagyaráz.
Marie:Most mi legyen?! A videódarabka nélkül nem tudjuk folytatni a küldetésünket.
Vanessa:A küldetésünket?
Marie:Hogy kiderítsük mi történt Serenaval.
Camilla:Ki fogjuk deríteni mi történt vele. Reggelinél.
Vanessa:Végre valami jó ötlet.
Marie:Mi?!
Camilla:Majd a reggelinél megbeszélünk mindent.
(Marie kivonul a szobából, őt követi Vanessa és Camilla. Mikor Marie már távolabb járt, hirtelen Vanessa az ajtóban álló koszos cipőkre néz, s kérdően felszólal)
Vanessa:Te jó ég, mitől lett ennyire sáros a cipőd?!
Camilla:Oh, az?! Az éjjel kimentem egyet sétálni. Nem tudtam aludni.
Vanessa:Értem.
(Vanessa a cipőkre hunyorít majd bólint egyet s folytatja útját a konyha felé, miközben Camilla megkönnyebbülten vesz mély levegőt s követi barátnőjét)
...
(Marie a konyhapultnál áll, arcán látszik az idegesség és a csalódottság miközben letekeri az egyik üdőtősüveg kupakját, majd a kezében tartott üvegpoharát tölti meg a flakon tartalmával.)
Marie:Ezt nem hiszem el! Pedig olyan közel jártunk.
(Camilla és Vanessa az asztalnál ülnek, miközben reggeli lekváros buktájukat majszolják)
Vanessa:Közel?
Camilla:Nem is jártunk sehol.
Marie:Serena azt mondta...
Camilla:Nem! Serena halott, és kész! Nézd én sajnálom. És tudom, hogy közel állt hozzád Serena, akárcsak hozzánk. De ez nem mehet így tovább! Én nem fogok többé szellemek után kajtatni, amik nem is léteznek. Én köszönöm szépen, ebből már nem kérek többet.
(Camilla mérgében feláll az asztaltól, majd bevonul Marie szobájába, félbehagyva ezzel reggelijét)
(Vanessa összezavarodottan néz, majd Marie-ra pillant)
Vanessa:Én azért még segítek. Kíváncsi vagyok, hogy mi ez az egész.
(Marie megkönnyebbülve néz barátnőjére)
Marie:Köszönöm.
Marie:Egyébként. A szüleid tudják, hogy mostanában randizgatsz valakivel?
(Vanessa összezavarodottan néz jobbra-balra, miközben jobb könyökét az asztalon tartva, karjával belekócol a hajába)
Vanessa:Nem igazán.
(Ebben a pillanatban megrezzen Vanessa telefonja mely eddig érintetlenül az asztalon hevert. A lány azonnal felkapja azt, majd végigfut a mobil képernyőjén tekintete s megszólal)
Vanessa:Anyu az. Azt írja siessek haza. Jobb lesz, ha én is pakolok és aztán megyünk.
Marie:Jólvan.
(Vanessa erőltetett mosollyal kel fel az asztaltól, majd visszatér barátnője szobájába)
(Mikor Marie is utána tartana, egyik pillanatról a másikra egy árnyékra szegeződik tekintete, mely a szemközti szomszéd udvarában sétálgat egészen sietősen, ezért a lány az ablakhoz siet, hogy jobban szemügyre vegye a sötét árnyat, mely egy ember kiköpött mása, s mely tetőtől talpig feketébe öltötte magát. Ezt követően Marie a kíváncsiságtól vezérelve, nem gondolkodva, kirohan az udvarra, ekkor azt látja amint az alak eltűnik a ház takarásában. Ekkor már biztosan tudja, hogy nem Christopher sétálgat területén, ezért hát kirohan az utcára, majd mikor odaér a ház elő, besétál a kertbe s hangosan felkiált)
Marie:Heló?! Christopher?!
(Az udvar még nyögi a tegnapi buli maradványait. Aasztalok, székek, poharak és egyéb partikellékek hevernek beterítve az egész területet)
(Marie lassan besétál a bejárati ajtóig, majd megpillantja, hogy az nyitva van. Óvatosan körülnéz majd belép az előszobába ez után újra felkiáltja a házigazda nevét, de mint előző kísérletése, ezen újabbjára sem kap semmiféle választ, ennek következményeképp tovább settenkedik, egyensen a nappaliba, majd hirtelen megáll s körülnéz. Nem lát csupán semmit, csak azt amit kint látott. Szeméthegyek mindenhol. Poharak, üvegek. Néhol egy két ruhadarab, konfetti és így tovább. A következő pillanatban Marie jobbra néz, majd megpillantja magát egy hatalmas tükörben, melynek faketere körbehatárolja annak ovális alakját. Ez a tükör a padlón állt, nem a falra volt szegezve. Hirtelen a lány hatalmas lépteket hall, majd a következő pillanatban mikor balra pillant az árnyalak, melyet nemrég csak a kertben látott, felé közeledett. Megragadta a lányt, s azt egy pillanat leforgása alatt olyan erővel lökte el, mely elég volt ahhoz, hogy az áldozat egyenesen a tükör felé repüljön, széttörje azt, keretén átessen, majd szilánkjai mélyen belehatolhassanak a lány oldalába, hátába, hasába, karjába, s egyéb testrészeibe, s mikor ezen borzadály egy pillanat alatt megtörtént s csak egy hatalmas jajveszékelő sikoly töltötte meg a szobát, szintúgy csak egy szemrebbenésnyire, a lány már a földön hevert, vére nem egy helyen testszerte kibuggyant, s azon nyomban eszméletét vesztette. Az alak ki e szörnyű tettet elkövette, elmenekült, egyenesen rohanván ki a házból, át a kerten, ezzel beindítván a riasztót, melynek hatalmas hangja megtöltötte az egész utcát)
(Vanessa és Camilla csomagjaikkal sétálnak ki a kertbe a házból, s azonnal fefigyelnek a jajveszékelő hangjelzésre)
Vanessa:Ez meg mi?!
Camilla:Valami riasztó. Mintha a szemközti szomszédházból jönne.
(Vanessa egy szemrebbenés alatt körülnéz, majd egy hirtelen gondolat fut át agyán, s felkiált)
Vanessa:Hol van Marie?!
(Camilla és Vanessa árgus szemekkel tekintettek egymásra, majd azonnal ledobják a földre csomagjaikat, s azonnal a ház felé rohantak. Mikor azoban odaértek, Christopher akkor hajtott be kertjébe, szürke színű kocsijával, majd kiszállt s meglepődve szólalt fel, miközben bejárati ajtaját tárva-nyitva vélvén szaladt be a házba)
Christopher:Ez meg mi a fene?!
(Christopher beszalad a házba, majd mikor belép a nappali megpillantja a sarokban, vérben fekvő Mariet. Ekkor Vanessa és Camilla is beérnek a helyiségbe s megpillantják berátnőjük mozdulatnak testét)
(Vanessa félelmében felkiált, míg Camilla visszalép néhány lépést a megdöbbenéstől, majd elfordul, kezeit szájára helyezvén)
Vanessa:Te atya úr isten!
Christopher:Hívjátok a mentőket!
(Vanessa adrenalinnal töltött teste remegve szalad ki az udvarra, miközben karon markolja félelmében Camilla-t, aki egy frappáns mozdulatta leemeli a bejárati ajtó falán lévő fakulcstartóról a ház bejárati kulcsának pót mását, majd egy szempillantás alatt farmerja zsebébe csúsztatja azt....)

7.rész - Hét, Serenáért

Az előző részek tartalmából:
-
(Vanessa szó szerint a férfi karjaiba ugrik örömében, majd boldogan reagál)
Vanessa:Apa! Hazajöttél!
William:Igen, és még egy jó ideig itthon is maradok!
-
Christopher:Este lesz a házavató bulim, és szeretném ha eljönnél.
Marie:Ha a házban lesz, akkor talán lehet róla szó.
-
Marie:Van egy tökéletes tervem.
Camilla:Igen?
Marie:Christopher ma éjszaka tartja a házavató buliját. Ha elmennénk a partira, valahogy belopóznánk Serena szobájába és megszereznénk a darabkát.
-
Haley:Terhes vagyok.
(William arcára döbbentség ül ki)
William:De mi nem is. Vagyis. Hogy lehet...?
Haley:Már egy jó ideje találkozgatom valakivel.
-
Vanessa:Tudok Ryanről.
Haley:Miről beszélsz?
-
Marie:Igen. Nem is tudom, hogy kérdezzem. Ismeri ezt a lányt?
Lukas:Serena, igen.
Gizelle:Sajnálom, de még soha nem láttuk itt ezt a leányzót.
(Marie a férfira néz)
Marie:De az előbb azt tetszett mondani, hogy ismerte őt.
Gizelle:Ó a férjem vajákos egy vénember, össsze-vissza beszél mindent.
(Gizelle erőltetett nevetéssel beszél, majd Marie kezébe nyomja Serena mosolygós képét, majd vállon fogja a két lányt és kitessékeli az üzletből)
Gizelle:Sajnálom, de épp zárunk.
Camilla:Dehát még csak 3 óra van, az van kiírva, hogy 7-ig vannak nyitva.
Gizelle:Igen, általában, de most leltározunk. További szép napot. Viszlát.
(Gizelle kitoszigálja a lányokat, majd bevágja az ajtót, kulcsrazárja azt s átfordítja az ajtón lógó nyitva táblát, zárvára)
(Camilla és Marie kissé megdöbbenve s ijedten néznek egymásra)
-
...
(Marie és Camilla egymás mellett állva, megszeppenve bámulnak maguk elé)
Marie:Ez csak valami rossz vicc.
(Camilla visszalép, hogy benyisson az ajtón, lenyomván a kilincset az ajtó nem mozdul)
Camilla:Ez nem vicc. Ezek tényleg bezártak.
Marie:Valahogy pedig újra be kell jutnunk. A férfi tud valamit Serenaról.
Camilla:Inkább a múltjáról. Még mielőtt a felesége félbeszakította, mondott egy olyan mondatot, hogy Serena és az unokája... Szóval valamilyen kapcsolat lehet közöttük.
(Marie elmered a semmibe nézvén, majd hirtelen egy emlékkép landol elméjében)
(Marie és Serena a Hilda & Velma bolt kirakata előtt beszélgetnek)
Marie:A boltosfiú elég helyes.
Serena:Ugyan már! Beadná neked, hogy szeret, végül megdugna aztán kidobna.
Marie:Most miért mondod ezt?
(Serena belekócol hajába s határozott hangvétellel válaszol)
Serena:Mert az ilyen bájgúnárok mind egyformák. Egy sem kivétel.
(Az emlékképnek azonnal végeszakad amint Camilla tenyerével integet Marie szemei előtt, majd hangosan rászól)
Camilla:Itt vagy?
Marie:Eszembe jutott valami.
Camilla:Micsoda?
...
(Marie édesanyja, Clara, egy mappával a kezében, határozott lépéseket tesz az orvosi rendelő felé, de amint az épületbe lép, s áthaladna az üres várótermen, hangos vitatkozás csapja meg füleit. Lassú léptekkel halad az orvosi szoba felé, melynek ajtaja résnyire nyitva volt s amint odaért óvatosan megállt az ajtó előtt s megpróbálta felfogni a résen kíszűrődő hangokat, miközben az ajtó mögé állt)
(Clara nagy óvatossággal bekukucskált, csak egy pillanatra az ajtón, s egy középmagas, molett nőt látott, ki már a negyvenes éveiben járt, hajgumival összefogott barna haján korpa ült s ruhadarabjai sem az idei szezon divatja alapján kerültek testére)
(Clara visszahúzódott az ajtó mögé, majd tovább hallgatta a beszélgetést)
Jane:Ki az a lotyó akit fektetgetsz?!
Thomas:Ne nevezd így, sokkal jómódúbb kívül s belül is, mint te.
Jane:Igen?! És miben jobb, hogy több, mint tíz évvel fiatalabb nálad, mi?! És a gyerekeiddel mi lesz, mi?! Már vagy egy hónapja nem is látogatod őket!
Thomas:Csak azért, mert te nem engeded, hogy lássan őket és badarságokkal tömöd tele a fejüket, olyan dolgokat hordasz össze rólam, amelyek igazságalapja egyenlő a te IQ szinteddel.
Jane:Ne sértegess engem, mert még megbánod!
(A nő hátatfordít, majd az ajtóhoz közeledik)
Jane:El fogom érni, hogy soha többé ne láthasd a gyerekeidet!
Thomas:Harcolni fogok a gyerekeimért, az elhelyezésükért, és ellened, és tudom, hogy győzni fogok, mert az igazság mindig győz.
Jane:Na majd meglátjuk!
(Clara szapora léptekkel berohan a mosdóba, eközben Jane kiviharzik a szobából s hatalmas erővel vágja be maga után az ajtót, melynek csattanása visszhangzik az egész váróteremben)
...
Marie:És mit szólsz ehhez?
(Camilla épp Marie ágyán ücsörgöt, miközben a lány sorban markolta meg a vállfákat s mérte testéhez az azon csüngő csilli-villi ruhákat, melyeket még soha életében nem vett fel. Amit épp kezében tartott egy fehér combig érő, fodros, ruha volt, melyet születésnapjára kapott pénzéből vett, s amit Serena sózott rá, hogy megvegyen)
Camilla:Húhú, úgy tűnik valaki le akar nyűgözni valakit.
(Marie egy kissé elvörösödik s, hogy ezt barátnője ne lássa, hátat fordít neki, eközben visszateszi a ruhát szekrényébe)
Marie:Nem igaz, én csak... nem is tudom...
Camilla:Aha, az már rég rossz, ha egy általános mondatot nem tudsz befejezni, ha a szomszédra terelődik a téma.
Marie:Jó, akkor valami szimpla összeállítást választok.
Camilla:Tulajdonképpen, ha jól emlékszem vissza, nem úgy volt, hogy vadászni megyünk és nem kipipeskélve jelenünk meg a bulin?!
Marie:Be kell olvadnunk. Úgy kell tennünk, mintha szándék nélkül mennénk. Úgyhogy, szolgáld ki magad.
(Marie rámutat szekrényére)
Marie:Válassz, és felveheted.
Camilla:Igazából, mi lenne, ha haza ugranék, átöltöznék, és visszajönnék?
Marie:Arra nincs idő.
Camilla:És mi lesz Vanessaval, most akkor jön, vagy nem?
Marie:Igazad van. Fel is hívom.
(Camilla szinte bemászik a szekrénybe, hogy ruhákért kotorásszon, ugyanakkor Marie az íróasztalán fekvő telefonjához nyúlna, mikor megrezzen, majd azonnal felkapja azt)
Marie:Új Sms?!
(Camilla megfordul)
Camilla:Micsoda?
Marie:Semmi.
Camilla:Oké.
(Marie néhány gomb megnyomása után megnyitja a virtuális üzenetet: -Akarsz játszani? Játszunk! Keress a szexi szomszéd bulijában! El ne késs! Ja és ne felejtsd el hozni a ribancaimat is. Serena.)
(Marie hatalmas levegőt vesz, s mikor megfordul hirtelen Camilla fürkésző szemeiben találja magát, aki mögé settenkedett néhány pillanattal ezelőtt, teljesen észrevétlenül)
...
Camilla:Miért nem mondtad el, hogy valami sms-eket küldözget Serena nevében?
Marie:Sajnálom, de úgy gondoltam előbb megbizonyosodok róla, ki is az aki a halott barátnőm mobiljáról küldözget üzeneteket nekem.
(Camilla nagy levegőt vesz)
Marie:Te nem kaptál sms-t?
Camilla:Nem. Miért?!
Marie:Csak kérdeztem.
Camilla:De ki ez, és mit akar, és miket irogat?
Marie:Az egész az után kezdődött, miután Serena meghalt.
Camilla:Ha egyáltalán tényleg meghalt.
Marie:Láttam. Láttam a tesét. Vérben feküdt.
Camilla:Oké,oké. Lehet, hogy csak valami kretén, ellopta a mobilját és...
Marie:Nem lehet! Csupa olyan dolgot tud, amelyet én nem. Tudja hol vagyok. Tudja mit mondok. Tudja merre megyek, mit csinálok. Mindent tud, és ez totál kikészít.
Camilla:Akkor, mi legyen?
Marie:Elmegyünk a partira. És ha tényleg ott lesz, mi megtaláljuk.
Camilla:Ahhoz viszont szükségünk lesz Vanessara is.
Marie:Így van.
Camilla:Ki megyek és felhívom. Kinnt jobb a térerő.
Marie:Jólvan. Addig átöltözöm.
(Camilla kisétál a szobából az udvarra, majd felhívja Vanessat, aki néhány pillanat múlva válaszol a hívásra)
Camilla:Szia.
Vanessa:Szia.
(Vanessa eközben mutatóujját szájára helyezve int Thomas-nak a csendben maradásra, miközben a lány a férfi ölében ül, szemben vele)
Camilla:Szükségünk van rád.
Vanessa:Miért, mi történt?
Camilla:A lényeg, hogy vészhelyzet van, és azonnal ide kell jönnöd.
Vanessa:Hol vagy? Otthon vagy?
Camilla:Nem Marie-nál. Kérlek gyere, amint tudsz.
Vanessa:De mi a...
(A vonal megszakad. Camilla belépne a házba, mikor hirtelen megcsörren a telefonja, majd megnyomja mobilja képernyőjét s a következő szöveg jelenik meg rajta: Láttam nem mondtad el Marie-nak. Okos kislány. Ez maradjon a mi kis titkunk. Serena)
...
(Marie, Vanessa és Camilla épp Christopher házához sétáltak, miközben már messziről lehetett hallani a buli hatalmas zaját, a mélynyomók hangja és a basszusok csak úgy megtöltötték a ház teljes területét. Már a ház előtt csókolózó, ölelkező s az udvaron táncoló fiatalokat, párokat pillantottak meg, majd mikor betértek a kertbe, egy pillanatig nem hittek szemüknek, mikor Claudia egy pohár koktéllal, kirívó fehér öltözékében közeledett a lányok felé s lenézően köszöntötte őket)
Claudia:Na lám-lám, a kis csipet csapat. Látom, ide már minden féle jött-ment beteheti a lábát.
Marie:Mi is örülünk, hogy látunk Claudia.
Claudia:Pedig úgy tudtam, ide csak olyanokat hívnak, akik azért mégis csak valakik. De tévedtem.
Vanessa:Ez kölcsönös.
Camilla:Most pedig, ha megbocsátasz, ellenben veled, mi szórakozni és nem gyűlölködni jöttünk.
(A három leányzó faképnél hagyják Claudiát, aki mérgében belekortyol italába, majd szemrebbenés nélkül figyeli ellenségeit, amint azok belépnek a ház ajtaján, s a hallban Christopher üdvözli őket)
Christopher:Sziasztok! Örülök, hogy eljöttél. És látom társaságot is hoztál.
(Camilla átöleli Marie-t)
Camilla:Ühü. Vigyázunk rá, nehogy valaki elrobalja itt nekünk.
(Marie és Christopher eközben egymásra mosolyognak, szemeik pedig csak úgy szikráznak, miközben folyamatosan mélyen egymásra néznek)
(Vanessa azonnal kiszúrja a két fél közötti vonzalmat, majd kissé szürke hangulatúan megjegyzi:)
Vanessa:Uram, mi lesz itt még?!
Christopher:Érezzétek jól magatokat. A buli az egész ház területére érvényes, a kertre is.
(A férfi rákacsint a lányokra, majd kirohan a kertbe, ugyanakkor a házban a zene hangereje megüti a határértéket, minden helyiség tele van táncoló vendégekkel, akik jóízűen élvezik a partit)
Vanessa:Már nem azért, hogy megbántsalak titeket, de más programom is volt így, Péntek estére.
Marie:Nem tudtam, hogy nem szeretsz bulizni.
Vanessa:Szeretek én. Csak lett volna jobb programom is ennél.
Vanessa:Szóval, akkor mi is a terv?
Marie:Valaki szemmel tartja Christophert, míg egy másik valaki fellopózik Serena szobájába és megkeresi azt a memóriakártyát, amin a következő videónapló darabka van. Egyik közülönk pedig szemmel tartja a vendégeket, hátha tényleg megjelenik a zaklató.
Vanessa:Lehet, hogy épp Christopher a zaklató. Különben is, miért csak te kapsz sms-eket és mi nem?! Ennek semmi értelme!
Camilla:Ezt már ezerszer átrágtuk. Én megyek szemmel tartom a srácot.
Marie:Mi lenne ha én tartanám szemmel?
(Camilla szemrehányó pillantást vet barátnőjére)
Marie:Igaz.
Vanessa:Egy percig nem bírnád ki, hogy ne álmodozz róla.
(Camilla kisétál az ajtón, miközben Vanessa fejét s egész testét a falnak támasztja, majd felsóhajt)
Marie:Mi a baj?
Vanessa:Semmi.
Marie:Nem tartozik rám, de ...
(A beszélgetést Claudia szakítja félbe)
Claudia:Na mi van?! Látom hullik a csapat. Szerintem jobb lesz, ha ti is hazamentek, otthon már lövik a pizsit. Anyuci még nem keresett?
(Marie kézenfogja Vanessat, majd elvonulnak, egyenesen a konyhába, teljesen faképnél hagyva ezzel Claudiát)
Vanessa:Hogy legyen? Felmegyünk Serena szobájába?
Marie:Az utóbbiakból ítélve jobb lenne, ha te mennél fel, én pedig szemmel tartanám Claudiat. Ahogy ismerem egy idő után szimatolni kezdene, és akkor végleg lebuknánk.
Vanessa:Jó.
(Ugyanebben a pillanatban egy ismerős árnyalak lepi el Claudia arcát)
Andreas:Na?!
Claudia:Határozottan készülnek valamire.
Andreas:Tök mindegy. Ha egy újabb videódarabkát keresnek, majd betörünk a csajhoz és leszedjük a gépéről.
(Claudia arckifejezése hirtelen örjöngőbe megy át)
Claudia:Az csak egyszer fordult elő, és nem is fordulhat elő többször. Túl kockázatos. Bárki megláthat. Örülj neki, hogy akkor nem buktál le. Nekünk kell megtalálnunk előbb a darabkát vagy végünk.
Andreas:Akkor, mit csináljunk? Kövessük őket?
Claudia:Elég, ha szemmel tartjuk őket.
(Claudia a hall ablakán Camillara és Christopherre pillant, akik épp táncolva kortyolgatnak poharukból)
Claudia:Te figyeled azt a csajt, én meg megkeresem a másik kettőt.
Claudia:Most menj!
(Andreas kilép az ajtón, majd Claudia önelégült arckifejezéssel beleolvad a táncoló tömegbe)
...
(Vanessa ugyanebben a pillanatban lépcsőzik fel az emeletre, miközben Marie a lépcső előtt állva, melyre a házigazda a belépni tilos szalagot aggatta, fürkésző tekintettel vizsgálja át a parádézó emberek egyvelegét, miközben azok, kiabálnak, ugrálnak, beszélgetnek s táncolnak a hangos zene hallatára)
(Vanessa felérvén az emeletre, megpillant egy fa ajtót, sietősen felészalad, majd lenyomja annak kilincsét, s szerencséjére néhány szempillantás alatt a teljesen kiürített szobában találja magát. Körülnéz, majd azonnal a fa alapú padlón keresi a videóban elhangzott x nevezetű rejtekhelyet, de sehol sem találja azt.)
(Claudia ekkor hirtelen Marie felé közelít, amikor a lány azonnal elnyargal a lépcső elől, bevonzván Claudiat maga után, a konyhába)
Marie:Te meg mi a fenét koslatsz utánam?!
Claudia:Tudom, hogy készültök valamire!
Marie:Micsoda?!
Claudia:Te meg a szánalmas havernőid.
Marie:Nem tudom miről beszélsz.
(Marie faképnél hagyván Klaudiát elhagyja a helyiséget)
(Vanessa körbe-körbe futkároz a szobában, de nem talál semmit)
Vanessa:Gyerünk már, gyerünk. Hol vagy?! Hol vagy?! Hol a fenében vagy?! Az x. Az x, de hol?!
(Vanessa belekócol hajába, majd a padló pásztázása után a falakat kezdi el nézegetni, ebben a pillanatban az utca felé néző ablak mellett a falon egy kis fekete lyukat pillant meg, majd az objektumhoz rohan s elkezdi vizsgálgatni, tapogatni azt. Bedugja az ujját a fal lyukába, majd mikor kihúzná azt, egy rejtett kis ajtóra bukkan, mely egyenesen a falból nyílik s tartalma nem más, csak egy kis memóriakártya.)
Vanessa:Ahahh!
(Vanessa örömében felnyög, majd azonnal megmarkolja a tárgyat s farmere farzsebébe csúsztatja azt, majd meghall az ajtóban egy hatalmas koppanást, s mikor hátrapillant egy alakot vél felfedezni amint az az ajtóban áll)
Vanessa:Hé! Ki van ott?!
(Az alak megragadja az ajtó kilincsét, majd hatalmas erővel becsukja maga előtt az ajtót, mire Vanessa azonnal a kijárat felé rohan, de rá kell jönnie, hogy az alak bezárta őt a helyiségbe)
Vanessa:Basszus! Ne már! A fenébe!
(A lány tovább próbálkozik a kilinccsel hátha kinyitja az ajtót, de sajnos nem történik semmi)
...
(Marie csatlakozik az épp egymással a kertben trécselő Camillahoz és Christopherhez)
Marie:Helló!
Christopher:Szia!
Camilla:Hé! Hol van Vanessa?
Marie:Vanessa... Vanessa... Valójában...
(Camilla szemei kikerekednek miközben Marie fejét felfele biccentgetni)
Camilla:Aaah! Értem. Kiment a mosdóba, ugye?
Marie:Pontosan.
Camilla:Remek. Én pedig utána megyek. Ti pedig csak beszélgessetek srácok.
(Camilla sietősen távozik)
Christopher:Szóval? Milyen a parti?
Marie:Klassz. Tényleg. Jó lett.
Christopher:Nagyon örülök, hogy eljöttél. De tényleg.
Marie:Én is örülök, hogy itt lehetek. De tényleg.
(Mindketten elnevetik egymást)
(Camilla a házba menet felhívja Vanessat, aki azonnal reagál a hívásra)
Vanessa:Hé! Segíts légyszi!
Camilla:Mi az? Sikerült megtalálni?!
Vanessa:Valaki feljött és bezárt Serena szobájába, azonnal fel kell jönnöd.
Camilla:Micsoda?! Várj még egy pár percet. Amint tiszta lesz a levegő már megyek is. Jól vagy?
Vanessa:Persze, csak be vagyok zárva.
Camilla:Jólvan, mindjárt ott leszek.
(Camilla megszakítja a hívást)
(Camilla elkezd táncolni a lezárt lépcsősor előtt, majd óvatosan átbújik a szalag alatt s felrohan a lépcsőn, nem látván, hogy Claudia követi őt. Camilla felmegy majd megpillantja a zárban hagyott kulcsot az ajtón s azonnal kinyitja azt, s Vanessa a következő pillanatban épen s egészségesen fut ki az ajtón)
Vanessa:Húh.Köszi.
Camilla:Szívesen.
(Claudia ugyanebben a pillanatban ér fel a lépcső tetejére s megpillantja a lányokat)
Claudia:Ti meg mi a fenét kerestek itt?!
Camilla:Mi csak a..
Vanessa:A mosdót kerestük. És te mit keresel itt?
Claudia:Semmi közötök hozzá.
(A három lány néhány pillanat múlva lefelé tart a lépcsőn, de mikor leérnek Christopher és Marie szemei kereszttűzében találják magukat. A férfi arcára hirtelenjében mérhetetlen harag ül ki.)
Christopher:Ti meg mi a francot kerestetek ott fent? Világosan ki van írva, hogy az emeletre tilos a belépés?!
Claudia:Christopher, én...
Vanessa:Valójában Claudia után mentünk.
Camilla:Claudiát próbáltuk megállítani. Felszökött. Mi megpróbáltuk visszatartani, de azt mondta van valami Serena szobájában, amit meg kell találnia az élete árán is.
(Marie megpróbálja visszatartani mosolyát, miközben Claudia elképed)
Claudia:Micsoda?! Ti mentetek fel! Hazudozós kis büdös kurvák! Ne higyj nekik Christopher, tudod, hogy én soha nem tennék ilyet.
Vanessa:Mind a ketten fent voltunk, láttuk, hogy mire készültél Claudia. Ez alól már nem tudsz kibújni semmilyen hazugsággal.
Camilla:Égés.
Christopher:Claudia, azonnal takarodj a házamból!
Claudia:Mi van?!
Christopher:Most!
(Claudia álla szinte a padlót üti, majd a következő pillanatban arca merevsége megváltozik, s elneveti magát)
Claudia:Hát jó. A csatát talán megnyertétek, de a háborút azt még nem. Ezentúl minden pillanatban figyeljetek a hátatok mögé. Ígérem nem lesz egy nyugodt percetek sem ez után. Szemétládák.
(Claudia felkapja a fejét, majd kiviharzik át a tömegen, eközben a három barátnő egymásra néz, megkönnyebbült arckifejezéssel)
....
(Néhány óra múlva a lányok hazafele menet beszélgetnek, miközben hirtelen az egyik bokorból kiugrik eléjük egy alak s erőteljes hangvétellel ordít rájuk)
Claudia:Wáh!
(A lányok ijedtükben meghátrálnak néhány lépést, eközben Claudia tovább folytatja misszióját)
Claudia:Ti mocskos büdös kurvák! Rohadt szemetek!
Marie:Jézusom! Menjünk innen!
(A lányok karon fogják egymást, majd tovább sétálnak, szapora léptekkel, miközben a felbőszült Claudia torka szakadtából kiabál utánuk)
Claudia:Büdös ribancok! Koszos, büdös, ringyók! Ezért még megfizettek rohadékok! Jöttök még az én utcámba, tetves kis kurvák!
(A lányok besétálnak Marie-hoz, eközben egy másik árnyalak lép ki a bokor mögül)
Andreas:Ezt jól elcseszted Claudia!
Claudia:Fogd már be! Ki kérdezett téged?! És hol a fenében voltál?! Nem úgy volt, hogy szemmel tartod őket, te fogyatékos?! Semmire kellő vagy, semmi haszon nincs benned!
...
(A lányok belépnek Marie szobájába)
Marie:Te jó ég! Életem egyik legvadabb bulija volt. Főleg a hazafele jövet.
Camilla:Ez a Claudia jól megszívta. Meg is érdemelte.
Vanessa:Nem tudom lányok. Szerintetek tényleg bosszút fog állni?
Marie:Arra mérget vehetünk, ezek után, amit tettünk vele, és ahogy Claudiát ismerem, ő képes a végletekig is elmenni ha bosszúról van szó.
(A lányok kissé ijedten néznek egymásra...Eközben Claudia a szobájában álló íróasztalához ül, majd kihúzza annak fiókját s megmarkolja a benne fekvő pisztolyt...)