9.rész - Kilenc, a kiváltságért

Az előző részek tartalmából:

Christopher:Claudia, azonnal takarodj a házamból!
Claudia:Mi van?!
Camilla:Égés.
-
Camilla:Ez a Claudia jól megszívta. Meg is érdemelte.
Vanessa:Szerintetek tényleg bosszút fog állni?
Marie:Ahogy Claudiát ismerem, ő képes a végletekig is elmenni ha bosszúról van szó.
(Claudia a szobájában álló íróasztalához ül, majd kihúzza annak fiókját s megmarkolja a benne fekvő pisztolyt...)
-
Andreas:Ha egy újabb videódarabkát keresnek, majd betörünk a csajhoz és leszedjük a gépéről.
(Claudia arckifejezése hirtelen örjöngőbe megy át)
Claudia:Elég, ha szemmel tartjuk őket.
-
(Marie ujjpercei továbbra is az újságra tapadtak, miközben hangosan elgondolkodott)
Marie:Ha nem a pszichiátriáról megszökött betegek közül ölte meg valaki Serenat, akkor ki?
-
(Christopher beszalad a házba, majd mikor belép a nappali megpillantja a sarokban vérben fekvő Marie-t. Ekkor Vanessa és Camilla is beérnek a helyiségbe s megpillantják berátnőjük mozdulatnak testét)
---
Clara:Marie, kérlek kelj fel!
(Clara a kórházi ágyon fekvő lányát szólongatja, miközben kezét morzsolgatja s közben puszilgatja, de Marie erre mit sem reagál. A szoba csendes, csak a gépek csipogását lehet hallani. A folyosón Christopher ül az egyik várószéken, eközben Vanessa és Camilla a női mosdót birtokbavéve tanakodnak az üres helyiségben.)
Vanessa:Most mégis mi lesz?! Az orvos azt mondta, hogy Marie kómában van. Az is lehet, hogy soha nem ébred fel.
(Vanessa kezét a szájára helyezi, majd másik karjával az egyik mosdótálra támaszkodik)
Camilla:Mégis hogy jutott be a házba? És miért ment át? Hogy került oda egyáltalán, az itt a kérdés?!
(Vanessa belekócol hajába, teste feszültséggel teli, s csak körbe körbe járkál a mosdóban)
Vanessa:Az egész olyan értelmetlen. Az orvos aki műtötte azt mondta, ha csak egy kicsivel is késve hozzuk be Marie-t, akkor elvérzik.
Camilla:Lehet, hogy Christopher tett vele valamit.
Vanessa:Ne beszélj hülyeségeket. Szinte egy időben ért oda velünk. És miért tenne ilyet Marie-val, hisz egyértelmű, hogy kedveli őt?!
(Camilla elmélkedése közben hüvelykujját bedugta farzsebébe, majd tenyerét a zseb külső részére helyezte, s ebben a pillanatban megtapintotta azt a kulcsot, amelyet Christopher házából hozott el, s amint rányúlt eme számára becses darabnak számított eszközre, azonnal egy új ötlet született elméjében)
Camilla:Én elmegyek.
Vanessa:Hova?
Camilla:Visszamegyek Christopher házához, és körülnézek, te addig tartsd fel Christopher-t, és ha lelépne azonnal hívj engem. Világos?!
Vanessa:De miért?!
Camilla:Hátha találok valamit, ami segít kideríteni, hogy mi történt Marie-val.
Vanessa:Biztos vagy benne, hogy ez egy jó ötlet?
Camilla:Bízz bennem.
Vanessa:Oké.
(Camilla odalép barátnőjéhez, átöleli őt, majd kiviharzik a mellékhelyiségről)
...
(Camilla óvatosan sétál a város egyik elhagyatott szegletében álló bodéhoz, amely az utca végén pihen komótosan. Amint a lány odaér, bekopog a kis kocka alakú üvegablakon, majd egy öreg, ráncos, régi kockás inget, s azon barna szövött mellényt viselő, barna sapkás férfi üdvözli őt.)
Jean:Áh.
(A férfi nagy levegőt vesz, megismervén a lányt, majd mosolyogva kérdez)
Jean:Most miben segíthetek?
(Camilla szó nélkül előkapja farzsebéből a nemrég elcsent kulcsot, majd átadja a férfinek)
Camilla:Tessék.
Jean:Ez egy kulcs.
Camilla:Nagyon okos. Másolja le.
Jean:Az órákba telhet.
Camilla:Hogy mi?! Nekem nincs annyi időm.
Jean:Sajnálom, de ha a kulcs kell, az, mint mondtam, órákba telhet.
(Camilla a következő pillanatban kissé zavarttá s idegessé válik, tekintete feldúlt lesz, nagy levegőt vesz, majd felszólal)
Camilla:Ahh. A fenébe.
(Camilla belenyúl nadrágja zsebének jobb oldalán található üregébe, majd előhúz egy borítékot, s odacsúsztatja a férfi csillogó szemtükre elé)
(A férfi óvatosan fogja meg a levelet, majd belepillant, s annak tartalmától azonnal kivirul az arca, majd önfeledten reagál)
Jean:Látom, érti mire céloztam.
(Camilla kissé idegesen, s türelmetlenül, ölbetett kezekkel forgatja szemeit, sürgetve ezzel a férfit, aki azonnal leguggol, majd pillanatok alatt felegyenesedvén kezében két kulccsal lepi meg a lányt, aki azonnal elveszi a férfi kezéből azokat, amint az kinyújtja a kulcsokat a kis üvegablakon)
Camilla:Köszönöm.
(A lány zsebrevágja a kulcsokat, eközben a férfi pimaszul válaszol)
Jean:Én köszönöm.
(A férfi mosolyogva húzza vissza a kis üvegablakot, majd Camilla védve inkognítóját feltérképezi néhány nyaktekeréssel a környéket, nehogy bárki is észre vegye őt, majd elsétál a helyszínről)
...
Thomas:És te jól vagy?
(A férfi izgatottan, kissé ijedve rendezgeti papírjait az asztalon, miközben egyik kezében a mobilkészülékét tartja, s koncentrál hívófelére a vonal másik végén.)
Vanessa:Persze, ne aggódj.
(Eközben Vanessa a kórház folyosóján, kezében egy palack ásványvízzel sétálgat fel s alá, kissé megviselve a nemrég látottak miatt)
Thomas:Nem akarod, hogy oda menjek?
Vanessa:Nem! Ne! Marie anyja is itt van, és hamarosan Christopher is itt lesz. Nem akarom, hogy együtt lássanak minket. Ha megtudják, kitör a világvége.
(Vanessa hangja egyről a kettőre még depresszivebbé válik egy mondat erejéig)
Vanessa:Főleg, ha a szüleim is megtudnák.
Thomas:De meddig kell még titokban tartanunk a szerelmünket? Ha igazán szeretsz, akkor felvállalod.
(Vanessa zavarbaejtő szapora lélegzeteket vesz, majd mikor válaszát a kagylóba mondaná, hirtelen a folyosón megjelenik Christopher)
Vanessa:Ne haragudj, mennem kell, majd hívlak. Szia.
(Vanessa gyors elköszönését, annál gyorsabb telefonbeszélgetésének megszakítását követi, majd ez után Christopher üdvözlése)
Vanessa:Szia.
Christopher:Szia. Lehet róla tudni valamit, jobban van már?
Vanessa:Semmi új. Neked sikerült sikerült elintézned, amiért mentél?
Christopher:Igen. Nemsokára kiderül, ki volt az a szemét, aki ezt tette Marie-val.
Vanessa:Ezt hogy érted?
Christopher:Még szerencse, hogy a házban felszereltem nem is egy, meg kettő biztonsági kamerát.
(Vanessa szemei kissé kikerekednek, majd megpróbálja elrejteni belső félelmét)
Vanessa:Pontosan, a ház mely részeibe szereltél fel megfigyelő kamerákat?
Christopher:Mindegyikbe, természetesen. Az ember nem lehet elég biztos abban, hogy mikor törnek be hozzá. Amint hazaérek...
(Ebben a pillanatban Vanessa hirtelen nagy lélegzetvétellel félbeszakítja Christopher mondanivalóját)
Vanessa:Ne haragudj, de most el kell intéznem egy hívást.
Christopher:Persze, menj csak. Én addig benézek Marie-hoz.
(Vanessa remegve biccent, majd néhány lépést követően az üdítő automata mellé bújva tárcsázni kezd mobilján)
Camilla:Haló?
Vanessa:Figyelj, gond van. Odaértél már Christopher-hez?
Camilla:Nem, a városban vagyok, miért?
Vanessa:Mi?! A városban, mit keresel a városban? Nem azt mondtad, hogy Christopher-hez mész?
Camilla:Igen, de el kellett intéznem valamit, amire megkért a nővérem, de hamarosan ott leszek. Miért mi a gond?
Vanessa:Christopher az előbb elmondta, hogy a ház minden szeglete tele van biztonsági kamerákkal.
Camilla:Mivel?
Vanessa:Ha lejátsza a felvételeket, egyiken látni fogja, amint felmegyünk a padlásra, és belopózunk Serena szobájába. Mindannyian lebukunk. Meg kell keresned azokat a felvételeket.
Camilla:Jólvan. Amint odaértem hívlak.
Vanessa:Siess, amilyen gyorsan csak tudsz.
Camilla:Rendben.
...
(Egy fél óra múlva, Camilla kocsijával már a kiszemelt utcában van, elhaladva Marie-ék háza mellett, lelassít, majd megáll Christopher háza mellett, néhány lépéssel. Óvatosan kiszáll, majd bezárja autóját, körülnéz, s szerencséjére nem lát senkit az utcában, ez után besétál a nyitott kapun, majd mikor a bejárati ajtóhoz ér, előveszi zsebéből a kulcsot, melyet gondosan a zárba helyez, mindeközben hevesen forgatja fejét jobbra, s balra, feltérképezvén a terepet minden pillanatban, nehogy a meglepetés csapdájába essen, hogy bárki is meglássa.)
(Ugyanekkor a kórházban Vanessa nyit be, a még mindig ártatlanul alvó Marie szobájába, aki még mindig az ágyon fekszik, s a kómában heverő lány anyjához, aki még mindig virraszt lánya ágya mellett, annak kezét szorítván, és remélvén, hogy gyermeke felébredése a következő pillanatban következik majd be. Vanessa körülnéz a szobában, s ijedten felszólal)
Vanessa:Hol van Christopher?
Clara:Nem is volt még idebennt.
Vanessa:Hogyan?
Clara:Úgy, ahogy mondom.
(Vanessa hirtelen kiviharzik a szobából, majd körülnéz a folyosón, elfut annak végére, hogy átnézzen a másikra, de nem lát sehol senkit sem.)
(Camilla eközben hevesen vetekszik az ajtóval, s mikor a zár kettőt kattan, a lány óvatosan lenyomja a kilincset, s pillanatok alatt behatol a házba. Az előszobában elnézelődve, azonnal áthalad a nappaliba, ahol még mindig látszódnak a támadás nyomai, a széttört tükör szilánkjai, valamint a feldúlt helyiség. Miközben körültekintően nézelődik, megcsörren mobilja, amit azonnal kikap zsebéből, s válaszol a hívó félre)
Camilla:Haló?
Vanessa:Én vagyok az. Hol vagy?
Camilla:Christopher házában, miért?
Vanessa:Azonnal el kell tűnnöd onnan.
Camilla:Miért?
Vanessa:Mert Christopher lelépett innen.
Camilla:Nem azt mondtad, hogy szemmel tartod?
Vanessa:Most már úgy is mindegy. A lényeg, hogy ki gyere onnan, minél hamarabb.
Camilla:Jólvan. Köszi, hogy szóltál. Szia.
Vanessa:Légy óvatos. Szia.
(Camilla visszahelyezi telefonját zsebébe, majd újra körbekémleli a nappalit. Megdöbbenésében hangosan felszólal)
Camilla:Itt nincs is semmilyen kamera.
Christopher:Nincs hát!
(Hirtelen Christopher felszólal néhány lépéssel Camilla háta mögött, mire a lány hátán végig fut a hideg, majd reflex szerűen megfordul, s szemtől szemben találja magát a férfival.)
Christopher:Szerintem, ideje lenne beszélgetnünk egy kicsit.
(Camilla szapora lélegzetvétellel remegve nyel hatalmasat a férif előtt, aki magabiztosan, s kissé fenyegetően áll a szoba ajtajában)
(Mindeközben messziről Claudia és Andreas kémlelik a férfi házát, egy hatalmas az utcába ültetett fenyőfa vastag ágain ülve, azt a házat, melybe nemrég Camilla hatolt be.)
Andreas:Örülök, hogy le tudtalak beszélni arról, hogy megöljük ezeket a lotyókat.
Claudia:Bevallom, egy pillanatra elvakított a düh. De így tiszta elmével, jobban látom már a dolgokat. Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
Andreas:Elkapjuk őket.
Claudia:Még szép, hogy el. Megfizetnek mindenért.
Andreas:Szerinted Christopher elkapta Camilla-t?
Claudia:El. Bár... belegondolva, akár el is bújhatott az a kis trampli a házban, hogy mentse a bőrét.
Andreas:Legszívesebben most odamennék, körbelocsolnám a házat benzinnel, majd pedig felgyújtanám azt.
(Claudia meglepődve néz bátyjára, majd alattomos, fülig érő mosollyal válaszol)
Claudia:Hát még én.
(A lány tovább mosolyog, míg a férfi, s a nő ajka egymáséi nem lesznek, s a következő pillanatban Claudia és Andreas egymás szájában kötnek ki, heves csókcsaták közepette, majd a következő pillanatban Claudia a háttérben, valami számára furcsa dolgot észlel ami a földszinten történik, s megszakítja ezen harcokat Andreas-sal, ugyanekkor suttogva hívja fel a férfi figyelmét a lent történtekre)
Claudia:Ez meg mi?!
(Camilla és Christopher kettesben, egymás mellett, bizalmasan sétálnak a lány kocsijához, majd mindketten beszállnak)
Claudia:Ez meg hogy lehet?
Andreas:Most ilyenkor mi van?
Claudia:A rohadt életbe!
(Claudia rácsap combjára)
...
(Ezidőtájt Vanessa folyamatosan Camilla-t tárcsázza készülékén, de az nem reagál a hívásokra, sem a szöveges üzenetekre, s miközben a lány feszülten sétál a folyosón, hirtelen megjelenik Camilla, s Vanessa azonnal odarohan, halkan messziről szólva hozzá)
Vanessa:Na, hogy ment?
(Hirtelen megjelenik mögötte Christopher, amitől Vanessa ledöbben)
Vanessa:Ö?
Camilla:Tud mindent.
Vanessa:Mi az, hogy tud mindent?
Christopher:Tudom, hogy Serena-t meggyilkolták, és hogy valaki még mindig SMS-eket küldözget az ő telefonjáról a nevében.
(Vanessa leesett állal, mérgesen, ugyanakkor kérdően néz Camilla-ra)
Camilla:El kellett mondanom neki mindent. Rajtakapott a házban. Azt mondta, hívja a rendőröket.
Vanessa:És most mit akarsz tőlünk?
Christopher:Csak segíteni szeretnék.
Vanessa:Ugyan miért szeretnél?
Christopher:Mert szeretném megvédei Marie-t. Kedvelem őt. Nagyon.
Vanessa:Nem hiszek neked! Bizonyítsd be!
Christopher:Kérdezz bármit, amit csak akarsz. Esküszöm a szín tiszta igazat válaszolom.
Vanessa:Nem tudom, mit kérdezzek.
(Christopher lesüti szemeit, majd elsétál a lányok mellett, megcélozva Marie kórtermét)
Vanessa:Hogy tehetted ezt?!
Camilla:Nem volt választásom!
Vanessa:És mi van ha ő is benne van?!
Camilla:Kedveli Marie-t. Soha nem tenne olyat, ami ártana neki.
Vanessa:Honnét tudod te azt annyira biztosan?
Camilla:Egész úton beszélgettünk, azt mondta Serena szülei már régóta árulták a házat, szóval régóta tartották egymással a kapcsolatot, de csak telefonon. Addig amíg Serena meghalt. Az után láthatta először a házat. Persze küldtek neki képeket róla, de élőben az volt az első eset. Az után költözött ide, miután Serena szülei elköltöztek.
Vanessa:És?
Camilla:Mi van ha a szülei ölték meg?
Vanessa:A szülei?! A saját lányukat?! Ez őrültség! Imádták Serena-t!
Camilla:Gondolj bele! Serena halála előtt, már jóval árulták a házat a neten, hogy megszabadulhassanak tőle, de nem engedték senkinek sem, hogy a közelébe jöjjön, addig amíg Serena meghalt. Serena halála után, pedig egyik pillanatról a másikra fogták a sátorfájukat és leléptek.
Vanessa:És mi van a videónaplókkal?
Camilla:Csak játszik velünk. Nylíván Serena csak hülyeségből csinálta őket. Nem hiszem, hogy készült arra, hogy bármikor megölik.
Vanessa:Szeritem meg határozottan készült rá, hogy bárki, bármikor megölheti.
Camilla:Ezt hogy érted?
Vanessa:Vegyük sorba az egészet. A rendőrség lezárta az ügyet, holott, még a vak is látja, hogy ez gyilkosság volt. Egyszerűen mintha tojnának az egészre, és mintha mi sem történt volna, a szőnyeg alá akarják seperni. Aztán. Az eltűnt videónapló. Biztos, hogy volt rajta egy kulcsfontosságú nyom, ami elvezetett volna a válaszhoz, vagy annak egy darabjához.
Camilla:Milyen válaszhoz?
Vanessa:Hogy ki gyilkolta meg Serena-t! A gyilkosnak másnak kellett lennie, mint aki fellökte Marie-t, aki meggyilkolta Serena-t, és aki ellopta a videónapló darabkát a padlásról.
Camilla:De mi van, ha mindhárom eset egy személyhez kapcsolódik? Mi van, ha az a személy, aki fellökte Marie-t Christopher házában, ugyanaz volt, mint aki megölte Serena-t. Úgy értem, tegyük fel, hogy mindezen események egy személyhez kötődnek, ami azt jelenti, hogy a gyilkos felkészült mindenre, és az volt a terve, hogy becsalja Marie-t Christopher házába, hogy aztán fellökhesse. Pechére viszont Marie nem halt meg.
Vanessa:De mi van, ha nem ő volt az, és csak meglepődöttségében lökte fel Marie-t miközben menekülni próbált a házból. És akkor még azt meg sem említettük, hogy ki az aki Serena mobilját használja, s Serena nevében küldözget mindenféle SMS-t, és azt sem tudjuk, hogy kik azok, akiket fenyeget ebben a pillanatban is. Kétlem, hogy Marie volna az egyetlen.
(Camilla reménytelen arckifejezéssel leül az egyik székre a folyosón, majd Vanessa melléül, s belekócol a hajába)
Vanessa:Az egész teljesen homályos. Nincs elég bizonyíték, ezért nem bízhatunk senkiben. Kutatnunk kell bizonyítékok, nyomok után. Óvatosnak kell lennünk. Főleg az emberekkel szemben. Ez az egész már teljesen komollyá vált. Muszály kiderítenünk ki áll az egész mögött, mielőtt...
(Vanessa nagy levegőt vesz, majd elcsuklik a hangja)
Camilla:Mielőtt?
(Vanessa a félelemtől könnybelábadt szemekkel néz Camilla-ra, aki kissé beleremeg a hátborzongató szemkontaktusba...)
Vanessa:Mielőtt mi is úgy végezzük, mint Serena.