17.rész - Tizenhét, a visszatérésért (FINÁLÉ!)

... az előző részek tartalmából ...

Olivia:Van egy napló.
Marie:Videónapló.
Olivia:Nem. Egy füzet vagy micsoda. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
......
Vanessa:Claudia biztos tudja, hogy mi van az egész mögött.
......
Claudia:Bár semmi közötök hozzá, de hamarosan anyai örömök elé nézek.
Vanessa:És ki az apuka?
......
Claudia:El fogom érni, hogy a múlt titkai ott maradjanak ahova azok valók. Ezzel még Serena-nak is szívességet teszek.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
.....
Marie:És ti hogy vagytok?
Vanessa:Mi?
Marie:Te, meg a barátod.
...
Christopher:Vanessa pasija. Az a hülye orvos.
Camilla:Micsoda?
Christopher:Dr. Thomas vagy mi a tököm a neve.
Camilla:Álljál már le! Azt mondtad Vanessa pasija?
....
Camilla:Hallottam Vanessa, hogy jól megvagytok a pasiddal.
Vanessa:Miről beszélsz?
Camilla:Hát Dr. Thomas-ról tudod. Nem is mondtad, hogy a lokál doki kurogat téged.
....
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
....
Tony:Claudia itt járt..
Camilla:És mondott valamit?
Tony:Csak azt, hogy hamarosan valaki meg fog halni.
-----------------------------------------------------
(Camilla és Vanessa hevesen szaladnak ki a pszichiátria udvarából az utcára majd a sötétben letámasztott biciklijük felé veszik az irányt.)
Camilla:Most mit csinálunk?
Vanessa:Megyünk és megkeressük Marie-t.
(A lányok felveszik bringájukat, felpattannak rájuk, de mikor elindulnának, elállva útjukat az út közepén állva egy rejtélyes, sötét alak világítja ki szemeiket. Egyik kezében a vakító zseblámpáját tartaja másikban pedig egy pisztolyt. Mindkét kezén fekete bőrkesztyűt visel. A rejtélyes alak felkiált)
Claudia:Na csak ne olyan hevesen!
(A lányok lepattannak bringáikról)
Vanessa:Te meg mit csinálsz itt?!
Claudia:Inkább az a kérdés, hogy ti mit csináltok itt?! Talán fel kellene hívnom a rendőrséget és be kellene nekik jelentenem egy illegális behatolást.
Camilla:Azt úgy sem mernéd!
Claudia:Valóban?!
(Claudia kacéran kiemeli zsebéből a mobilját)
Camilla:Mit akarsz valójában?!
Claudia:A barátnőtök bajban van.
Vanessa:Mit csináltál Marie-val?!
Claudia:Én semmit. De most, hogy már mindannyian tudjuk az igazságot Christopher-ről.. azt hiszem ideje aggódni amiatt, hogy ő művel majd vele valamit.
Camilla:Miért segítenél?
Claudia:Mert az az idióta keresztbe húzott a számításaimnak. Marie feladata nem az lett volna, hogy nyársonsüljön és megegyék. Az én terveimnek megfelelően kellett volna viselkednie, de ez az őstulok most mindent elszúrt.
Camilla:Ezzel még mindig nem árultál el semmit. Mit akarsz valójában?
Claudia:Serena naplóját, mi mást?!
Vanessa:És nekünk ehhez mi közünk van?
Claudia:Hát nektek igazából az égvilágon semmi. De a barátnőtöknek annál több. Ő az egyetlen aki tudja, hogy hol lehet a napló. Ezért kell nekem élve.
Vanessa:És honnét tudjuk, hogy ez az egész nem csak valami átverés?
Claudia:Andreas az előbb hívott. Marie sajnos úgymond bicajbalesetet szenvedett.. szegény ráesett az amúgy is érzékeny kobakjára amitől gondolom kapott egy kis ájulási sokkot vagy mi a szart. A daliás Christopher persze azonnal észrevette, hogy valami borzasztó történhetett az utcán ezért kiszaladt és ott találta az eszméletlen Marie-t. Ha jól emlékszem a forrásomra aki még most is mindent figyel, akkor Christopher kikötözte Marie-t és hamarosan készen áll arra, hogy a sütőt is előmelegítse egy esetleges vacsorai zabához.
Camilla:És mi a terved?
Claudia:Egyszerűbb, mint az egyszer egy. Elmegyünk Christopher-hez, rátörjük az ajtót, ráfogom a pisztolyt, Andreas kivülről fedez majd minket, ti pedig rábeszélitek a barátnőtöket, hogy keresse meg a naplót, akárhol is legyen.
Vanessa:És miből gondolod azt, hogy Marie tudja hol van a napló. Még a videónapló összes darabkáját sem tudtuk megtalálni.
(Claudia feltartja mutatóujját majd legyezni kezd vele a levegőben)
Claudia:Á-á-á.
Claudia:Ti! Nem találtátok meg.. de én igen.
Camilla:Micsoda?!
Vanessa:Hogyan?!
Claudia:Csigavér! Nincs benne semmi extra. Egy egészen csekély megnyílvánuláson kívül. Serena barátnőtök azt állítja abban a videónaplóban, hogy van egy írott napló amelyet ő írt és persze azt is, hogy Marie tudja hogy hol van. Serena olyat mondott, hogy a legbiztonságosabb helyen van elrejtve és Marie-nak tudnia kell, hogy hol van az a hely.
Vanessa:És mi lesz azután, hogy megtaláltad a naplót?
Claudia:Megsemmisítem. Aztán mindannyian élhetitek a saját életeteket úgy ahogy akarjátok.
Camilla:Miért hagynál minket életben? Bármikor beköphetnénk téged.
Claudia:Ó, valóban? És ki hinne három kiéhezett szajhának bizonyítékok nélkül? Egyébként is túl sok embert tettem már el láb alól.. nem akarom, hogy a közösség gyanút fogjon amiatt, hogy hirtelen elfogynak az emberek a környékről.
Úgyhogy a helyetekben inkább örülnék, hogy szárazon megússza a puncim, mint hogy itt azon nyavajogjak, hogy mi lesz velem az eksön után.
(Claudia újra a lányok felé legyez pisztolyával)
Claudia:Na, akkor induljunk csak el szépen lassan!
...
(Claudia, Vanessa és Camilla Christopher házának bejárati ajtaja előtt állnak a korom sötétben)
(Camilla odasuttog Claudia-nak)
Camilla:Most mi lesz?
Claudia:Most szépen fogjátok magatokat és betöritek az ajtót!
Vanessa:Mi törjük be ajtót?
Claudia:Majd az én vállam menjen tönkre, mi?! Hát ennyire hülyének néztek ti engem?!
Camilla:De hogyan törjük be az ajtót, egyszer nem törtünk még be ajtót?
(Claudia ekkor hirtelen, gorombán oda áll az ajtó elé)
Claudia:A kurva életbe ti még erre se vagytok képesek, mi a faszért hoztalak el titeket egyáltalán?!
(Vanessa és Camilla kikerekedett szemekkel figyelik a pisztollyal hadonászó Claudia-t aki eközben ordibál)
(Claudia ekkor hirtelen lead néhány lövést az ajtó zárára egészen addig amíg az meg nem adja magát, s könnyedén kinyithatja azt. Claudia mihánst kinyitná az ajtót Christopher lép az elé és amint kinyitja azt kiabálni kezd)
Christopher:Mi a faszt csinálnak itt az ajtómmal?! Normálisak?! Hívom a rendőrséget!
(Claudia ekkor hirtelen a férfi orra hegyéhez nyomja a kezében tartott pisztolya csövét. Ekkor Christopher hirtelen abbahagyja a kiabálást, Claudia pedig nyugodalmasan átveszi a férfi beszédének stafétáját)
Claudia:Nos, ha a helyedben lennék én ezt kétszer is meggondolnám, effendi.
...
(Vanessa, Camilla és Claudia - aki eközben pisztolyával tartja szemmel az előtte haladó Christophert - mind benyomulnak a férfi nappalijába ahol megpillantják a helység közepére kikötözött Marie-t. A lányok felkiáltanak míg Claudia óvatosan figyeli őket ahogy odarohannak barátnőjükhöz, s kikötözik őt)
Vanessa:Marie!
Camilla:Te jó ég!
Claudia:Gyerünk! Oldozzátok el, aztán keltsétek fel! Én se leszek már fiatalabb!
(Claudia ekkor a férfi felé szól)
Claudia:Mit csináltál vele?!
Christopher:Nem öltem meg, esküszöm.
Claudia:Ajánlom is, mert kiheréllek.
(Vanessa és Camilla felültetik barátnőjüket majd óvatosan ráncigálni kezdik őt, paskolni kezdik arcát és beszélni kezdenek hozzá)
Christopher:Én csak meg akartam kóstolni.
Claudia:Menj a picsába!
(Ebben a pillanatban Andreas lép be a helyiségbe kezében egy pisztollyal)
Claudia:Na végre már, hogy itt vagy. Én szemmel tartom ezt a tökfejet te meg a csajokat.
Andreas:Rendben.
(Andreas intenzíven a lányokra tartja a pisztolyt. Marie ekkor már ébredezni kezd. Claudia odaszól Vanessa-hoz és Camilla-hoz akik ébresztegetik a lányt a padlón térdelve)
Claudia:Na mi lesz?! Felkel még ma?!
Vanessa:Beütötte a fejét.
Claudia:Engem nem érdekel.
Marie:Ah. Hol vagyok?!
Camilla:Leestél a bicikliről, de nincs semmi baj.
Vanessa:Hogy érzed magad?
Marie:Kicsit hányingerem van, meg mintha fejbe vertek volna.
Camilla:Valaki hozzon neki egy pohár vizet!
(Claudia Andreas-ra néz)
Claudia:Menjél ki a konyhába és hozzál neki vizet.
Andreas:Milyen vizet?!
(Claudia ordítani kezd)
Claudia:Szerinted milyen a víz?! Ne húzzál már föl! Sietnünk kell, hát nem érted?! Minél előbb túl akarok lenni ezen a kálvárián.. már így is túl sok mindenkit taglal ez az egész.
(Andreas kiszalad a szobából és néhány pillanat múlva visszatér egy pohár vízzel)
Andreas:Tessék.
(A férfi odaadja a poharat Marie-nak aki belekortyol aztán leteszi maga elé a padlóra)
(Claudia ekkor közelebb hajol a lányhoz)
Claudia:Ide figyelj Marie! Hajlandó vagy válaszolni nekem egy kérdésre?
Marie:Mi lenne az?
Claudia:Serena említett valami érdekeset amit muszáj kibontani. Azt állítja, hogy te tudod, hogy hol van az írott naplója.
Marie:Hol állította ezt?
Claudia:Az utolsó videónapló darabkában amit megtaláltam.
Marie:És mit állít még?
Claudia:Többek között azt is, hogy a napló a világ legbiztonságosabb foshelyén van és hogy állítólag te tudod, de nekem már rohadtul elegem van ezekből a Betty Springs féle nyomozós játékokból, úgyhogy légy oly szíves válaszolj nekem vagy szétloccsantom mindenkinek a fejét.
(Marie nagy levegőt vesz majd halkan válaszol)
Marie:A legbiztonságosabb hely a világon Serena szerint.. a szobám.
(Claudia pupillái kitágulnak, s démonian elmosolyodik)
...
(Clara épp ajtót nyit a kopogó Claudia-nak aki pisztolyával azonnal bele kezdi tuszkolni a nőt és persze a többieket Andreas segítségével. Mit sem sejtvén, hogy eközben a valódi gyilkos is figyeli őket a háttérből)
Clara:Mi folyik itt?!
Claudia:Á, Clara néni, jöjjön csak! Remélem nem bánja, hogy magánál tartjuk a ma esti kis kupaktanácsunkat.. biztos vagyok benne, hogy ez magát is érdekelni fogja a legvégén.
Clara:Nem tudom, hogy hogy ellenkezhetnék mikor egy stukkert tartasz a fejemhez.
Claudia:Tudtam, hogy egyetért majd. Bár kissé klisésen hangozhat, de mindig is maga volt a kedvencem.
Claudia:Menjünk csak befele abba a szobába, jó légyszi!
....
(Claudia, Andreas a lányok és Clara Marie szobájában állnak)
Claudia:Na most akkor! Szórjuk szét a cuccokat és keressük meg azt a naplót!
(Marie feltartja a kezét)
Marie:Nem szükséges!
(Marie az ablakhoz sétál, lehajol majd felhajtja az előtte álló szőnyeget a padlóról. Meglazít egy padlódeszkát majd felemeli azt, s kiveszi a rejtett üregből a fekete füzetet. Marie feláll, kihúzza magát majd odadobja a naplót Claudia-nak aki azonnal átlapozza majd felkapja a fejét)
Claudia:Álljunk csak meg! Hogy lehet, hogy tudtad hol van a napló?!
(Ebben a pillanatban hirtelen hangos vijjogó zajok törik meg a csendet, s kék-piros lámpapulzálások villognak be az ablakon)
Clara:Mi folyik itt?!
(Hirtelen mindenki az ablakon át figyeli ahogy kommandóskocsikból és rendőrautókból kiugró emberek rohannak be a házba)
Marie:A rendőrség az.
Vanessa:Micsoda?!
Clara:Hogy lehet?!
Marie:Még akkor hívtam őket amikor elindultam itthonról.. tudtam, hogy mi lesz a vége, hisz megtaláltam a hiányzó videónaplót.
Claudia:Hogy mit találtál meg?! Hogy mi?!
Andreas:Hát te mondtad, hogy oda tegyük Marie elé az utolsó darabkát, hogy észrevegye és rávezessen a nyomra.
(Claudia fejbevágja Andreas-t a pisztollyal amitől a férfi homlokából hirtelen előbuggyan piros vére. Claudia teli torokból ordít)
Claudia:Te idióta! Hülye látens buzi! Most tönkretettél mindent! Te mocskos kurva, most mi lesz így velem, ahh?!
(Ebben a pillanatban a fekete ruhás kommandós rendőrök berugják az ajtót)
Vanessa:Jesszusom!
(Mindenki hátrahőköl majd egyesével teperik le a fegyveres férfiak a szobában tartózkodókat és közben kiabálják)
-Mindenki maradjon ot ahol van! Feküdjenek a földre!
(Claudia hirtelen ijedtében pánikrohamot kap és jobbra balra lövöldözni kezd)
Claudia:Pusztuljatok, pusztuljatok mind kurvák, engem nem visztek be.. ááá!
(A következő pillanatban Claudia egy tompa ütést érez a tarkóján majd Marie-t, Vanessa-t és Camilla-t látja maga előtt ahogy saját kezeiket fogják maguk előtt, s remegnek az ijedtségtől. Ezután hirtelen minden homályossá válik, érzi ahogy a földre zuhan, s egyszeriben elsötétül előtte a világ)
...
--
2 héttel később
---
(A lányok Vanessa, Camilla és Marie az udvar közepén ülnek egy pléden, s közben narancslevet és colat kortyolnak kristálypoharaikból miközben jóízűen beszélgetnek és sütkéreznek a napfényben.)
Vanessa:Annyira örülök, hogy vége lett ennek az egész őrültségnek.
Camilla:Na igen. Christopher visszakerült a pszichiátriára.
Vanessa:Claudia-val és Andreas-sal együtt.
Camilla:Legalább lesz társaságuk.
Marie:És Serena apját is bekaszlizták.
Vanessa:Még mindig nem vagyok képes felfogni ezeket a dolgokat. Amelyek történtek.
Camilla:Mi is volt abban a naplóban amit a rendőrök elvettek tőled?
Marie:Lányok! Már vagy ezerszer elmondtam.
Vanessa:Hát akkor mondd el mégegyszer. Nekem még ezeregyedikre is úgy is homályos marad.
Marie:Serena apja, Max szexuális kapcsolatban állt a saját lányával. Később bele is szeretett. Na most, Serena később megfenyegette az apját, hogy azt mondja majd másoknak, hogy a saját akarata ellenére kényszerítette bele az együttlétekbe, sőt olyanokkal is fenyegette Max-et, hogy elmondja mindenkinek, botrányt csinál. Ezért Serena teljes ellátást kapott pénzügyileg az apjától. Később Serena megismerkedett egy főiskolás sráccal, de ekkora már Max szerelmes lett Serena-ba ezért különböző veszekedésekbe torkollottak a beszélgetéseik. Később Max eltiltotta Serena-t a sráctól.
Vanessa:Hogy is hívták a srácot?
Camilla:Henrie!
Vanessa:Ja igen!
Marie:Max, Serena apja féltékenységből megölte a lányát majd akit csak tudott lefizetett.
Vanessa:És eközben ő küldözgette nekünk az SMS-eket.
Marie.Ameddig volt rá ideje. Miközben Max - ahogy a rendőrség kiderítette - cége bedőlt már nem tudott lefizetgetni senkit ezért szépen lelécelt. Meg ugye teljesen le is égett.. anyagilag is.
Vanessa:És mi van Claudia-val és Andreas-sal?
Marie:Claudia is szexuális viszonyt folytatott Serena apjával, de csak azért mert irigy volt Serena-ra, hogy ő megteheti azt amit ő nem. Ne is mondj egy szót se! Igen, Claudia egy elmebeteg. Ez van. Később Claudia terhes lett Maxtól, de az rákényszerítette Claudia-t arra, hogy elmenjen abortuszra. Claudia nem ment el és titokban megszülte a gyerekét majd pedig örökbe adta.
Vanessa:Úr Isten!
Marie:Claudia azért kereste a videónaplót és a naplót, mert nem akarta, hogy bárki is megtudja ezeket a mocskos dolgokat róla. El akarta tusolni. Meg akarta semmisíteni a bizonyítékokat. Emellett Claudia idős férfiakkal kezdett el viszonyt folytatni, hogy féltékennyé tegye Max-et, de Max rá sem hederített. Szóval a kálváriát követően és végérvényesen Max a börtönben van, Andreas, Claudia és Christopher pedig a pszichiátrián.
Camilla:Ahova valóak.
(Vanessa körmei alatt kapargatja a bőrt, s szomorúan folytatja)
Vanessa:De a nővéremet még mindig nem sikerült megtalálnunk. Hol lehet?
(Vanessa bánatosan néz a lányokra)
(Ebben a pillanatban a lányok hirtelen felkapják a fejüket egy ismerős női hangra amely a velük szemben álló ház kertjéből, azaz Christopher házának (volt házának) udvarából szűrődik ki. Camilla megpillantja az egyik ismerős arcot, majd felkiált)
Camilla:Rémeket látok vagy az tényleg Serena anyja?!
(A beszélgetés a másik udvaron ugyanakkor tovább folytatódik)
(A kertben egy molett, kleopatra frizurájú, fekete hajú nő, slampos öltözetben papírokkal a kezében hadonászik)
Demetria:Ó, annyira sajnálom, hogy ez a ház annyi mindent megélt. Szégyellem is, hogy nekem kellett kijönnöm az ingatlan közvetítőtől, hogy megmutassam magának.
(A mellette álló kosztümös, vékony, kifinomult ízlésű, s mélyédes hangú nő válaszol)
Suzanne:Tudom, hogy mit élt meg ez a ház. Hisz eredetileg az enyém volt.
Demetria:Ne haragudjon, hogy így akadékoskodok, de hogy-hogy újra be szeretne költözni ide?
Suzanne:Tudja a férjem külföldre költözött. Csak ott talált munkát. Számomra pedig ez a hely, ez a ház, ez a város.. tartogat még elvarratlan szálakat.
Demetria:Szeretné, ha bemennénk és körülnéznénk?
(Suzanne felemeli jobb kezét)
Suzanne:Szükségtelen! Mindenképp megveszem, bármi ára is legyen.
(Demetria kivirul az újonnan kötött üzlettől majd hangosan, fülig érő mosollyal elkiáltja magát)
Demetria:Te jó ég! Hát akkor.. ELADVA!
(Suzanne ekkor hirtelen oldalra fordul majd átlátva a szemközti ház udvarába megpillantja a lányokat amint a pléden állnak, s ijedten néznek farkasszemet a nővel)
Demetria:Remélem, hogy izgalmas kalandokat él majd át ebben a házban, mint azelőtt.
(Suzanne még mindig farkasszemet néz a lányokkal, zsebében öklét összeszorítja, akárcsak ajkait amelyen sötétbordó rúzs díszeleg aztán pillantásában hirtelen a forrongó pokol jelenik meg ahogy tekintetét áthelyezi Marie-ra. A nő egy mézédes mondattal fejezi be a beszélgetést)
Suzanne.Ó, afelől semmi kétségem.
............
-----
VÉGE

16.rész - Tizenhat, a pszichiátriáért

... az előző részek tartalmából ...

Olivia:Van egy napló.
Marie:Videónapló.
Olivia:Nem. Egy füzet vagy micsoda. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
......
Vanessa:Claudia biztos tudja, hogy mi van az egész mögött.
Marie:Persze, hogy tudja. Hisz keresi a naplót. A videónaplókat is tönkretette. Nem akarja, hogy kitudódjon. Valami nagyon mocskos dolog lehet a háttérben, ha ennyire rejtegeti és titkolja.
...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
....
Claudia:Hamarosan anyai örömök elé nézek.
Vanessa:Anyai örömök elé?
Claudia:Várandós vagyok.
..............
Marie:És ti hogy vagytok?
Vanessa:Mi?
Marie:Te, meg a barátod.
...
Christopher:Vanessa pasija. Az a hülye orvos.
Camilla:Micsoda?
Christopher:Dr. Thomas vagy mi a tököm a neve.
Camilla:Álljál már le! Azt mondtad Vanessa pasija?
....
Camilla:Hallottam Vanessa, hogy jól megvagytok a pasiddal.
Vanessa:Miről beszélsz?
Camilla:Hát Dr. Thomas-ról tudod. Nem is mondtad, hogy a lokál doki kurogat téged.
....
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
....
Tony:Claudia itt járt..
Camilla:És mondott valamit?
Tony:Csak azt, hogy hamarosan valaki meg fog halni.
--------------------------------
Harison redőrtiszt:Hatos járőr a hármasnak. Egy fiatal férfi és egy fiatal nő holttestére bukkantunk. Erősítést kérünk.
(A hatalmas faházra rá vetülő szürkületet piros és kék villogó fények törték meg. Ahogy az idő telt, a pulzáló lámpák egyre erőteljesebben ölelték körül a tisztást és a közeli erdőt. A tákolmány pár órával ezelőtt még elhagyatott volt most rendőrtisztek, nyomozók, halottkémek és hullaszállítók halmozzák el figyelmükkel, s jelenlétükkel. A lányokat az egyik rendőrautónál faggatják miközben egymásba kapaszkodva, megviselve, kissé remegve válaszolnak)
(A copfba kötött, kemény arckifejezésű, vasöklű, Bettina rendőrtiszt jegyzetel miközben kérdéseket tesz fel. Mellette a magas, széles vállú, sportos és szögletes arcú, de borzasztóan jóképű Harison rendőr tiszteleg egyenruhájában)
Bettina:És mit kerestek itt?
Vanessa:Mi csak túráztunk. Azt hittük, hogy van erre egy folyó vagy valami érdekesség és..
(Bettina szarkazmussal élve közbevág)
Bettina:Hát valami érdekesség az volt.
Harison:A női testen a hüvelyi és anális részeken friss spermiumot találtunk.
(Bettina félrehúzza száját, nyel egy nagyot majd kemény modorral folytatja)
Bettina:Értem.
Harison:Annak ellenére a nő már régóta itt volt, a férfit később ölték meg és csak cipelték ide. A nő..
(Marie közbevág)
Marie:Serena!
Bettina:Hogy mondja?
Marie:Serena.
Vanessa:Ő Serena.
Bettina:Serena micsoda?
Harison:Maguk ismerték az áldozatot?
Marie:Igen, ő volt a legjobb barátnőm. A legjobb barátnőnk.
Bettina:Ez újdonság. És maga?!
(Bettina Camilla-hoz szólt. Míg Vanessa és Marie a kocsi oldalánál álltak addig Camilla annak elejének támaszkodva díszelgett. Amikor Bettina rendőrtiszt odaszólt hozzá, az odasétált a csoporthoz)
Camilla:Én is Serena barátnője voltam.
Bettina:Barátnője, mint szeretője vagy barátnője, mint barátnője?
Camilla:Csak szimplán a barátnője.
Bettina:Értem.
(Bettina jegyzetel majd nevetve társára néz)
Bettina:Gondoltam megkérdezem, a mai világban már sose tudni.
(Harison felnevet)
Harison:És maga mit keresett is?
Camilla:Én..
Vanessa:Velünk jött.
Marie:Együtt jöttünk.
Bettina:A maga kocsija az a fekete ott kint?
Camilla:Igen, az enyém. Illetve anyukámé.
Bettina:És van engedélye?
Camilla:Van. A kocsimban.
Bettina:Rendben, azt megnézzük. Szóval gyalog jöttek be ide..?!
Marie:..aztán megláttuk ezt a faházat, bementünk és körülnéztünk és éreztünk valami fura szagot abból a ládából ezért kíváncsiságból kinyitottuk.
(Bettina elharapja szája szélét)
Bettina:Ühü.
(Bettina végül erősen agyaló partnerére nézett aki már egy jó ideje elveszett saját gondolataiban és persze Marie-ban. Harison, a harminchoz közelítve úgy érezte, hogy Marie rejtélyessége megbabonázza őt. De lehet, hogy ez a fekete kivágott felső az amiből Marie fekete csipkés melltartója kikandikál tette meg a hatását.. Többször végigpásztázta a lányt, s amikor kellett elkapta onnan tekintetét, mintha oda sem nézett volna, csakhogy senki ne vegye észre érdekeltségét)
Bettina:Na mi legyen a lányokkal?
Harison:Vigyük haza őket.
Bettina:Ne vigyük be őket megfigyelésre?
Harison:Betti! Minek? Ártatlannak tűnnek.
Bettina:Hát ez az!
Harison:Jó, akkor úgy mondom, ártatlanok.
Vanessa:Ártatlanok vagyunk.
Bettina:Majd mi ezt eldöntjük.
Harison:Vigyük haza őket.
Bettina:Holnap viszont be kell jönnötök, hogy feltegyünk néhány kérdést.
Harison:És kihallgatjuk a környékbelieket is.
Bettina:És mindenkit aki ismerte a lányt.
Harison:És a férfit?
Marie:És ki a férfi? Mármint hogy hívták?
Bettina:Az igazolványai szerint Henrie Radfort-nak.
(Marie hirtelen nagy levegőt vesz amire Betti felkapja a fejét)
.....
(Claudia piros csipkés melltartóban és tangabugyiban, a hozzá illő, hosszú selyem ingben sétál be szobájába ahol a kanapén egy férfi ül miközben a távirányítón zongorázik, s csatornákat váltogat. Claudia helyet foglal a férfi mellett, kezét a férfi combjára teszi majd simogatni kezdi azt)
Claudia:Megtalálták Serena holttestét.
(A férfi fáradt hangon válaszol)
Andreas:Tudom.
Claudia:Meg a pasijáét is.
Andreas:Holnap jönnek a rendőrök. Biztosan neked is feltesznek néhány kérdést.
Claudia:Az életjárudékból amit utánad kapott anyu és persze néhány felhasznált fenyegetés keretében amit aztán átvettem tőle, természetesen ugye... remélhetőleg könnyen zsebre tudom őket vágni.
Andreas:Az nem biztos, ha elfogultak.
Claudia:Majd meglátom, hogy hogy lesz. Nem kell aggódnod. Ez az egész nem fog kitudódni, mert ha igen akkor..
Andreas:Már ki is tudódott.
Claudia:Ó, igen. Tony. Nos, ő miatta nem kell már aggódnunk.
Andreas:Ezt hogy érted?
(Claudia másik kezével átteszi a kezét Andreas válla felett, másikkal a férfi férfiasságát kezdi el simogatni Andreas nadrágján keresztül miközben odabújik hozzá és selyemesen kezd beszélni a fülébe)
Claudia:Vegyük úgy.. hogy.. sajnos a városi számítástechnikai boltnak új eladót kell keresnie. Lehetőleg sokkal inkább olyat aki még lélegzik, ugyebár.. Ja, és.. Oliviával sem kell már többé lepaktálnunk.
Andreas:Jól tetted.
Claudia:Ó, tudom én azt nagyon jól.
Andreas:Most már csak a naplót kell megkeresni.
Claudia:És a sündőrbuzikat távol tartani. Bár ezek az idióta rendőrök olyan hülyék, mint a seggperemem. Nem csodálom, hogy a suttyókból lettek mind rendőrök, egy szar ügyet sem tudnak megoldani, nem hogy egy ilyet ahol a pénz ugat és beszél is egyszerre. Itt a kutyának esélye sincs. Semmi.
Andreas:Imádom amikor így beszélsz.
(Claudia elneveti magát majd szenvedélyes, nyálas csókot váltanak egymás között Andreas-sal)
Andreas:Már csak Serena naplóját kell megtalálni.
(Claudia szorongani kezd)
Claudia:Kellett emlegetned. Már kezdtem benedvesedni.
Andreas:Megnézted a videónaplókat?
Claudia:Megnéztem már őket egy milliószor.
Andreas:És tesz említést róla az a kis nyomoronc az írott naplójáról?
Claudia:Persze, hogy tesz!
Andreas:Micsodát?
Claudia:Még halálából is annak a nyikhajnak üzen, Marie-nak. Annyit mond, hogy a naplója a világ legbiztonságosabb helyén van és ezt csak Marie tudhatja.
Andreas:A hídnál nézted?
Claudia:Néztem hát.
Andreas:A temetőben?
Claudia:Hülye vagy?! Serena meg a temető?!
Andreas:Akkor mi lesz?
Claudia:Ez nagyon egyszerű édesem. Először is, az utolsó és egyben legvégső videónaplódarabkát amit annyira kerestek ezek a foszlott picsájú ribancok, majd szépen átnyújtom Marie-nak.
Andreas:Ezt már egyszer eljátszottad.
Claudia:Nyugi már! Ezúttal nem személyesen fogom átadni neki. Ki fogom játszani. A legváratlanabb pillanatban fog rábukkanni. Egy kissé klisésnek és deus ex machinasnak fogja majd érezni a helyzetet, de aztán majd megnézi. És miután megnézi tudni fogja, hogy Serena mit ért az alatt, hogy a naplója a világ legbiztonságosabb helyén van. Mi pedig minden egyes lépését követni fogjuk. Amint bezárja majd a videólejátszót mi követni fogjuk. Figyelni fogjuk kit hív, mit mond, hova megy..
Andreas:..mikor mos puncit..
Claudia:Vigyázz már a szádra! Azt most nem nézzük meg!
Claudia:Elmondja majd Vanessa-nak aztán annak az elkurvult fapinának, aztán majd mennek keresgélni és a legváratlanabb pillanatban fogunk betoppanni. A legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb tervvel, a legváratlanabb helyen. Mert még mi sem tudjuk hol lesz az a hely, ezért milliónyi tervet ki kell eszelnünk ahhoz, hogy a végkifejlet csoportos öngyilkosságnak és ne gyilkosságnak legyen feltüntetve.. persze ehhez majd kell egy kis lé is, de.. mindent csak apránként. Nem kell folyton úgy rohanni.
Andreas:Ne igyunk előre a medve bőrére.
Claudia:Így van. Csak szépen lassan.
(Claudia elvakultan néz Andreas szemeibe)
Claudia:El fogom érni, hogy a múlt titkai ott maradjanak ahova azok valók. Ezzel még Serena-nak is szívességet teszek.
(Claudia kiveszi a távirányítot Andreas kezéből, kikapcsolja a tévét, majd a korom sötétben a két sötét árny szerelmeskedni kezd a kanapén elterülve)
...
(Marie az ágyban ülve, telefonkagylót a füléhez szorítva beszélget Vanessa-val)
Marie:Még magamon is meglepődtem, hogy nem kaptam sokkot. Láttam őt holtan heverni már nem egyszer. Sokszor amikor megjátszotta meg aztán tavaly... és most meg..
Vanessa:Miért pont oda tuszkolták be?
Marie:És Henrie-vel. Azt hiszem Henrie lehetett az a srác akivel el akart szökni.
Vanessa:Azt hallottam, hogy említették, hogy ő az akinél már van priuszuk.
Marie:Akkor ő lehetett az. Nem is értem.
Vanessa:Anyukád merre van?
Marie:Kint beszélget a zsarukkal.
Vanessa:Ez borzasztó.
Marie:Nekem mondod? Hamarosan be fog jönni és egy csomó kérdést fel fog tenni én meg majd nem győzök magyarázkodni.
Vanessa:Ó, ne aggódj. Én azon már rég túl vagyok, nem olyan vészes. Főleg, ha alapjáraton se beszélsz sokat a saját anyáddal.
Vanessa:Ó, várj csak.
Marie:Mi az?
Vanessa:Anya most kiabált a folyosóról. Valaki engem keres.
Marie:Visszajöttek a zsaruk?
Vanessa:Remélem nem. Bár ki tudja. Lehet, hogy ellenőriznek, hogy nem lógtam-e el.
Marie:Persze, 20 perccel a hazacipeltetésed után azonnal.. logikus.
Vanessa:Mennem kell. Később felhívjalak? Fent leszel még?
Marie:Így aludni? Szerinted?!
Vanessa:Rendben. Akkor ezt elintézem és hívlak.
Marie:Oké, én itt várlak.
Vanessa:Szia.
Marie:Sok sikert. Szia.
(Vanessa lenyom egy gombot mobilján majd kirohan szobájából, s átveszi anyjától a bejárati ajtót amit anyja támasztott pizsamában. Mikor Vanessa odamegy az ajtóhoz, anyja elvonul, s az ajtóba állva a lány szája tátva marad a látványtól)
Camilla:Szia. Én... én csak bocsánatot akartam kérni.
(Camilla egy kerek fémdobozt szorongatva áll az ajtó előtt)
Camilla:Azért amiket mondtam, meg minden. És hoztam csokis kekszet. Tudom, hogy szereted.
Camilla:Bemehetek?
(Vanessa nem szól semmit, leplezni próbálja örömét és meglepettségét így csak befelebiccent miközben Camilla-val tartja a szemkontaktust, s az megindul a házba Vanessa pedig becsukja maga mögött az ajtót)
...
Vanessa:Szerintem ez egy őrült ötlet.
Camilla:Minden válasz ide van elrejtve.
(Camilla és Vanessa nem sokkal később már a pszichiátria előtti főúton álltak, azon útszakasz kellős közepén ahonnan Marie és Serena szokott hazatekerni a suli után)
Vanessa:Értem, szóval azért békültél ki velem, hogy eljöjjek veled erre a hátborzongató helyre és, hogy ne kelljen egyedül jönnöd.
Camilla:Most lebuktam.
Vanessa:Szégyen!
Camilla:Csak viccelek!
Vanessa:Marie-nak szóljunk?
Camilla:Írj neki. Hívd ide. Rá is szükségünk lesz, ha ki tud szabadulni otthonról.
(Vanessa előkapja mobilját majd heves pötyögtetésbe kezd)
Vanessa:Oké, küldtem neki egy SMS-t.
Camilla:Nagyszerű.
Vanessa:És mi a terv?
(Camilla puttyos váltáskájára mutat)
Camilla:Felvesszük a nővérruhákat amiket hoztam, van nálam egy mágneses belépő kártya amivel bárhova be tudunk menni. Felosonunk a harmadik emeletre és körül nézünk az iratok között. Az iratok a harmadik emeleten vannak.
Vanessa:Te jó ég. Te aztán tényleg nyomoztál míg mi csak basztuk a rezet.
(Vanessa felkapja a fejét a csörgésre melyet mobilja ad ki. Kiveszi azt zsebéből majd matatni kezd a készüléken)
Vanessa:Azt írta megpróbál kimászni az ablakon, az anyja már valószínűleg alszik. Ja, és hogy nélküle ne merészeljünk bemenni. Kb. 10 perc és ideér.
Camilla:Tőlük bicajjal a távolság kb. 20 perc.
Vanessa:Akkor lesz időnk cseverészni még vagy 20 percig.
(Camilla és Vanessa összenéznek, s beletörődött arckifejezéssel nyugtázzák a tényt, hogy még húsz teljes percig egymásra vannak utalva.. és nem akarnak a múltról beszélni)
...
(Marie szobájában ücsörög mikor hirtelen lépteket hall a konyhából. Odasétál ajtajához majd kinéz a kulcslyukon, s látja, hogy anyja sétálgat fel-alá a lakásban. Azonnal visszarohan ágyához, előhalássza a takaró alól mobilját majd pötyögni kezd)
Vanessa:Nem tudok kiszökni anyu még mindig nem feküdt le. Még nem.
(Vanessa és Camilla tűkön ülve álldogálnak az út szélén, a pszichiátria közelében)
Camilla:Jó. Akkor bemegyünk ketten.
Vanessa:Én megvárom Marie-t.
Camilla:Rendben, akkor helyesbítek: egyedül megyek be. Te meg maradj itt kint a kietlen bokros, bozótos területen ahol aztán majd vérvörös eres szemek fognak rád pislogni a sötétből.
Vanessa:Nem kell tovább győzködnöd, megyek veled.
Camilla:Ez a beszéd.
(Camilla és Vanessa elindulnak az épület felé. Körbejárják a hatalmas fehér kastélyszerű építményt míg végül megtalálják a hátsó bejáratot.
Vanessa:Nincs itt se kerítés, semmi.
Camilla:De, van egy éjjeli portás, de az ilyenkor mindig alszik szóval könnyen átjutunk az úgynevezett őrségen.
Vanessa:De miért nincs kerítés vagy ilyesmi?
(Camilla előveszi mégneses belépőkártyáját táskájából)
Camilla:Mert itt csak ilyennel lehet mozogni. Tökéletes burok.
(A lányok az épület hátsó bejáratán majd becsukják maguk mögött a nagy fehér ajtót.)
...
(Egy korom sötét szobájába, a pszichiátria harmadik emeletén lézengve, két árnyalak lépett be. A nyikorgó ajtó megtörte a síri csendet amely a szobában uralkodott. Elemlámpával pásztázták át a szobát, s vették észre a szekrényeket amelyek sorba voltak állítva egymás mellé, s amelyek különböző téglalap alakú ajtókkal, emeletekkel, s fiókokkal rendelkeztek)
Vanessa:Pszt!
(Camilla óvatosan becsukta az ajtót maga mögött)
Camilla:Most hol keressük?
(Vanessa elharapta száját majd zseblámpájával a szekrényeket pásztázta. Amint az első szekrényhez ért, meglátta, hogy az lakatra van zárva azért tovább ment a másodikra. Camilla a másik oldalon játszotta el ugyanezt)
...
(Nem sokkal később Marie már a bringáját tolta ki a kapun. Lassan, csendesen és óvatosan. Becsukván maga mögött azt felszállt a kétkerekű járműre majd elindult a sötét éjszakába)
...
Vanessa:Ezt nézd mit találtam!
(Vanessa egy aktát fosztorgatott amelyből kivett néhány iratot, s hangoskodni kezdett mire Camilla odasétált hozzá, s már ő is látta)
Vanessa:Albert Johnson?
(Vanessa és Camilla végignézték a lapokat)
Vanessa:És mit keresett itt az alján Christopher képe?
Camilla:Mi a..?!
Vanessa:Azt írja, hogy gyilkosság miatt került be ide..
(Camilla végigpásztázza az iratot majd megragad egy újabb szót a papíroson)
Camilla:Kannibalizmus miatt.
Vanessa:Evett az áldozataiból.
Camilla:Ő az aki megszökött a tűzben?
Vanessa:Ő ölhette meg Serena-t?
Camilla:Nem.
(Vanessa barátnője kezeibe nyomja a papírokat majd előveszi zsebéből mobilját, s tárcsázni kezd. Marie azonnal válaszol is a hívásra miközben még mindig bringáján ül)
Vanessa:Marie hol vagy?
Marie:Úton, most indultam el.
Vanessa:Nem fogod elhinni mit találtunk.
Marie:Micsoda?! Bementetek nélkülem?!
Vanessa:Képzeld!
Marie:Ááh!
(Vanessa csak egy hatalmas sikítást hall majd a telefonvonalat ami hirtelen megszakad)
Vanessa:Mi volt ez?!
Camilla:Mi a baj?!
(Vanessa újratárcsázza Marie mobilját, de a szám ki van kapcsolva)
(Vanessa hátán végig fut a hideg majd rémülten néz rá Camilla-ra)
Vanessa:Megszakadt.
.....
---------

15.rész - Tizenöt, a meglepetésekért

... az előző részek tartalmából ...

Olivia:Van egy napló.
Marie:Videónapló.
Olivia:Nem. Egy füzet vagy micsoda. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
......
Vanessa:Claudia biztos tudja, hogy mi van az egész mögött.
Marie:Persze, hogy tudja. Hisz keresi a naplót. A videónaplókat is tönkretette. Nem akarja, hogy kitudódjon. Valami nagyon mocskos dolog lehet a háttérben, ha ennyire rejtegeti és titkolja.
...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
..............
Marie:És ti hogy vagytok?
Vanessa:Mi?
Marie:Te, meg a barátod.
(Vanessa elpirul majd felkapja a fejét)
Vanessa:Ja?! Jól, köszi.
(Marie óvatosan meglöki Vanessa vállát saját vállával)
Marie:És? Esetleg nem akarod bemutatni valamikor? Jó ideje együtt vagytok már.
....
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
....
Christopher:Vanessa pasija. Az a hülye orvos.
Camilla:Micsoda?
Christopher:Dr. Thomas vagy mi a tököm a neve.
Camilla:Álljál már le! Azt mondtad Vanessa pasija?
....
(Camilla benyúl a pult mögé majd megragadja Tony grabancát mindkét kezével, s közel húzza magához)
Camilla:Mi a fasz folyik itt?!
Tony:Claudia itt járt.. bejöttek ide a bátyjával, és elvitte a winchesteredet.
Camilla:Andreas halott.
Tony:Pedig Andreas-sal volt itt!
Camilla:Mondott mást is?
Tony:Csak azt, hogy hamarosan valaki meg fog halni.
--------------------------------
Vanessa:Szerinted ez jó ötlet?
(Vanessa és Marie a hosszú mezőkkel körbeövezett utat szelték át Oaktree és Seminami között. A lányok bringájukon ülve érezték ahogy a szél belekócol a hajukba, s közben beszélgettek a kietlen elhagyatott útszakaszon)
Marie:Persze. Visszamegyünk a hídhoz és mégegszer körülnézünk.
Vanessa:De ezelőtt sem találtunk ott semmit.
Marie:Ti nem találtatok ott semmit.
Vanessa:Ó, elnézést Marie nyomozó.
Marie:Nem veszítünk semmit, ha odamegyünk és körbeszimatolunk.
Vanessa:Na jó, ez igaz.
Marie:Te jó ég! Az Claudia?!
(A lányok kiszúrnak egy a közelükben az út szélén babakocsit tóló nőt aki közben hevesen szív egy cigit a szájában)
Vanessa:Úr Isten. Ez tényleg Claudia.
Marie:Képes volt idáig kisétálni?
Vanessa:És babakocsival?! Minek a babakocsi?!
(Marie és Vanessa odaérnek Claudia mellé majd lefékeznek)
Marie:Heló Claudia.
Claudia:Ó. Jó napot kívánok.
(Claudia emelt fejjel tolja tovább a babakocsit, a cigit kiveszi a szájából majd, kifújja a kék füstöt majd visszateszi a szálat ajaki közé)
(Vanessa rémülten pillant Marie-ra)
Marie:Kinek a babája van ott?
Vanessa:Ez egy műbaba, innen látni.
(Vanessa bele akar nyúlni a kocsiba, de Claudia ellöki a kezét)
Claudia:Vidd innen a mocskos mancsodat!
Claudia:Gondoltam kihozom egy kicsit Ödönkét.
(Vanessa a szájára teszi a kezét)
Vanessa:Elnézést, de nem akarok hangosan nevetni.
(Claudia egy pillanatra dühösen néz Vanessara)
Claudia:Bár semmi közötök hozzá, de hamarosan anyai örömök elé nézek és hát úgy gondoltam, hogy ideje egy kicsit gyakorolni.
Vanessa:Anyai örömök elé?
Claudia:Várandós vagyok.
Vanessa:És ki az apuka?
Claudia:Semmi közöd hozzá!
Vanessa:Terhesen nem is szabad dohányozni.
Claudia:Aztán ki a fasz vagy te, hogy ezt megmond nekem, hm?!
Marie:Mi lesz így az iskoláddal?
Claudia:Magántanulóként folytatom majd az elkövetkezendőkben.
Vanessa:Hát, biztosan nagyon hiányolni fognak majd onnan ahol most tanulsz.
Claudia:Igazándiból már rég átiratkoztam a ti iskolátokba. Az őszi szünet után ott folytattam volna ahol most ti is tanultok, de ez a kis affér megváltoztatta az egész folyamatot.
Vanessa:Hála a jó Istennek!
(Claudia újbóli mérges pillantást vet Vanessa felé)
Vanessa:Úgy értem gratulálok.
Claudia:Nem kérek a gratulációdból.
(Vanessa megint közel hajol a babakocsihoz, hogy lerántsa a lepedőt a műbabáról, de Claudia megint csak elsöpri onnan a kezét majd ráordít a lányra)
Claudia:A kurva életbe Vanessa mondtam már, hogy ne nyúlj hozzá, nem?!
Claudia:Most pedig bocsássatok meg. Szívesen beszélgetnék még, de Ödönkének és nekem egy kis friss levegőre van szükségünk.
(Vanessa elképedve reagál)
Vanessa:Friss levegőre?! Cigivel a szádban?!
Marie:Menjünk innen.
Vanessa:További szép napot Claudia.
Claudia:Nektek se!
(Marie és Vanessa tágra nyílt szemekkel pattannak fel a biciklira, s folytatják útjukat a híd felé)
...
(Marie és Vanessa megérkezésükkor leszállnak bringáikról a majd letámasztják azokat a híd korlátai mellé)
Vanessa:Na jó. Ez életem egyik legbizarabb beszélgetése volt Claudiával.
Marie:Pedig mivel róla van szó, ezért szerintem nem ez volt az első.
Vanessa:Most tényleg terhes?
Marie:Lehet. Vagy csak szimulál. Nem tudom. De valahogy nem is érdekel, már nem lepődöm meg semmin vele kapcsolatban.
(A lányok beszélgetését egy kocsi zavarja meg ami épp előttük áll le)
(Az ablak lehúzódik majd egy napszemüveges, barnított bőrű leányzó kezd el kivisongani az ablakból)
Camilla:Háj!
Marie:Szia.
Camilla:Hallottam Marie, hogy jobban vagy. Minden rendben? Emlékszel már rám?
Marie:Igen emlékszem.
Camilla:Értem, szóval akkor csak fáziskésés volt, ugye? Pillanatnyi agy-kihagy..
(A lányok megdermedve állnak, s csak a szájuk mozog)
Marie:Olyasmi.
(Camilla rákönyököl a kocsi ajtajára majd Vanessa-hoz fordul)
Camilla:Hallottam Vanessa, hogy jól megvagytok a pasiddal.
(Vanessa felvonja szemöldökét, ölbe teszi kezeit majd meglepődve reagál)
Vanessa:Miről beszélsz?
Camilla:Hát Dr. Thomas-ról tudod. Nem is mondtad, hogy a lokál doki kurogat téged.
(Vanessa arca eltorzul)
Camilla:Amúgy nagy farka van?
(Marie összeráncolja homlokát majd egy lépéssel közelebb lépve a kocsihoz Camilla-ra szól)
Marie:Mit keresel erre?
Camilla:Csak körül néztem amíg ti nem csináltok semmit sem.
Marie:Miért mondod ezt?
Camilla:Tudod te azt nagyon jól!
Marie:Neked most konkrétan mi a bajod?
Camilla:Az a bajom, hogy amíg én keményen nyomozok addig ti csak basszátok a rezet!
Marie:Te meg miről beszélsz?!
Camilla:Ahelyett, hogy tennétek a dolgotokat most is itt biciklizgettek meg viháncolgattok, mint a póznakurvák. Kevesebb tévét kéne nézni és többet mozogni. . Engem nem érdekel. Majd én egyedül megfejtem az egészet. Nincs szükségem rátok. Elmehettek a búbánatos picsába. Na csá!
(Vanessa és Marie ledermednek, a kocsi ablaka felhúzódik majd nagy hanggal, s sebességgel, port kavarva eltűnik az úton)
Marie:Ez a Camilla elszállt.
(Vanessa szótlanul bámul az aszfaltra)
...
(Marie és Vanessa a híd alatt sétálnak nyomok után kutatva. Vanessa azóta ölbetett kézzel jár-kel mióta Camilla utoljára hozzávágta kiderített titkát, s Marie ugyenezen esemény óta próbálja valahogy megtörni a jeget. A folyó mellett mászkálva Marie egyszercsak felkiált)
Marie:Lehet, hogy jobb lenne, ha tovább mennénk.
Marie:Megnézni máshol.
(Vanessa komor arckifejezéssel ahrapja el szája szélét majd a közeli bozótosba néz ahol bokrok, fák és indák nőttek össze csoportosan, s amely bozót belsejében sötétség uralkodik ezen a napsütéses napon)
(Marie maga elé kapja kezeit, hogy gesztikuláljon mikzöben Vanessa-hoz beszél)
Marie:Ötlet?
(Vanessa újra bepillant a bozótosba majd ellentétes irányba, a folyó irányába)
(Marie nagy levegőt vesz majd kemény pillantást vet Vanessa-ra)
Marie:Figyelj, elmondhattad volna.
(Vanessa meglepetten reagál)
Vanessa:Elmondani mit?
Marie:Hát hogy te meg az orvos.
Vanessa:Mi én meg az orvos?
Marie:Hogy együtt vagytok.
Vanessa:Nem is vagyunk együtt. Camilla csak be akar mocskolni mindenféle pletykával azért hazudozik ilyet.
Marie:Te is tudod, hogy ez nem igaz.
Vanessa:Miről beszélsz?
Marie:Láttalak téged Dr. Thomas-sal. Miért akarod letagadni?
Vanessa:Hogy mit csináltál?!
Marie:Jól hallottad.
Vanessa:Te kémkedtél utánam?!
Marie:Nem. Csak véletlenül kaptalak rajta titeket. És aztán beszéltem Dr. Thomas-sal is erről.
(Vanessa kiengedi kezeit öléből és felvonja szemöldökét)
Vanessa:Hogy mit csináltál?
Marie:Azt mondta, hogy nagyon szeret téged. És azt, hogy amikor veled van úgy érzi, hogy ő a világon a legszerencsésebb férfi, hogy maga mellett tudhat téged.
(Vanessa arca megenyhül majd kissé elmosolydna, de gyorsan összeerántja száját)
Marie:Megkért, hogy ne mondjam el senkinek.. és én nem is mondtam el senkinek.
Vanessa:Én. Sajnálom. Gondolom, hogy megkért. Jobb is, ha nem tud róla senki sem. Ez túl nagy falat lenne mindenkinek.
Marie:És illegális.
Vanessa:Nem az, mert én is akarom.
Marie:Igen, néhány nézőpont szerint így már nem az.
Vanessa:Szeretem őt.
(Marie megértően biccegetni kezd)
Marie:Oké.
Marie:Akarsz róla beszélni?
(Vanessa gyorsan rávágja a választ)
Vanessa:Nem! Itt nem.
Marie:Bárhol beszélhetünk róla, bármikor ha akarod.
(Vanessa újra ölébe teszi kezeit majd közelebb sétál Marie-hoz)
Vanessa:Úgy érzem, mintha figyelnének minket.
(Marie meglepődik majd hirtelen mindketten körülnéznek, s egyre csak a sötét bozótba ágyazzák szemeiket amely sűrűségében szembogaraik az első 10 méter után teljesen elvesztik látóérzékeiket)
(Ekkor hirtelen ágak, bokrok recsegő és susogó hangját vélték hallani amelyek egyre hangosabban közeledtek feléjük. A lányok annyira élvezték a folyó melletti csendet, hogy a hirtelen zaj hallatára hirtelen kiugrottak a bőrükből)
Vanessa:Úr Isten!
Marie:Ez meg micsoda?!
Vanessa:Ez közeledik!
(Vanessa és Marie azonnal felrohantak a híd tetejére vezető lépcsőn majd felszálltak két kerekű járgányaikra, s elhajtottak. Miközben távolodtak a hídtól, s a bozótostól a hangok hirtelen megszüntek)
...
(Vanessa és Marie már távol jártak a hídtól, s a bicajukon közlekedve, most már nyugodtabban folytatták a csevejt és a nyomozást)
Vanessa:Mi a franc volt ez?
Marie:Lehet, hogy csak egy őz. Én már láttam erre mókust, borzot meg szarvast is. Van erre minden. Annyira erdős, nedves, bozótos meg eldugott az egész környék, hogy könnyen megbújhat benne az ég világon bármi.
Vanessa:De ez nem is őz volt, vagy szarvas. Olyan volt, mint amikor valaki fut a bokrok között, a bozótban mit sem érdekelvén, hogy min megy át. Ezért hallottuk ahogy eltörtek az ágak. Egy őz különben sem az ember felé fut, annál inkább menekül. Jobban meg van ijedve az az embertől, mint az ember tőle.
Marie:Akkor lehet, hogy Claudia gondolt egyet és rallizott a bozótban a babakocsijával.
Vanessa:Na, látod ez sokkal hihetőbb.
Marie:Vagy egy zombi volt.
Vanessa:Én sokkal inkább hiszem azt, hogy az a valami és nagyon is valós valaki volt. Aki minket figyelt.
Marie:Olivia azt mondta, hogy figyelni fog. És azt is, hogy mások is figyelnek minket amiért folytatjuk a nyomozást.
Vanessa:Szóval hivatalosan is nyomozónők lettünk. Legalábbis a fejesek szemében akik utánunk szaglásznak.
(Mindketten elmosolyodnak majd hirtelen egy dobra felérvén egy választúhoz érvén a lányok megállnak, s leszállnak a biciklijükről)
(Vanessa az egyenes, bozótokkal övezett, kitaposott, poros útra mutat amely messze vezet a beton alapú főúttól)
Vanessa:Mi van arra?
Marie:Ó, a régi temető. Odáig ki van tisztítva az út. Mármint, ha ezt a böcekes, göröngyös, poros utat útnak lehet egyáltalán nevezni.
Vanessa:És utána?
Marie:Utána is van még út, de az eléggé füves már és középen kell menni, mert oldalról már eléggé be-behajol egy-egy tüskés bozót. Viszont, hogy a temető utáni út hova vezet azt nem tudom. Utána már nincs semmi, csak rét meg erdő. Tele kullancsokkal, vaddisznókkal meg rókákkal, gondolom én.
Vanessa:Menjünk be oda.
Marie:A temetőbe?
Vanessa:Nem. Tovább.
Marie:Párdon?
Vanessa:Én erre még úgy sem voltam.
Marie:De...!
(Marie elő sem tudott hozakodni ellenérvvel, mert Vanessa már felült a biciklira, s a dimbes-dombos ,,habokat" szelve a göröngyös, gacsibás poros úton. Marie felszállt kétkerekűjére, s követte őt)
..
Marie:Itt van a temető!
(Vanessa és Marie megálltak a poros út végén amely onnantól foltokban fűvel benőtt, keskenyebb úttá vált amelyet a bozót oldalról bekerített. Vanessa balra pillantott majd meglátta a temető bejáratát, egy kutat és néhány sírkövet)
Vanessa:Elég kicsi.
Marie:Mert míg Oaktree-ben nem volt temető addig itt temetkeztek és miután lett ide már nem temettek senkit.
Vanessa:Azért elég szépen tisztán van tarva.
Marie:Persze.
Marie:Akkor most?
Vanessa:Nézzünk körül itt is, aztán menjünk tovább.
Marie:Mit keresünk itt?
(Vanessa leszáll bringájáról majd a temető bejárata felé sétál, végül megfordul, s Marie-ra néz)
Vanessa:Hazudtam.
(Marie lemerevedik majd kérdően a lányra néz)
Marie:Most miben?
Vanessa:Én már voltam itt. Serenával.
(Eközben a temetőtől nem messze a koszos, kietlen út kezdetén egy fekete autó parkol le majd a vezető kiszállván az igénytelen utat követve elveszik benne)
Marie:És miért nem engem hívott?
(Marie még mindig Vanessa-t faggatja miközben már a sírok között sétálgatnak a temetőben)
Vanessa:Azt én nem tudom. Azt viszont igen, hogy Serena sokat veszekedett a szüleivel. Volt, hogy engem hívott fel, aztán volt, hogy Camilla mesélte, hogy kijöttek ide, mert megint veszekedés volt otthon.
Marie:Lehet, hogy a srác miatt akivel Serena el akart szökni.
Vanessa:Nem beszélt róla. Menjünk tovább, itt nem találunk semmit.
(Vanessa és Marie átpásztázva a sírokon keresztül újra kiérnek a kietlen útra)
Marie:Szerintem jobb lesz, ha nem ülünk fel. Ahogy innen nézem elég sok lyuk van az úton és éles kő. Na meg amit még nem látunk. Talán itt kellene hagynunk a bicikliket.
Vanessa:Nem fogja ellopni senki?
Marie:Szerintem nem. Ilyen tájban már nem jár erre senki.
Vanessa:Akkor hagyjuk itt őket.
(Vanessa és Marie gyalog indulnak el a bozóttal övezett úton, s egyre beljebb haladnak egyenesen a sűrű erdőt megközelítve. Ugyanebben a pillanatban, miközben ők az erdőt közelítik meg, őket is megközelíti valaki aki egész úton őket követte, s az előbbi beszélgetésüket kihallgatta..)
...
(Vanessa és Marie az egyre gazosabb úton tánotorgva sétáltak miközben néha kezükkel el-el löktek maguk elől egy-egy bokorindát amely bekúszott az ösvényre, s amely már régóta élvezte a levegőben lógást)
Vanessa:El sem hiszem, hogy ezt csináljuk.
Marie:Nem az én ötletem volt. Nem fordulunk vissza?
Vanessa:Lennie kell itt valaminek. Érzem.
(Marie és Vanessa továbbsétálnak mikor a közelben maguk mögött egy ág reccsenését hallják amire reflexszerűen hátrafordulnak)
Marie:Mi volt ez?
Vanessa:Remélem nem épp a bicóinkat csórják.
Marie:Ha csak az lenne.
Vanessa:Valaki van itt velünk, érzem.
Marie:Ijesztő megérző vagy.
Vanessa:Nem. Érzem, hogy megint figyelnek. Az ember érzi, ha valaki figyeli. Ha valaki koncentrál rá. A rezgések..
Marie:Szerintem menjünk vissza. Erre úgy sem lesz semmi.
Vanessa:Akkor miért van kitaposva?
Marie:Lehet, hogy Claudia az. Elvégre. Mégis ki találna rá a hulláninkra erre? Nem jár erre senki. Tökéletes elrejteni erre egy-két hullát. Beleszórnak minket a bozótba aztán kész.
Vanessa:Ne adj nekik ötleteket.
(Marie és Vanessa végül elérnek a ,,zöld folyosó" végéig ahol aztán hirtelen egy tisztáson találják magukat. A tisztás persze csak egy kisebb terület amelyet fű borít. Egy kör alakú zöldfelület amelyet körbeveszi a folytatódó erdő akác- és fenyőfák soraival. A lányok kiérvén a tisztásra egyszerre kiszúrnak valami furcsát.)
Vanessa:Látod ezt?
Marie:Ez egy ház?
(Vanessa azonnal megiramodik a hatalmas, fából eszkábált épület felé. Marie utánarohan, s mikor odaérnek látják, hogy az épület nagyon szabadon lett felépítve. A fadeszkákból és gerendákból megépített tákolmány beseljébe a deszkák közötti centiméteres réseken keresztül könnyen és tisztán be lehetett látni az építmény belsejébe. Marie és Vanessa először sétálgatni kezdtek a faház körül míg megpillantották a ház kapuját.)
Marie:Itt lehet a bejárat. Ez valami pajta lehet, vagy faház vagy ilyesmi.
(Vanessa kezeivel megpróbálta felfeszíteni a csakugyan deszkákból összeszegezett ajtót, hogy kinyissa. Marie amint látta, hogy Vanessa nem megy semmire sem az erőlködésével, hogy az ajtó meg sem moccan a helyéről, segítő keze nyújtván ő is elkezdte húzni a kaput ami végül aztán résnyire kinyílt. A kapu alja súrolta a földet, teljesen lent volt, ezért a lányok nem tudták kitárni.)
Vanessa:Na? Ki megy elsőnek?
Marie:Nem veszélyes ez? Nehogy összedőljön. Mit keres ez itt egyáltalán?
(Vanessa bemászott a résen majd kiszólt)
Vanessa:Na jösz?
(Marie körülnézett majd követte barátnőjét. Belépve a házba, Marie az ég világon nem pillantott meg semmit. A faház teljesen üres volt, ugyanakkor hatalas és poros. Por a gerendákon, a deszkák alkotta falon, a földön. Az egyik sarokban egy kis szalmakupac a másikban pedig egy hatalmas búzatároló láda.)
Marie:Nincs itt semmi.
(Vanessa körbenézett majd a tárolóláda felé vette az irányt)
Marie:Fúj, ne menj oda!
Vanessa:Miért ne?
Marie:Lehet, hogy valami izé van benne.
Vanessa:Milyen izé?
Marie:Patkányok vagy denevérek. Megmarnak és veszett leszel.
(Vanessa szemeit forgatta Marie beszédétől, s egyre csak közeledett a ládához. Marie követte őt, de néhány lépéssel mögött. Ahogy Vanessa egyet előre lépett, úgy Marie csak egy felet. Aztán hirtelen Vanessa arca eltorzult majd felszólalt)
Vanessa:Valami istentelen rodhatd szag jön abból a ládából.
(Marie szaporán lélegzett. A helységben szinte megfagyott a levegő. Vanessa már csak pár lépésre volt a ládától, s egyre érezte az orrát facsaró bűzt amely már majdhogy könnyet csalt szemeibe)
Marie:Vanessa, óvatosan.
(Vanessa odaért a ládához, de nem csinált semmit csak állt ott, érezte a bűzt és nézte a lezárt ládát. Rápillantott a kiemelkedő kis fapöckére majd megragadta azt. Marie ekkor odaért Vanessa-hoz, s mint egy adrenalin löket nyúlt rá ő is a kiemelkedő kockapöcökre, s együtt hirtelen felnyomták a láda tetejét.)
Marie:Jóságos!
Vanessa:Uram atyám!
(Leírhatatlan volt amit a ládában láttak.)
Camilla:Te úr isten!
(Vanessa és Marie oldalra léptek, s fejüket a mellettük hirtelen ott termő Camilla-ra vetették)
..
------------

14.rész - Tizennégy, a személyiségért

... az előző részek tartalmából ...

Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
..............
Marie:Claudia nem vesztettem el az emlékezetem.
Claudia:Te tényleg emlékszel mindenre, nem igaz?! Várj csak amíg a többiek is megtudják ezt.
Marie:Aha. És mégis ki mondaná el nekik? Te? Mert ebben a pillanatban csak te állítanád ezt és más senki.
...........
Camilla:Hm... Engem valami más is izgatna...
Christopher:Dugni akarsz?
(Camilla a következő pillanatban átveti magát az anyós ülésre, egyenesen Christopher ölébe, aki már tépi is le a lányról ruháit)
....
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva. Feljelentést tettek maga ellen testi sértés miatt.
Thomas:Milyen testi sértés?!
Hank:Kérem ne ellenkezzen! Jogában áll hallgatni. Minden amit mond felhasználható maga ellen.
....
Olivia:Van egy napló.
Marie:Videónapló.
Olivia:Nem. Egy füzet vagy micsoda. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
...........
Camilla:Mi ez a vörös pofa? Sikerült visszahozni a fájlokat a merevlemezemről?
Tony:Sajnos nem.
(Camilla benyúl a pult mögé majd megragadja Tony grabancát mindkét kezével, s közel húzza magához)
Camilla:Mi a fasz folyik itt?!
Tony:Claudia itt járt és elvitte a winchesteredet. Sajnálom.
(Camilla szája összeszorul majd szemeiben látszódni kezd a düh és a pokolbéli tűz)
.........
--------------------------------

(Claudia elengedi Tony grabancát majd meghátrál a pult előtt)
Camilla:Hogy érted azt, hogy Claudia itt járt?! És hogy volt merszed neki odaadni az én winchesteremet?!
Tony:Muszáj volt.
Camilla:Na ne hülyíts!
(Tony a pultnak támaszkodik majd lehajtja fejét)
Tony:Claudia meg én.
Camilla:Tudom, néha leszop, néha megdugod itt a pulton és cserébe megcsinálsz neki ezt-azt.
Tony:Végül is, tömören ennyi lenne.
Camilla:Hé! Itt csak én lehetek vicces! Szóval! Beszélsz vagy majd ég megbeszéltetlek, de az fájni fog.
Tony:Claudia itt volt és tudta, hogy idehoztad a merevlemezt, hogy aztán visszahozzam neked a fájlokat.
Camilla:És?
Tony:Visszahoztam őket, ő meg elvitte. Kérdeztem tőle, hogy mit akar csinálni vele, de csak annyit mondott, hogy megsemmisíti őket, mert ti már így is túl sokat tudtok.
Camilla:Hülye kurva. És még? Mondott valami más is?
Tony:Nem.
Camilla:Mit keres? Mi köze van Serenához.
Tony:...
(Camilla ráordít a férfire)
Camilla:Beszélj már a rohadt életbe!
Tony:Azt mondta, hogy valamilyen naplót keres.
Camilla:Videónaplót.
Tony:Nem. Ez egy más fajta napló.
Camilla:Mi?
Tony:Ez egy kézzel írt napló amit Serena írt.
Camilla:És ezt mikor mondta?
Tony:Egyik éjszaka mikor kettesben voltunk és miután..
(Camilla közbevág)
Camilla:Nem akarom tudni. Csak a lényeget kérlek! Régóta ismerjük egymást, nem kell aggódnod, nem köplek be!
Tony:Azt mondta, hogy Serena írt róla meg valakiről akivel viszonya volt.
Camilla:Ezt mégegyszer lassabban és érthetőbben.
Tony:Van valami abban a naplóban, illetve valaki akiről Serena írt. Serenanak és Claudiának is viszonya volt az illetővel, ezért akarja megkaparintani azt a naplót Claudia, hogy elégesse vagy mit akar vele, nem emlékszem pontosan.
Camilla:De kivel volt viszonya?
Tony:Erre pont rákérdeztem, de csak annyit mondott, hogy semmi közöm hozzá.
Camilla:Vagyis a gyilkos az a valaki akinek Serena-val és Claudia-val is viszonya volt?
(Tony értetlenül néz)
Tony:Nem tudom miről beszélsz.
Camilla:Tök mindegy. Mondott még valami mást is?
Tony:Nem igazán. Bejöttek ide a bátyjával, és..
Camilla:Hé-hé! Álljon meg a nászmenet! Micsoda?! A bátyjával?!
Tony:Igen, Andreas-sal. Ő a bátyja, nem?!
Camilla:Andreas halott.
Tony:Akkor az a klónja lehetett vagy az ikertestvére, de Andreas-sal volt itt.
(Camilla képe torzultan savanyúvá válik)
Camilla:Mi a fasz?!
(Camilla sebesen az ajtóhoz közeledik amikor hirtelen visszafordul)
Camilla:Mondott mást is?
Tony:Csak egyet.
Camilla:Mi volt az?
Tony:Hogy hamarosan valaki meg fog halni.
...
(Marie a konyhában a konyhapult előtt állva tölti meg kedvenc kék bögréjét tejjel majd hozzáönt egy kis kakaót, s egy kanállal elkeveri azt. Mikor már belekortyolna az anyja lép be kapkodva, sietősen)
Marie:Szia, anyu.
Clara:Szia, drágám.
(Clara megpuszilja Marie homlokát majd gyorsan odalép a szekrényhez, elővesz egy bögrét és tölt magának egy kis kávét)
Marie:Hova ilyen sietősen?
Clara:Ó, csak a fodrászhoz. De így is elkések. Nem érek oda fél háromra az már biztos. Te mit tervezel mára?
Marie:Semmit. Csak élvezem az őszi szünetet.
Clara:Szívesen kölcsönkérném.
(Marie elmosolyodik. Clara felhúzza a kisebb adagot a bögréjéből majd felkapja táskáját a konyhaasztal alá betolt székről majd kivesz belőle egy kis tükröt, s igazgatni kezdi haját)
Clara:Áh. Minek, hisz úgyis fodrászhoz megyek, nem?
(Lánya elmosolyodik a konyhapultnál állva. Clara hirtelen felkapja a fejét)
Clara:Tényleg nem is mondtam. Az a kedves néni árulja a házát ott a buszmegálló közelében ahol fel szoktál szállni.
Marie:Macey néni.
Clara:Macey Hannah. Igen, ő az.
Marie:Hogy-hogy árulja?
Clara:Szegény nagyon beteg lett.
Marie:Mitől lett beteg?
Clara:Az öregség. A minap épp arra jöttem és megláttam a háza elé kiakasztott eladó táblát. Érdeklődtem is aztán kiderült, hogy az egyik szociális otthonban gondozzák a városban. Szegényt teljesen elérte az Alcheimer-kór. Van, hogy már a saját nevére sem emlékszik.
Marie:Ez borzasztó.
Clara:Valóban. Most viszont mennem kell.
(Clara megöleli lányát)
Clara:Próbálj meg pihenni. Majd jövök.
Marie:Szia.
(Clara kimegy az ajtón Marie utánamegy, s a ház elé állva megvárja míg anyja beszáll a kocsiba. Anya, s lánya integetnek egymásnak, Clara beköti magát majd kifaral a kertből, s elnyargal kocsijával. Marie bögréjét markolva nagy levegőt vesz, s átadja magát az őszi napsütésnek amely kellemesen melengeti arcát. Átadja magát a szellőnek amely a hajával játszik, s belekap lenge fekete pólójába. A következő pillanatban pedig törökülésben ülve foglal helyet a járdán, a ház előtt, s élvezi a nyugalmat. Aztán Marie a kakóját kortyolgatva hirtelen egy biciklicsengőre lesz figyelmes. Jobbra pillantván meglátja Vanessa-t egy piros biciklin a kapu előtt állni. Vanessa odakiabál Marie-hoz)
Vanessa:Megkaptam az SMS-ed.
...
(Néhány perccel később már Vanessa Marie mellett foglalt helyet a ház előtti járdán. Vanessa belekortyolt narancssárga bögréjébe)
Vanessa:Kösz a kakaót.
Marie:Szívesen.
Vanessa:Szóval. Miért játszottad meg, hogy nem ismersz minket?
Marie:Igazából. Először az volt a tervem, hogy mindenki előtt megjátszom a nagy amnéziást, hogy egyedül, mindenki háta mögött tovább nyomozhassak, de aztán Claudia annyira rámnyomult, hogy egyszerűen nem bírtam tovább és robbant a bomba.
(Vanessa elmosolyodik)
Vanessa:Camilla-nak is elmondtad.
(Marie kissé savanyú arccal bámul Vanessa-ra)
Marie:Nem. Még nem.
(Vanessa végignéz magán, piros boleroján, szintúgy piros, térdig érő szoknyáján, s piros tornacipőjén egészen míg szemei el nem érik a talajt majd bárgyú hangon felszólal)
Vanessa:Nos, Camilla eléggé megváltozott.
Marie:Ja, láttam.
Vanessa:Ezt hogy érted?
Marie:A bulin amit Claudia csapott nekem Camilla körülbelül hat, ha nem hét sráccal is smárolt és mindegyiket az én szobámba akarta becipelni. A wc-ben találtam is aztán egy használt óvszer késő éjjel.
Vanessa:Fúj.
Marie:Mi történt vele?
Vanessa:Fogalmam sincs. Egyik percről a másikra váltott.
Marie:Mi van Amanda-val?
Vanessa:Még mindig keresik. Senki nem tudja, hogy hova tűnhetett. Egyik napról a másikra tűnt el mindennel együtt. Otthonról eltűntek az igazolványai és minden személyes irata is.
Marie:És anyukád hogy viseli?
Vanessa:Hát, ő csak úgy van. Nem rég kiderült, hogy csalja aput aztán meg az is, hogy apu is csalja őt aztán meg az, hogy anyu terhes lett attól aki csalta aztán mikor ez kiderült a pasi kidobta, anyu abortuszra ment és most csak teng-leng magában.
(Marie barátnője vállára teszi a kezét)
Marie:Te jó ég. Nagyon sajnálom.
(Vanessa vállat von)
Vanessa:Mindegy. Már alig várom az érettségit, meg azt, hogy végre kiszabaduljak innen. Egy kicsit belefáradtam az egészbe. A nyomozgatásba, a családi dolgokba. Már az sem érdekel hol van Amanda csak adjon már valami életjelet magáról. Miért ment el? Vagy.. ha egyáltalán még él ugyebár..
(Marie félrehúzza száját)
Marie:Serena most biztos tudna mondani valamit erre.
Vanessa:Ja. Valami perverzet.
Marie:De vicceset.
Vanessa:És lenyomozná, hogy hol van Amanda.
Marie:A pasikkal akiket sakkban tartott.
Vanessa:És a csajokkal akik tartoztak neki.
Marie:Úgy használta az embereket, mint a tárgyakat.
(Vanessa felnevet majd Marie-ra néz)
Vanessa:Igen.
(Ekkor hirtelen Marie is Vanessa-ra néz, s szemkontaktusuk szikrákat hány a levegőbe)
Vanessa:Te is arra gondolsz amire én?
Marie:Hogy Serena igazából minket is csak kihasznált.
Vanessa:Mint ahogy én használom a vasalót vagy a porszívót.
Marie:Én már nem is tudom mit gondoljak.
(Marie körbenéz majd halkabban folytatja)
Marie:Oliviából sikerült kiszedben néhány nagyon értékes infót.
(Vanessa szemöldökei felpattannak majd közelebb dugja kobakját barátnőjéhez)
Vanessa:Mit mondott?
Marie:Azt mondta, hogy figyelnek minket.
Vanessa:Kik?
Marie:Egyrészt ő. Másrészt meg nem tudom. Hogy Serena megfenyegette őt..
Vanessa:Ez nem újdonság.
Marie:..hogy a csomagok amiket neki adott egy pasinak mentek akivel el akart szökni.
Vanessa:Olivia el akart szökni egy pasival?
Marie:Nem! Serena akart elszökni egy pasival.
Vanessa:Milyen pasival?
Marie:Nem tudom. Egy főiskolással, de ha minden igaz egy olyannal amelyik a bűnözőfajtából való volt. Aztán az apja megtudta és eltiltotta Serenát vagy ilyesmi. Már nem is nagyon emlékszem erre a részére. Csak egy valamire.
Vanessa:Hm?
Marie:Állítólag van egy napló.
Vanessa:Videónaplók.
Marie:Nem. Egy kézzel írt napló.
Vanessa:Micsoda?
Marie:Serena abba írta minden mocskos kis titkát másokról, meg persze magáról is és hogy Claudia most azt keresi. Talán ha újra megnéznénk a videónaplókat akkor kiderülne belőle valami. A te gépeden rajta van, nem?
Vanessa:Nem. Camilla gépén van rajta. Illetve most már csak volt.
Marie:Mi történt?
Vanessa:A lényeg az, hogy Claudia átvert minket és végül letörlődött az összes videófájl Camilla gépéről. Elvitte egy szerelőhöz, hogy majd ő rekonstruálja az elveszett adatokat, de mostanában nem beszéltem Camilla-val szóval nem tudom, hogy azóta sikerült-e neki vagy sem.
Marie:Akkor fel kell hívnunk Camilla-t.
Vanessa:Á-á! Ki van csukva! Én nem beszélek vele. Teljesen megkattant. Kapuzárási pánikja van, vagy én nem is értem mi ez.
(Marie óvatosan, tapogatózva vált témát)
Marie:Lehet, hogy jól esne neki már egy komoly kapcsolat. Valaki aki törődne vele, jól bánna vele, ilyesmik.
(Vanessa barátságosan vállat von)
Vanessa:Lehet.
Marie:És ti hogy vagytok?
Vanessa:Mi?
Marie:Te, meg a barátod.
(Vanessa elpirul majd felkapja a fejét)
Vanessa:Ja?! Jól, köszi.
(Marie óvatosan meglöki Vanessa vállát saját vállával)
Marie:És? Esetleg nem akarod bemutatni valamikor? Jó ideje együtt vagytok már.
Vanessa:Igen-igen. Majd. Valamikor. Hát. Nem akarjuk. Na izé. Szóval olyan friss még nekem ez az egész. Olyan új.
(Marie próbálja leplezni elszörnyedt tekintetét erőltetett álmosolyával)
Marie:Hát, nekem bármikor bemutathatod. Én nagyon megértő tudok lenni.
(Vanessa rávigyorok barátnőjére)
Vanessa:Tudom. Rájöttem.
(Vanessa gyorsan témát vált)
Vanessa:Ö. És most mit tegyünk?
Marie:Nem tudom. Emlékszel az SMS-ekre amiket küldözgettek nekem?
Vanessa:Aha.
Marie:Már egyáltalán nem kapok egyet sem. Egy darabig, néha kaptam. Aztán meg mintha megállt volna a világ, minden eltűnt.
Vanessa:Ennek nincs semmi értelme.
Marie:Dehogynem. Nagyon sokat agyaltam ezen. Ha valaki SMS-eket küldözget és tudja, hogy hol vagyok és mit csinálok akkor annak nagyon sok szabadideje lehet, hogy ilyet csináljon. Aztán egyszercsak vége.
Vanessa:Vagyis kevesebb lett a szabadideje?
Marie:Vagy már egyáltalán nincs neki.
Vanessa:Szóval a gyilkos..
Marie:..egy nagyon elfoglalt ember lehet.
Vanessa:Mint Claudia. Éjjel-nappal szervezkedik. Gondolom a buli is elég sok időt elvehetett az életéből.
Marie:Nem tudom. De aztán lehet, hogy más az oka. A lényeg, hogy már nem kapok üzeneteket és amikor kaptam akkor is olyan értelmetlen volt az egész. Hogy miért kapom. Hogy miért akkor és ott.
Vanessa:Lehet, hogy épp akkor és ott figyelt és látott és aszerint küldözgetett.
Marie:Igen, és most talán már nem lát. Mármint. Lehet, hogy nincs itt.
Vanessa:Vagy itt van csak azt akarja, hogy ezt gondoljuk hogy ő közben beolvadhasson.
(Marie mérgesen leteszi maga mellé a bögrét)
Marie:Na! Megint egy zsákutca.
(Vanessa felnevet)
Vanessa:Ez az egész egy nagy zsákutca.
Marie:Viszont, ha tényleg ezt akarta akkor vagy nagyon okos és rafinál lehet vagy csak szimplán azt akarja, hogy csak bevegyük. Vagy filózzunk.
Vanessa:Elérte.
Vanessa:Claudia biztos tudja, hogy mi van e mögött.
Marie:Persze, hogy tudja. Hisz keresi a naplót. A videónaplókat is tönkretette. Nem akarja, hogy kitudódjon. Valami nagyon mocskos dolog lehet a háttérben, ha ennyire rejtegeti és titkolja.
Vanessa:Mit akarsz mondani?
Marie:Hogy ha valaha is sikerül a végére járnunk az egésznek, készüljünk fel a legrosszabbra.
Vanessa:Hát én már nem lepődök meg semmin sem.
(Marie éles szemekkel bámul fel az égre)
Marie:Lehet, hogy ezen megfogsz.
....
(Camilla ragyogó arccal lép be az egyik kórházi kórterem ajtaján egy vázával amely tele van tömve virággal)
Camilla:Christopher drágám! Hallottam, hogy összevertek, ki csinálta ezt veled, édes falatom?!
(Camilla odarohan a nyakig begipszelt és kötözött férfihoz, leteszi a virágvázát az ágy mellé majd elkezdi csókolgatni és puszilgatni a tehetetlen és mozdulni nem képes férfit. Christopher erre megpróbálja rángatni a fejét, hogy kiszabaduljon a csókok özönéből)
Christopher:Mi van?! Fúj menjél innen, ne puszilgassál már!
(Camilla kiegyenesedik majd elképed)
Camilla:Hogy?! Dehát kapcsolatban vagyunk. Bejöttem hozzád, hogy meglátogassalak és nem is örülsz nekem?!
Christopher:Milyen kapcsolatban? Egyszer-kétszer megdugtalak, ennyi az egész.
(Camilla tekintete hirtelen merevvé válik akárcsak testtartása majd felkapja a fejé, s megfordulván az ajtóhoz közelít)
Camilla:Nekem tök nyolc. Akkor gondolom az infókat sem akarod hallani amit kiderítettem Serenáról, meg a gyilkosságról, meg Claudiáról, meg ilyenek.
(A férfi hangja hirtelen meglágyul, s megemelkedik)
Christopher:Jaj Camilla, drágaságom. Édes selymes kis nyúlfülem. Gyere már ide! Hadd adjak már egy csókot a szerelmemnek.
(Camilla visszasétál majd befekszik a férfi mellé, s egyik karját átdobja Christopher feje felett)
Camilla:Na így már mindjárt más.
Christopher:Szóval, mit tudtál meg?
Camilla:Előbb te. Mit történt veled? Ki vert ennyire össze?
Christopher:Vanessa pasija. Az a hülye orvos.
Camilla:Micsoda?
Christopher:Dr. Thomas vagy mi a tököm a neve.
Camilla:Álljál már le! Azt mondtad Vanessa pasija?
Christopher:Aha! Azért vert meg mert mondtam neki, hogy nem kéne kavarnia egy kiskorúval.
Camilla:Dr. Thomas kurogatja Vanessat?
Christopher:Keményen.
Camilla:És még én kurvultam el. Cöh! Lesül a pofámról a bőr!
Christopher:Na és te? Mit derítettél ki?
Camilla:Majd elmondom. De hadd kérdezzek már valamit.
(Camilla odabújik a férfihez majd selymes hangon búgja a fülébe)
Camilla:Ki a pjurális baszás vagy te, hogy ez téged ennyire érdekel, hm?!
Christopher:Csak érdekel és kész.
Camilla:Nos, engem csak érdekel, hogy téged miért érdekel. Persze, most más is nagyon érdekel..
(Camilla keze bekúszik a takaró alá majd hirtelen kirántja onnan azt, s felkiált)
Camilla:Basszus, még azt is begipelszték?!
Christoper:Mindenemet összevert Camilla.
Camilla:Kurva életbe! Pedig azt hittem, hogy lesz egy kis akció. Ezért jöttem én be ide?!
(Camilla felkapja magát az ágyról)
Christopher:Most meg hova mész? Nem is mondtál el nekem semmit sem arról amit kiderítettél!
Camilla:Majd elmondom, ha tudok veled valami mást is csinálni.
(Camilla elsétál, majd kilépése előtt még visszafordul az ajtóból)
Camilla:Ja, és csak akkor hívjál ha már érzed, hogy ki akar törni a gipszből. Addig ne!
(Camilla kiszelel az ajtón, a férfi utánaordít)
Christopher:Camilla! Gyere vissza most azonnal! Camilla!
...
-----------------

13.rész Tizenhárom, a bizalomért

... az előző részek tartalmából ...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
...........
Vanessa:Christopher fojtogatott és megfenyegetett engem aznap a kocsidban!
Camilla:Ezt csak kitaláltad!
Vanessa:Tessék?!
Camilla:Nem értem, hogy miért találsz ki ilyen kamu fojtogatós sztorikat! Csak nem neked is tetszik, és azt akarod elérni, hogy leszálljak róla, hogy több területed legyen!
...........
Camilla:Hm... Engem valami más is izgatna...
Christopher:Dugni akarsz?
(Camilla a következő pillanatban átveti magát az anyós ülésre, egyenesen Christopher ölébe, aki már tépi is le a lányról ruháit)
...........
(Az asztalon fekvő kávéscsésze mellett hirtelen megszólal egy mobil amit Vanessa azonnal fel is kap onnan)
Vanessa:Haló?!
Thomas:Mi a baj? Mi történt?
(Vanessa lassan leengedi füle mellől a mobilját, s remegő hangon megszólal)
Vanessa:Marie felébredt a kómából.
...........
Thomas:Bántod mégegyszer Vanessat, mi?! Bántod?! Mi?! Te kis szemétláda! Te kis geci! Semmirevaló kis szarházi!
(Thomas megragadja a grabancánál fogva a férfit, s a földről felemelve újabb ütéseket már rá. Chrostopher ajka, orra, szemöldöke felreped. Csuklóján, s kezén is hegek jelennek meg. Thomas egy utolsó és egyben végső leszámolás keretében végül teljes erőből szájarúgja Christopert aki felordít, s szájából ömleni kezd a vér.)
Thomas:Mégegyszer nyúlj egy újjal Vanessahoz és az emésztőgödörben fogsz kikötni és ne aggódj, mert elintézem, hogy minden rámvezető bizonyíték nélkül lezárja majd a rendőrség az ügyedet!
........
(Egy sötét árny lép be a Wolfart márkakereskedésbe. Tony, miközben a pulton papírokat tölt, hirtelen felnéz, s észreveszi vásárlóját)
Tony:Áh. Adom is.
(Tony lehajol majd felteszi a pultra a Camillatól átvett meghajtót amire egy izmos, eres férfitenyér nyúl rá, s végül nagy kabátjának zsebébe rejti el azt...)
...........................
--------------------------------
Marie:Az utolsó dolog amire emlékszem az a Halloween party, Serenaval. Piroskának öltöztem és ő...
(Marie lehajtja a fejét majd mély lélegzet vesz miközben már farmerban és pólóban ül az ágyon a kórtermében. Csomagjai ágya előtt, készen arra, hogy elhagyja a kórházat)
Marie:Serena tényleg meghalt? Ez lehetetlen.
(Clara, aki lánya mellett ül magához öleli Mariet)
Jordan:Nos, úgy tűnik, hogy nem javult.
Clara:Miért néz ilyen komoran? Attól még visszatérhez az emlékezet, nem?
Jordan:Nos. Néhány hét múlva majd kiderül. Többet sajnos nem tudok mondani.
Clara:Rendben.
Jordan:Vigyázzon a fejére. Mivel még érzékeny, ezért a legkisebb koccanás vagy ütés is nagyon veszélyes lehet.
Clara:Vigyázok rá.
(Clara megmarkolja Marie bőrödnjét, majd megfogja Marie kezét, s úgy mennek ki a kórteremből mint anya, s óvodás kislánya)
....
(Marie és Clara a kocsiban ülve autókáznak hazafele, csendben, nyugodtan, de amint befordulnak az utcába Marie azonnal az ablakhoz tapad a látványtól ami elétárul az udvarról)
Marie:Mi folyik itt?
Clara:Csak egy kis meglepetés.
(Clara leparkol a kapu mellé majd mindketten kiszállnak a kocsiból. A kert tele van díszes girlandokkal, fényekkel, asztalokkal, táncoló emberekkel és hangos zenével)
(Marie mereven áll a kapu előtt, s csak bámulja a mozgó testeket az udvaron. Ekkor Clara lánya mellé áll, s így szól:)
Clara:Mindannyian annyira örültek, hogy végre felébredtél. Én is benne voltam egy meglepetés buliban, de gondoltam azért nem bújtatok el mindenkit, nehogy a végén aztán szívrohamot kapj nekem amikor hirtelen előugranak a bokrokból.
Marie:Kik ezek az emberek?
Clara:Hát az osztálytársaid, a környékbeliek. És remélem örülsz, mert ez az egész ötlet egy nagyon régi barátodtól származik.
Marie:Kitől?
Clara:Hát Claudia-tól.
(Clara rámosolyog lányára miközben annak pupillái kitágulnak, s ajkai megnyílnak a meglepettségtől)
...
(Maria a tömegben sétál kertjében mikor egy magas szőke lány, pohárral a kezében odaáll elő, megöleli majd megpuszilja őt)
Barbara:Marie! Annyira örülök, hogy végre felépültél.
Marie:Én is, köszönöm.
Barbara:Oh!
(Barbarát ekkor egy kéz ragadja el majd visszarántja őt a táncoló tömegbe. Marie a lány után néz majd magában kezd el beszélni)
Marie:Ez meg ki volt?
(Ebben a pillanatban Claudia ragadja csuklón Marie-t)
Claudia:Marieka! Helóka-nyalóka! Te jóságos bableves! Annyira örülök, hogy visszatértél. Annyira aggódtam.
Marie:Claudia?
Claudia:Hát nem emlékszel? Rám emlékezned kell. Anyukád mondta, hogy ne terheljük le az agyad mert még eléggé át van mosva. Vagyis át lesz. Úgy értem, hogy majd én felfrissítem a memóriád.
Marie:Ez kedves tőled.
Claudia:És hogy vagy?
Marie:Életben.
Claudia:Igen, még. Úgy értem, örülök, hogy visszatértél közénk.
Marie:Ezt már mondtad.
Claudia:Körbevezesselek?
(Marie elneveti magát)
Marie:Nem. Azért a saját kertünkre még emlékszem, de te mit keresel itt?
Claudia:Hát én vagyok a legjobb barátnőd, még szép, hogy itt vagyok. Én rendeztem az egész összejövetelt. Itt vannak az osztálytársaid, a család, a barátok, és persze a legfontosabb: én.
Marie:Ez igazán mókás.
Claudia:Most pedig, hogy zavarokkal küszködsz még szép, hogy melletted állok akár a legvégsőkig is kitartok melletted, hisz tudom, hogy mennyire megpróbáltató lehet újra emlékezni, és..
(Marie ekkor komoly arckifejezéssel közbevág Claudia monológjába ugyanakkor a lány hangja halkká, s méllyé válik)
Marie:Claudia nem vesztettem el az emlékezetem. Emlékszem minden egyes, trükkös, mocskos kis dolgodra. Csak azért hazudozom ezt mindenkinek, hogy titokban kideríthessem, hogy mi volt az a nagy titok amit te meg Serena annyira bújtattatok mindenki elől. Hogy miért ölték meg Serenat és hogy neked mi közöd van az egészhez.
(Claudia ledöbben majd meghátrál egy lépésnyit. Arca rideggé, egyhangúvá válik majd hirtelen elmosolyodik eközben pillanatnyi kihagyás nélkül tartja a szemkontaktust Marie-val)
Claudia:Te tényleg emlékszel mindenre, nem igaz?! Te kis ribanc. Várj csak amíg a többiek is megtudják ezt.
Marie:Aha. És mégis ki mondaná el nekik? Te? Mert ebben a pillanatban csak te állítanád ezt és más senki. Nem gondolod, hogy zavarba hoznád magad egy ilyen nagy közösség előtt, ha elkezdenél mindenféle hülyeségeket összehordani?
(Claudia elpirul)
Claudia:Ribanc.
Marie:A legjobbtól tanultam.
Claudia:Tőlem?
Marie:Nem. Serenától.
...
(Thomas lakásának csengője épp akkor szólal meg mikor a konyhában ülve falatozik. A férfi megtörli a száját majd feláll, s ajtót nyit. Amint kitárul előtte az ajtó két rendőrtisztet pillant meg)
Thomas:Segíthetek?
(Az egyik magas, kopasz rendőrtiszt így szól:)
Hank:Maga Thomas Gefferson?
Thomas:Igen, én vagyok az.
Hank:Le van tartóztatva.
(Hank odabiccent társának aki máris előkapja a bilincset, Thomas mögé settenkedik majd rákattintja kezeire a ,,karperecet")
Thomas:Hé! Hé! Mégis mit képzelnek, mit csinálnak?!
Hank:Velünk kell jönnie. Feljelentést tettek maga ellen ember ölés miatt.
Thomas:Milyen ember ölés?!
Hank:Kérem ne ellenkezzen! Jogában áll hallgatni. Minden amit mond felhasználható maga ellen.
(A rendőrök kituszkolják a férfit a lakásból)
...
(Marie a tömeget és a kertet elhagyván a házban sétálva hangokat hall szobája felől. Óvatosan megközelíti a zárt ajtót amely szobájába vezet majd bármíly hangot csapva rányúl a kilicsre, s benyit a szobába. Az ablak melletti szekrénynél álló alak észre sem vette, hogy Marie már a szobaajtóban állt mikor ő még mindig a ruhák között turkált. Marie hangosan rászólt az általa elég jól ismert illetőre)
Marie:Segíthetek valamiben?
(Az alak megfordult majd nagy levegőt véve lemerevedett a délutáni napfény fürdőjében amely rávetette sugarait az ablakon keresztül)
...
(Az illetéktelen behatoló már Marie ágyán ült, a lány pedig még mindig az ajtó közelében állt, s kérdéseket tett fel)
Marie:Szóval? Elmesélsz mindent, vagy elmesélsz mindent az őrsön?
Olivia:És mégis miből gondolod, hogy ott mesélnék bármit is? Vagy itt mesélek-e bármit is?
Marie:Nekem mindegy. Én addig nem engedlek ki innen amíg el nem mondasz nekem mindent. Minek turkálsz itt, ha?! Mégis mit keresel? A videónaplókat?!
(Olivia Marie felé fordul és ellenkező arckifejezéssel cáfol)
Olivia:Nem!
Marie:Akkor?
(Olivia nagy levegőt vesz majd visszafordul, Marie-nak háttal ülve az ablakkal szemben helyezkedik el, s nem szól egy szót sem)
Marie:Mi közöd van ehhez az egészhez?
Olivia:Semmi. Illetve. Bárcsak ne lenne hozzá semmi közöm.
Marie:Hogy érted ezt?
Olivia:Nem beszélhetek vagy én is úgy végzem, mint ők.
Marie:Kik.
Olivia:Akiket megöltek.
Marie:Kik?
Olivia:Nem tudom.
Marie:Mi közöd volt Serenához?
Olivia:Semmi!
Marie:Te ölted meg őt?
(Olivia újra Marie felé fordul)
Olivia:Jézusom! Dehogy is!
Marie:Akkor?!
(Olivia leereszti fejét, nem válaszol)
Marie:Muszáj kiderítenünk a lányokkal, hogy mi történt aznap este amikor Serenát megölték. Senki nem csinál semmit.
Olivia:Nem is fognak.
Marie:Miért mondod ezt? Te is benne vagy?
Olivia:Nem.
Olivia:Vagyis már igen.
Marie:Tessék?!
Olivia:Csak annyit mondhatok, hogy figyelnek titeket.
Marie:És gondolom te is az egyik instant kamerájuk vagy, igaz? Egyáltalán kikről beszélsz?
Olivia:Ki. Kik. Nem tudom!
Marie:És milyen csomagokat váltogattál te Serena-val amikor még életben volt?! Miért követsz minket? Honnan ismered Claudiát?
Olivia:Honnan tudsz te erről?
Marie:Előbb-utóbb úgy is kiderül minden, de ha azt akarod, hogy mikor majd ott tartunk melletted tanúskodjunk akkor beszélned kell.
Marie:Valami drog volt a csomagban, vagy mi?! Vagy pénz?
Olivia:Nem! Levelek.
Olivia:Szerelmes levelek voltak.
Marie:Milyen szerelmes levelek?
Olivia:Szerelmes levelek Henrie-től.
Marie:Henrie?
(Marie elméjét ekkor hirtelen élethűbbnél élethűbb emlékképek kerítik hatalmába:
(Marie rápillantott a névre, de nem mondott neki semmit, összeráncolta homlokát, majd gondolkodott.Ezután ráharapott ajkára és bezárta az ablakot, ezután rákattintott a program egy funkciójára, amely a következőket kínálta: -Valóban ki szeretne jelentkezni a messengerből?. Mielőtt még a lány rámehetett volna az IGEN gombra, újra felugrott az ablak)
Henrie:Hahó cica, itt vagy?!
(Marie meglepődött, majd hirtelen rákattintott a NEM gombra és bár lelkiismeretfurdalással de gépelni kezdett, majd megnyomta a küldés gombot a billentyűzeten, és a következő pillanatban a csetablak tartalma bővült a következőkkel)
Serena:Itt vagyok.
Henrie:Na már, azt hittem eltűntél vagy mi a fene.
(Marie megdöbbenve realizálta, hogy a személy aki ír neki, fogalma sincs arról, hogy akinek valójában hiszi, hogy címezi üzeneteit pár napja egy brutális gyilkosság áldozatává vált)
Henrie:Minden kész van a terv szerint, mostmár csak ide kell jönnöd, hogy lásd a végeredményt nyuszika. :P
(Marie újra válaszolt)
Serena:Miért nem jösz te ide?
Henrie:Mi van?!
Serena:Gyere ide te!
Henrie:Te nem Serena vagy!
Serena:De az vagyok!
Henrie:Akkor mond a kódot!!!)
(Hirtelen Olivia hangja hozza vissza Marie-t a való világba aki újra az ablak felé fordul, hogy ne lássa Marie-t)
Olivia:Serena szerelme. Henrie.
Marie:Hogy-hogy szerelme?
Olivia:Szerelmes leveleket váltottak egymás között. Néha titokban találkozgattak is. Henrie az egyik fősuliról való volt. Fogalmam sincs, hogy honnan ismerte meg Serenát csak azt tudom, hogy Henrie-nek elég sok priusza volt, van és kitervelték Serena-val azt, hogy fogják a cuccaikat és megszöknek innen, de az apja rájött az egészre és eltiltotta Serenat a sráctól.
Marie:Azután?
Olivia:Azután Serena megfenyegetett engem.
Marie:Micsoda?
Olivia:Megfenyegetett engem valamivel és ... szóval aztán én lettem a postagalamb kettejük között. Nem tudtam, hogy mik vannak a csomagokban amelyeket egymás között váltogattak, amíg végül egyszer ki nem nyitottam az egyiket. Levelek voltak. Néha kisebb ajándékok. Nagyon szerették egymást ahogy olvastam a papírokat amiket egymásnak írtak.
Marie:De mivel fenyegetett meg?
Olivia:Nézd, én nem akarlak hátráltatni titeket. Segítek. De vannak olyan dolgok amelyekre én sem vagyok büszke. Azok a saját dolgaim és ha nem akarok beszélni róluk, akkor nem fogok.
Marie:Rendben. Akkor ezt felejtsd el. De mi történt ez után?
Olivia:Fogalmam sincs. Serena meghalt. Henrie pedig eltűnt a városból.
Marie:Szóval, Henrie ölte meg?
Olivia:Nem tudom. Csak azt, hogy aztán mikor ti ráálltatok Serena gyilkosának felderítésére kaptam néhány levelet meg telefonívást.
Marie:Kitől?
Olivia:Fogalmam sincs. A hangja eltorzított volt. A levelek géppel írottak voltak. Újra megfenyegettek. Figyelnem kellett titeket. Hogy hova mentek, mit csináltok, miről beszélgettek. És leadni a drótot.
Marie:Kinek?
Olivia:Nem tudom. Cserébe pénzt kaptam érte és azt, hogy nem leplezték le a titkomat.
Marie:Többen vannak?
Olivia:Semmit sem tudok. Abban viszont biztos vagyok, hogy a megbízónak köze van Serena meggyilkolásához és nem szeretné ha kiderülne mi történt vele aznap este.
Marie:És honnan ismered Claudiát?
Olivia:Ő is megfenyegetett.
Marie:Téged mindenki megfenyegetett? Mi az amivel ennyire meg lehet szorongatni téged?
Olivia:Mondjam el, hogy aztán te is felhasználhasd ellenem?
Marie:Én csak nem értem.
Olivia:Nem is kell.
Marie:És Claudia mondott valamit Serena-ról?
Olivia:Egy naplót keresett.
Marie:Videónaplókat.
Olivia:Nem. Azt már megtalálta.
Marie:Micsoda?
Olivia:Talált Serena-tól videónaplókat, azokat meg is semmisítette. Csak ennyit mondott. Most valami más naplót keres. Egy füzetet vagy micsodát. Amiben Serena az élete minden mozzanatát leírta és mindenkiről írt. Minden mocskos titok abban a füzetben van.
Marie:Napló?
Olivia:Serena naplója.
Marie:Azt hittem, hogy Serena csak videónaplókat csinált.
Olivia:Nem. Serena arra az esetre csinálta a videónaplókat, hogy ha valaki megtalálja a kézzel írt naplóját és megsemmisíti vagy eltulajdonítja még mindig legyen egy esély amelyképp fény derüljön mindenki mocskos kis titkára a videónaplókon keresztül..
Marie:Mint egy biztonsági másolat.
(Olivia zsebében ekkor rezegni kezd mobilja)
Olivia:Mennem kell. Ezt fel kell vennem.
(Olivia feláll az ágyról majd kisétál a szobából, de az ajtóban még visszafordul)
Olivia:Azt remélem tudjátok, hogy nem szállhatok ki. Továbbra is le kell adnom a drótot arról, hogy merre vagytok és hogy mit csináltok. Imádkozom, hogy minél előbb pontot tegyetek az egész végére mert már elegem van.
(Olivia kimegy az ajtón majd becsukja azt maga mögött. Marie ölbe tett kézzel áll az üres szoba közepén, arca falfehér, szemeiben az elveszettség tükröződik)
...
(A számítógépes bolt csilingelő ajtócsengője megszólal, s Camilla már a helységen belül teremvén azonnal a pulthoz szalad)
Camilla:Na heló.
(Tony vörös arccal lép ki a pult mögötti hátsó helységből)
Tony:Ó, heló.
Camilla:Mi ez a vörös pofa? Sikerült visszahozni a fájlokat a merevlemezemről?
Tony:Sajnos nem.
(Camilla egész végig egyenes tekintettel, katonás arckifejezéssel, rezzenéstelen modorral nézi Tony zavart gesztikulálásait)
Camilla:Mi az, hogy sajnos nem? Olyan nincs, hogy sajnos nem.
Tony:Az a baj, hogy sajnos nem sikerült semmit sem visszahoznom.
Camilla:Én meg mindjárt sajnos beverem a képedet, mert itt össze-vissza hazudozol nekem. Te tényleg ennyire hülyének nézel engem?
Camilla:A vevőnek mindig igaza van! Ezt soha ne felejtsd el!
Tony:Mondom neked, hallod! Nem tudtam! Nem sikerült! Teljesen tönkretettel a víru-áá..
(Camilla benyúl a pult mögé majd megragadja Tony grabancát mindkét kezével, s közel húzza magához)
Camilla:Mi a fasz folyik itt?!
(Tony arca vérvörössé válik, ádámcsutkája ugrálni kezd, torka szárazzá válik majd suttogni kezd)
Tony:Claudia itt járt és elvitte a winchesteredet. Sajnálom.
(Camilla szája összeszorul majd szemeiben látszódni kezd a düh és a pokolbéli tűz)
...

12.rész - Tizenkettő, a csodáért

... az előző részek tartalmából ...
Claudia:Sokkal jobban megszivathatjuk ezeket a ribancokat, ha alapos tervvel állunk elő.
(Claudia és Andreas hevesen csókolóznak)
...........
Vanessa:Marie kómában van. Az is lehet, hogy soha nem ébred fel. Most mégis mi lesz?!
..........
Camilla:Tud mindent.
Vanessa:Mi az, hogy tud mindent?
Christopher:Tudom, hogy Serena-t meggyilkolták.
..........
Camilla:Engem nagyon érdekel, hogy mi köze lehetett Serenának Oliviához miközben ki nem állhatták egymást.Az is lehet, hogy ő tette el láb alól.
(Olivia eközben a lépcső legfelső fokán guggolva, rejtőzködve villantja meg makulátlan fogsorát)
..........
(Christopher ebben a pillanatban körül nézett, s mivel nem látott senkit sem a kocsi környékén aki láthatja azt amire épp akkor készült, ezért torkon ragadta Vanessa-t, s közben fojtogatni kezdte a lányt.)
Christopher:Na most pedig. Választhatsz. Vagy megfojtalak ebben a minutumban, vagy ezek után tájékoztatsz minden egyes információról, amelyet Serena halálának ügyében sikerül összeszednetek a kis barátnőcskéddel. Ha pedig bárkinek is elmondod azt ami itt történik most, ebben a kocsiban... hidd el nem akarod tudni, hogy mi fog veled történni.
..............................
(Egy riporternő áll egy hídon amelyet majdnem a tetőfokáig ér a víz, s közben a kamerába magyaráz. Szőke vállig érő haját a csípős szél fújja ezen az esős, komor, ködös kora délelőttön)
Anastacia:Az utóbbi napokban leesett csapadékmennyiség arra késztette a közeli tavakat, patakokat és folyókat, hogy kilépjenek a medrükből, s elárasszák a környező területeket. Most itt állunk az Oaktree közelében elhelyezkedő Gordon folyónál amely jelen pillanatban is veszélyezteti a környező településeket. Oaktree és Seminami külkertváros lakosai harmadfokú figyelmeztetés fültanúi lehettek. Az árvízkészültség miatt a közeli bányák ingyen homokkal és zsákokkal látják el a környező települések lakosait. Oaktree egyik belső utcájához már felcsapott a víz szintje, s ha kritikusan tovább emelkedik akkor akár a lakosság kitelepítése is megtörténhet.
(A kép hirtelen elsötétedik majd feketévé válik)
(Vanessa egy távkapcsolóval áll a kezében a televízió előtt amelyet eppen a pillanatban kapcsolt ki. Elharapta száját majd hátranézett az ágyon, épp laptopján pötyögtető Camillara)
Vanessa:Meg vannak bolondulva az árvíz miatt. Csak, mert esett egy kis eső.
(Vanessa ölbe tett kézzel, egyik kezében a kapcsolóval felkarját ütögeti miközben töpreng. Camilla még mindig erősen a laptop képernyőjére koncentrál.)
Vanessa:Azt mondják a híd ami alatt pár napja sétálgattunk már teljesen el van árasztva. Sőt, hamarosan eléri a híd peremét, s akár az úttestre is felcsaphat. Akkor viszont nem tudunk átmenni Oaktreebe, hogy nyomok után kutassunk, mert lezárják az utat.
Camilla:Akkor majd megkerüljük. Van egy hosszabb út a város felé.
Vanessa:Az drága játék.
Camilla:Áldozatokat kell hoznunk.
(Vanessa az ablaknál áll, s mereven bámul kifelé a kihalt utcára. Közben felnéz a szürke égre, s a kopaszodni kezdő fákak látja amint azok meg-meghajladoznak egy-egy viharos széllökés hatására)
Vanessa:Hogy beszürkült minden!
(Camilla unottan válaszol)
Camilla:Ja-ja...
Vanessa:Szerinted Marie-ék házát elérhette a víz?
(Camilla újra unottan reagált miközben a gépen pötyögtetett)
Camilla:Ja-ja...
Vanessa:Mit csinálsz?!
Camilla:Megpróbálom visszahozni a törölt fájlokat. Betettem egy új vinyót és néhány kábel segítségével sikerült rákapcsolódnom a régi, a gáláns Claudia által tönkretett merevlemezünkre.
Vanessa:És?
Camilla:Eddig semmi. Letöltöttem egy programot amivel vissza lehet hozni fájlokat, de az a vírus vagy program vagy nem is tudom micsoda teljesen tönkrevágta a winchestert.
Vanessa:Vagyis?
Camilla:Be kell, hogy vigyem a városba. Ismerek egy számítástechnikai üzletet. Onnan szoktam beszerezni a dolgaimat, ha valamire épp szükségem van. Biztos vagyok benne, hogy Tony segíteni fog.
Vanessa:Tony?
Camilla:Az eladó. Már jópár éve ismerjük egymást. Mindig áron alul tudja nekem beszerezni a dolgokat.
Vanessa:És mit kap ezért cserébe?
Camilla:Ez meg milyen kérdés?
Vanessa.Hát, hogy áron alul szerzi be neked a cuccost.
Camilla:Csak szívességből teszi.
Vanessa:Értem.
Camilla:Bejösz velem?
Vanessa:Persze. Miért ne?! De mit csinálunk Claudiával?
Camilla:A legjobb lesz, ha nem teszünk semmit.
Vanessa:Ergo?
Camilla:Ergo úgy kell viselkednünk mintha még be sem dugtuk volna a pendrive-ját a gépünkbe. Mintha mi sem történt volna. Viszont azon gondolkodom, hogy kerüljük-e, vagy az feltűnő... vagy inkább keressük meg és köszönjük meg neki, hogy ilyen készséges volt?
Vanessa:Az év kérdése.
Camilla:Remek. Akkor kerülni fogjuk. A másodiktól egyébként is a hányinger kerülget.
Vanessa:Végül is, te hitted azt, hogy Claudia megtört.
Camilla:Ezentúl soha nem fogok semmit sem elhinni elsőre. Még ha magam látom sem.
Vanessa:Ez legyen a nap tanulsága.
Camilla:Igen. Sokat lehet tanulni az emberekről.
(Camilla lecsukja számítógépét majd szekrényéhez megy, s előveszi táskáját amibe belehelyezi a hordozható számítógépét)
Vanessa:Az már biztos. Főleg, ha egy légtérbe kerülsz velük ahol egy darabig szemtől szemben kell lennetek.
Camilla:Ezt hogy érted?
Vanessa:Valami történt.
(Camilla bezipzározza a laptoptáskát majd vállára veszi azt.)
Camilla:Micsoda?
Vanessa:Amikor a temetőben voltunk...
(Camilla a sarokban elhelyezkedő íróasztalához lép, s farmerzsebébe vágja a kocsikulcsokat)
Vanessa:...és te visszamentél és Christopher beszállt mellém, akkor...
(Ebben a pillanatban az asztalon megcsörrent Camilla mobilja aki azonnal ránzett, s felkiáltott)
Camilla:Há! Christopher az! Emlegetett szamár!
(Camilla vidáman felkapja a mobilt, s beszélgetni kezd miközben Vanessa mégjobban az ablakhoz kuporodik, de megpróbálja lehallgatni Camilla hangos és mámoros válaszadásait)
Camilla:Igen itthon vagyok.
Camilla:Vanessaval.
Camilla:Megpróbáltam visszaállítani a fájlokat, de nem sikerült, úgyhogy bemegyünk a városba Vanessaval a Wolfartba. Ott talán majd segítenek nekünk.
Camilla:Persze, hogy eljöhetsz velünk!
(Vanessa torka, s szája hirtelen összeszorul. Arca megmerevedik és a híres "Mégis mit képzelsz magadról?!" nézéssel mered barátnőjére)
Camilla:Rendben. Öt vagy tíz perc és felveszünk.
Camilla:Szia, szia.
(Camilla lenyom egy gombot telefonján majd farzsebébe csúsztatja mobilját)
Vanessa:Te megőrültél?!
Camilla:Most miért?!
Vanessa:Azért, mert nem bízhatunk benne. Erre felé senkiben sem lehet bízni. Te meg mihánst bejön valami új infó azonnal lepasszolod neki, mintha a pulikutyája lennél. Ez a folytonos és intenzív rajongásod iránta egyszer majd a sírba visz.
Camilla:Ugyan miért mondasz ilyeneket?!
Vanessa:Mert ez az igazság! Körülugrálod! Teljesen! És meg sem vártad, hogy befejezzem azt amit mondani akartam inkább felvetted azt a szutykos telefont.
Camilla:Jaj, az uncsi sztoridat később is elmesélheted.
Vanessa:Az uncsi sztorimat?!
Camilla:Én nem úgy értettem, hanem...
Vanessa:Tudom hogy értetted!
Vanessa:Teljesen úgy viselkedsz mint aki belé van zúgva...
(Camilla félrehúzza száját majd az ablak felé pillant, ki a semmibe)
Vanessa:Te jó ég! Te tényleg bele vagy zúgva!
(Camilla felkapja a fejét)
Camilla:Na és aztán?! Az bűn?!
Vanessa:Igen az!
Camilla:És miért?!
Vanessa:Azért mert az is lehet, hogy ő ölte meg Serenat.
Camilla:Hülyeség!
Vanessa:Igen?! Akkor miért fojtogatott és fenyegetett meg engem aznap a kocsidban?!
Camilla:Mit csinált?! És az nem az én kocsim, hanem a nővéremé!
Vanessa:Leszarom! Csak olajat öntesz a tűzre azzal, hogy ellátod mindenféle információval. Azt még nem kérdezte meg, hogy mondjuk mikor megyünk a mosdóba és hogy mit csinálunk ott?!
Camilla:Micsoda?!
Vanessa:Én csak azt mondom, hogy Christopher egy vadállat. És amit művelt velem az is lehet, hogy ő az akit mindezidáig kerestünk.
Camilla:Ezt csak kitaláltad!
Vanessa:Tessék?!
Camilla:Nem értem, hogy miért találsz ki ilyen kamu fojtogatós sztorikat! Csak nem neked is tetszik, és azt akarod elérni, hogy leszálljak róla, hogy több területed legyen?!
Vanessa:Kellene a halálnak! Én csak azt ecsetelem neked, hogy nem látod a fától az erdőt! A belé fektetett vak hited és az érzelmeid teljesen elhomályosítják a látásod!
Camilla:Szerintem meg csak féltékeny vagy!
Vanessa:Bánom is én!
(Vanessa felkapja az ágyról a kabátját majd gyorsan felveszi, s az ajtó felé indul)
Camilla:Most meg mit képzelsz, hova mész?!
Vanessa:Ne haragudj, de nem vagyok képes arra, hogy egy kocsiba üljek azzal az őrülttel. Igazán sajnálom, de amit te kérsz tőlem azt az én gyomrom egyszerűen nem veszi be. Szia.
(Vanessa kiviharzik a szobából faképnél hagyva Camillat aki még mindig meglepetten áll az imént lezajlódott szituáció előtt)
.....
(A város egy elhagyatott szegletének parkolójába egy sötét kocsi áll be. Az utasok a járműben beszélgetni kezdenek egymással)
Camilla:Itt vagyunk.
Christopher:Remek.
(Camilla megigazítja a visszapillantó tükröt majd elkezdi igazgatni magát)
Christopher:Azért még mindig érdekelne, hogy Vanessa miért nem jött velünk. Azt mondtad, hogy nálad van.
Camilla:Nálam is volt. Mondtam! Azt mondta, hogy rosszul érzi magát, ennyi.
Christopher:És azelőtt is rosszul érezte magát?
Camilla:Fogalmam sincs.
Christopher:De...
(Camilla sértetten közbevág)
Camilla:Leszállnál már erről a Vanessa témáról?! Miért vagy olyan fontoskodó vele kapcsolatban?!
Christopher:Ezt meg hogy érted?
Camilla:Úgy értem, hogy egész úton csak róla beszéltél. Csak nem tetszik neked?
Christopher:Nem. Nekem valaki teljesen más tetszik.
(Christopher és Camilla tekintete hirtelen találkozik)
Camilla:Oh.
Christopher:De azért még mindig izgat, hogy Vanessa miért nem jött el velünk.
Camilla:Hm... Engem valami más is izgatna...
(Camilla vékony, selymes jobb kezével Christopher combbelsőjét célozza meg, s amint hozzáér a férfi lábához az mereven bámulja a felfelesikló kezet. Mielőtt még Camilla elérné a férfi ágyékát megállítja karját.)
Camilla:Nos? Te döntöd el... hogyan tovább?
(Christopher elmosolyodik, a lány szemébe néz majd pedig megvillantott fehér fogsorával elharapja száját. Kérdését büszke fejemeléssel teszi fel)
Christopher:Dugni akarsz?
(Camilla megnyálazza ajkait majd kéjesen a férfira néz)
Camilla:Imádom a határozott pasikat.
Christopher:Én ugyanígy vagyok a határozott nőkkel.
(Camilla a következő pillanatban átveti magát az anyós ülésre, egyenesen Christopher ölébe, aki már tépi is le a lányról ruháit)
......
Vanessa:Nem tudom mi történt Camillaval. Teljesen kifordult magából. Folyton ez a Christopheres sületlenség. Elegem van már belőle. Főleg azok után amiket az a krapek művelt velem.
(Vanessa és Dr. Thomas egy kávézóban ülnek az egyik asztalnál. Asztalukon két csésze gőzölgő kávé és néhány söralátét virít. Thomas folyton a lány tekintetét fürkészi miközben az szikrázik)
(Thomas kissé rémülten reagál)
Thomas:Miért mit művelt veled? Bántott?! Mert, ha igen én...
Vanessa:Nem, nem bántott... igazából nem történt semmi extra...
Thomas:Hát akkor?
Vanessa:Csak elkezdett fojtogatni aztán meg megfenyegetett. Tudod, csak a szokásos.
Thomas:Ez nem vicces! Ha meglátom, én esküszöm...
Vanessa:Nem csinálsz semmit! Nem akarom, hogy te is belekveredj ebbe az egészbe.
Thomas:Mi az, hogy ebbe az egészbe?
(Vanessa körülnéz majd közelebb hajol párjához)
Vanessa:Amikor bántott elmondta, hogy tudni akar mindent amit kiderítünk a Serenaval kapcsolatos nyomozás során.
Thomas:A kivel kapcsolatos nyomozás során?!
Vanessa:Serena.
Thomas:Mondtam már, hogy maradj ki belőle, nem?!
Vanessa:Én meg mondtam már, hogy nem maradhatok. Ki kell derítenem... derítenünk, hogy ki és miért ölte meg Serenat és hogy a rendőrség miért falaz.
Thomas:A rendőrség már rég lezárta az ügyet!
Vanessa:Hát ez az! Anélkül, hogy nyomoztak volna, vagy kihalgattak volna bárkit is.
Thomas:Akkor meg miért gondolod, hogy egy senkiházi volt az akinek Serena az életével fizetett valamit. Ha ez a krapek kinyírta Serenat...
Vanessa:Ne mond azt, hogy kinyírta!
Thomas:Elnézést. Én csak azt akarom mondani, hogy ha én megölök valakit akkor biztos hátterem kell, hogy legyen affelől, hogy a rendőrséget is meg tudom vesztegetni, hogy zárják le az ügyet mindenféle keresés nélkül.
Vanessa:Mondasz valamit.
Thomas:Ez a hapsi...
Vanessa:...vagy csaj!
Thomas...vagy csaj, biztosan elég pénzes ahhoz, hogy mondjuk a markában tartsa a zsarukat. Vagy egyike a rendőröknek, de korrupt. Ki vezette a nyomozást Serena ügyében?
Vanessa:Húha. Jókat kérdezel. Fogalmam sincs pedig Marie említette már nem is egyszer. Fúú... Nem tudom...
Thomas:Valaki olyan kell, hogy legyen aki könnyen el tudta tüntetni a nyomokat. Akinek a zsebében van a rendőrség. Vagy épp a rendőrséghez tartozik.
Vanessa:Azt mondod, hogy a rendőrségen kellene keresgélni?
(Thomas vállat von)
Thomas:Ez csak egy teória. De én még mindig azt mondom, hogy maradj ki ebből az egészből!
(Thomas megmarkolja az asztalon henyélő Vanessa kezét. Ugyanebben a pillanatban megcsörren a kávéscsésze mellett fekvő telefon. Vanessa felkapja, s kiszabadítja kezét Thomas szorításából)
Vanessa:Haló?!
(Vanessa hirtelen szótlanná válik, arca merevvé, keménnyé formálódik és megdöbbenés veszi át teljes mimikáját. Szemei kikerekednek és szinte úgy néz ki, mint akiben épp megfagyott a vér)
Thomas:Mi a baj? Mi történt?
(Vanessa lassan leengedi füle mellől a mobilját, s remegő hangon megszólal)
Vanessa:Marie felébredt a kómából.
....
(Camilla és Christopher kipirultan és kissé kócosan lépnek be a számítástechnikai üzletbe amely pont úgy néz ki, mint egy péksüteményes bolt. Egy pult, s megannyi szekrény telen különféle számtech cuccokkal)
Camilla:Hahó?!
(A pult mögötti ajtó mögül egy magas, szálkás, bajuszos, rövid barna hajú, szemüveges férfi bukkan fel)
Tony:Camilla?!
(Tony kisétál a pult mögé majd megöleli Camillat)
Camilla:Tony!
Tony:Camilla, de régen láttalak. Mi járatban erre?
Camilla:Ő itt a barátom Christopher.
(Tony és Christopher kezet fognak)
Tony:Örvendek.
Christopher:Szintúgy.
(Tony visszasétál a pult mögé)
Tony:Szóval, miben segíthetek neked?
(Camilla előveszi táskájából a tönkrement merevlemezt és a pultra helyezi)
Camilla:A vinyóm bekapott egy vírust és az a vírus teljesen formatált mindent. Azt akarom, hogy próbáld meg nekem visszahozni az összes törölt fájlt a winchesterről, kérlek. Életbevágóan fontos lenne.
(Tony felveszi a lemezt, s vizsgálgatni kezdi)
Tony:Rendben. Menni fog.
Camilla:Tényleg?
Tony:Persze. Mindenképp. Nem ígérem, hogy minden fájlt vissza tudok állítani, de valamennyi biztosan sikerülni fog.
Camilla:Ez remek, köszönöm szépen.
Tony:Nagyon szívesen. Neked bármikor.
(Camilla elmosolyodik örömében)
...
(Vanessa haja csak úgy lobog ahogy végigrohan a folyosón, s a kórterem ajtaja előtt már Marie anyja, Clara várja őt széles mosollyal)
Vanessa:Csókolom. Tényleg felébredt? Mit mondtak az orvosok? Mi van vele? Most hogy van? Hol van most? Mi történik most vele?
(Clara Vanessa vállaira teszi kezét, hogy megnyugtassa)
Clara:Az orvosok szerint rendbe fog jönni. Most még elvégeznek néhány vizsgálatot és aztán mondanak ítéletet.
Vanessa:Te jó ég. Ezt el sem hiszem.
(Clara szemei könnyessé válnak)
Clara:Én sem.
(Ebben a pillanatban Camilla is megérkezik hozzájuk)
Camilla:Jó napot. Heló. Köszönöm, hogy hívott. Azonnal jöttem mihánst meghallottam a hírt.
(Vanessa kissé közönbösen reagál Camilla érkezésére)
Vanessa:Milyen volt a kis kiruccanásotok Christopherrel?
Camilla:Tartalmas.
Vanessa:Bővebben?
Camilla:Nincs bővebben. Csak nem féltékeny vagy?
(Ebben a pillanatban a kórterem ajtaján egy fehér köpenyes, ősz hajú, idős bácsi szól ki a lányoknak)
Jordan:Most már bemehetnek hozzá.
(A három nő mosolyogva tér be a terembe ahol Marie-t látják. Ragtapasszal a karján, s lepedőbebugyolálva. Fáradt arckifejezéssel, s tekintettel néz látogatóira)
Clara:Szervusz drágám!
(Clara odafut az ágyhoz, puszit ad lánya homlokára majd végigsimítja arcát, s leül az ágyára)
Marie:Szia, anya.
(Camilla és Vanessa Marie ágya elé állnak, s csak mozdulatlanul figyelik a csodát)
Clara:Hogy érzed magad?
Marie:Egy kicsit, mintha fejbevertek volna egy vaslapáttal.
Clara:Majd elmúlik. Az orvos azt mondta, hogy rende fogsz jönni.
Marie:Nekem is mondta.
(Marie az ágya előtt álló lányokra veti pillantását)
Clara:Ó. Itt van Camilla és Vanessa is.
(Vanessa lép elsőként közelebb Marie ágyához)
Vanessa:El sem hiszed, hogy mennyire hiányoztál már a csapatból.
(Camilla erőltetett mosolyt lejt Marie felé)
(Marie meglepetten bámul a lányokra majd felszólal)
Marie:Ne haragudj, de... honnan ismerjük egymást?
(A szobában lévők: Vanessa, Camilla de még Clara is kitágult pupillákkal figyelték Marie totális értetlenségét)
....
(Christopher felnyitja kapuján lógó postaládáját, s kiveszi belőle leveleit amikor hirtelen egy ismeretlen ismerős szürke Opel Astraja áll meg mellette. Dr. Thomas kiszáll a kocsiból majd odasétál Christopherhez)
Christopher:Jó napot.
Thomas:Jó napot.
Christopher:Doktor...?
Thomas:Dr. Thomas.
Christopher:Ja igen, a lokáldoki. Miben segíthetek doktor úr?
(Thomas szó nélkül ököllel arconcsapja Christophert aki az ütés hatására nekiesik a kapunak, majd hanyatt vágódik. Thomas nem elégszik meg ezzel. Fogja magát, s nyomorszájon rúgja a földön fekvő férfit)
Thomas:Bántod mégegyszer Vanessat, mi?! Bántod?! Mi?! Te kis szemétláda! Te kis geci! Semmirevaló kis szarházi!
(Thomas megragadja a grabancánál fogva a férfit, s a földről felemelve újabb ütéseket már rá. Chrostopher ajka, orra, szemöldöke felreped. Csuklóján, s kezén is hegek jelennek meg. Thomas egy utolsó és egyben végső leszámolás keretében végül teljes erőből szájarúgja Christopert aki felordít, s szájából ömleni kezd a vér.)
Thomas:Mégegyszer nyúlj egy újjal Vanessahoz és az emésztőgödörben fogsz kikötni, ezt megígérem neked. És nem merészeld hívni a rendőrséget, mert ha megtudom, hogy köptél visszajövök és kicsinállak te kis hímrigyó, világos?! És utána sem kell aggódnod. A rendőrség seperc alatt lezárja majd a te ügyedet is. Majd én elintézem, hogy úgy legyen!
..........
(Egy sötét árny lép be a Wolfart márkakereskedésbe. Tony, miközben a pulton papírokat tölt, hirtelen felnéz, s észreveszi vásárlóját)
Tony:Áh. Adom is.
(Tony lehajol majd felteszi a pultra a Camillatól átvett meghajtót amire egy izmos, eres férfitenyér nyúl rá, s végül nagy kabátjának zsebébe rejti el azt...)
-------------------------------