8.rész - Nyolc, a figyelmeztetésért

Az előző részek tartalmából:

Christopher:Este lesz a házavató bulim, és szeretném ha eljönnél.
Marie:Ha a házban lesz, akkor talán lehet róla szó.
-
Marie:Van egy tökéletes tervem.
Camilla:Igen?
Marie:Christopher ma éjszaka tartja a házavató buliját. Ha elmennénk a partira, valahogy belopóznánk Serena szobájába és megszereznénk a darabkát.
-
Claudia:Tudom, hogy készültök valamire!
Marie:Micsoda?!
Claudia:Te meg a szánalmas havernőid.
-
Andreas:Ha egy újabb videódarabkát keresnek, majd betörünk a csajhoz és leszedjük a gépéről.
(Claudia arckifejezése hirtelen örjöngőbe megy át)
Claudia:Az csak egyszer fordult elő, és nem is fordulhat elő többször.
Andreas:Akkor, mit csináljunk? Kövessük őket?
Claudia:Elég, ha szemmel tartjuk őket.
-
Christopher:Claudia, azonnal takarodj a házamból!
Claudia:Mi van?!
Camilla:Égés.
-
Camilla:Ez a Claudia jól megszívta. Meg is érdemelte.
Vanessa:Szerintetek tényleg bosszút fog állni?
Marie:Ahogy Claudiát ismerem, ő képes a végletekig is elmenni ha bosszúról van szó.
(Claudia a szobájában álló íróasztalához ül, majd kihúzza annak fiókját s megmarkolja a benne fekvő pisztolyt...)
----
(Camilla, Marie és Vanessa a számítógép előtt ülve tanakodnak)
Camilla:Akkor kettőből egy. Megtaláltuk a következő videódarabkát, de nem találtuk meg az alakot aki az sms-eket küldözgette Marie-nak.
Vanessa:Én azt hiszem megtaláltam.
Marie:Tessék?!
Camilla:Hogyan?!
Vanessa:Amikor a padláson voltam és megtaláltam a videódarabkát, valaki rámzárta a padlás ajtaját.
Camilla:Valaki?! Vagy csak becsapta a huzat?!
Vanessa:Nem! Biztos vagyok benne, hogy állt valaki az ajtóban.
Marie:És hogy nézett ki?
Vanessa:Fogalmam sincs. Sötét volt az egész emeleten. A szobában is csak az utcáról beszűrődő lámpafény segítségével tudtam közlekedni a helyiségben.
Camilla:Ez durva. Még szerencse, hogy nem támadott meg.
Marie:Nem hiszem, hogy bántani akarna, akkor már rég megtette volna. Főleg, ha nem számoljuk hány alkalommal tehette volna meg, hogy kárt okozzon bennünk.
Vanessa:És még annál is szerencsésebb volt, hogy ketten voltunk. Ha egyedül jövök le az emeletről és úgy kap el Claudia, talán engem, vagy akár mindannyiónkat elküldött volna Christopher melegebb éghajlatra.
Marie:Vagy csak távolabb a háztól.
Camilla:Gyerekek! Bocsi, hogy fel emlegetem, de Claudia nagyon kiakadt!
Vanessa.Kiakadt?! Az nem kifejezés.
Marie:Én azóta ismerem mióta megszülettem, de soha nem láttam még ilyennek. Azt hiszem srácok, lehetséges, hogy most jócskán túl lőttünk a határon.
Camilla:Muszály volt.
Vanessa:Szükség törvényt bont.
Marie:Várjatok csak! Claudia utánatok ment?
Camilla:Tulajdonképpen, fogalmam sincs. De mikor megpillantott minket, eléggé meglepődött volt.
Vanessa:Vissza gongolva. Tényleg eléggé új volt neki a helyzet, mintha ő is a padlásra készült volna, csak..
Camilla:Csak mi épp az útjában álltunk.
Marie:Lehet, hogy Claudia is a videódarabkát kereste?
Camilla:Ugyan már! Mégis honnét tudna róla?!
Vanessa:Vagy lehet, hogy ő küldözgeti az sms-eket.
Marie:Claudia?! Azt nem! Claudia nem jó fogalmazásból, úgy értem, nem tudna normálisan még egy sms-t sem megírni.
Vanessa:Ez elég gonosz.
Marie:Komolyan mondom. Ő nem lenne képes rá.
Camilla:Viszont. Van valamink ami neki nincs, a győzelmen kívül. A videódarabka.
Marie:Oké. Készen álltok?
Vanessa:Határozottan.
Camilla:Naná!
(Ebben a pillanatban megcsörren Vanessa mobilja)
Vanessa:Oh. Ki kell mennem. Biztos anyu az.
(Vanessa kirohan a szobából)
Vanessa:Hé! Szia!
Thomas:Szia! Csak gondoltam felhívlak, hogy jó éjszakát kívánjak neked. Minden rendben? Merre vagy most?
Vanessa:Ez nagyon édes tőled. Minden rendben, köszönöm, hogy érdeklődsz irántam. Nagyon sokat jelent nekem. A barátnőimmel vagyok, Marie-val és Camillaval. Valószínűleg itt alszom Marie-nál. De ne aggódj, minden rendben, csak szükségük volt a segítségemre.
Thomas:Értem, ennek nagyon örülök. Találkozhatnánk valamikor holnap?
Vanessa:Persze. Ezt majd még holnap délelőtt megbeszéljük, ha nem gond?
Thomas:Persze, hogy nem. Mikor hívjalak?
Vanessa:Majd én hívlak.
Thomas:Jólvan. Vigyázz magadra. Szép álmokat.
Vanessa:Te is. Neked is.
Thomas:Szeretlek.
(Vanessa elmosolyodik)
Vanessa:Én is szeretlek.
(Vanessa leteszi telefonját, majd visszamegy a szobába, mit sem sejtvén, hogy Marie anyja az egész beszélgetést kihallgatta a folyosó végéről)
Camilla:Na mi volt?
Vanessa:Semmi, csak anyu.
Camilla:Aha. És anyunak szokás olyat mondani, hogy majd holnap hívlak, és hogy szeretlek, hmm?!
Vanessa:Hé, te hallgatóztál?
Camilla:Bocsi.
Camilla:Szóval. Ki a srác?
Vanessa:Semmi közöd hozzá.
Marie:Azért, biztos vagyok benne, hogy elég rendes lehet, ha késő este is felhív.
(Marie mindent tudó pillantásokat vet Vanessara, aki mosolyogva s nyugodtan válaszol)
Vanessa:Az.
Camilla:Jó, legyen ez a végszó. Vanessa rejtélyes pasijára visszatérünk később, most nézzük a videót.
(Marie néhány kattintással megnyitja a már csatlakoztatott eszközön található dokumentumot, s a film már pörög is):
(Serena a kamera előtt ül. Egyenes háttal szobájában, s gyönyörű mosollyal kápráztatja el a lányokat, majd beszélni kezd:
Serena:-Ez viszonylag könnyű volt. Ezért nem kaptok tőlem semmit. De a következő darabkában, minden benne lesz, amit tudni akartok. Az igazság. Vagy amit akartok. A legjobb barátnőmnek adtam valamit. Szívből adtam. A szívben kell keresni. A szívben van elrejtve.)
(A képernyő elsötétül)
Vanessa:Cseberből, vederbe. Ebből aztán nem tudtunk meg semmit.
Camilla:A szívben. Akkor fel kell boncolnunk valakit?
Vanessa:Áh. Semmi értelme.
(Miközben a lányok tanakodnak Marie elmélyülve néz maga elé, majd hangosan felszólal)
Marie:A kalapban van!
Camilla:Micsoda?!
Vanessa:Hogy hol?
Marie:Serena, mikor nála jártam, adott egy kalapot, azt mondta:
(Ebben a pillanatban Marie visszaemlékszik ezen emlékkép eseményeire)
(Marie:Én kész vagyok!
(Egy izgatott hang szólal meg a szobából, miközben a fürdőszoba felé tart, ahol Serena a tükör előtt igazgatja magát, gyönyörű combig érő vörös ruhájában nézegeti magát amikor Marie belép a helyiségbe, majd megszólal, mikor meglátja barátnője hevesen sminkeli magát)
Marie:Abból az izéből, hatszáz kilót akarsz magadra tenni?
(Serena egy pillanatra abbahagyja önmaga szépítkezését, majd belenéz Marie arcképébe, amelyet a lány szemei a tükörre nézve érzékelnek, önfeled mosolyt lejt arca, majd bájosan válaszol)
Serena:A smink olyan, mint egy titok. Elfedi a mocskos igazságot.
(Marie elgondolkodóan néz barátnője mögül a tükörre, koncentrálva Serena acára, majd egy pillanatra arckifejezése az izgatottból átvált elgondolkodóvá, majd Serena elteszi a sminket a fürdőszoba polcára, majd barátnőjéhez lép, végig néz rajta, majd megszólal)
Serena:Még nem is vagy készen. Valami még hiányzik.
(Serena a fürdőszoba szekrény tetejéről egy divatos szürke kalapot emel le, majd megfordítja azt, s egy belső rejtett zsebet mutat Marie-nak)
Serena:Neked adom. Ha valaha lesznek mocskos titkaid. Ide rejtsd őket.Szívből adom.)
(Majd az emlék véget ér)
Marie:A kalapban kell lennie.
Camilla:Ott volt már akkor is, mikor Serena odaadta a kalapot?
Marie:Nem tudom. Nem nyúlt bele, s nekem sem mutatta meg, hogy van-e benne valami, csak rámutatott a rejtett zsebre.
Vanessa:És hol van azóta a kalap?
Marie:A padláson. Miután Serena meghalt, rá sem tudtam nézni, nem hogy újból felvegyem.
Camilla:Akkor irány a padlás!
Marie:Nem! A padlásról sajnos csak a házon kívülről tudunk felmenni. Holnap reggel felmegyünk és szétnézünk a padláson, közben reméljük, hogy még mindig ott van.
Camilla:Mi is.
Vanessa:Akkor ez várat holnapra.
Camilla:Ne is haragudjatok, de én kidőltem.
Marie:Jobb lesz, ha aludni megyünk.
Vanessa:Jó ötlet. Hagyjuk leülni a dolgokat.
...
(Néhány órával később, mikor Marie már saját ágyában szunyokált s közben barátnői a földön megágyazott paplanokon, egyikőjük sem sejtette, hogy ebben a pillanatban valaki az udvaron sétálva közelít a ház végéhez, melynek emeletében egy faajtó válik szemei célpontjává, majd a következő pillanatban egy létrát támaszt egyenesen a kiszemelt bejárathoz ez után megmászva fémlépcsőit felér az ajtóig majd elhúzza az egyszerű falbarögzített s az ajtó zárjába tolt reteszt, mellyel szabad utat nyer befelé s amint belép, mintha másodperceken múlva az élete, rögvest keresgélni kezd szétszórva a rendezett padlás tartalmának minden elemét: ruhákat, tárgyakat, fiókokat.)
(Az ezt követő reggelen Marie óvatosan kel ki ágyából s átlépi a padlón szunyókáló barátnőit, ez után megközelíti a konyhát, s mikor belép az asztalra helyezett újságpapíron azonnal megüti egy számára igencsak érdekes cikk a szemét, mely a következőképp szól: "-A rendőrség bejelentései szerint megtalálták azokat az szökött betegeket, akik a néhány hónappal ezelőtti tűz keletkeztében szöktek meg az Oaktree-i elmegyógyintézetből. A rendőrség kihallgatta a betegeket valamint azok gondozóit is egy nemrég meggyilkolt diáklány, Serena Simone rejtélyes halálesete miatt. Ennek eredményeképp azt is nyílvánosságra hozták, hogy a pszichiátrián kezelet betegek egyike sem lehetett az elkövető, ugyanis ezen gondozottak nem veszélyesek az emberekre, csupán komoly pszichológiai problémákkal küzdenek és ápolásra szorulnak. A fiatal diáklány esetét a rendőrség szemtanúk valamint bizonyítékok hiányában hivatalosan is lezárta.")
Marie:Micsoda?! Lezárták?!
(Marie ujjpercei továbbra is az újságra tapadtak, miközben hangosan elgondolkodott)
Marie:Ha nem a pszichiátriáról megszökött betegek közül ölte meg valaki Serenat, akkor ki? És miért zárta a rendőrség Serena esetét ilyen gyorsan, hisz engem még ki sem kérdeztek, pedig én láttam Serena meggyilkolt holttestét.
Marie:Ennek nincs semmi értelme.
(Marie pizsamában kiszalad az udvarra, majd a ház végéhez baktat, ezután gyakorlatiasan megmássza a padlásajtónak támasztott létrát, miután felér az ajtóhoz, belép rajta s azonnal megüti a szemét, az a kalap amelyet Serena adott neki a szoba végében álló magas, kissé ódon fogasra akasztva. Marie azonnal odafut, hogy levegye a szürke kalapot, majd azonnal a kiegészítő belső zsebében kezd keresgélni, s amit megtapint az egy kis papírfecni, majd azonnal kihúzza azt a ruhaneműből)
Marie:Ezaz! Biztos ebben lesz!
(Marie kinyitja az összecsukott fecnit, majd hangosan elolvassa rejtelmét: "Kéne mi?! Ezt megszívtad!")
Marie:Hah?!
(Marie kissé dühösen s megdöbbenve áll a padlás végében, kezében egy intrikával megfűszerezett papírfecnivel, ezután a földhöz vágja a kalapot, majd kilép az ajtón, egyenesen, vissz a létrára, s amint leér, nem habozván, azonnal beront a lányokhoz s felveri őket hangosan felszólalva)
Marie:Eltűnt!
(Vanessa és Camilla szemüket törölgetve, ásítva ébredeznek miközben Marie körbe-körbe járkál a szobában)
Vanessa:Micsoda?!
Camilla:Mennyi az idő?
Marie:Fent voltam a padláson, hogy megnézzem, hogy a kalap amelyet Serena adott valóban rejti-e a következi videódarabkát, és csak ezt találtam.
(Marie Vanessa kezébe adja a papírost, aki hangosan felolvassa)
Vanessa:Kéne mi?! Ezt megszívtad!
Camilla:Micsoda?!
Marie:Valaki előttünk járt és elvitte a következő darabkát.
Camilla:De mégis kicsoda?!
Vanessa:Claudia?!
Marie:Claudia nem tenne ilyet.
Vanessa:Ugyan miért nem?! A tegnap este után...
Marie:Mert Claudia hétvégenként délig alszik.
Vanessa:Ouh.
Camilla:Ez mindent megmagyaráz.
Marie:Most mi legyen?! A videódarabka nélkül nem tudjuk folytatni a küldetésünket.
Vanessa:A küldetésünket?
Marie:Hogy kiderítsük mi történt Serenaval.
Camilla:Ki fogjuk deríteni mi történt vele. Reggelinél.
Vanessa:Végre valami jó ötlet.
Marie:Mi?!
Camilla:Majd a reggelinél megbeszélünk mindent.
(Marie kivonul a szobából, őt követi Vanessa és Camilla. Mikor Marie már távolabb járt, hirtelen Vanessa az ajtóban álló koszos cipőkre néz, s kérdően felszólal)
Vanessa:Te jó ég, mitől lett ennyire sáros a cipőd?!
Camilla:Oh, az?! Az éjjel kimentem egyet sétálni. Nem tudtam aludni.
Vanessa:Értem.
(Vanessa a cipőkre hunyorít majd bólint egyet s folytatja útját a konyha felé, miközben Camilla megkönnyebbülten vesz mély levegőt s követi barátnőjét)
...
(Marie a konyhapultnál áll, arcán látszik az idegesség és a csalódottság miközben letekeri az egyik üdőtősüveg kupakját, majd a kezében tartott üvegpoharát tölti meg a flakon tartalmával.)
Marie:Ezt nem hiszem el! Pedig olyan közel jártunk.
(Camilla és Vanessa az asztalnál ülnek, miközben reggeli lekváros buktájukat majszolják)
Vanessa:Közel?
Camilla:Nem is jártunk sehol.
Marie:Serena azt mondta...
Camilla:Nem! Serena halott, és kész! Nézd én sajnálom. És tudom, hogy közel állt hozzád Serena, akárcsak hozzánk. De ez nem mehet így tovább! Én nem fogok többé szellemek után kajtatni, amik nem is léteznek. Én köszönöm szépen, ebből már nem kérek többet.
(Camilla mérgében feláll az asztaltól, majd bevonul Marie szobájába, félbehagyva ezzel reggelijét)
(Vanessa összezavarodottan néz, majd Marie-ra pillant)
Vanessa:Én azért még segítek. Kíváncsi vagyok, hogy mi ez az egész.
(Marie megkönnyebbülve néz barátnőjére)
Marie:Köszönöm.
Marie:Egyébként. A szüleid tudják, hogy mostanában randizgatsz valakivel?
(Vanessa összezavarodottan néz jobbra-balra, miközben jobb könyökét az asztalon tartva, karjával belekócol a hajába)
Vanessa:Nem igazán.
(Ebben a pillanatban megrezzen Vanessa telefonja mely eddig érintetlenül az asztalon hevert. A lány azonnal felkapja azt, majd végigfut a mobil képernyőjén tekintete s megszólal)
Vanessa:Anyu az. Azt írja siessek haza. Jobb lesz, ha én is pakolok és aztán megyünk.
Marie:Jólvan.
(Vanessa erőltetett mosollyal kel fel az asztaltól, majd visszatér barátnője szobájába)
(Mikor Marie is utána tartana, egyik pillanatról a másikra egy árnyékra szegeződik tekintete, mely a szemközti szomszéd udvarában sétálgat egészen sietősen, ezért a lány az ablakhoz siet, hogy jobban szemügyre vegye a sötét árnyat, mely egy ember kiköpött mása, s mely tetőtől talpig feketébe öltötte magát. Ezt követően Marie a kíváncsiságtól vezérelve, nem gondolkodva, kirohan az udvarra, ekkor azt látja amint az alak eltűnik a ház takarásában. Ekkor már biztosan tudja, hogy nem Christopher sétálgat területén, ezért hát kirohan az utcára, majd mikor odaér a ház elő, besétál a kertbe s hangosan felkiált)
Marie:Heló?! Christopher?!
(Az udvar még nyögi a tegnapi buli maradványait. Aasztalok, székek, poharak és egyéb partikellékek hevernek beterítve az egész területet)
(Marie lassan besétál a bejárati ajtóig, majd megpillantja, hogy az nyitva van. Óvatosan körülnéz majd belép az előszobába ez után újra felkiáltja a házigazda nevét, de mint előző kísérletése, ezen újabbjára sem kap semmiféle választ, ennek következményeképp tovább settenkedik, egyensen a nappaliba, majd hirtelen megáll s körülnéz. Nem lát csupán semmit, csak azt amit kint látott. Szeméthegyek mindenhol. Poharak, üvegek. Néhol egy két ruhadarab, konfetti és így tovább. A következő pillanatban Marie jobbra néz, majd megpillantja magát egy hatalmas tükörben, melynek faketere körbehatárolja annak ovális alakját. Ez a tükör a padlón állt, nem a falra volt szegezve. Hirtelen a lány hatalmas lépteket hall, majd a következő pillanatban mikor balra pillant az árnyalak, melyet nemrég csak a kertben látott, felé közeledett. Megragadta a lányt, s azt egy pillanat leforgása alatt olyan erővel lökte el, mely elég volt ahhoz, hogy az áldozat egyenesen a tükör felé repüljön, széttörje azt, keretén átessen, majd szilánkjai mélyen belehatolhassanak a lány oldalába, hátába, hasába, karjába, s egyéb testrészeibe, s mikor ezen borzadály egy pillanat alatt megtörtént s csak egy hatalmas jajveszékelő sikoly töltötte meg a szobát, szintúgy csak egy szemrebbenésnyire, a lány már a földön hevert, vére nem egy helyen testszerte kibuggyant, s azon nyomban eszméletét vesztette. Az alak ki e szörnyű tettet elkövette, elmenekült, egyenesen rohanván ki a házból, át a kerten, ezzel beindítván a riasztót, melynek hatalmas hangja megtöltötte az egész utcát)
(Vanessa és Camilla csomagjaikkal sétálnak ki a kertbe a házból, s azonnal fefigyelnek a jajveszékelő hangjelzésre)
Vanessa:Ez meg mi?!
Camilla:Valami riasztó. Mintha a szemközti szomszédházból jönne.
(Vanessa egy szemrebbenés alatt körülnéz, majd egy hirtelen gondolat fut át agyán, s felkiált)
Vanessa:Hol van Marie?!
(Camilla és Vanessa árgus szemekkel tekintettek egymásra, majd azonnal ledobják a földre csomagjaikat, s azonnal a ház felé rohantak. Mikor azoban odaértek, Christopher akkor hajtott be kertjébe, szürke színű kocsijával, majd kiszállt s meglepődve szólalt fel, miközben bejárati ajtaját tárva-nyitva vélvén szaladt be a házba)
Christopher:Ez meg mi a fene?!
(Christopher beszalad a házba, majd mikor belép a nappali megpillantja a sarokban, vérben fekvő Mariet. Ekkor Vanessa és Camilla is beérnek a helyiségbe s megpillantják berátnőjük mozdulatnak testét)
(Vanessa félelmében felkiált, míg Camilla visszalép néhány lépést a megdöbbenéstől, majd elfordul, kezeit szájára helyezvén)
Vanessa:Te atya úr isten!
Christopher:Hívjátok a mentőket!
(Vanessa adrenalinnal töltött teste remegve szalad ki az udvarra, miközben karon markolja félelmében Camilla-t, aki egy frappáns mozdulatta leemeli a bejárati ajtó falán lévő fakulcstartóról a ház bejárati kulcsának pót mását, majd egy szempillantás alatt farmerja zsebébe csúsztatja azt....)